Interjú – East Café

Sorozatunk ötödik részében a budapesti Kaszás Gáborral, vagy ahogy e-zenei berkekben ismerhetjük East Cafe-val készített interjúnkat osztjuk meg olvasóinkkal. Szó esik a  house zene jelenlegi és a közeljőbeli helyzetéről, egy új, nemrégiben debütáló rádióműsorról és számos egyéb érdekességről.

Először is köszönöm szépen, hogy a rendelkezésünkre állsz, időt szakítottál az interjúra és válaszolsz a kérdéseinkre!

Nagyon szívesen, én köszönöm a megtisztelő felkérést! 🙂

Első kérdésem általában minden interjúalanyomhoz ugyanaz. Mivel ezidáig nem kaptatok elég médianyilvánosságot, így nem vagytok mindenki számára ismertek. Kérlek mesélj magadról néhány mondatban. Te sem vagy már egy unatkozó teenager aki hobbiból nekiállt a Reason-vel bohóckodni ami persze hallható a zenéiden is. No de ugorjunk vissza az időben néhány évet! Mikor kezdődött a zene iránti rajongás, kik voltak azok a producerek, zenekarok és DJ-k akik hatással voltak rád?

Amióta az eszemet tudom, imádom a zenét, a jó zenét stílustól függetlenül. Rengetegféle muzsikát hallgattam egészen kiskorom óta, mégis annak, hogy miért az elektronikánál kötöttem ki végül, talán két fő oka van: első sorban az, hogy itt lehet korunkban egyszemélyes produkcióként a legizgalmasabb módon kibontakozni és érzéseket átadni, és – mint egy vászonra – lefesteni egy pillanatot, egy érzést. Másodsorban pedig olyan hetvenes-nyolcvanas évekbeli szintetizátor virtuózok lemezei tereltek ebbe az irányba, mint például Jean-Michelle Jarre, vagy Vangelis, illetve az a banda aki sikerrel keverte az alternatív rockbandák energiáját az elektronikus zenével: a Depeche Mode.

Gyerekként sokat hallgattam édesapám vinyljeit, így volt miből meríteni később. Lázadó tinédzserként (mondjuk sose lázadtam igazán, de mindegy) inkább a hard-core és a metál zenék vonzottak, Pantera, Sepultura, Sick of it All, és társaik, és mind a mai napig képes vagyok meghallgatni egy-egy zenét tőlük, igaz inkább csak nosztalgiázás céljából. Akkor jellemzően nem a gyönyörű akkordok, hanem a nyers erő és lendület fogott meg ezekben a zenékben, de ez is valamilyen emberi érzést ad vissza, a lázadásét és feszültségét, ami egy kamasz gyerek lelki világától kicsit sem idegen, különösképp ha amúgy nem egy erőszakos fajta. 🙂 Aztán fokozatosan tértem vissza a gyökerekhez, a Prodigy-n a Chemical Brorthers-en és a big beat-en keresztül a house-ig. Ekkor éreztem először azt, hogy nem (lég)gitárra vágyom, hanem szintetizátorra… Persze kulturált, használható otthoni stúdióra gimnazista/egyetemistaként nem futotta, viszont PC azért akadt, amin legalább az első kezdetleges DAW-ok kezelését valamelyest elsajátítottam.

Sokat töprengtem azon, hogy mikor volt jobb fiatalnak lenni… Annak idején nem voltak minden háztartásban sokmagos számítógépek vagy midi kontrollerek, viszont a zenének volt értéke, kézzel fogható volt, fizettünk érte annyit, hogy megbecsüljük a korongokat. Ma már mindenhonnan dől a zene, hamarabb megtalálom a saját zenémet például google-n keresztül ingyenesen letölthető formában, mint a kiadvány legális Beatport linkjét. Letöltik ingyen, mert kell, aztán lehet kettőnél többször meg se hallgatják, még az arra érdemes munkákat se, mert már le is jött a következő. Mixeket, mix cd-ket meg aztán pláne nem hallgatnak, pedig micsoda élmény volt egy új Global Underground CD-t megvenni annak idején… Nincs idő semmire, máris új kell, máris más kell. Van aki úgy képzeli magát dj-nek, hogy egy épkézláb szettet se hallgatott ronggyá, ahogy mi tettük anno. Persze ez úgy hangozhat, mint valami öregember károgása, de le kell szögeznem, hogy nem az új és fiatalos irányzatok és újdonságok ellen vagyok, csupán a képzettség és az alázat hiánya bosszant sok esetben.

