Nem kell jó zenéért a szomszédba menni – Vol. 6

Interjú – Attic Ears

Hosszú ideje nem jelentkezett hazai tehetségeinket bemutató interjúsorozatunk de most újra itt vagyunk! Vendégünk ezúttal Szeged, de talán mondhatom, hogy az egész ország elsőszámú egyetemi elektronikus zenei bulijának, a JATE Progressionnek a rezidense Attic Ears akiről talán kevesen tudják de hazánk egyik legsokoldalúbb producere is egyben. De meséljen erről bővebben az érintett:

Ennyi év után biztos vagyok abban, hogy Szegeden már ismernek az e-zene fanatikusai. Mivel azonban a Primate-t az ország minden részéről olvassák, légyszíves mutatkozz be néhány mondatban. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, ki vagy kik voltak akik inspiráltak és mióta tart a szerelem?

A szokásos szöveggel kezdem: a zenével már elég régóta kapcsoaltban vagyok! Kevesen tudják ugyan, de hat évig zeneiskolába jártam és rézfúvós hangszeren, tromibtán tanultam. Alapvetően ekkor még a hip/hop és rap műfajokat kedveltem meg, nem is érdekelt igazából, hogy milyen is a jó elektronika. Nagy hatással volt rám Notorious BIG, a Mobb Deep, Big L, Wu Tang és még sorolhatnám. Rajtuk kívül pedig DJ Shadow, DJ Krush és DJ Cam is. A minimal/tech house irányába a kezdőlökést még a 2004/2005-ös Minus-os kiadványok, illetve Loco Dice és a komplett Desolat csapat adták, akik később útmutatást jelentettek. Stílusukat tekintve a Peace Division-t is ide sorolnám na és az új geneárcióból Enzo Siragusa, Archie Hamilton, Alex Celler, Giovanni Verrina és a “románok” átlal kijelölt út az, amit előremutatónak gondolok. Inspirációt a körülöttem lévő hazai barátoktól, ismerősöktől is merítek. If-ican-el közös DJ-set-ek, Andras Toth live/dj set-ek, a produceri munkákból pedig Adam Touch, Martin ‘M és Snake Sedrick dolgai azok, amelyek közvetlenül hatással vannak rám.

Egy “családias” önálló szegedi deep-house klubesttel, a Deepcityvel indult, majd a havonta megrendezsére kerülő JATE Progression rezidenciával folytatódott a karriered. A JP most induló szezonja már a 10-ik lesz! Gratulálunk a jubileumhoz de kérlek mesélj kicsit bővebben ezekről!

Először még 2010-ben volt lehetőségünk zenélni a JATE-ban, hála Zsoltinak. Azóta közössen szervezzük vele a JP klubesteket. Már nem feltétlen nevezném a JP-t deep-house klubestnek, hiszen már a csapból is a “deep-house” folyik, sőt már olyan helyeken is deep-house-al adnak el klubesteket, ahol korábban a deep vonalat egyszerűen eladhatatlan rétegzenének tartották. Ugyanakkor tény hogy Szegeden a 2010-es Izhevski-s buli igazolta először a mélyebb vonalat. Óriási, átütő siker volt, mind létszámban, mind élményben. Nagyon örültünk, hogy Szegeden ennyi igényes zeneszerető arc van, akik megalapozták a váltást és folyamatosan megerősítenek minket abban, hogy az underground hangzásnak igenis van helye vidéken. 2013-ban szinte gondolkodás nélkül bevállaltuk először magyarországon East End Dubs-ot (Moon Harbour, Fuse London), de járt nálunk Pelo Rizardo is. Temrészetesen nagy bátorság kellett ezekhez a külföldi fellépőkhöz, hiszen olyan előadókról beszélünk, akik az átlag magyar e-zenei kulturában nevelkedett arcoknak sem feltétlenek mondanak elsőre valamit.

DE! Ne csak a külföldiekről essen szó, számos magyar kolléga is megfordult nálunk. Nigel Snorter és Snilloc (CrossNineTroll), a Hifly csapata, Snake Sedrick, Polarize, Naga +Beta, Gabor Kraft és az új generáció pár tehetséges fiatal arcai mint Flixon, Adam Touch, Maritn M, Soundline, Yohan B. illetve a Bedroom Crew is. A magyar szcénából is válogatunk, számunkra fontos, hogy vendégelőadóink tényleg tudjanak valami újat mutatni és személyiségükből is áradjon az elkötelezettség a minőségi zene iránt.

