Mesélj nekünk légy szíves a „Home Box” projektről!
Alapvetően arról van szó, hogy másfél évvel ezelőtt készítettem három-négy új dalt. Először nem voltam biztos benne, hogy mit is szeretnék csinálni velük, mivel nem akartam egy klasszikus albumot kiadni. Producerként gyengeségeim közül azt tudnám megemlíteni, hogy sokszor túl sok különböző dolgot gyúrtam össze egybe. Vannak erős trackek a régi albumokon is, amelyek nem is tűnnek erősnek mert befulladtak az eklektika tengerébe. Szóval azt mondtam, Eriknek [Morand, társ-alapítója Garnier F Communications labeljének], „Figyelj, el akarom készíteni az albumot de szeretnék önmagam maradni. Azt akarom, hogy elérje a fiatal közönséget is, de nem akarok hazudni nekik. Őszinte szeretnék lenni. Még mindig szeretnék az a fickó maradni, aki különféle zenéket készít.”
Szóval itt ez a két track, a Revenge of the Lol Cat és a The Rise & Fall of a Donkey Dog amelyek a Musique Large kiadónál, a második EP-n jöttek ki. Volt egy dal, a Bang, ami a Still Music-nál jelent meg Chicagoban és volt egy a Hypercolour-nál. Ez a négy dal már eleve lefedett négy nagyon különböző zenei világot, ezért azt mondtam: „Át kell gondolnunk, hogy tehetjük az egyes sávokat egymás után úgy, hogy ezek a lehető legjobb sorrendben legyenek.” Ez volt az a pont, mikor az az ötletem támadt, hogy kiadom ezeket a sávokat de öt különböző labelnél, mindegyiket olyan kiadónál ami egyedi hangzásvilágáról ismert, majd végül egyesítem ezeket egy 12-inches, speciális kiadvány formájában.

Mennyire volt bonyolult dolog a kiadókat meggyőzni erről?
Egyáltalán nem. Az embereket közelebb akartam hozni egymáshoz, az FCOM mindig is erről szólt. Mindannyian elég gyorsan megértették az ötlet lényegét. Az első ember, akivel beszéltünk Jerome [Derradji, tulajdonosa Still Music] volt, aki azonnal igent mondott. Ezt követően,a Musique Large Franciaországból szintén beleegyezett, hogy részt vesz a projektben, majd jött a Hypercolourvégül pedig a 50Weapons. Elég vicces, elküldtem nekik a downtempo dolgokat, de azt mondták: „Nem, mi azt akarjuk, hogy egy techno EP-t adj ki nálunk.”
Hogy őszinte legyek, nagyon meglepő volt, hogy a 50 Weapons érdeklődését sikerült annyira felkeltenem, hogy egy saját EP-t is kiadjanak, mivel én ilyen eléggé old school vagyok, mint tudjátok. De végül úgy alakult, hogy ők mondták: „Nem, mi határozottan szeretnék, hogy itt a címkénél jelenjen meg tőled valami.” Nagyon izgatott voltam.
A következő kérdés az volt, hogyan lehet elérni, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy ezek a kiadványok ugyanazon projektre része, annak ellenére, hogy a zenék egészen mások. Ez volt az a pont mikor a járatszámok ötlete eszünkbe jutott. Nagyon nem szeretem a „marketing” szót, de marketing szempontból, ez nagyon jó ötlet volt. Biztos voltam benne, hogy a második kiadás után az emberek megértik anélkül, hogy ezt magyarázni kellene nekik.

Visszatér az F Communications vagy a Home Box csak egy egyszeri dolog lesz? Megfordult már valami ezzel kapcsolatban a fejetekben?
Nem tudjuk, mit fogunk csinálni az FCOM-mal miután a kiadvány megjelent. Erre a projektre volt értelme feltámasztani a címkét, de ezután minden bizonytalan. Miután bejelentettük a box megjelenését, egy csomó régi FCOM művész lépett kapcsolatot velem és azt kérdezték: „Mikor fogunk kezdeni?” vagy, hogy „Mit csináljunk?” Ezen kívül pedig kaptam vagy 20 demót fiatal művészektől, mindezt két nappal a bejelentést követően.
A kérdés az: vajon a világnak szüksége van arra, hogy az FCOM visszatérjen? Manapság is sok olyan labelt találn, amelynél remek munkát végeznek és alapvetően azt csinálják amit mi tettünk annak idején. Miért kellene versenyezni velük, és elárasztani még jobban az amúgy is telített a piacot? Úgy érzem, hogy az FCOM iránti érdeklődés inkább nosztalgia és ez rossz motiváció volna a címke újraindításához. Nem vagyok egy nosztalgikus ember. De Erick és én mindig beszélünk erről és gondolkodunk rajta. Nincs még végső döntés. Bár egy dolog biztos: most, hogy a Home Box kész, tudok koncentrálni más dolgokra. Nem igazán fogok más zenét kiadni ebben az évben. Most egyéb projektjeim vannak.

Laurent Garnier

Nem sokkal azután, hogy a Home Box-t kiadták, az angol nyelvű életrajzi regényed is publikálva lett Electrochoc címmel. Úgy hallottam kicsit ki is lett bővítve.
A feleségem fordító és már régóra mondogattam neki: „Kérlek, fordítsuk le angolra!” Mert nem találtunk angol kiadót, amikor először jelent meg Franciaországban. Nagyon nehéz volt. Végül megcsinálta. Miután a könyv elkészült, írtam egy francia kiadónak, hogy úgy néz ki találtam valakit, aki meg akarta jelentetni angolul. Hogy őszinte legyek, ebben a szakaszban semmi sem volt biztos – minden baromságnak tűnt – mindig is azt kérdeztem: „Meg tudjuk mi ezt csinálni egyáltalán?” Végül rábólintottak. És akkor David [Brun-Lambert, aki társszerzője volt a könyvnek] is beleegyezett, majd azt javasolta, hogy jó ötlet volna hozzátenni még néhány oldalt, mert az eredeti könyv tíz évvel ezelőtt jelent meg.
Amikor a kiadónál erről volt szó azt mondták: „Ha sikerül egy extra fejezettel kibővíteni újra kiadjuk a könyvet Franciaországban is.” Így kezdtük el újra az írást, végül pedig egy fejezetből hat lett – ez 120 új oldalt jelent. Rengeteg új területre kiterjedt, a kis kiadók eltűnésétől a nagy fesztiválok berobbanásáig; és nagy hangsúly van a berlini zenei történetén valamint a New York-in úgyszintén. Amik ugye nem részei az eredeti könyvnek. Beszéltünk Francoisval [Kevorkian] és LCD Soundsystem-vel, készítettünk egy interjút Gideonnal [Rathenow, egykori Berghain promoter], aki a berlini klubról beszélt, természetesen.
Mikor jelenik meg a könyv?
Egyelőre úgy áll a helyzet, hogy csak digitálisan jelenik meg. Előrendelést ITT tudtok leadni rá.
forrás: http://www.electronicbeats.net/en/features/is-laurent-garniers-fcommunications-label-coming-back/]]>