Erick Morillot, a house szcéna egyik kiemelkedő alakját, aki számos zenészt inspirált saját számaival, kiadójával, segítőkészségével, vagy pártfogásával szeptember 2-án holtan találták a Miami Beachen található otthonában. Mindez pedig alig egy hónappal azután történt, hogy szexuális zaklatással vádolták, sőt a halála óta mégtöbben  álltak elő hasonló történetekkel. Vajon egy elismert művész, akiről kiderül a sötét oldala, élvezheti-e továbbra is osztatlan elismerésünket és rajongásunkat?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a portál olvasóinak nagy része abszolút képben van, ki volt Erick A. Morillo, így nem kell hosszú hasábokon keresztül sorolgatnom, miért riszáljuk úgy is-úgy is, miféle zenét adott ki a Subliminal Records, milyen lemezek pörögtek a rádió műsorában, vagy épp melyik spanyol buliszigeten rezidenskedett és pörgetett hatalmas sunrise szetteket. Azt viszont sokan nem tudják, hogy egyszer majdnem elvesztette egyik karját a ketaminfüggősége miatt, bár erre a legtöbbünk csak legyint, hiszen ezt ő tette saját magával. A rendőrség nem zárta ki, hogy túladagolás okozhatta halálát, bár hivatalos bejelentés erről nem történt. Mivel 4 nappal később lett volna az első meghallgatása a bíróságon a zaklatási ügyével kapcsolatban, ahhoz nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy lássuk, már ő is besokallhatott saját magától. A feljelentést egy hónappal korábban egy szintén DJ kolleganője indította, akit Morillo a nála lévő bulin többször is próbált felszedni, de sikertelenül. A hölgy keresett a villában egy üres szobát, ahol egyedül szerette volna kialudni az állapotát, ám reggel arra ébredt, hogy meztelen, és aktus is történt.

Morillo augusztusi letartóztatásáig a világ nagy részének fogalma sem volt arról, micsoda szexuális bűnöző volt ő, hiszen a legtöbb női áldozat ilyen esetekben nem mer szót emelni, pláne a férfiak által dominált zeneiparban. Plusz itt még simán gyanakodhattunk koholt vádra is, hiszen nem egy olyan sztoriról hallottunk már, ahol némi pénzért vagy ismertségért nagyon csúnyán bemártottak valakit. A halála után viszont már többen is előálltak olyan történetekkel, amik Morillo zaklatásairól szólnak. Először a svéd Ida Engberg hozott fel egy 2006-os incidenst Jamie Jones Instagram posztja alatt, ahol Morillo MDMA-t próbált lenyomni a torkán akarata ellenére, utólag pedig azt hallotta a buliról, ahonnan azonnal lelépett, hogy minden lánynak el kellett hagynia a rezidenciát, aki nem vetkőzött meztelenre. Engberg után DJ Empress is megosztotta a történetét, miszerint Morillo rendszeresen hozzádörgölte a nemi szervét hátulról és perverz dolgokat sugdosott a fülébe, amikor 17 (!!!) évesen a Record Store-ban dolgozott New Yorkban. Mindketten hozzátették, hogy a férfi már szert tett egy elég kemény reputációra, mégis mivel rendkívül zárt kis közösségről beszélünk, egészen eddig nem derült fény ezekre az esetekre.

Érdekes volt figyelni a social mediát, hiszen ha olyasvalaki veszti életét, aki meghatározó volt a zenei világban, számos barát, zenésztárs nyilvánít részvétet. Morillo halála is jöttek ezek szép számmal, ám sokan próbáltak elsiklani az erőszak felett. Jamie Jones posztját Ida Engberg mellett sokan kritizálták, melyben próbálta elütni a témát: ’Erick nem volt tökéletes, de nem tudom megítélni olyan dolgok alapján, melyekről keveset tudok.’  Ám az Instagram népének nemtetszését manapság már nem lehet figyelmen kívül hagyni, így javította azt és hozzátette, hogy  érzéketlen megnyilvánulás volt a részéről. DJ Sharam pedig így próbálta elmismásolni a dolgot: ’…sok problémával küzdött, csakúgy, mint sok zseni. Ember volt’. Ja, épp csak tárgyként kezelte a nőket. Mégis miféle sikerélménye lehet egy ilyen ragadozónak, amikor megdug egy magatehetetlen nőt? Mintha 5 méterről is betalálna a pohárba beer-pongban?

De amúgy most tényleg, hogy kellene hozzáállni valakihez, akiről brutális dolgok derülnek ki? Elvesz-e korábbi műveinek értékéből, ha valakiről kiderül, hogy pedofil, szexuális bűnöző vagy gyilkos? És most direkt nem tilosban parkolásról vagy 5G konteók terjesztéséről beszélek, hanem tényleg durva bűncselekményekről. Él-e még mondás, vagy alkalmazható-e egyáltalán a ’Halottról jót, vagy semmit’? Rosszabb film lesz-e a ’Keserű Méz’, ’A Kilencedik Kapu’ vagy a ’Halál és a Lányka’, ha már tudod, hogy Polanski pedofil (ráadásul szerinte ez teljesen rendben van)? Rosszabb lesz-e bármelyik Jacko album ugyanettől? Jó, nála már nem lehet bizonyítani, és sok hardcore rajongó szerint a felhozott vádak mind koholtak, de azért valamennyi táptalajuk lehet. Nézhetetlen lesz-e Kevin Spacey bármelyik alakítása amiatt, hogy korábban férfiakra próbálta ráerőszakolni magát? Vagy kevésbé lesz-e vicces Ellen DeGeneres, miután kiderült, hogy nála egy forgatás koncentrációs táborszerű hangulatban zajlik?

Igen! Igen! És igen! Lehetetlen szétválasztani a két dolgot. Én nem tudom jó lelkiismerettel nézni, hallgatni olyan emberek művészetét, akik – lehetett bármilyen nehéz sorsuk korábban, érhették őket bármilyen zaklatások – igazi szörnyeteggé váltak, visszaéltek a hatalmukkal, pozíciójukkal és kihasználták a gyengébbeket. Itt nem lehet enyhítő körülmény, jaj de be voltam mindenezve, vagy az enceláduszi gyíkemberek parancsára tettem. Nem! És a nem az NEM! Ha nincs hozzájárulás, akkor nem lehet. Ida Engberg szerint: ’Nem kellene a zeneiparnak a szőnyeg alá söpörnie azt, hogy egy erőtevőt istenítettünk. Ezzel tartozunk minden kortárs és jövőbeli nőnek és elborzaszt látni mennyire sztár-orientált a zeneipar!’ De nézzük fordítva: Te tudnál rajongani Kaleta Gábor új neodadaista festményéért a számítógépén tárolt 16 000 pedofil kép ellenére? Tudnál? Tényleg? A véleményed fontos nekünk! Szavazz te is!