Kérdésedre visszatérve, örök kedvenceim és ihletadóim kb. az ezredfordulóról a progressive house aranykorából kerülnek ki, úgy mint John Graham (Quivver), Matthew Dekay, Charlie May és Barry Jamieson a teljesség igénye nélkül.

Hogy látod a zenei trendek alakulását hazai és nemzetközi viszonylatban? Mi volt az 2013-ban ami pozitívumkét hatott és mi az ami negatívan befolyásolja az elektronikus zenei szcénát? Valamint mit vársz 2014-től úgy általában?

Ami a trendeket illeti, inkább pozitívumokat szeretnék kiemelni. Nagyon örülök például annak, hogy a tíz-tizenöt évvel ezelőtt megszokottól eltérően, (nem csak) az igényes közönség leginkább előadókat követ és sztárol, és nem DJ-ket (nyilván a jó dj-k megérdemlik a reflektorfényt!). Persze akkor is odafigyeltek a komolyabb nevekre a srácok, de gyakrabban hallhattuk korongon a kedvenceket mint élőben. A technika fejlődésével ugyan minden második kölyök komoly producerré vált (vagy legalábbis így érzi), és ez egy igencsak felhígult szcénát hozott lére, de pont ennek a technikai fejlődésnek is köszönhetjük, hogy minden kompaktabb lett, és így egy-egy tehetségesebb, de még nem befutott előadó könnyebben tud félig élő programot adni és nem csupán dj szettel érkezik hozzánk. Nem mintha ez utóbbi nem lenne művészet, de engem mindig jobban érdekelt ahogy a kütyükkel hangokat generálnak élőben a színpadon… Más jellegű szórakozást jelent mindkettő, míg a dj-től csupán azt várom, hogy kiváló talp alá valókat pakoljon, vegyítve az újat a klasszikussal, addig az előadótól inkább egyfajta művészi audio-vizuál élményt várok, ami ámulatba ejt, amiből tanulhat az ember. Még egyszer szeretném leszögezni: a dj-zés is művészet, és élmény lehet az is, amit az effektekkel és egyszerre több koronggal művel az illető… Az internetet szabad szidni, de ha ésszel, a helyükön kezeljük a dolgokat, akkor a döbbenetes klikk számot elérő igen furcsa/gyenge zenék mellett fantasztikus dolgokra is bukkanhat az ember. Visszatérve a live-ra, külön örülök a Boiler Room féle videóknak például. Jó nézni amit Petar Dundov vagy Pional csinál. Inspiráló és fain egyben.

Zenéidet hallgatván nekem feltűnt az a letisztultság, könnyedség, egyfajta populáris mélység ami az általam csak új hullámos progressive house-nak nevezett világot jellemzi. Ez a vonal mostanában újból a reneszánszát éli, köszönhetően például az izraeli és argentin srácoknak. Ott van ugye Guy J, Stephan Bazbaz és Guy Mantzur a közel-keleten vagy Matin Garcia, Marcelo Vasami, Deep Mariano és Hernán Cattáneo Dél-Amerikában. Mennyire voltak tudatosan időzítve ezek a megjelenések, avagy inkább a szerencsének köszönhető, hogy megvan a metszéspont az általad képviselt zeneiség és a jelenlegi trendek közt?

