Egy művészt nem az minősít, hogy milyen ember volt magánéletében – bár mindig hozzátesz az összképhez. A művészi teljesítmény az, amiért és ahogy emlékezünk rájuk. Nos, Firestarter esetében a művészi teljesítmény nem a zenében és nem az éneklésben érte el a csúcsát. Ez az ember született előadó, a szó legszorosabb értelmében. Énekes és zenész is volt, de amiben igazán utolérhetetlen, az emelte a Prodigy-t oda, ahol vannak. Előadott. Felhúzott. Megpörgetett és megcsavart. A hatása alá kerültél és ott is maradtál, amíg akarta.

I’m the one infected, twisted animator

Egy démon volt, akit a zene idézett meg és erősített a végtelenségig – egy démon, akit ha megidéztek a zenét olyan magasságokba emelte, hogy az felkapott, mint a forgószél és nem volt esélyed megállni. Mert ki az az ember, aki 20 évesen letáncolja a színpadról Leeroy-t (addig a Prodigy vezető táncosa) és nem elsősorban a tudásával, hanem az energiával, amit belerak? Ki az, aki ha elkezdi, onnantól nem a fényekre, nem a dekóra, de még csak nem is a zenére figyelsz – az úgyis lüktet és visz –, hanem arra az előtted vibráló fekete-fehér valakire, aki több mint egy órán keresztül szikrázik és lángol? Ki az, akinek nem tudsz nemet mondani, a tested megcsinál mindent, amit leordít a színpadról? Ez nem lehet ember, mert megigéz és nem ereszt.

I’m a firestarter, twisted firestarter

’96-ban volt szerencsém először látni élőben – előtte is megvolt már persze, de amit nyomott, arra nem lehetett felkészülni. Letépte a fejed, beleokádott a testedbe egy neutroncsillagnyi energiát és levegőt másfél órára, aztán megmutatta hogyan használd. És Te megcsináltad. Mosh Pit? Máris készültél és parancsszóra bevetetted magad a közepébe. Circle Pit? Dervissé váltál… A végén pedig ott álltál és pislogtál ki a fejedből, hogy akkor ez most mi volt. Nem tudtál benne csalódni, egyszer sem.

Közvetlenebb frontembert sem nagyon láttam még. 2017-ben a Campus fesztiválon léptek fel, a koncert végén olyan természetességgel lépett a tömeghez és pacsizott le mindenkivel, mintha a haverod lenne. Előtte az Exit-en egy első sorban rosszul lett rajongót segített át a korláton és kísért a biztonságiakkal a színpad széléig.

I’m the self inflicted, mind detonator

I’m the fear addicted, a danger illustrated

Az, hogy motorozott és saját istállója is volt, hogy kocsmát nyitott és aztán ki is szállt belőle, hogy kétszer házasodott, hozzátesz ahhoz, hogy valójában milyen ember volt Keith Charles Flint. Mindez Ő volt. Ami ma is Ő, ami nem ereszt és magába húz és számomra az egyik legerősebb Prodigy zene, kihagyhatatlan volt a koncertekről és bármelyik set-ről, az nem a Firestarter – bármennyire is ezzel fonódott össze leginkább az alakja. Azt ki lehet hagyni és ki is hagyták nem egyszer… levegőt azonban kell venni. Így hát, számtalanszor kezdtek ezzel, és most ha tisztelegnél az emléke előtt, vegyél mély lélegzetet, tedd be A Zenéjét és kezdj rave-elni, ahogy Ő csinálja a pokol tornácán, ahogy Ő akarta, ahogy Ő megírta.

Táncolj Harcos, lüktess, lélegezz és vibrálj, csillag lettél, az is maradsz!