Szerencsére nem feltétlen kell már ragaszkodnunk a bejáratott régi nagy nevekhez és az egyes előadók által erőltetett hangzásokhoz. Számtalanszor megesett már nálunk is, hogy egy fiatalabb DJ vagy egy teljesen megújult “öregebb” DJ/project “szétszedte a házat”, miközben a túlmarketingelt névre szemmel láthatóan tompa unalommal és csökkenő létszámmal reagált a közönség.

Az előző szezonban például mi is sokat kísérleteztünk, hogy képet kapjunk pár dologról. A koszos house zenéktől a deep-minimalon át, egészen a száraz techno vonalig. Probálunk tartani egy szintet és követni a számunkra is elfogadható trendeket, előadókat, figyeljük az eseményeket, ötletelünk, mérünk, elemzünk, változtatunk, újítunk, tanulunk saját hibáinkból, a régi “nagy öregektől” és az újaktól is, akik a minőséggel folyamatosan ott vannak (lásd pl: Badgirls). Ugyanakkor próbálunk a jövőbe látni és picit másképpen megközelíteni pár dolgokat.

Összeségében elmondható, hogy kiépült és időközben át is alakult a JP mint brand. Sokmindent tettünk hozzá a kiváló alapöthethez, hiszen egészen egyedülálló, kreatív gondolat volt Zsoltitól az egész Progression. Ugyanakkor a közönségünk is sokat tett hozzánk az évek alatt, amit külön köszönünk! A 10. Jubileum kapcsán rengeteg elképesztő ötletünk van, amivel mindenképpen szeretnénk a szegedi zenei kulturát szinesíteni. Pozitivan látom a jövőnket, de konkrétumokat majd a maga idejében 🙂

A JATE Progression ugye a rezidencia. Ezen kivül merre szoktál/szoktatok még fellépni?

Szerencsére az idei nyár vége sűrű volt fesztivál- és fellépés lehetőségekben. Zenéltünk augusztusban a SZIN-en (Szegedi Ifjúsági Napok – a szerk.) a Silent Disco keretében, ami egy nagyon jó hangulató nyárzáró buli volt. Előtte Szigeten a Citymatiné-n is felléphettünk, illetve nyár elején volt szerencsém a Move!-on is bizonyítani, ahol nagyon jól éreztem magam! Tavasszal az A38-ban szerveztünk egy klubestet, ünnepelve, hogy a Deep N Freak csapat tagjai lettünk. Olyan nevek voltak a fellépők közt, mint Yaya (Desolat), AlexKid illetve Jun Akimoto (Fuse London). A korábbi években megfordultnuk a Cinema Hall-ban is ahol Chris Lattner-rel és Itettsu-val szerepeltünk egy lineupon, illetve több kisebb budapesti klubban is vendégeskedtünk.

Térjünk át picit a saját zenékre. Produceri munkáid elsősorban a Critica Recordshoz, a Konzentrisch Musichoz valamint a Novo Music-hoz köthetők. Mesélnél nekünk a kiadókkal és a nekik dolgozó művszekkel fennálló kapcsolatról?

Igazából az első trackem már 2009-ben megjelent digitálisan. Ezt követően eltüntem egy kicsit, az egyetemre koncentráltam. 2012-ben volt időm újra trackeket gyártani. Az akkori H01 EP volt az átütő siker. Marco Carola is folyamatosan tolta, játszotta például a 2013-as Sunwaves-en és Music On-on is, Marc Antona is chartolta a tracket és Chad Andrew podcastekbe is bekerült. Ezen kívül számos arc, Nima Gorji, Chad Andrew, Alexandar Kyosev, Leix, Luciano, Butch, Dan Noel, Blagoj Ramobov vagy Petar Cvetkovic is azok közé tartozott akiktől supportot kaptam. Ezt követte a Konzentrish megjelenés, majd 2014 elején a Triple Helix EP a Novo Music-nál Crossninetroll remixel, amit szintén sokan supportáltak, például Gel Abril, a Borthers Vibe, Someone Else, Just a Mood vagy Baraso…

Ha választani kellene egyet, melyik volna az a megjelenés amire a legbüszkébb vagy eddigi pályafutásod során? Lehet ez remix vagy saját produktum.

