Szombaton itt a Hyperspace, a magyar techno rajongók kedvenc rendezvénye. A Deadcode Production ezúttal sokakat meglepett a line up-al, hiszen a magyar többség által favorizált előadók mellett igazi csemegéket is meginvitáltak az eseményre.

Például a holland Colin Benders először érkezik Magyarországra híres modular live show-jával!

Na de ki az a Colin Benders? Kicsit szomorú, hogy akadtak ilyen reakciók is a bejelentést követően, de reméljük azóta már utánanéztek és szívesebben nyitnak az újdonság felé.

Colin Benders egy karmester, de nem az a fajta, akire Te gondolsz. Nem öltözik pingvinnek és nem is hadonászik bottal a kezében. Az emberhez köthető kellékek inkább a patch kábelek, filterek, oszcillátorok, feszültségvezérlők és talán egy kényelmes házi papucs – A holland producer a modulár techno egyik legelismertebb művésze!

Kisgyerekkora óta foglalkozik zenével. A holland konzervatórium után megalkotta a Kyteman HipHop Orchestra-t, mely egy 30 fős zenekarból állt és kevésbé hagyományos szekciókat tartalmazott. Rapperek alkották és élőhangszerek, mint húrosok és dobok. Az elmúlt 4-5 évben Benders viszont már csak az ő Eurorack moduláris szintetizátorára fókuszál.

Az alábbi interjú 2017-ben készült, miután Colin felkerült az elektronikus zenei térképre javarészt a rendszeres live stream-jeinek köszönhetően. Mint feltörekvő tehetség, kiemelt támogatást kapott az ADE eseményein is. Az elmúlt 2 évben felfordult az élete és számos eseményre, fesztiválra invitálják modular live show-jával.

Zenei karriered minden egyes szakasza hozzájárult ahhoz a tudáshoz, amivel most a moduláris szintézist kezeled?

Azt hiszem a karrierem legfontosabb eleme a zenei elmélet szélesebb körű ismerete, nem pedig a hangszerem. Megtanultam, hogyan jelenjen meg az elmémben a zene egyszerre több makro skálán, megpróbálni előre mindig nagyobb képekben gondolkodni, mielőtt elveszek egy adott sík vonalon. Egy zenekar vezetőjeként a saját koordinátori szerepem mellett együtt kellett gondolkodjak az összes zenésszel, hallanom kellett a különböző szekciókat. Elkezdtem elképzelni a zenét egy csendes keretben, arra várva, hogy az kiteljesedjen mások értelmezésével. Azt hiszem a legnagyobb dolog amit eddig tanultam, hogy mennyire el kell különíteni az előadást a zenétől. Szerintem a zene jelentése az, hogy valami hogyan hangozhat, az előadás pedig az, ahogy végül aktuálisan hangzik. Másik környezetben, más emberekkel, különböző eszközökön minden másnak tűnik, de még mindig tükrözi ezt a zenei potenciált. Ez számomra időtlenné teszi a zenét.

Hogyan ismerkedtél meg először a modulárral és miért maradtál ennél az eszköznél?

