Interjú – Sven Marquardt

Ki az a Sven Marquardt?

Tégy, amit szeretnél! Fiatalabb koromban magam sem tudtam. Csak azt, hogy mi az, amit nem szeretnék. Az elutasításnak az volt az oka, hogy egy diktatúrában nőttem fel? Vagy pedig azért, mert a szerető szüleim mindentől óvtak? Vagy csak a NO FUTURE életérzés, a 80-as évek vad kelet-berlini punk & new wave korszaka miatt? Mai szemmel nézve igazából tökmindegy, mert nálam nagyon jól múködik a mai napig is. Csináld azt, amit csak szeretnél!

Mindig is fotós szeretett volna lenni?

Nem! De az NDK-ban muszáj volt szakmát tanulni, a tanulmányok végeztével. Ezért aztán kitanultam a fényképész szakmát. Csak évekkel később vált a kamera az életérzésem eszközévé. És ez így van ma is.

Honnan nyeri az inspirációt?

Magától az élettől! Filmekből, zenéből, más kreatívok és barátok által. Rengeteg helyről.

Mindig magánál hordja a kamerát?

A kamerámat soha nem hordom magammal, kizárólag ha fotózni indulok, ezen alkalmak pedig kizárólag Berlinben vagy a környékén esedékesek. Ha utazom, akkor az iPhone-ommal készítek pár vázlatot, egyfajta naplót, a saját szórakoztatásomra. Néhány héttel ezelőtt a Fülöp-szigeteken jártam, ez volt az első utazásom, ahová magammal vittem a kamerát. Hardy-val, az asszisztensemmel jártam ott. Találtunk egy fantasztikus helyszínt, lőttem Hardy-ról néhány képet, meg vagyok elégedve az eredménnyel.

Ön műgyűjtő?

Nem! A lakásomban a saját fényképeim díszitik a falat, illetve néhány fotós barátom képe. Nagyjából ezzel ki is merült. Más nincs.

Hogy lehet bejutni a Berghainba? Mi a titok?

Nagyon reménykedem minden egyes alkalommal, amikor interjút adok,hogy nem fog elhangozni ez a kérdés…

Hogyan jellemezné a Berghain látogatóit?

Inspiráció!

Berlin az Ön városa? Ha igen, miért?

Berlinben születtem, de az elmúlt években néha azt érzem, hogy én vagyok az egyetlen, aki innen is származik. Berlin mindig is inspirálólag hatott rám, de én kedvelem az új Berlint is, a sokszínűségét és nemzetköziségét. Berlin az én bázisom, itt érzem magam igazán otthon!

Ön olyan személy, akivel könnyű együttélni?

Erről talán a környezetemet kellene megkérdezni.  Nem mindig vagyok könnyű eset. De ugyan már, ki állíthatja magáról az ellenkezőjét?,

Melyik az a három szó, ami a leginkább jellemző Önre?

Független – ellentétes – harcias

Kedvenc színek?

Fekete és fehér.

Mit olvas jelenleg?

Mostanában kevés könyvet olvasok.

Minden idők legjobb filmje?

Rainer Werner Fassbinder filmje: „In einem Jahr mit 13 Monden”

Van olyan művész, akit csodál?

Robert Mapplethorpe. A 80-as évekbe találkoztam először a képeivel és azt kell, hogy mondjam, megváltoztatta az életemet.

Mit jelent Ön számára a művészet?

Nem igazán kedvelem azt a kifejezést, hogy művész. Magamat is csak fotósként szoktam definiálni. Az árveréseken is hamar kellemetlenül érzem magam. Az a sok felpumpált ego egy fedél alatt és akkor még az enyém is? Túl sok ez már együtt. A művészet érintsen meg, provokáljon, kavarjon fel és varázsoljon el.

Melyik zenét hallgatja éppen?

„I don’t love you anymore” / Anohni.

Melyik tulajdonságot nem kedveli magában?.

Nincs ilyen

Utolsó kérdés: legszívesebben most hol lenne?

Az elmúlt években volt alkalmam sokat tapasztalni a világból az utazásaim során. Nagyon hálás vagyok ezért, meg kellett tanulnom elengedni a megszokott dolgokat és környezetet. Az utazások során újra és újra megtapasztalom a halandóságot, ez pedig alázatra nevel. Egyébként jelenleg Berlinben tartózkodom, reggel van. Nagyon szeretem ezt a kinti fényt és boldog vagyok, hogy itt lehetek.

Forrás: http://leandrocastroblog.blogspot.hu/2016/10/leandro-castro-interview-sven-marquardt.html