„Ez nem fesztivál volt, hanem maga a paradicsom.”

Hölgyeim és Uraim, déli szomszédunknál elkezdődött a fesztiválszezon, amit a Porec környékén
immáron második alkalommal megrendezett Lighthouse fesztivál nyitott.
Az utóbbi években Ibiza Horvátországba költözött és egymást érik a jobbnál jobb fesztiválok. A helyi
szervezésű partik mellett a brit partiszervezők dominálnak Isztriától egészen Dalmáciáig.
Tavaly a germánok –egészen pontosan az osztrákok- is betették a lábukat a horvátokhoz és
meglehetősen jól debütáltak, azonban az idei fesztivál mindent vitt és magasra tette a mércét a
soron következő bulik előtt.
Mielőtt azonban elmerülnék az elektronikus zenével átszőtt mediterrán partvidék sűrűjébe, lássuk a
helyszínt.

A horvát tengerparton nem nehéz jó helyszínt találni, úgy is mondhatnám, hogy van jó, jobb és még
jobb helyszín, a Lighthouse utóbbi közé tartozik.
Porec belvárosától úgy 10 kilométerre találjuk az Adria kék hullámaiba mélyen benyúló Lanterna
félszigetet, amit keletről Tar kisvárosa határol, melynek templomtornyáról tiszta időben egészen
Velencéig elláthatunk.
A Lanterna félszigeten hotelek, apartmanok és mediterrán erdők váltják egymást hatalmas területen.
A fesztivál jóval nagyobb térrel rendelkezik, mint a Balatonsound vagy éppen a Volt, viszont itt a több
tízezer ember helyett „csak” néhány ezren élvezik a hangulatot és a finom muzsikát.
Pontosan ezért nincsenek tömött sorok a bárok, pultok előtt, nincsen hömpölygő emberáradat a
helyszínek közt. Az egész kellőképpen laza, levegős és szinte átjárja az egész félszigetet a nyugalom,
együtt lélegzik velünk az erdő, a parti sziklák.

A tavalyihoz képest legalább kétszer annyi partizó –jórészt Ausztriából, de voltak svájciak, németek is
és természetesen olaszok, szlovénok és horvátok is képviseltették magukat, na és néhány „eltévedt”
angol – , több helyszín, keretprogram és professzionálisabb szervezés, olyannyira, hogy azt érezte ez
a fesztivál már vagy 10 éve fut.
A móka és a kacagás pénteken a kora délutáni órákban kezdődött, és onnantól nem volt megállás,
ugyanis éjjel-nappal ment a zene egészen hétfő délutánig.
Összesen kilenc helyszín közül választhattunk; ezek közül a Daystage és a Beach Floor közvetlenül a
tengerpart mellett feküdt, olyannyira, hogy akár a vízben is táncolhattunk. A Daystage egy 19. századi
világítótorony mellett kapott helyett, ami napnyugtával csodás színekben pompázott a vizuálnak
köszönhetően. A másik –kisebb- parti stage a Beach Floor, ami első ránézésre egy lazulós-vizipipázós
hely függőágyakkal, babzsákokkal, színes fotelokkal és kanapékkal.
Számomra ez a két helyszín jelentette a fesztivál nonplusz ultráját; fantasztikus naplementék,
csillagos ég, igazi örömzene és nagyszerű közönség.

Aztán szombaton reggel öt órakor kezdődött a Waldparty (Forest Party), amit Nature Playgroundnak
kereszteltek. Valahol a Lanterna félsziget erdeinek mélyében csendültek fel az elektronikus ütemek.
Lassan a felkelő Nap első sugarai törtek utat maguknak a misztikus fák közé és mosolyogtak a
fesztiválozók arcán, simogatták és újra energiával töltöttek fél a testedet.
Ugyancsak szombaton került megrendezésre a Secret Apartman parti, ami egy limitált dayparti volt
egy medencés apartmanházban (merthogy ilyeneket is lehetett foglalni).
A resort főépületében öt helyszín is helyett kapott; a 70-es , 80-as éveket idéző Rollerdisco, a Zodiak
(az igazi „aljasodások helyszíne”) – mindkettő fedett -, továbbá a Terrace és a Hiphop floor. Plusz
ráadásként a tetőteraszon a hétfő nappali Aftermatiné is szolgáltatott táncolni valót azok számára,
akik még mindig nem éreztek fáradtságot.
A két fő helyszín (főépület és Daystage) közt shuttle service is működött egy kerekeken gördülő
kisvasút formájában, amin időnként random dj-k szolgáltatták a zenét. A kisvasút érdekessége ,
hogy útközben nem volt fix megálló, ott szállhattál le és fel, ahol akartál, mint valami indiai
személyvonaton.

