Bécs, az én városom (Dorian Concept ajánlója)

„Bécsben senki nem siet, kényelmesen csordogál az élet. Húszas éveim elején úgy gondoltam, hogy el kell innen mennem. Akkoriban Bécs kissé taszított. Londonba szerettem volna költözni, már csak zenei okokból kifolyólag is. Mindig is lenyűgözött az angol metrópoliszból áradó energia. Aztán mégis maradtam. Talán féltem attól, hogy túl gyors lesz nekem a londoni tempó, vagy ahogy más producerek dolgoznak. Közben megtanultam értékelni azt, hogy Bécsben saját magamra és a zeneírásra koncentráljak.

A bécsiek szeretik az otthon nyugalmát. Így aztán a klubok állandóak vitában állnak lakossággal. A kínálat ennek ellenére szerintem nagyon jó.
Kedvenc helyem a Celeste, egy kis egység az ötödik kerületben, ami korábban étteremként funkcionált. Kedves, nyugis hangulat, kicsit hasonló mint a hamburgi Golden Pudel Club.
A hetedik kerületben rögtön két lemezbolt is megtalálható egymás mellett a Westbahnhofstrasse-n: a Substance és a Market. Ugyanitt érdemes betérni a Wavemeister nevű helyre, ahol két srác hangszereket és analóg szintiket javít és árul. Jó gyerekek, jó kezekben vannak náluk a cuccok. Az új albumom elkészítésekor használt majdnem összes szintit náluk vettem.

Nagyon sok régi mozi maradt meg, jó állapotban, mint például a Filmcasino vagy a Gartenbaukino. Csodálatos helyeknek tartom ezeket az ötvenes-hatvanas évek hangulatát idéző filmszínházakat, amelyek túlélték a multiplex őrületet.
Kedvenc kajáldám a Kuishimbo, ez egy aranyos kis japán hely a negyedik kerületben, a Naschmarkt szomszédságában. Egy Kyoto-ból származó család üzemelteti és tradicionális japán ízekkel csalogatnak. Isteni a karaage: ez egy japán főzési technika, amelyben a különböző ételeket — elsősorban húsokat — azokat bőven ellepő olajban megsütnek.
Nyaranta szívesen ejtőzöm a Karlsplatzon. Van ott egy kis büfé, ahol sört árulnak. Annak ellenére, hogy a Karlsplatz az egyik legközpontibb hely (három központi metróvonal is keresztezi), mégis eléggé eldugott. Az a nagyszerű Bécsben, hogy egy pillanat alatt természetközelben lehetünk, vízparton (Alte Donau), a Bécs környéki hegyekről pedig csodálatos kilátás nyílik a városra.

Bécs az egyik legélhetőbb város a világon. Erre büszkék lehetünk, de megvannak a maga buktatói. Jó dolog, ha ilyen magas az életminőség, rengeteg a kultúrprogram és pontos a tömegközlekedés. Másrészről hiányzik az a fajta kohézió, amivel a kultúra és művészetet a mindennapokban is működhet.
Úgy gondolom, Bécs az a város, amit időnként jó elhagyni, de jó visszatérni ide. Van benne valami családi és otthonos. Ha tudom, hogy hosszú útra indulok, mindig nagyon különlegessé varázsolom az utolsó estémet.

Forrás: groove.de