35 éve nyitotta meg kapuit a Fekete Lyuk, a budapesti underground legelső bástyája

A Kiscelli Múzeum nem ismeretlen az elektronikus zene rajongóinak körében sem. Több bulit is szerveztek már az ódon épület falai között, korábban pedig egy fantasztikus kiállítás helyszíneként szolgált. Középpontjában az egykori kultikus szórakozóhely, a Fekete Lyuk állt, ami a 80-as évek végén meghatározó közösségi térként a budapesti underground művészet és zenei szcéna inkubátora volt, számos művész életében és ismert  zenekar karrierjében jelentett fontos állomást. A 400nm-es sziklapincében a fotók, plakátok, relikviák mellett jórészt magángyűjteményekből származó, a kor szubkulturális divatjának megfelelő ruhák, illetve számos, ma is működő zenekar tagjaival, egykori dj-kel, filmrendezőkkel, törzsvendégekkel forgatott videóanyag is látható volt. Ismerkedjünk hát meg a klub történetével, mely sokak szerint nem csak Magyarország, hanem egész Kelet-Közép Európa legfőbb underground bázisának számított!

A legendás Kontroll Csoportból alaklult Balkán (Fu) Tourist zenekar tagjai Nagy Gyula népművelő közbenjárásával megszervezték a Déja vu Revü programsorozatot a Vörösmarty Művelődési Ház kamaratermében, a Golgota utcában. Az avantgárd produkcióban olyan művészek léptek fel, mint Müller Péter, vagy éppen Király Tamás, akinek az első magyarországi technobuli megszervezését is köszönhetjük. Az időnként élesen társadalomkritikus sorozatot az intézmény vezetősége hamarosan beszüntette.

1987-ben a Balkan Tourist és a 2 Műsor tagjai fellépőként megismerkedhettek a zürichi Rote Fabrik nevű alternatív kultúrcentrummal, melynek mintájára néhány hónappal később, kiegészülve baráti társaságukkal, Nagy Gyula támogatásával, önkéntes munkával létrehoztak a Ganz-MÁVAG Vasas Ifjúsági Klubban egy alternatív zenei központot. Ez volt a Fekete Lyuk, a szubkultúrák első állandó szórakozóhelye Budapesten. Noha elsősorban az értelmiségi avantgárd megnyilvánulásait felvonultató helynek indult, híre gyorsan elterjedt, mivel a fiatalok körében a haldokló budapesti klubélet közepette komoly igény mutatkozott egy új szórakozóhelyre.

A mindenkori hatalom a kezdetektől fogva ellenzéki fészekként könyvelte el a helyet, a pártsajtó pedig ennek megfelelően kezelte a jelenséget.

Erkölcsi fertő – a Fekete Lyuk lett a pokol tornáca!

Noha folyamatosan propagálták a hely rossz hírét, a hatalmi kontroll könnyebben érvényesülhetett, ha a renitens elemek elemek egy helyen szem előtt lehettek. A szórakozóhely 1988. február 26-án a Babyline próbakoncertjével nyitott, a következő két nap pedig Balkán Futourist duplakoncerttel indult. Az első néhány hónap után az eredeti elkézelést meghonosító csoport és Nagy Gyula között megromlott a viszony, ami az elsők távozását eredményezte.

Az 1980-as évek végén a Fekete Lyuk volt az egyetlen állandó jellegű alternatív szórakozóhely Budapesten. Beengedett mindenkit, aki  az alternatív, punk, rock vagy metál műfajokat képviselte. Sem korábban, sem később nem volt olyan gyűjtőhely, ami így össze tudta volna fogni a szubkultúrák képviselőit. A közösségformáló erő és az összetartás volt a Fekete Lyuk legfőbb erénye! A szabad szellem szigetének számított, nyugat-európai és amerikai zenekarok is rendre megfordultak itt. A rendszerváltásig a Fekete Lyuk képviselte a budapesti nonkonformista, alternatív valóságot.

