Az egyik legrégebbi motoros a dj-szakmában. Nagy focifanatikus, ennek ellenére a kultúra és a divat is érdekli. Kiadója, az International Deejay Gigolos jelentősen hozzájárult az ezredforduló környékén az electroclash fejlődéséhez. Több, mint három évtizede jelszava a változatosság.

Helmut Joseph Geier, alias DJ Hell beszél a zeneiparban eltöltött évtizedekről, a példaképeiről, és a személyes house zenéről alkotott személyes definíciójáról.
Éppen húsz évvel ezelőtt jelent meg az első saját produkciód „My definition of house music” címmel az R&S Recordsnál. Ma máshogy definiálod a house zenét?
Minden újra van értelmezve, de mégis alapjaiban megmaradt ugyanannak. A legnagyobb változás az elektronikus zenében az analógról digitálisra való átállás. Éppen az első saját produkcióim új verzióján dolgozom.
Nagyon széles palettán mozogsz zeneileg. A deephouse-tól, a technon és az electron át az ambientig. Te magad hogyan jellemeznéd a zenédet?
Az évek során azok a művészek voltak számomra a leginkább meghatározók, akik mindig valami újat találtak ki. Captain Beefheart és Frank Zappa, valamint David Bowie voltak a nagy alkotók és formálták az én zenei ízlésemet.
 
Mikor és hogyan hallgatsz zenét?
Lehetőleg a lemezboltban, vagy ha én teszem fel. Otthon új digitális promókat és letöltéseket hallgatok a Mac Book-omon. De legszívesebben hosszú autóutak alkalmával szeretek zenét hallgatni.
 
El tudnál képzelni egy zene nélküli életet?
Valószínűleg nem.
A jelszavad már a kezdetektől fogva a változatosság volt. Ezt 1996-ban a kiadód, az International Deejay Gigolos alapításával egyértelművé tetted. Különösen az évezredforduló környékén dúdolta mindenki a kiadód dalait. Hogyan élted meg ezt az évtizedet?
A zenei és a clubszcéna nagy figyelmet kapott. Ezzel egy időben nagyon pozitívan fogadtak bennünket a divat világában is, a divatbemutatóknak a gigolo hangzás volt az aláfestő zenéje. Végső soron az volt a meghatározó, hogy hatással voltunk más kiadókra, és sok művész nagy karriert tudott befutni az International Deejay Gigolos által.
A kétezres évek végére a nemzetközi sikerek ellenére újabb lépést tettél előre. Hogyhogy?
Nagyon egyszerű. Nem az a fajta vagyok, aki a múltból próbál megélni. Mindig tovább kell lépni, ötleteket kell meríteni. Ahogy a Kraftwerk is teszi hosszú ideje.
Több, mint három évtizedes múltra tekintesz vissza a lemezjátszók mögött vagy éppen a stúdióban. Milyennek ítéled meg a mai house- és technoszcénát?
33 éve, hogy pontos legyek. A 70-es években kezdtem fellépni a klubokban. Ma már nehezen hihető, de a hetvenes évek végén punkot és new wave-t pakoltam. A mai szcéna nagyon sokrétegű. Jelenleg erős a túlkínálat a ragyogó house- és technoprodukciók területén. A minőségi szint nagyon magasan van, és a széna még soha nem volt ennyire innovatív és kísérletező, mint amilyen manapság.
2009-ben jelent meg utolsó albumod, „Teufelswerk” címmel. Majd tavaly az ehhez tartozó „House Remixes Part 1”, idén, 2012. májusában a második remix-csomag. Utána hamarosan újabb album következik?
Egy új Gigolo-válogatás, és egy új Hell-album érkezik még idén.
Mindig is különösen alkotószellemű voltál. A zene mellett divat és a művészet is fontos szerepet játszott az életedben. Hogyan látod magadat tíz év múlva?
Azt hiszem, ki szeretném magam még próbálni, mint dokumentumfilm rendező. És természetesen továbbra is dolgokat tervezni, amit senki más nem akar.
Végére, hogy elkerüljük a kötelező focis utolsó kérdést: a katolikus és konzervatív Bajorországból származol. Előfordult már, hogy probléma adódott a művészneved miatt? (Hell = pokol – a szerk.)
 
Nem tudok róla. Egyszer visszalépett egy szponzor. Nem tudtak együtt dolgozni a „Hell”-el. De Bajorországban a „hell”-t fényerőként is definiálják (hell jelentése németül: világos – a szerk.)
 
Forrás: klangdernacht