Három fesztivált terveztem múlt hétre. Rockmaraton, EFOTT és Bánkitó. Hosszas matekozás után végül arra jutottam, hogy Dunaújvárosban kezdem a hosszú hétvégét. Ez azért tűnt ideálisnak, mert a Rockmaraton programjának már hajnali 2-kor vége, így jó esetben már hajnalban ágyban lehet és kipihenten indulhatok neki a következő etapnak.
Mindenki azt hitte, hogy csak hülyéskedek. Mégis mi a francot keresnék egy színtiszta rockfesztiválon, bármiféle különös indok nélkül, ráadásul egyedül? Végülis teljesen igazuk volt. Magam sem tudom megmagyarázni az okát. Egyszerűen kíváncsi voltam egy tőlem teljesen idegen terepre.
Délután 1-kor indultam a Déli pályaudvarról. Fekete „Magyarország” pólót húztam, ezt éreztem a leginkább „rock” kompatibilisnek. A hatás nem is maradt el. Leült mellém a vonaton egy hosszú hajú srác, akinek szimpatikus volt a pólóm. Természetesen ő is a Rockmaratonra jött, majd újabb két srác ült le mellénk, így már négyen robogtunk a cél felé. Közben előkerültek az italok, egyre jobb hangulatban telt az út újdonsült barátaim társaságában. JBL-en keresztül Moby Dick-et hallgattunk, na meg Titkolt Ellenállást. Nekik egy pillanatig nem fordult meg a fejükben, hogy én nem vagyok rocker, én meg élveztem a szitut, dehogy akartam elmondani nekik. Semmi kedvem nem lett volna attól a pillanattól kezdve azt hallgatni, hogy a tuc-tuc miért nem zene. A fél vonat a fesztiválra érkezett, ennek ellenére igen csak meglepődtem, amikor az állomás előtt 1 db taxi várakozott. Nagyjából 100 ember kívánta leinteni, számomra igen csak fura volt, hogy erre nem készültek fel a taxisok, Ugyanis a fesztivál nincs közel az állomástól. Borravalóval együtt 1800 ft-ért vitt minket el a taxis. A borravalót pedig főleg azért kapta, mert mi ketten végig dumáltuk az utat a régi idők dunaújvárosi focijáról.
Délután 3 környékén érkeztem meg a fesztivál területére. Direkt bele se olvastam a programfüzetbe. Egy olyan fesztivált szerettem volna, ahol semmi nem befolyásolja a döntéseimet. Éppen ott akarok lenni, ahol tetszik. Bőven volt idő a fesztivál területének feltérképezésére. Picit a FEZEN-re emlékeztet. Egyrészt a zenei vonal, másrészt a fesztiválozók kinézete, harmad részt pedig a két nagyszínpad miatt. Sajnálom a rockereket. Elvettek tőlük egy csomó fesztivált. Gondoljunk akár csak a Sziget és a VOLT esetére. Néhány külföldi headlinert leszámítva lényegében nullára redukálódott ezeken az eseményeken a rockzene. Már csak a FEZEN és a Rockmaraton maradt nekik, néhány kisebb megmozdulást leszámítva.
A megérkezésem pillanatában még nem volt nagy mozgolódás, a nagyszínpados koncertek délután 5-kor kezdődtek. Két kisebb sátorban viszont már ment a buli. Hétágra sütött a nap, az viszont rögtön feltűnt, hogy a Rockmaraton közönsége nem hord napszemüveget. Életkor alapján teljesen vegyes közönség jött össze, a tiniktől egészen az 50+-os korosztályig. Rengeteg Rockfater gyűlt össze. Itt csak készpénzzel lehetett fizetni, viszont volt direkt erre az alkalomra készült repohár. Sok derűs pillanatot okozott számomra a vendéglátó egységek feltérképezése. Ugyanis amiről előző nap poénkodtunk, az kiderült, hogy mind valós dolog. Nézzük a sörkínálatot: Arany Ászok és Kőbányai. Nem akartam elhinni. Külön ártábla készült a VBK-nak, mármint a vörösboros kólának. Amúgy az Arany Ászok nem is olyan szar sör. Eddig utáltam. De most egészen megszerettem.