Valami helyettesítőt kerestem a bővítményeimnek. Úgy éreztem, hogy a szintetikus hangjaim unalmasak, túl műanyagok voltak. Persze mindig is úgy gondoltam, hogy az analóg sokkal többet tud, de nem volt tapasztalatom az analóg szintetizátorokkal. A körülötte levő mítosz szerint ez minden hangot döbbenetessé tesz, és ez az, amire nekem szükségem volt. Mikor elkezdtem egy rendes szintetizátort keresni, csalódott voltam, mert legtöbbjük egy-két olyan dologra képes volt, amit én keresek, de nem mindenre. Aztán az is tény, hogy sosem voltam jó a billentyűkkel és úgy éreztem, egy rakás szemét az, amit a billentyűzeten művelek.
Mikor a modulárról hallottam, tetszett a gondolat, hogy meg tudom építeni a saját rendszerem. Ha én Minimoog hangot akarok egy SEM szűrővel, akkor azt meg tudnám csinálni. Éreztem, ez lenne a megfelelő párosítás, ezért megrendeltem egy csomó modult. Aztán nem is volt ez olyan egyszerű, először még meg is utáltam. Olyan volt, mintha csak fura zajt csinálnék, nem tudtam rájönni, hogyan működik. Úgy éreztem, begyűjöttem véletlenszerűen eszközöket egy csomó pénzért feleslegesen. Végül két évig álltak otthon porfogónak.
Aztán egy napon újabb esélyt adtam neki. Elkezdtem vele dolgozni, végül egy többszólamú tákolmány született. A hangszer használata hirtelen sokkal több értelemben vált lehetővé számomra. Láttam az összes telepítési hibámat, ami egy drasztikus frissítéshez vezetett, kijavítottam a furcsa lyukakat, amikre a kezdeti összeszerelésnél még nem gondoltam. Úgy érzem, hogy az ebben az időben történt ügyetlen beállításomban is volt valami varázslat, csak nem tudtam, mit kezdjek vele. Ez az, ami miatt minden nap visszatérek a szintetizátoromhoz, bízva abban, hogy mindig új izgalmakat fedezek fel benne.
Most, hogy a moduláris szintetizátorral dolgozok, sok hasonlóságot érzek közte és egy zenekar között. Szükség van a vezetői készségemre, a támogatásomra, ritmusszekcióra stb. Minden egyedi elem képes valami nagy dolog részeként működni. Minden egységének lehetősége van arra, hogy kizárja az irányitást, de csak ha én engedélyt adok, hogy ez megtörténjen és azt is tudom, hogyan. Nagyon furcsa, brutális logikája van ennek az eszköznek. Csak meg kell értsd a logikáját, ami ijesztő lehet mikor 20 különböző elem lép kölcsönhatásba egymással.

Tehát a modulárhoz való kapcsolatod meglehetősen különleges?

Bennem van az a tudat, hogy mindig van egy lehetséges patch benne, ami abszolút megcsapja az elmém. A hangszerem bármit le tud játszani, hogyha tudom, hogyan kell kérni. Ha mások kipróbálták a hangszerem, volt mikor alig ismertem fel, mi hangzott így a saját eszközömön. Lenyűgözött, hogy mennyire személyes eredmények születhetnek belőle. Főleg miután tanúja voltam, ahogyan mások hangokat készítettek az én rendszeremmel úgy, ahogyan én korábban még nem is tartottam lehetségesnek.

Azok a művészek, akik modulárral foglalkoznak, főként absztrakt hangkollázsokat hoznak létre, nem pedig különálló részeket. Úgy tűnik, hogy a te megközelítésed az az elektronikus zene hagyományosabb elemeit hangsúlyozza (mint a cineket és basszust). Hogy érzed, akár ez is egy elvontabb felhasználási módja a modulár szintézisnek?

Azt hiszem, ennek sok köze van a saját hátteremhez az ütemekkel és a zenekarral. Ugyanakkor be kell valljam, hogy még mindig keresem azt a módot, melyben közelebb áll az absztraktizmus ahhoz, amit én csinálok. Ideális esetben egyensúlyt találok a hangzás és a hangdizájn között, de még mindig sokat kell tanulnom ezen a fronton.

Melyek azok az Eurorack modul gyártók, akik a Te kedvenceid közé tartoznak?

Az egyik kedvencem a MacBeth. Zseniálisan van megtervezve, talán 10 darabos tételből áll. Mindig elképesztően szólal meg és lenyűgöző a design-ja. Egy másik az Orthogonal Devices, aki olyan szekvencert épített, amit mindenre tudok használni. Végül, de nem utolsó sorban a Doepfer nélkül az Eurorack közel se lenne olyan, mint amilyen most. Szimplán mert ez volt az első, mely elindította az Eurorack mozgalmat és másokat ösztönöz abban, hogy alkalmazzák ehhez a formátumhoz.

Az élő közvetítésnek nagy szerepe van a tevékenységedben. Miért olyan fontos számodra, hogy megosztod amit csinálsz, és hogyan segít promótálni a saját zenéd?

