Április 1-ején került megrendezésre idén a Time Warp, melyen megint szép számban képviseltük kis hazánkat. Ez alkalommal is szerveztünk csoportos túrát, 2 kisbusszal indultunk el Németországba egy kifejezetten kellemes társasággal, nagyszerű emberekkel. A brigád apraja-nagyja ifjú padavanokból állt, melynek kifejezetten örültünk, ugyanis most megnyugodhatunk… úton van az utánpótlás, egyre több igényes elektronikus zenére éhező fiatal várja, hogy ilyen különleges élményekkel gazdagodjon, amilyet a Time Warp is nyújhat. Persze a 30-on felüli tábor is összeverődött és összességében nagyon jó kis csapatot alkottunk egész hétvége alatt. A szeszelés persze már kifele menet elkezdődött, a hangulat jól megalapozódott. Szombaton a városnézés után kényelmesen elkészülődtünk és közösen indultunk neki a maratoni rendezvénynek. Ahogy beértünk, máris ismeretlen hazafiakba botlottunk, de az este folyamán is sok irányból fújta össze a magyarokat a szél.
Igaz, hogy a line up mondhatni már ugyan azokra a nevekre épül minden évben, de ezúttal sikerült egy nagy csavart belevinni az időrenddel az estébe. Az elmúlt években sok problémánk adódott azzal, hogy kiket hallgassunk meg, pont olyanok játékideje ütközött, akiket egyaránt megnéztünk volna és sokszor bántuk, hogy erről már megint lemaradtunk. Ilyen Chris Liebing aki mindig Hawtinnal játszott egy időben, de most a buli elejére tették őt, ami nagyon jó ötlet volt, mert ő indította el igazán az esténket. A másik változás az a Sven Vath és Richie Hawtin közötti fellépő megválasztása volt. Korábbi években mindig egy frissen felkapott tehetség vagy albummegjelenés miatt érdekes live produkciók töltötték ki a lukat, de most Nina Kraviz dj szettje miatt le is rövidült Hawtin hagyományos 6 órás játék-ideje. Mindezt azért nem bántuk, mert Nina-ra nem voltunk kíváncsiak és így tovább maradhattunk Laurent Garnier csodálatos előadásán. Garnier első körben nem is szerepelt a line up-ban, ami nagy felháborodást keltett a rajongók körében. Ő az egyetlen olyan dj, aki fellépett a legelső Time Warp-on is, a legnagyobb veterán. Legutóbb viszont azt nyilatkozta, hogy oké, mégis eljön, de ezúttal utoljára lép fel a rendezvényen. Azért mi bízunk benne, hogy időközben meggondolja magát, mert Garnier nélkül már nem ugyan az a Time Warp.
A 2017-es TW egy teljesen hihetetlen lehetőséget nyújtott számunkra, ugyanis Leo-t 30-adik születésnapjára olyan jeggyel lepte meg az egyik szervező munkatárs, melyet csak a barátok szervezők és technikusok kapnak, amivel fel lehet menni a színpadokra is. Elképesztő élmény volt, a mai napig nem tudjuk feldolgozni, olyan sok impulzus ért minket az este folyamán. Elsősorban beleláthattunk a háttér-munkálatokba, milyen tökéletes szervezettség van a rendezvény mögött, mennyi munkájuk van a technikusoknak egy-egy set up-al illetve, hogy a TW atyja Steffen ennyi év távlatából is személyesen ügyel arra, hogy a fellépői jól érezzék magukat. Carl Cox-al például van egy közös hagyományuk, minden alkalommal, miután Coxi lezenélt az első dolguk, hogy lemennek és megisznak együtt egy sört. Eddig csak hallottuk, olvastuk a fellépőket, mikor azt nyilatkozták, hogy a Time Warp számukra mennyire családias körben zajlik és jól érzik itt magukat. Most a saját szemünkkel is láttuk mindezt. A legnagyobb dj-k miután végeznek a játékukkal, beköszönnek más színpadokra, fenn táncolnak a többiekkel, (bár Seth Troxler idén a tánctéren, a tömegben is eljárta a csárdást). Örülnek egymásnak, együtt isznak, nevetnek és ugyanúgy buliznak.
