A következő néhány percben egy rövid interjút olvashattok a bolgár house zenei szcéna egyik, ha nem a legismertebb alakjával, a Szófiában elő Strahil Velchevvel azaz KiNK-kel.

A kiadód weboldaláról tudtuk meg, hogy bolgár pop zenéket is alkotsz. Mesélj ezen élményekről és arról, hogyan segít ez művészi képességeid fejlesztésben!

Még 2002-ben kezdtem el készíteni egyik barátomnak Szófiában rádiós csengéseket, hangokat, majd ez odáig vezetett, hogy később pop előadók is használni kezdték ezeket. 2009 óta az énekes-zeneszerző Rachel Row számos projectjének elkészítésében is közreműködtem, többek közt abban az anyagban is, amivel a bulgár Pop Idol Showt is megnyerte ugyanebban az évben. Jóllehet, ez idáig nem írtam túl sok pop zenét, úgy érzem, összességében a dalok írásában való együttműködés, a vokálok kezelése, a hangok/csengések tervezése választ adott rengeteg kérdésre, sok segítséget nyújtott a saját kiadványaimhoz.

Dolgoztál a Trax Records remix compilation elkészítésén is. Mesélnél ezekről a tapasztalatokról és arról, hogyan merültél el a zenék világában melyek kialakították mostani, saját hangzásvilágod?

A kora 90 évek elektronikus zenei hangzásaival nőttem fel. Bulgáriában az olyan kiadók legfrissebb megjelenései, mint a Trax, DJ Internation, Metroplex vagy KMS elérhetetlenek voltak. A house és a techno akkori irányzataival először az ezredforduló után, az internet segítségével kerültem közelebbi kapcsolatba, ami „szerelem volt első hallásra”! Habár nem voltam szemtanúja a kiadó fénykorának, de a Trax Records így is óriási hatást gyakorolt rám és a zenémre.

Elárulod, melyik három track az akruális kedvenced az mp3 lejátszódról?

Egy remek „post dubstep” track, ami a Magic Wire kiadónál fog nemsokára megjelenni, a (azóta már megjelent – a szerző) Neon Jung – Too Many Facets. Aztán egy őrült kombinációja a klasszikus zenének és a kegyegő óráknak, a The Grand Hemiola című szerzemény Stefan Goldmanntól, valamint nemrégiben újra felfedeztem Moby – Mobility című számát, ami szintén bámulatos.

kink

A weblapon találtuk azt az információt is, hogy trackjeid elkészítéséhez a tánczenék korai, tiszta alkotóelemeit is használod.

Ó, a klasszikus dobgépek hangja! Roland t.r. 707, 808 és 909. Valamint számos kezdeti breakbeat samplet a 70-es évekből. A palettám elég szegényes, de megpróbálom elkerülni a kereskedelmi forgalomban kapható források használatát, mint sample cd-k, valamint az 1985 után készített sample trackek. Természetesen néha kivételt teszek, de általában kevésbé találom kreatívnak, használhatónak ezen eszközöket.

Legújabb trackedben, a Lekoban egy pici breakbet beütést is találunk. Hogyan fedezted fel a breakbet hangzást és mennyire tartod valószínűnek a house zenével való újbóli összefonódást?

Teljesen meg vagyok őrülve a régi jungle és dnb zenékben hallható koplex dob programozásokért. Mikor a 90-es évek elején kazettákon keresztül kapcsolatba kerültem a zenével, olyan zenéket hallgattam, mint a Prodigy – Charlie, FSOL – Papua a törtebb hangzások közül vagy olyan techno drágakövek, mint Joey Beltram – Energy Flash és LFO – LFO. Ezek az összefonódások nekem mindig nagyon természetesnek hangzottak és a magam részéről elképzelhetőnek tartom a house és breakbeat közötti újbóli házasságot, vagy további kísérletezgetést is, mindaddig amíg azok megmarad a jó ízlés határain belül.

Kelet-Európa nagy része is egyre jobban otthon van a techno zenében. Hogy érzed, mi a szereped neked és a kiadódnak ebben?

A szcéna ezen a területen is fejlődik, meg ha egy kis késéssel is. Nem mondom ki konkrétan, hogy én meghatározó alakjává fogok válni itt, mivel az a zene ami népszerű errefelé, különbözik attól, melyet én csinálok. A Porno BPM nem egy kiadó, jelenleg csupán a hasonló zenei gondolkodású DJ-k egy csoportja Szófiában. Ennek lennék az egyik tagja én is immár 10 éve. Ugyanakkor el szeretnék indítani egy bakelitlemez bázisú kiadót, ha a következő évben is folyamatosan nagy sikereket érek el, mint előadó. Van néhány nagyon tehetséges producer barátom itt Szófiában, és nagyon büszke lennék, ha szerepet játszhatnék a saját városom hangzásának kialakításában, amit megmutathatnánk a világnak is.

Melyek voltak a kedvenc helyszíneid szerte a nagyvilágban, ahol már felléphettél?

Hihetetlen élmény volt az első berlini fellépésem a Berghain Club Panorama Barjában. Azt tudtam, hogy ez egy különleges este lesz, de minden várakozásomat felülmúlta. Szintén nagyszerű élmény volt a párizsi Rex Club, a SubClub Glasgowban, ahol Neville Watsonnal játszottam együtt, a Catwalk Rotterdamban, ami egy hihetetlen underground club, egy metromegállóban épült, a Throu Amsterdamban, itt szintén Neville Watsonnal léptem fel, a londoni Ministry Of Sound, ahol hihetetlen a hangtechnika és sok sok kis helyszín, mint a Golden Pudel Hamburgban, ahol viszont a légkör volt bámulatos.

A „Metropole” című szerzeményetek Neville Watsonnal rengeteg DJ lemezestáskájába bekerült 2010-ben. Mesélj nekünk a jövőbeli terveitekről. Van valami közös tervetek a Hour House Is Your Rush Recordsnál?

Kettönk közös munkája elég hosszadalmas, mivel én itt élek Szófiában, ő pedig Londonban, a fileokat pedig az interneten keresztül cserélgetjük. Ráadásul eddig különböző programokat használtunk a zenekészítéshez, de eldöntöttük, hogy a továbbiakban ugyanazt a felületet használjuk, így ezentúl könnyebb lesz együtt dolgoznunk. Rendkívül boldogok vagyunk, hogy megjelenéseink olyan elismert kiadók, mint a Rush Hour / HYRR prezentálásában jelennek meg és jelenleg is a kiadónak dolgozunk egy anyagon. Újabban egyre több fellépésen játszunk közösen, amely egy fél hardware / fél software show. Nyers régi hangok modern összefonódása.

Hasonlítsd össze a live és DJ szetted!

Mint DJ, megvan a lehetőségem arra, hogy elmeséljek egy zenei sztorit, vagy egyszer csak 180 fokkal megfordítsd a hangulatot. Mint live act, korlátozott számú hanggal dolgozom, de részekre szedhetem a saját zenémet a színpadon, és egy teljesen új tracket komponálhatók belőle, mely soha többé nem lesz hallható, ami számomra ugyanolyan érdekes és izgalmas feladat. Ugyanakkor mindkét esetben szeretem kihozni a felszerelésből amit csak lehetséges, kockáztatni és használni az eszközöket a lehető legkülönfélébb módon.

KiNK, köszönjük szépen!