Nincs szó jól időzített „bombákról”, igazából hosszú évek óta próbálom azt a hangzást csiszolgatni, ami mára már többek szerint jellegzetessé kezd válni, annak ellenére, hogy még mindig sokat változik a stílusom. Egy biztos: minden munkám a nulláról kezdem és igyekszem nem ismételni önmagam, de természetesen vannak visszatérő elemek, amelyek nélkül elképzelhetetlen egy East Cafe produkció. Leginkább a jó öreg progressive house az, amit címkeként ráerőltethetünk a zenéimre, de igyekszem az ilyesfajta kategorizálást elkerülni…

Azután, hogy a progház teljesen elárasztotta és megfojtotta a hallgatóságot 2003/2004 végére, nem sokan gondolták, hogy újra visszatérhet. Megjegyzem, remélem is, hogy nem az van visszatérőben, ami akkor volt, hanem egy kicsit komplexebb, érdekesebb hangzás, ami a stílus főbb jegyeit azért magán hordozza. Jól hallatszik, hogy az általad említett előadók közül pl. Guy J honnan merít ihletet, hisz újra meg újra feldolgoz régi progi klasszikusokat, mégis tud újat mutatni (Fixation, Stage One, Turquoise, Heaven Scent, etc.). Azt gondolom, hogy a dallamvilág amit képviselnek a fenti előadók, sosem mehet ki a divatból. A jó zenének mindig van helye, ez nem trend kérdése. Amúgy minden elismerésem Hernané aki nemzeti hős kb. a hazájában az elektronikus zenére nyitott fiatalság szemében, hiszen mindmáig kitartott az ilyen típusú zenék népszerűsítésénél, még akkor is amikor „jobban tette volna” ha mást játszik.

Nemrég jelent meg egy interjú a weboldalunkon Aeron Aether-vel akivel arról beszélgettünk, hogy egy orosz kiadóhoz, a Silk Musichoz fűzik nagyon szoros szálak. Neked a Mistique Music az a platform ahol már a kezdetektől fogva megjelennek a kiadványaid. Itt ugyebár egy grúz labelről beszélünk. Hogyan kerültél kapcsolatban velük és mik a tapasztalataid ezzel kapcsolatban?

Még a kiadó indulása előtt kerestek meg Levan-ék, hogy szeretnének tőlem megjelentetni zenéket, így kaptak demoként egy tracket, ami a Mistique hatodik kiadványa lett (most meg tartanak úgy a kétszázadiknál, főleg ha a sub-labeleket is belevesszük). Mai füllel hallgatva azt a számot… az egyik szemem sír a másik nevet. Nem úgy szól ahogy kéne, ez zavar, mert már nincs meg a projekt, hogy újra kikeverjem, de örülök is, mert a mostani produktumokat tekintve úgy tűnik sikerült valamennyit fejlődni e téren. Anno Stiven (Stiven Rivic) barátunk felajánlotta, hogy exkluzív előadóként csak náluk jelentessek meg zenéket, de ebbe nem akartam belemenni, és utólag úgy érzem jól is tettem. Remek kiadványaik vannak de akadnak olyanok is amelyeket nem tudok hova tenni… Mivel brutális mennyiségben jelent meg náluk zene, így nem csoda, hogy nem mindegyik váltja meg a világot. Ezt azért ők is látják valószínűleg, és talán épp ezért indítottak a saját zenéik megjelentetésére új kiadót, a Kunai-t, ahol elmondásuk szerint „prémium” producerek remixeivel jelennek meg a nóták. Amúgy egy darabig érdekesnek tartottam, hogy a Mistique-kel azonosítanak, vagy, hogy hozzájuk kötik a nevem, de ha egy pillantást vetek a beatporton arra, hogy hol is jelentek meg a munkáim, azt kell látnom, hogy van alapja a dolognak, hiába igyekeztem mindenfelé terjeszkedni. Elég rég nem jött ki náluk zeném, ami lehet, hogy változni fog, mert újból megkerestek, de azért örülök, hogy egy kicsit változtak a dolgok és bővebb a kör, ha a kiadók listáját nézem.