Több ma is létező együttes köszönhette a klubnak az ismerettségét. Néhányan ma is kedvelt szereplői a rock szcénának. Számos tűrt és tiltott együttes kapott itt fellépési lehetőséget, amelyeket máshol nem engedélyeztek volna. A koncerteket szinte kivétel nélkül teltház jellemezte. A koncertek után diszkó volt, ami inkább jelentette a kőkemény acid partykat. Néhányan közülük a rendszerváltás után a LyukanAk köszönhetően vált országosan ismertté, mások pedig innen indították külföldi karrierjüket. A zenekaroknak próbatermeket alakítottak ki, egyszerre akár nyolc együttes is próbálhatott a klubban. A Lyuk nagytermében próbált a Beatrice, a kisebb szobákban pedig többek között a Vágtázó Halottkémek, Perfect Name, Sex Action és Sing-Sing. Innen közvetítette Nagy Feró a híres rádióműsorát, a Garázst. Az itt működtetett stúdió pedig az együttesek albumainak kiadásaival foglalkozott. A klub vezetősége megelőlegezte a zenekaroknak a kiadás költségeit, az eladott kazattákból pedig visszatérítették a felvétel költségeit.

1990 tavaszán itt lelt otthonra Ruszt József színháztársulata, a Független Színpad. A klub alagsorában játszódott Dér András néhány törzsvendég életét bemutató, Árnyékszázad című filmje, Mész András és Bereményi Géza Mateo című, a rendszerváltás hangulatát megörökítő játékfilmje, valamint Dettre Gábor „A holnap érdeklődés hiányában elmarad” című dokumentumfilmje, ami a gruftik világáról szól. A grufti stílus Németországban fejlődött ki az 1980-as években és az 1990-es évek elején a gothikus elemek és a „new wave” keveredéséből, s egyúttal ide vezethető vissza az előbb szóba hozott rokonság is a goth-tal. Emellett a „Forget about me” című skót játékfilm az akkor még ismeretlen, később a Trainspotting egyik főszereplőjeként híressé vált Ewen Bremner főszereplésével egy érdekes jelenetben mutatja be a Fekete Lyukat.

Itt jelent meg 1200 példányban a Lyukság című underground szamizdat, továbbá számos képzőművészeti alkotást és performanszt rendeztek a klub falai között. A rendszerváltás utáni bizonytalan társadalmi – politikai helyzetben még élénk volt az élet a Fekete Lyukban, később azonban fokozatosan elvesztette vonzerejét. Sorra nyíltak meg a városban a konkurens helyek, amelyek elcsábították a közönség egy részét. A többpártrendszerrel megszűnt a közös ellenség, a szocialista államhatalom, az addig közösen lázadó szubultúrák tagjai szétszóródtak és beolvadtak a piacgazdaság valamelyik szegletébe.

1994-ben a legendás tulajdonos, a tavaly elhunyt Nagy Gyula már nem tudta megtartani a klubot. A Vörösmarty Művelődési Ház vezetőségével kialakult konfliktushelyzet a hely bezárásához vezetett. A következő években többen sikertelenül próbálkoztak a szórakozóhely üzemeltetésével. Az épület végül a Biblia Szól Egyesület tulajdonába került.

Az underground meghatározó filozófiája, a zenei, a művészi, vagy éppen az öltözködési önkifejezés egyik formája a DIY, vagyis a csináld magad szellemiség. A kulturális kínálatán túl a Fekete Lyuk egyik legvonzóbb aspektusa a látványa volt, amelyet csináld magad eszközökkel alakítottak ki. Belsőépítészeti látványa semmivel sem maradt el a nyugat-európai és az amerikai undeerground klubok dizájnvilágától. Lepusztult, mocskos falak, egymásra ragasztott plakátok, összefirkált mosdók, alacsony belmagasság, füst, sötét zugok, absztrakt falképek vagy falfirkák díszítették a helyiségeket. Már működése idején elkezdett szövődni a klub körüli legenda. A New York Times és a The Rolling Stone Magazin is cikkezett a magyar klubról.

„..nem volt ott dizájn, bepiáltunk, beszívtunk, és ami jött..”

A Lyuk későbbi látványvilágát Dóka Attila „Jimmy” és Szilágyi Zoé festőművészek alakították ki. Két hét alatt kifestették a szórakozóhely főbb termeit, amellyel a Fekete Lyuk egyesek szerint a későbbi romkocsmák előfutárának tekinthető. A folyamat, amit elindított – szintén észrevétlenül – a mai napig is zajlik, bár manapság a felszín felett a belváros romkocsmáiban és más alternatív közösségi tereken csinálnak a budapesti fiatalok kultúrforradalmat úgy, hogy valószínűleg nem is tudnak róla. (welovebudapest)