A Studio Berlin kortárs helyi művészek alkotásait mutatja be két nagymúltú kulturális intézmény, a Berghain és a Boros együttműködésében. Előbbi hely nem szorul bemutatásra, míg utóbbi egy kortárs művészeti magángyűjtemény, ahol 3000 négyzetméteren mutatják be az elmúlt 30 évben aktív művészek alkotásait.

Berlinben március óta szinte teljesen leállt a klubélet. A nyári szezonban ugyan rendeztek szabadtéri eseményeket, de sokkal szigorúbb feltételekkel, mint nálunk. A legnagyobb klubok azóta is zárva tartanak. A túlélés érdekében különböző kreatív megoldásokhoz folyamodtak. Úgy tűnik, hogy a Berghain tudott legjobban alkakmazkodni ebben a cseppet sem kedvező helyzetben. Ők ugyanis 250 ezer eurós támogatást kaptak a szenátustól, amit a kiállítás megszervezésére használták fel. Így nem áll üresen az épület és az alkalmazottak egy része is megtarthatta a munkáját, hiszen ők állnak az ajtóban és ők tartják a tárlatvezetést is.

A kiállítás azért is nagy siker, mivel áthág szinte minden szabályt. Berlin nem engedi el a 90-es éveket. Valahogyan így kezdődik a Studio Berlin története is. De először a bejáratnál kezdődik, ahol Christian Boros válaszol a kérdésekre. Ő egyébként nevével ellentétben nem magyar, hanem lengyel származású. Norbert Thormann, a Berghain társalapítója kereste fel őt először és kérdezte meg, hogy csinálnának-e együtt valamit. A klub ugyanis március óta zárva tartott. A képzőművészet ugyanakkor eddig sem állt távol a techno szentélyétől, hiszen a betonfalakon Norbert Bisky ás Wolfgang Tillman alkotásait csodálhatjuk meg. Az épület falai között pedig már korábban is rendeztek kiállítást. A gyűjtő páros, Karen és Christian Boros már régóta jó kapcsolatot ápolt a Berghain alapítóival, hiszen a klub 10. születésnapi buliját is a Bunker falai között rendezték. A hely 1992-1996 között techno klubként üzemelt, ma pedig a gyűjtő páros kortárs kiállításának ad otthont.

A Studio Berlin összesen 117 alkotó munkáinak ad teret. A Berghain és a Panoramabar is táncterét is megnyitották ebből a célból.  Fényképezni ezúttal sem lehet, de azért kering néhány felvétel a neten. Akit érdekel, 18 euróért foglalhat jegyet EZEN a linken. A bejutás miatt pedig ezúttal senkinek nem kell aggódnia.

Miután belépünk az épületbe, Julius von Bismarck fel és le mozgó óriás bójája az első, ami szembetűnik. A tánctéren Emeka Ogboh hanginstallációját tekinthetjük meg, Willem de Rooij egy hatalmas fehér csokorral díszített vázát helyezett el a pultra, Cyprien Gaillard pedig azt gravírozása bele a WC-falába, hogy „The Land of Cockaigne“. A beszámolók szerint ez egyébként egy olyan kiállítás, amiről még évek múlva is beszélni fognak.

Forrás: [tip-berlin.de]
Képek: Nosche

Dirk Bell „Love” című alkotása az egyik a kettőből, amit le szabad fényképezni.