Nem szeretnék kiemelni egy daarbot. Igazából jó dolog mikor küldik az üzeneteket az ismerőseim, hogy „B My Laken a Marc Antona éppen a te trackedet tolja” meg hogy „Marco Carola játszotta a tracked a Sunwaves-en” és aztán belinkelik, aztán, hogy „Írországban Rossko tolja a H01-et” vagy amikor meglátom, hogy Chad Andrew podcastben is ott virít egy trackem. Teljesen jó érzés, de nem több.

Számomra ez nem igazi eredmény. Nem akarok azokhoz tartozni, akik több éven át azzal adják el magukat, amit még az előző évtizedben összeraktak, vagy éppen nem csináltak semmit, csak összelopott hangmintákból, saját kiadójuknál megjelent “munkájukkal” vagy kellően proaktív személyiségjegyükből fakadóan addig jártak egy-egy label manager nyakára, amig azok ki nem adtak valamit. Továbbá különböző platformokon, zenei portálok jól fizett PR cikkek sorozatával sem szeretnék olyan eredményeket felmutatni, ami mögött nincs valós tartalom.

Ha már így belementünk a zenékbe, kíváncsi vagyok milyen technikai újdonságokat, eszközöket veszel igénybe a zenekészítéshez és miket szoktál használni a DJ szettek alkalmával?

Zene: Alapvetően Ableton-nal készülnek, de a Logic-ból is használok elemket, illetve nyílvám sample pack-okból is építkezek. Van egy alap midikontrollerem, de az utóbbi időben szinte csak iPadet használok már csak kontrollerként. Sajnos live set-ek összeállítására nem jut elég időm, de egy régi tervem, hogy a Live/Dj set kombinációja felé tereljem a dolgokat!

DJ: Ebben nincs semmi újdonság CDJ és pont 🙂 Korábban volt NI Time Code pack, de egyszerűen lehetlen mindig több kilónyi felszerelést hordozgatni azért, hogy két zene össze legyen mixelve amit alapvetően manapság már akár 1 db pendirve-al is tökéletesen meg lehet valósítani.

Még csak októbert írunk de lassan itt van a 2014-es év vége! Hogyan értékeled a mögöttünk hagyott esztendőt, valamint mesélj arról mik a terveid a következő évre? Nemrég mikor találkoztunk egy csomó félkész zenét mutattálm, érdekelne milyen megjelenéseken dolgozol most és alapjában véve mire számíthatunk Tőled a közeljövőben?

Sajnos az elmúlt 1,5 évben elhanyagoltam a trackgyártást, a szakmai karrieremre koncentráltam. Hétköznapjaiamt szinte egy az egyben a befektetési banki szakma tölti ki, időből van a legkevesebb. Ennek következtében egy csomo közös munkát és megjelnést le kellett mondanom – le sem merem írni a neveket, mert rossz belegondolni, hogy kiket hagytam ki …

A közeljövőben biztosan változni fognak a dolgok és szeretnék több időt fordítani a zenekészítésre, a félbehagyott munkák befejezésére. Jelenleg biztos, hogy Adam Touch-al tervezünk egy – remélhetőleg azért több – közös projectet, illetve Snake Sedrick-el is vannak közös terveink, amihez lassan az alapanyag is meglesz 🙂

Végül pedig ha meg kellene nevezni öt tracket melyek nagy hatással voltak Rád, melyek lennének ezek és miért?

Peace Division – We Want You

Közel 10 perc kőkemény monoton semmi, ami valami elképesztő modon steril és egyben van. Ja a 2008 Citadella-s Peace Division buli egyik nagy emléke. Tulajdonképpen egy korszakváltás kezdetát jelenti.

Loco Dice – Seeing Trough Shadows

Min2Max válogatás legjobb trackje. Egyszerűen igazi agyas zene.

Troy Pierce – 25 Bitches (Gaiser’s Too Many Bitches Makeover)

Az igazi minimalkorszak egyik alapdarabja, kellően sötét és hűvös:D Amikor elkezdtük If-icannel a zenélést és még régi felállásban toltuk, szinte minden buliban előkerült. Kellemes emlékeket idéz mindig.