Polgári neve Paulo Pereira. Régi motoros. 1971-ben született és már 13 évesen bontogatni kezdte szárnyait, a 90-es években már Portugália egyik legismertebb lemezlovasának számított. Első szerzeményét 1995-ben adta ki, ami egyből komoly nemzetközi visszhangot kapott.
Rengeteg helyen léptél már fel szerte a világon. Vannak különbség egyes országok között? Bizonyos helyi sajátosságok?
Persze, mindegyik más és más. Az elektronikus zene és a techno térhódítása évek óta megfigyelhető. Vannak helyek, ahol az emberek jobban, illetve kevésbé élik meg a zenét. A gócpontoknak ma szerintem jelenleg Németország, Franciaország és Hollandia számít. De számomra az is kihívást jelent, ha olyan embereknek zenélhetek, akik nem ásták bele magukat annyira a témába. Sokkal nehezebb munka elrabolni a szívüket.
Mikor várható az új album?
Rengeteg zenét jelentetek meg. 2012-ben adtam ki utoljára albumot. Jövőre tervezem a következőt. Tavaly sok remixet készítettem és stúdión kívüli projektek is eléggé lekötötték az időmet, viszont jövőre ünneplem a karrierem 25. évfordulóját,ez alkalmából pedig mindenképpen szeretnék egy lemezt megjelentetni.
Sok zenét különböző producerekkel kollaborálva jelentettél meg. Szereted a közös munkát?
A stúdió az én játszóterem. Szeretek más producerekkel együtt dolgozni. Fantasztikus dolog, amikor ötletelünk és megvalósítjuk azokat.
Akad olyan művész a kívánságlistádon, akivel szívesen írnál közösen zenét?
Mindig lesznek tehetséges és innovatív zenészek. Jelenleg a kedvenceim Gary Beck, Audio Injection, Clouds és Hans Bouffmyhre. Ismerem őket, ketten már remixelték is a zenémet, de abban már nem vagyok biztos, hogy lesz lehetőségünk közösen is zenét írni. Az idő majd eldönti!
Kiadód neve „Naked Lunch” (Meztelen vacsora). Van valami köze a hasonló című filmhez?
Igen. Egy jó barátom mutatta még a filmet anno a 90-es években. Nekem pedig megtetszett ez a különös cím. De ennek mélyebb jelentése is van: „Meztelen”, hiszen a kiadó egy csomó autentikus anyagot ad ki, álca nélkül. Mindenféle technot megjelentetünk előítéletek nélkül – ismert és ismeretlen művészektől egyaránt. „Vacsora” pedig azért, mert a zene a lélek tápláléka.
Mesélj egy kicsit Lisszabonról. Az emberekről, a szcénáról…
Az idő csodálatos, az emberek vendégszeretőek. Lisszabon újra fantasztikus hely, ahol élvezni lehet a technot. A 90-es években a város és az egész ország az elektronikus zene egyik mekkájának számított. Sokan csak így hívták: „A Paradise called Portugal„. Az ezredforduló környékén aztán elcsendesült minden. Ennek több oka is lehet: kisebb összetartás a DJ-k között, rossz promóter, a zenekultúránk iránti megértés hiánya, csökkenő érdeklődés a média részéről. Stagnált a szcéna, ez pedig sokunk számára annyit jelentett, hogy a fellépések száma havi néhány eseményre redukálódott. Az elmúlt években azonban azt tapasztalom, hogy a fanatikusok egy új generációja visszahozta a techno lelkét. Ezek a srácok megérdemlik, hogy a legjobbat kapják, amit csak lehet.
Mennyire népszerű Portugáliában az általad képviselt hangzás?
A techno jelenleg és globálisan nézve elég tág stílus, ez alól Portugália sem kivétel. Itt még ma is szeretik az emberek a keményebb ütemeket, a hardtechnot. Egyre többen lelkesednek az új irányzatok után is, aminek én nagyon örülök.
Portugáliában létezik egy kifejezés, amit nem igazán lehetne magyarra lefordítani. Ez pedig a “Saudade”. Elmagyaráznád nekünk mit is jelent ez pontosan?
Saudade: ez valami olyasmi, amit akkor érzel, amikor valami tényleg hiányzik. Szerelemről és nosztalgiáról szól. Akkor érzem ezt, ha az elmúlt időkre gondolok, amikor még fantasztikus volt a szcénánk. De nem akarok nosztalgiázni, szeretem élvezni a pillanat örömét, hiszen épp most írjuk a jövőt. És ez is fantasztikus dolog.
Az első lemezem:
Frankie Goes To Hollywood – Two Tribes
Az első fellépésem:
1989-ben egy sulibuli Lisszabon mellett
Titkos fegyverem:
Gary Beck – Consumed (Mark Broom Remix). Legalább 100-szor lejátszottam már…
A legnagyobb örök érvényű klasszikus:
Nehéz lenne megnevezni egyet, ugyanis annyi van… Legyen mondjuk a „Vapourspace – Gravitational Arch of 10“
A legkülönlegesebb fellépésem:
Valahol Svájcban történt. Szétszakadt a nadrágom, miközben zenéltem, nem fizettek ki, az egyik lemezemet valaki hazavitte, majd másnap visszaküldte Portugáliába egy melegítőnadrág kíséretében.
Kedvenc zeném jelenleg:
Cloudstól bármi. Ők képviselik jelenleg azt, amiről a techno szól. Nyers és eredeti.
Forrás: fazemag.de
Május 1-én volt 20 éve, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. A kerek évforduló alkalmából…
Egy valódi indusztriális, proper és hard techno invitálunk benneteket szombaton Budapest legőszintébb szobaklubjában, az ellenkultúra…
„Szeretem megélni az intimitást, hatalmas igényem van rá, de nem olyan egyszerű ehhez a megfelelő…
Pénteken látott napvilágot a Moodyverse legújabb megjelenése, ami immáron az ötödik a sorban. A Denes…
Argentína régóta nagyon jó hatással van a progressive house nemzetközi vérkeringésére. Jól tudják ezt a…
A csempékkel díszített apró berlini stúdióban megfordult már a szakma apraja-nagyja, mióta elindult az adás,…