Szintén rendkívül jó dolog volt ebbe a sztoriban, hogy a karszalaggal 1 perc alatt át tudtunk menni az 1-esből a 2-es terembe, nem kell átmászni a tömegen a terem végébe, hogy átjuss a másikba. Így az este folyamán mindenkibe bele tudtunk hallgatni aki érdekelt, oda-vissza rohangáltunk a két terem között hátulról. Én Extrawelt végét, Leo pedig Sam Paganinit csípte el. Chris Liebing ahhoz képest, hogy mindig reggel játszott most pedig este, nagyon meglepett. Egyből a kezébe vette az irányítást a tömeg felett, már a buli elején rendesen táncra penderített engem például nagyon. Onnantól kezdve, hogy beállt a pultba, felforrósodott a hangulat az egész 1-es teremben. Tökéletesen elindította a mi esténket is, nem csak a termet.
1 track erejéig átnéztünk Rodhad-ra is, aki szintén felspanolta addigra a közönséget, de már ki voltam éhezve egy jó Time Warp-os Liebing-re, úgyhogy nem is pazaroltam az időmet. Carl Cox-ról csak annyit: Yes, Oh, Yes!!! Már megint odavert mindenkinek, elképesztő, hogy micsoda energia van ebbe az emberben és milyen kifinomult ízléssel válogatja a zenéket. Sokadik aranykorát éli már megint és ahol ő ott van, az rossz buli biztos nem lehet!
Dubfire-be is bele kellett hallgassunk közben, őt ki nem hagynám soha. Végre nem a Hybrid-es produkcióval érkezett, hanem önmagát hozta el, végig dinamikus techno volt a korábbinál is sötétebb hangokkal megfűszerezve. Sven Vath kezdés mindig egy kötelező rituálé, de már megtapasztaltuk, hogy a sámánkodós-varázslós intro után 2-3 nagyon erős és ütős track-et rak fel, majd utána képszakadás és szinte elölről kezdi a szettet az alapokról lassan építkezve. Idáig szoktuk megvárni, de ez a pár track annyira jól megválasztott zenék, amik mindig beleivódnak az emlékezetünkbe.
Maceo Plex elég erős techno szettel készült, még Dave Clarke- Wisdom to the wise -t is játszott, illetve Secret Cinema & Egbert – Maximaal-t amit Sven-től is hallhattunk. Majd elérkezett az ideje Laurent Garnier-nek, akit a legjobban vártam az este folyamán. Nincs ahhoz fogható, amit ő itt minden alkalommal leművel. Elrepít egy olyan világba, ahol nem érdekel semmi és senki körülötted, csak a zenével akarsz foglalkozni és hagyod, hogy az azok által közvetített érzelmi impulzusok megérintsenek. Teljesen lesokkoltam, amikor a buli után a Time Warp 20-adik évfordulójára kiadott könyvében olvastam a szavait:
„Tudod, mi a jó egy klubban: elveszítheted az időérzéked, képes vagy elveszteni minden kapcsolatot a külvilággal. Az egész táncolással kapcsolatban nekem, mint Dj-nek a legnehezebb feladat elérni, hogy meg tudjam adni azt az embereknek, amint teljesen elhagyják önmagukat és belefeledkeznek a táncolás örömébe. Felejtsd el a telefonod, felejtsd el a barátaidat, felejts el mindent magad körül! Csak csukd be a szemed és hagyd magad kiteljesedni! ”
Pontosan ezek azok a gondolatok, amelyek tökéletesen tükrözik mindazt, amit átéltünk minden alkalommal Garnier alatt a Time Warp-on, az ő kis saját, inkább egy klubot, mint csarnokbulit idéző, apró termében. Ráadásul ő mindezt teljesen tudatosan műveli veled. Zseniális ez az ember. Zseniális szettjéből nem hiányozhattak ezek a zseniális trackek sem, mint Maceo Plex & Gabriel Ananda – Solitary Daze, Rafael Cerato – Shaman vagy Oxia- Secret.