Közben összeakadtam a vonaton megismert új barátaimmal. Rögtön behívtak egy kör pálinkába. Délután 5-re járt az idő, ők pedig képesek voltak egy 52%-os rettenetből kérni. Ami egyébként 1300 ft-ba került. Meg is lett az eredménye, az egyik srác rögtön közeli barátságba került az egyik szemetes zsákkal. Szegény mindent kihányt, amit csak lehetett.
Én viszont lassan megéheztem, úgyhogy leváltam a srácoktól és végignéztem a kajás pultokat. Bárcsak minden fesztiválon ilyen olcsón lehetne kajálni! A kolbicében 1000 ft-ért ettem, kb olyan áron mérták a kaját, mint a sima budapesti üzletekben. A sima lángos 500 ft, de a vegánok sem maradtak éhesek. Én később azt is választottam. Leves meg valami fogalmam sincs micsoda főétel összesen 1000 ft-ért. Itt tényleg nem lehet arra fogni, hogy drága a kaja. Mondjuk a vegánok azt ígérték nekem, hogy „még nagyon sokáig nyitva leszünk”, ami az én szótáramban legalább hajnali 2-t jelent. Hát éjfélkor már rég bezártak.
A szervezők nagyon jól összerakták a fesztivált. A vendéglátásra nem lehetett panasz ás az Offrock Faluban is több alkalommal jártam. Itt felépítettel ehy középkori falut, lovagi bemutatókat tartottak, kvízjátékokat sőt egy különleges szemövegen keresztül abba is bepillantást nyerhettek a fesztiválozók, hogyan látnák a világot drog befolyáltsága alatt.
Kaja után strandolással töltöttem az időt, a Rockmaraton ugyanis festői környezetben, a Szalki-szigeten található. Lassan beindultak az esti koncertek is. A Hammerworld színpadon külföldi, a Barba Negra Nagyszínpadon pedig hazai bandák léptek fel, mint pédául a Junkies, Zorall, Kalapács, vagy éppen az Ossian. Főleg az utóbbi két koncert tetszett, az „Acélszív” című zene sehogy nem akart kimenni a fejemből. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ennek a zenének komoly jelentősége lesz másnap Bánkitón is.
Hajnali 2-kor nem állt le a buli, kezdődött az afterparty ment ugyanis az egyik sátorban. Sajnos sokáig nem tudtam élvezni, fél 4-kor már indultam is tovább Budapestre.
Összességében pont olyan volt a fesztivál, amire számítottam, infrastruktúra alapján talán még felül is múlta a várakozásaimat. Az arcok pedig kedvesek és barátságosak voltak mind. Aki szeretne kimozdulni a komfortzónájából, annak nagyon ajánlani tudom!
(Bocs, ha összecsaptam, sikerült kirakni a vázlatot és amin egész reggel dolgoztam eltűnt, nekem pedig már rég úton kellene lennem Debrecenbe a Campus Fesztre)
Május 1-én volt 20 éve, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. A kerek évforduló alkalmából…
Egy valódi indusztriális, proper és hard techno invitálunk benneteket szombaton Budapest legőszintébb szobaklubjában, az ellenkultúra…
„Szeretem megélni az intimitást, hatalmas igényem van rá, de nem olyan egyszerű ehhez a megfelelő…
Pénteken látott napvilágot a Moodyverse legújabb megjelenése, ami immáron az ötödik a sorban. A Denes…
Argentína régóta nagyon jó hatással van a progressive house nemzetközi vérkeringésére. Jól tudják ezt a…
A csempékkel díszített apró berlini stúdióban megfordult már a szakma apraja-nagyja, mióta elindult az adás,…