Elég sokan vagytok itthon akik nagyjából ugyanazt a hangzást képviselitek. Rajtad kívül ott van a Mistique-nél Kay-D, a Silence ‘O’ Phobia és az Aya Mavra páros, de említhetném MiraculuM vagy a Dynamic Illusion nevét. Adódik a kérdés: Nem gondolkodtatok abban, hogy közösen meglépitek azt, ami eddig hiányzott? Egy közös kiadó, egy közös platform gondolata nem fogalmazódott meg bennetek? Ahol csak a hazai szcénára koncentrálva magatok köré gyűjtenétek a többi olyan előadót aki zenei világát tekintve hasonlóképpen gondolkodik mint te. Azért kérdem, mert látom a még friss Time Capsule koncepciót, ami nekem picit képlékeny. Ez most kiadó és radioshow neve egyben? Mesélnél erről picit bővebben?

Közös kiadó gondolata nem annyira merült fel eddig… Vagyunk egy páran – a felsoroltak között is -, akiknek már van saját kiadója. Dani (Dynamic Illusion) a Deep Dive Records-zal, Gyuri (Mira) a Stellar Fountian-nel, Gábor (Aeron Aether) pedig az Arrival-lal próbál a label-ek tengerén ellavírozni. Hangzás tekintetében van eltérés, így nem is biztos, hogy mindig közös nevezőre jutnánk. Emellett akad még magyar kiadó bőven, ott van Topa Feri Reelaux Digital-ja, a Moti Brothers-féle Itom, Snorkle és Yura Perfect Session-je és az Ádám (Retroid) barátom nevével fémjelzett Morphoisis Records, csak hogy azokat említsem, akik hirtelen eszembe jutnak. Mindegyik kiadóról elmondható, hogy vegyesen jelentet meg külföldi és magyar vonatkozású track-eket, és szerintem ez így is van jól. Szívesen foglalkozik az ember olyan zenékkel, amelyet egy-egy kedves honfitárs alkotott, de mint tudjuk van egy nagy közös nyelvünk, a zene, ami teljesen mindegy, hogy a világ melyik pontjáról jön, megértjük, és ha tetszik tudunk vele azonosulni.

Ami a Time Capsule projektet illeti, a koncepciót jól értelmezted – bár első sorban kiadóról van szó, amelynek népszerűsítésére született meg a The Time Capsule nevet viselő havonta jelentkező rádiós műsor, a Proton internetes rádiónál. Régóta tervezem, hogy én magam is indítok egy digital label-t és úgy tűnik tehát, hogy ez 2014-ben meg is valósul. Havi megjelenések tekintetében kb fél évre előre be szeretnék tárazni, hogy minden alkotó elég időt kapjon a remixek és a saját trackek befejezését illetően. Egyelőre úgy néz ki, megérte a sok befektetett munka az évek során, és olyan nevektől kapok zenéket vagy épp remixeket, akik munkásságát vagy évek óta követem és becsülöm, vagy most bontogatják szárnyaikat és igen bíztató dolgokat tesznek le az asztalra. Miraculum, Nikko.Z, Exoplanet, Verve, és még jó pár kollega fel fognak bukkanni a Time Capsule projektben, így egyelőre nincs okom panaszra, és bizakodva nézek elébe a kihívásnak, amit egy kiadó irányítása jelent.

Milyen zenéken dolgozol mostanában? Miket várhatunk tőled 2014-ben? Számos EP megjelenés után ha csak digitális formátumban is de megfogalmazódott-e benned egy szerzői album gondolata?

Ami a szerzői albumot illeti, bár többször nekiláttam, és elhatároztam, hogy be is fejezek egy LP-t, de úgy érzem addig nem fog ez összejönni, amíg nem lesz elég időm csak erre koncentrálni hónapokon keresztül. Most megfogadtam, hogy nem vállalok remixeket egy darabig, de cserébe a Time Capsule-ba kell több energiát fektetnem, tehát ugyanott leszek, ahol eddig voltam. A várható megjelenésekkel kapcsolatban annyit árulhatok el, hogy az utóbbi időben sikerült egy-két igen régi projektet rendbe rakni, és így néhány originál is napvilágot lát majd, igazán remek remixerekkel, köztük az egyik legújabb kedvencemmel, Dale Middletonnal, továbbá egy régi favorittal Biologikkal. Emellett kollaborációk is születőben vannak, bár itt hol miattam, hol a másik fél miatt elég lassú a folyamat (többnyire miattam sajnos). Majdnem kész egy zenénk Erich Von Kollar barátommal, és ezen kívül két másik közös projekt is lóg a levegőben. Nagy erőkkel dolgozom egy originálon ami az egyik kedvenc kiadómnál fog kijönni, ha végre befejezem, de erről majd később mesélek. 🙂