Richie Hawtin kezdésre tértünk vissza a 2-es terembe. Azaz csak majdnem, sajnos még Nina Kraviz játszott, de az valami borzalmas volt és élvezhetetlen. Még rosszabb hír fogadott, ugyanis valami okból kifolyólag Richie kezdése előtt 2 perccel fogta magát és eltűnt a színpadról. Nem is kezdte el a játékát csak 9-kor, de akkor az olyan volt, mintha logikátlanul, dühből zenélne, agresszív technot kezdett (a legfinomabb szóval is) veretni. Miután lenyugodott a zene, élvezhettünk egy kis live-ot is tőle. Nagyon dicsérni nem tudom, mert ennél már hallottunk sokkal jobb Hawtin-t is. Az utolsó két órájában, miután megtelt mögötte a színpad és megérkeztek a kollégák is, addigra teljesen összekapta magát és a fennmaradó időben már 150%-on teljesített. Ez a legnagyobb szerencséje, ugyanis ezzel a 2 órával is képes volt feledtetni az előtte levő időt, annyira tökéletesen zárta megint a Time Warp-ot. Azért még élvezetesebbé tudta tenni az egészet Ali M. Demirel, a híres vizualista jelenléte, akivel ha együtt dolgoznak, mindig legendás élményben lehet része a közönségnek. Ezúttal kollégájával, Itaru Yasuda-val közösen fejlesztettek ki egy egyedi és interaktív vizuál show-t, melyet a Greg Sullivan által tervezett színpad design-ra építettek fel. Az ötletet gondolom Hawtin Close performansza ihlette, ugyanis ezúttal a közönség fölött kamerák lettek elhelyezve, a különböző kameraképeket összevágták, effektelték és az lett a színpad mögé kivetítve.
Az egész Time Warp-ot meghatározó színvonalas vizuál-, fény- és hangtechnikát pedig sosem tudjuk eleget dicsérni. Ezúttal is maximálisan kielégítő volt, de erről többet tudnak beszélni a képek.
Végezetül egy kis szösszenet a buszos túra résztvevőitől, számukra mi volt a legjobb élmény a rendezvényen:
H.Tomika: ” 1-es és 2-es teremben a hang, a vizuál kurvára bejött, legjobban Hawtin és Mace Plex tetszett. Hawtin elején a legjobb volt, mikor verette a technot. Végül óriási flash volt kijönni délután a napsütésbe.”
D.Zsolt: ” Mind a hang, fény és vizuál technika kifogásolatlan volt. A legjobb számomra Adam Beyer volt, reggel 8-tól olyan lendületes szettet játszott, hogy az emberek úgy felélénkültek, mintha csak akkor kezdődött volna az este.”
B.Bence: ” Fénytechnika lenyűgözött, 2 nagy kedvencem Dubfire és Pan-Pot full kielégítő volt. Nagyon meglepő és pozitív, hogy sehol nem kell a szeméten taposni, itt nem dobják el, hanem visszaváltják a poharakat. Nagyon jó volt a társaság, a buszos túra, a szállás közel volt ahol szintén jó volt a hangulat, mert mindenki Time Warp-ozó volt. „
Sz. Petike: ” Másodjára jártam meg a Time Warpot és megint magával ragadott az egész, mint először. Úgy éreztem magam mintha először lennék itt, de közben azért bennem volt, hogy egyszer már túléltem 🙂 Sven nekem alap volt ugye.. az öreg megint odatette, ahogyan kellett vitte számomra a bulit, extra volt nekem, mint mindig! Jövőre is kinézek, mert életem buliját újra és újra át akarom élni! „
Sajnos ez a Time Wap is hamar véget ért, mintha csak egy pillanat lett volna. Sokkal több ideig tart megemészteni és még napokkal később is vissza-visszatérnek azok a pozitív impulzusok, amik ott értek és kísértenek a pillanatképek, emlékezetes momentumok. Nem tudjuk mikor fogjuk ezt egyszer megunni (már ha valaha is meg lehet), de az biztos, hogy nem jövőre!
Addig is a következő állomás a Time Warp nyári, tengerparti kiadása a SONUS fesztivál, mely elérkezett az ötödik jubileumi kiadásához és ez alkalomból mindent megtesznek azért, hogy az eddigi legjobb szériát szervezzék meg a komplett TW szcéna meghívásával.
Comments are closed for this post.