A live stream tevékenység csak véletlenül alakult így. Egyszer csak úgy döntöttem, kipróbálom egy alkalommal , de aztán 1 évvel később még mindig csinálom. Rájöttem mennyien felfigyeltek rám, hirtelen több olyan ember lett, akik arra vártak, hogy naponta bele lássanak a munkámba. A random stúdió dzsemmelésből végül komolyabb előadások lettek. Először csak a Twitch-et használtam streaminghez, később Youtube és végül Facebook-ot. Totál ledöbbentem, mikor láttam, hogy bepörög a Facebook stream, egyszerre akár 300 nézővel (előtte kb. 20-50 ember nézett élőben).
A vicces az, hogy még mindig nem adtam ki semmilyen track-et. Még nagyon benne vagyok a moduláris projekt gyártói fázisában és a nézők fontos része a produkcióimnak. Nemrég elkezdtem elfogadni a felkéréseket saját live show-ra, amik még kicsit zavarosak így, hogy nincsenek saját számaim (azóta ez már változott, megjelent két limitált szériás kiadványa is – a szerk.) , és a zeném is erősen változik a dallamostól a techno-rave-ig. Ezáltal senki sem tudja, hogy mit várjon, beleértve engem is. De ez ettől csak még jobban szórakoztat.

Colin Benders tavaszi-nyári naptára

Zeneműveid gyakran hosszan elnyúló jam-elések, melyek különböző irányokba elkanyarodnak. Hogyan szerkeszted a zenéket, miután megvagy velük?

Ezen dolgozok éppen most. Élvezem, ha mindent-mindennel módon, egyszerre játszok az összes elemen. A hátránya, hogy brutális hibák alakulhatnak ki belőle. Próbálkoztam szerkesztésekkel is, de eddig sokkal komfortosabb volt számomra, hogy a teljes zenét a semmiből csinálom meg valamikor később. Úgy dolgozom, hogy a stream alatt elzenélgetek addig, amíg nem találok ki valami faszát. Majd később újra kábelezek és ismét legyártom azokat a részeket, amire szükségem van egy jó felvételhez. Ez több időt vesz igénybe és további beavatkozást von maga után, ezért nem közvetítem élőben.

Közvetlenül is kapcsolatba lépsz a közösségeddel, például kérdések megválaszolásával, amiket a rajongóid tesznek fel a setupodról és a tevékenységedről. Úgy fest a moduláris világban is nagyon erős a közösségérzet. Ez a közösség olyan, amiben tudatosan próbálsz részt venni?

A közösségi visszajelzések nélkül valószínűleg nem tudtam volna eljutni oda, ahol most tartok. Moduláris szintetizátorok régóta vannak, de ezek megismerése nem olyan elterjedt, mint a zongoráé. Főleg most, hogy az Eurorack olyan funkciókat hoz létre, amelyek korábban lehetetlenek voltak moduláris formában. Először a technikákat kell felfedezni, mielőtt tovább adnánk őket.
Ez az, ahol szerintem előtérbe kerül a közösség ereje. Mikor ez az eszköz megszólal, senki nem ismeri teljesen vagy nem tudja mindenre a választ. Viszont vannak, akik tanulni szeretnének és ehhez a mi tapasztalataink megosztása azt eredményezheti, hogy valaki újabb szintre jut, amivel növeli a lehetőségeit. Ez egy nagyon nyílt forrású módszer a zene tanulására.

Mit jósolsz, hogyan alakul majd a jövő az audio produkciók tekintetében?

Némileg elvárom, hogy a zenegyártásban mindig jelen legyenek olyan tényezők, amivel a producereket a megszállottság határán tudják tartani, legyen az egy új szoftver, egy zenei műfaj vagy egy technológiai áttörés.
A lehetőségek száma végtelen, ami szó szerint azt jelenti, hogy amire most képesek vagyunk, ahhoz képest még nem láttunk semmit.

(Forrás: blog.landr.com)

Tadia