Látogatóban (harmadik rész)

Fogalmam sincs, mennyi lemezem lehet. Ezt a szobát leszámítva még a nappaliban, valamint a pincében is tárolok belőlük. Ebben a szobában itt igazából csak reggae lemezeket tartok, a polcon, ahogy az a képen is látszik, az albumok és a 12 inchesek, a másik oldalon a 7 inchesek. A bekeretezett borító a lemezjátszó felett a Studio 80 – ami az egyik leghíresebb jamaicai reggae kiadó – szitanyomása. Gyűjtöm ezeket, nagyon nehéz őket beszerezni, igazi unikumnak számítanak. De ez még ezek közül is ritkaságszámba megy: egy japán kereskedőtől kaptam, és ez az egyetlen 12 inches Studio One-szitanyomás, amiről eddig hallottam. Alatta a kupák oldtimer autósfutamokról származnak, amit már jó néhány éve művelek.

A gyűjteményem egy része még a szüleimnél található. A lemezek igazából egyáltalán nincsenek rendesen szétválogatva. Azokon a bakeliteken túl, amelyekkel fellépek, még elég sok indierock vagy R’n’B lemezem is van. Leggyakrabban Traktoron zenélek, de a fellépéseimre néhány klasszikust is mindig magammal viszek bakeliten. A stúdióm azon az oldalon található, ahonnan a kép készült, a hangcuccom a nappaliban található. Jézus figurákat és portrékat gyűjtök, ennek ellenére egyáltalán nem vagyok hívő. Egyszerűen csak szeretem, ahogy ábrázolják. Kissé rendetlennek tűnik a lakásom, ennek oka, hogy alig vagyok otthon. Egy barátommal üzletet kötöttem: ingyen lakhat nálam, ha cserébe rendet tart a lakásban. Akkor remélhetőleg talán a lámpa is meg lesz javítva, aminek a teteje a lemezes polcon áll.

Ez a szobám, ahol zenét hallgatok, valamint a zenéim is készülnek. Sok helyet nem foglal el a stúdióm, mivel amit csak lehet, digitálisan, Ableton Live-on készítek. A lemezestáskáim különböző célokat szolgálnak: a két nagy fémbőrönd a sima klubfellépéseket szolgálja, ahol sok zene közül szelektálok, a kisebb bőröndöt pedig a fesztiválokra, illetve a rövidebb szettek alkalmával viszem magammal. A lemezes polcon található poszter nagyjából öt éves lehet – akkoriban egy csomó Berghain flyert bekereteztettem.  A Klaus Nomi album is a szekrényen díszeleg, mert a borítója a kedvenc lemezborítóm. Radiohead Kid A című lemezét nemrég vettem meg másodszor. Az albumról az Idiotheque című számot olyan gyakran szoktam játszani, hogy az első lemez már eléggé elhasználódott.