Beszámoló – Dockyard Festival, Amszterdam

A Dockyard Festival 2017 es line upjának meghirdetése után, nem volt kérdés, az idei rendezvényen bizony képviselni fogjuk kis hazánkat. Ritkán lehet ilyen abszolút profin összerakott eseménybe belefutni. Sikerült piszkos, sötétebb technot képviselő, és a mainstreamebb, többeknek ismertebb nevű előadókat elhívni.

Voltam egy pár technofesztiválon, de bevallom ilyen szerencsés helyszínválasztással ritkán találkoztam.
Sokunkban él egy képzelet, milyen is egy igazi technorendezvény… Én az igazi hangulatot mindig egy hamisítatlan gyárépületben képzeltem el…semmi flanc… csak koszos, omladozó falak, ahol a megrepedt ablakokon beszűrődik a fény, és figyelmeztet, élj meg minden percet, mert lassan vége egy újabb csodás élménynek.
Hát ez a fesztivál ilyen volt..

Tudni kell hogy ez a fesztivál is kemény állóképességet igényel, hisz egy day+night rendezvényről van szó. Délben kezdődött, mi délután 2 re értünk oda, ahol a Terminal One csarnokban, éppen Julian Jeweil ízzította a levegőt.
Hamar rá kellett jönnünk, hogy sokan a későbbi érkezést részesítették előnyben, kb délután 5 órára lettek tele a termek, amikből öt is volt.Itt is, mint minden más nagyobb technorendezvényen (pl. Time Warp), a jól bevállt lockers szekrények voltak, amiket a rendezvény teljes időtartama alatt lehetett nyitni – zárni, egy pin kód segítségével.  Itt ezért 7 eurot kértek el, viszont ezzel, ha esetleg itthon is bevezetnék, örökre elfelejthetnénk a ruhatár okozta sok bosszúságot. A fesztivál a szintén jól ismert tokenes elven működött, készpénzt nem használt. 14 euróért 5 tokent kaptunk, 28ért 10 tokent. A víz 1 token volt (kb.900) a Red Bull 1,5 (1350ft) egy captain morgan +cola 3 (kb.2700ft), és 2 token egy adag sultkrumpli (kb.1800ft.)

Mint a mélyebb techno szerelmesei, a legtöbbet a Warehouse nevezetűbe voltunk, ahol egyaránt meghallgathattuk Jonas Kopp és Pfirter, Octave One, Luke Slater, vagy Oscar Mulero szettjét.  A fesztivál egyértelműen Luciano fellépésére is épitett, ahol pl. egy kedves partyzó ingyen jégkrémeket is osztogatott, talán épp egy kis ibizai hangulatért 😀 Megdöbbenésünkre viszont, a szintén abban az idősávban fellépő magyar büszkeségünkre, Jay Lumenre bizony sokkal többen voltak kíváncsiak, és ezzel bebizonyosodott, hogy a világ bármely pontján is játszik, szeretik őt, hozzáteszem teljes joggal. Rengeteg látványelemmel próbálták a kinti chill out terepen a hangulatot fokozni, rengeteg roncsautót helyeztek el, amik néha sejtelmes gőzt eregettek. Az esemény negatív szereplője számunkra, ill. többek szerint is, Marco Bailey volt, aki pár hete még felrobbantotta a Hungexpot. Mostani játéka viszont kicsit erőtlennek tünt, konkrétan volt amikor kb 30 embernek zenélt. A többség inkább Paco Osunát válaszotta. A nagy terem robbanásának, Monika Kruse, és The Advent által felvezetett DJ RUSH szettje ígérkezett, ami tökéletes húzásnak bizonyult, a sokszor leírt öreg, úgy tűnik újra kezdi megtalálni régi önmagát.

A nappali rész lezárultával , 23 órakor, kiküldtek mindenkit, és a fennmaradt két terembe már csak az juthatott vissza, aki megváltotta az afterra is a karszalagját. Ők egy Gaiser albumbemutatóval lettek gazdagabbak. Számomra bebizonyosodott ezzel a fesztivállal, a techno valóban akkor lesz örök, ha mi azzá tesszük.  Célom hogy összehozzak egy minél nemzetközibb, határokat átlépő technoközösséget, hisz szebb alapja nem lehet két különböző nyelvet beszélő ember megismerkedésének, mint maga a zene.