Unalmas lett volna, ha sorozatban a harmadik cikk is a Berghainról szólt volna, bár igen csak kecsegtető programot kínáltak szombat estére ők is (Rolando, Len Faki, Pan Pot, Kyle Geiger, valamint vasárnap délutánra még Cajmere aka Green Velvet), a helyi szavazás előestéjén úgy gondoltam ezúttal egy kisebb klubot veszek célba, ahol pedig nem kisebb név lépett fel, mint a bolgár KiNK.
Ezúttal is sikerült elég sokáig várni az indulással, ráadásul a metrót is épp lekéstem minden átszállásnál, hajnali 2 is elmúlt már, mikor megérkeztem a Tempelhofer Ufer-re, ahol a klub található. A metrózás mondjuk viccesen telt, volt egy hibbant forma, aki az ajtóban állt, és azt képzelte, hogy metrósofőr, egy működő gyerekmikrofonba mondta be folyaatosan a megállókat, átszállási lehetőségeket, illetve 1-1 kedves szava is volt az utazókhoz. Vicces volt, szegényke nem volt százas. De hát valainek ezt jelenti a Berlin nightlife.
Miután megérkeztem, szembesültem az első negatív segítségnyújtással 2 hét után, arra a kérdésre, hogy merre induljak el pontosan a klub fele, befogott fül és fejrázás volt a válasz 2 lánytól. No, ekkor azért megismerkedhettek egy kis magyar szlenggel is…
Kicsit megijedtem, hogy neadjisten teltház lesz, és későn érkeztem, végül azonban a 10 euros belépőjegy megváltása után az eddigi három klubból itt ment leggyorsabban a beléptetés. Akit nem engednének be Berlinben esetleg máshova, itt próbálkozzon, itt nem hiszem, hogy különös facekontroll lenne. Meg amúgy is az eddigi helyekhez képest ez a legbudapestibb klub, az emberek, a hangulat teljesen az otthoni bulikra emlékeztetett. Leszámítva persze a berlini Szimplát, amit néhány nappal ezelőtt látogattunk meg. Magyar zenék, magyar kiíírások, ráadásul ami a legviccesebb, hogy a pesti Szimpla a Kertész utcában található, a berlini pedig (illetve péntek óta már 2 van belőle) a Gärtnerstrasse-n, ami magyarra lefordítva ugyancsak kertészt jelent.
Na de kanyarodjunk vissza a szombat estéhez. Kb. 300-an lehettünk a helyen, talán az oszlopok miatt ismét az Orfeumra emlékeztetett, de a hangulata inkább a Corvintetőhöz vagy a korábbi Süss fel Napra. A timetable szerint KiNK reggel 4-re volt kiírva, így még bőven volt idő körbenézni és felmérni az italpult szolgáltatásait. Az italárak az eddigi legolcsóbbak, sör 3 euro, longdrink 6 euro. Németen kívül nem hallottam, hogy más nyelven beszéltek volna. Kicsit olyan érzésem volt, mintha buliügyileg eddig csak a Brandenburgi kaput és a TV-tornyot láttam volna, míg most egy kicsit beljebb sétáltam a külváros ismeretlen utcáiba. Amúgy ebben a buliban nem is beszéltem senkivel, viszont a zene az tökéletesen kielégítette minden igényemet.
Jó fél éve mondogatom, hogy a jövő a nu-discoé, ez most is bebizonyosodott, rengeteg diszkó szólt. Érdekes feliratú, „Gyökjel Bud Spencer = Pain” pólóban tolta az egyik warm up dj. Ezenkívül amúgy mintha egy HiFly buliban lennék, mikor pedig felcsendült az Osunlade – Envision (Ame Remix), akkor már végképp úgy éreztem, hogy visszacsöppentem a pesti nyárba.
KiNK valamivel később, mint hajnali 4 után állt be a pultba. No ilyen egy live act! Sehol egy laptop, csak számtalan ketyere. November 18-án Budapesten is hallhatjátok őt, aki szereti az analóg hangzást, mindenképp ott a helye, de szerintem nincs olyan, akinek ne tetszene majd. Mert amit ez az ember leművelt, arra nincsenek szavak! Mint egy megkergült bakkecske ugráltam végig a több, mint 1 órás szuperprodukciót, pedig a metrón két órával azelőtt még az elalvással küszködtem. Emberünk egy állat, egy zseni! Ráadásul szemmel láthatóan ő is igencsak élvezi azt, amit csinál. Abszolút szimpatikus figura, mosolyog, táncol, keresi a szemkontaktusokat, és ha kamerázol még showzik is kicsit, a ketyeréit magasba emelve szólaltatja meg. Egy db számomra ismert zenéjét nem játszotta, Sturdust – Music sounds better with you kivételéven, KiNK-értelmezésben. 10/10, de tényleg! Nagyon sokáig el tudtam volna hallgatni, mondjuk egy mp szünetet nem engedett magának, az ujja folyamatosan, valamelyik „hangszere” billentyűjét szólaltatta meg. A végére még feltett 2 lemezt is, amit a végletekig csűrt-csavart. Megéltem azért már egy s mást, de erre tényleg csak azt tudom mondani, hogy felejthetetlen élmény volt! Október 29-én talán repetázom is, ugyanis a itt a Watergate-ben fog fellépni. Aki esetleg még nem ismerte volna, jegyezze meg: KiNK! Hriszto Sztoicskov után Bulgária legjobb exportcikke J
KiNK után a Liebe Detail-es Adam Port játszott, majd röviddel 7 óra előtt távoztam. Ismét remekül éreztem magam és egy olyan zenei élmény részese lehettem, amivel csak köszönettel tartozom az elkövetőnek. Danke Strahil Velchev!
update! Az a bizonyos warm up dj (akkor még nem tudtam) Daniel Bortz volt!
Hot Since 82 nem fogja egyhamar elfelejteni a legutóbbi brazil turnéját. Annyira megviselték a történtek,…
Május 1-én volt 20 éve, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. A kerek évforduló alkalmából…
Egy valódi indusztriális, proper és hard techno invitálunk benneteket szombaton Budapest legőszintébb szobaklubjában, az ellenkultúra…
„Szeretem megélni az intimitást, hatalmas igényem van rá, de nem olyan egyszerű ehhez a megfelelő…
Pénteken látott napvilágot a Moodyverse legújabb megjelenése, ami immáron az ötödik a sorban. A Denes…
Argentína régóta nagyon jó hatással van a progressive house nemzetközi vérkeringésére. Jól tudják ezt a…