A fesztivál szinte teljesen mentes volt a headlinerektől, aki Richie Hawtint, Chris Liebinget, John
Digweedet és társait kereste az bizony nem találta. De különösebb húzónév nélkül is bebizonyították
a szervezők, hogy lehet egy nagyon kellemes, sok mindenen túlmutató és jövőképpel rendelkező,
színes fesztivált létrehozni. Ahol mindenki önfeledten bulizik, nincsenek kötöttségek, nincsenek
különösebb szabályok. Szabadság és a remek hangulat uralkodik, ahol együtt bulizik a 60-as éveiben
járó holland nyugdíjas pár a zsenge huszonévesekkel, ahol mindenki elfér egymás mellett. Ott
ahol a Daystage felett egy „karibi” koktélbárban élvezhettük a naplementét és az ütemeket vagy
felülhettünk a körhintára, hogy még jobban bepörögjünk és még hosszasan lehetne sorolni.
Igazi örömzenét tolt szombaton a HVOB a mediterrán naplementében, vasárnap ugyanitt Willfing és
Kido Soon nyomott egy remek b2b szettet, amit a végén Falco egyik híres-hírhedt számával zártak.
Szintén ezen a napon a Zodiak klubban Joyce Muniz Mc Beammel karöltve adott egy fantasztikus
zenei showt, nagyszerű ütemekkel.
Utána a teraszon folytatódott az este nagy része számomra, ahol Ivan Turanjanin és Jack Gorton
prezentálta csodás szettjeit, mellettem az egyik partizó azt mondta; das ist so schön, azaz ez olyan
szép. Valóban az volt, egy audio(vizuális) élmény.

A vasárnapi daystage-es naplemente parti után a Beach Flooron kezdődött az este (az utolsó estén
ez volt az egyetlenegy partihelyszín) , ahová szép számmal összegyűltünk. Mindegyik dj szépet
alkotott, de külön kiemelném a bécsi Alecante és a szlovén Ian F szettjét, ami egyrészt brutálisan jó,
másrészről kellőképpen aljasnak bizonyult 🙂
A szeptemberi Unknown fesztivált afteréről jól ismert Bucketheads – The Bomb tracket is sikerült
belecsempészni a záróestébe, amiért külön köszönet.
A fenti írás még képekkel egyetemben is csak morzsáiban adja vissza a fesztivál adta élményeket és
hangulatot. Tavaly szeptemberben a rovinji Unknown fesztivál jelentette az etalont, idén májusban
ezt a címet a Lighthouse fesztivál érdemelte ki.

Jövőre ugyanitt !

Mennyi az annyi?

Fesztivál bérlet szállással elővételben már 169 euróért volt, aki a helyszínen vette a bérletet az 129
eurót kóstált (ezért szállás nem járt, de a környéken jó áron találhatunk apartmanokat).
Korsó sör 30 kuna, röviditalok 25-35 kuna, longdringek (pl vodkanarancs) 30 kuna, koktélok
egységesen 60 kuna. Ebédet (mert azért enni is kell) 70-100 kunából lehet kihozni, ha csak egy
kebabra (gyros) vágyunk az 40 kunából megvan. Az átszámolás végett egy horvát kuna 40 magyar
forintnak felel meg.
A fesztivál területén kívül ennél olcsóbban is kijöhetünk, viszont a már néhányszor említett
szabadsághoz hozzátartozott, hogy a Zodiak és Rollerdisco helyszíneket leszámítva a többi stage-hez
vihettünk „saját italt”.

Hivatalos oldal: www.lighthousefestival.tv
Képek forrása: Lighthouse Festival fb