Visszatérve a szerzői albumra, elképzeléseim szerint, ha eljutok oda, akkor egy-két volkállal megtámogatott dal is felkerülne rá, ami újabb kihívást jelent, ugyanis eddig nem volt lehetőségem énekessel dolgozni… (Szeretettel várom a jelentkezőket…)

Végezetül pedig szeretném, ha megneveznéd nekünk azt az 5 tracket amik eddigi pályafutásod során a leginkább hatással voltak rád. Azt is áruld el kérlek, hogy miért ezeket a darabokat választottad?

Igyekeztem nem a legnagyobb kedvenceket kiválasztani, a top öt valószínűleg máshogy festene és a stílus tekintetében is változatosabb lenne a lista. Inkább valóban arra fektettem a hangsúlyt, hogy melyik volt az a pár nóta, amire azt mondtam, hogy vagy az egész, vagy éppen egy-egy eleme annyira inspirál, hogy tudnom kell miként készül és össze kell hoznom egy hasonló, de az elképzeléseimnek jobban megfelelő darabot… Peet már egy korábbi interjútokban ellőtt egy track-et amit én is említettem volna, (Bill Hamel pres. Innate & Andy Moor – Barotek (Blackwatch Threshold Dub)) ezzel kicsit megkönnyítve a dolgom, ami így sem volt egyszerű…

Íme a lista, teljesen random sorrendben:

1. Infusion – Legacy (Junkie XL Remix)

Néha prog-break merényleteket is elkövetek. A fent említett nóta a Hybrid slágerei mellett az egyik indikátora ezeknek a rémtetteknek. Nincs több hozzáfűzni valóm. 🙂


2. Schiller – Ruhe (Humate Remix)

A basszusmenete annyira húzós, hogy a mai napig a hideg ráz tőle. Nagyon ravaszul lett kicsavarva. Gyönyürű az egész ahogy összeáll a csúcspontján, de nekem akkor is a track első fele érdekes, amikor csak épülget a zene.

3. North Atlantic – Lights Out (Lemon 8 Lights On Mix)

Valahogy így képzeltem el annak idején a tökéletes atmoszférát. A mai napig nyomozom miként is lehet ilyen szépen felépíteni egy zenét. Nyolc és fél perc perfekt lebegés és zakatolás, megszelidítve a szívemnek oly kedves élő ütősökkel. Talán épp emiatt a zene miatt nyúlok mindig a konga-bongákhoz, ha épp egy track van születőben a kis studióban…

4. Trentemøller – The Last Resort (az album)

Vigyázat, csalok! Sajnos képtelen vagyok egy zenét kiemelni az albumról, azt hiszen ez az egész korong annyira izgalmas hangzásban és technikailag, hogy képtelenség szó nélkül elmenni mellette… Ha mégis választanom kell, akkor a Take me Into Your Skint említeném a legfontosabb track-ként. Igyekeztem nem csak az ezredfordulóról idézni, hanem valami frissebbet is, és azt hiszem Trentemoller telitalálat az ihletadóim listáján. Szerencsének tartom magam, hogy élőben is hallhattam.

5. Thomas Newman – Any Other Name

Végül a kakukktojás. Imádom a filmzenéket, a komolyzene popját. 🙂 A melankólia ami ebből a zenéből árad folyamatosan inspirál.


Köszönöm szépen a beszélgetést és további sok sikert valamint kitartást kívánunk!

Én köszönöm, a legjobbakat Nektek is! 🙂

East Cafe Music:

[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/users/279536″ params=”color=ff6600&auto_play=false&show_artwork=true” width=”100%” height=”450″ iframe=”true” /]