Berlin vörös techno sámánja évekig serényen tette a dolgát kiadójának, a Dystopian háza táján. Ma már (az interjú 2015-ben készült) a Berghain kedvence, tavaly első tízbe került a Resident Advisor éves Top 100-as listáján. Korábban már mi is bemutattuk őt, hallottuk külföldön és több zenéjét is linkeltük már. Lassan már ezer ember követi a Facebookon csak Magyarországról, két hónap múlva pedig a hazai közönség előtt is bemutatkozik a Hyperen. Építészetről, Berlinről és zenéről beszélgettünk. 
Hogyan írnád le az első technoval kapcsolatos élményedet Berlinben? 
Azt hiszem a 90-es évek közepén látogattam ki először a Love Parade-re. Olyan volt az egész, mint egy családi piknik: ott volt az anyukám, a nagynéném és az unokatestvéreim. Ebben az időben fiataloktól az idősekig mindenki kötelességének érezte, hogy megnézze az eseményeket.
Elég szürreális élményt nyújtott számomra elsőre. de éreztem, hogy van van valami különleges dolog, ami ezt az egészet összetartja.
Más volt a zene, mint amit a rádióban hallottam. Nagyon jó volt látni, mennyire élvezi ezt az egészet az a sok ember, aki kilátogatott. A vörös hajam jól illeszkedett a sok színes hajzuhatag közé.
Szerinted miért Berlin a techno központja kezdetek óta?
A berlini fal leomlása után rengeteg elhagyatott területet birtokba lehetett venni. Csodálatos időszak volt ez. Tresor, techno…ennek pont ott és pont akkor jött el a megfelelő ideje! Láthattad egy új kultúra megszületését. Eleinte sötét zugokban, kevés emberrel. Majd szép lassan mindenkit megfertőzött az új vírus.
Mit gondolsz arról a sok berlini turistáról, akik  azért jönnek ide, hogy meglátogassák a klubokat?
Nem lenne ennyi klub, ha ők nem lennének. Hiszen nem tudnánk kivel megtölteni őket. Természetesen látni és érezni a kulturális különbségeket. Hol agresszívabbak, hol éppen nyugodtabbak. Az emberek tudják hogyan kell viselkedni és milyen szabályokat kell betartani.

Beszélhetünk nemzeti sajátosságokról? Vagy a techno egységes, nemzetközi zene?
A techno Detroitból származik, nemzetközi. Nem látom azt, hogy országonként eltérne a hangzás. Egyes producerek és kiadók azonban hangsúlyosabbá válhatnak. Mindig lesznek olyanok, akik ugyanazt a jellegzetes hangzást nyomatják éveken át.
A te zenéd mennyiben változott a kezdetek óta?
Hard technoval, tribal technoval kezdtem. Aztán eljött az idő, amikor az emberek beleuntak a gyors tempóba, megszületett a minimal. Ami engem illet, én is lelassultam, inkább játszottam dub-osabb cuccokat.
Szerinted a techno még ma is inkább egy jövőbe néző zenei stílus?
A techno nem csupán tánczene. A zenét elektronikus gépek állítják elő, így aztán nap mint nap egy csomó techno zenét hallhatsz. Ez az utolsó olyan zene, amit hangszerek helyett számítógépekkel és szintetizátorokkal állítanak elő. Ezért olyan érdekes számomra még ma is.
Korábban az építőiparban dolgoztál. Mi a hasonlóság egy  épület megtervezése és egy DJ-szett felépítése között?
Előbb eltervezed, majd felépíted. Ha zenét írok az alapoknál kezdem. majd rétegenként adom hozzá az újabb hangokat. Amikor rajzoltam, akkor is az alapoknál kezdtem, majd fokozatosan hozzáadtam a szükséges részleteket. Ugyanaz a kettő, a DJ-zés annyival jobb, hogy olyankor munka közben is ihatok és dohányozhatok.
Kik a példaképeid?
Ben Sims és a schranz nagymestere, Chris Liebing. De ezt ne mondjátok el neki, ma már nem szereti hallani ezt a szót! Robert Hood zenéi mindig meg tudják menteni az estét.
Tök jó dolog, hogy ma már személyesen is ismerem őket, együtt zenélünk és tisztelik a munkásságomat.
Kik napjaink legizgalmasabb producerei számodra? 
Kezdjük most is a B betűnél…Ben Klock. De a jó barátaimat is szívesen meghallgatom: DVS1, Joel Mull és természetesen a Dystopian csapata. Reeko, Pär Grindvik, Jeroen Search, Zenker Brothers és Andy Stott is nagyon jó producerek. Antogone is remek dolgokat jelentet meg mostanság.
Forrás: [Blocweekend]]]>