A Guatemala-i székhelyű Living Techno magazin Cosmic Xplorer-el és JC Laurent-el nemrég elkészült angol nyelvű interjújának magyar fordítását hozzuk el ezúttal hozzátok. Az interjúnak a Dani (Cosmic Xplorer) kiadóján még februárban megjelent „Sweet Trap / Symmetry Game” EP adta az apropóját, amit egyébként nem mással mint francia illetőségű JC Laurent-el készített közösen. Az interjú során a hazai és nemzetközi techno színtérről is pontos látleletet kaphatunk.

Először is mondjátok, hogy érzitek magatok és a világ melyik részéről válaszoltok a kérdésekre?

Dani:

Köszönöm a kérdést Luis, jól vagyok. Nagy örömünkre szolgál, hogy meghívást kaptunk a Living Techno interjú sorozatába. Én Budapesten élek és ott is dolgozom.

JC:

Szia Luis, nálam minden rendben. Köszönöm az interjút! Nizzában vagyok (Dél-Franciaország).

Mi késztetett benneteket arra, hogy elektronikus zenei pályafutásba kezdjetek, hogyan, mikor és hol kapcsolódtatok be?

Dani:

Ez egy hosszú történet, de igyekszem a lehető legrövidebbre venni a mondókám. Minden Miskolcon kezdődött 1996 körül! Egy szép napon az új, hordozható rádiómmal böngésztem a rádiócsatornákat, amikor véletlenül belebotlottam a NonStop rádió (volt helyi kereskedelmi rádió) HYPERSEBESSÉG című elektronikus zenei műsorába. Az akkori műsorrend szerint minden csütörtökön este 9-től (vagy néha este 8-tól) 10-ig volt adásban. A mai napig emlékszem a meglepetés erejére, a pillanatra, amikor először hallottam elektronikus zenét; még csak 14 éves voltam. A dolgok úgy alakultak, hogy 3-4 év alatt a rádióműsor egyik selector-a lettem. 

A barátaim és én CD-re írva adtuk oda a frissen szerzett mixeket a műsorvezetőnek, hogy le tudja játszani és ő le is játszotta őket, néha előzetes belehallgatás nélkül, hiszen a bizalom hamar kiépült közöttünk. Akkoriban mindenféle elektronikus zenét játszottunk… techno, house, D&B, chill out, trance, minimal volt a palettán főként.

Minden egyes rádió stúdióban töltött alkalom izgalmas és emlékezetes volt számomra, főként azért, mert hasonló gondolkodású és ízlésű emberek vettek körül. Csak tíz évvel később realizálódott bennem, hogy számomra ez a röpke pár év volt az elektronikus zene aranykorszaka. Valószínűleg az örökkévalóságig vágyódni fogok azon pillanatok és érzések után amiket akkoriban éltem át, annak ellenére, hogy nagyon is tisztában vagyok vele, soha többé nem lesz olyan, mint amilyen anno volt. Azóta sajnos sok minden megváltozott a zeneiparban, de erről egy későbbi bekezdésben részletesebben fogok írni. 

2001-ben Budapestre költöztem, a tanulmányaim és a lemezboltok miatt… ok, bevallom, csak a lemezboltok miatt költöztem fel (nevet). Sajnos ettől a ponttól kezdve a dolgok rossz irányba kezdtek fordulni zeneileg. Egyre inkább passzív zenefogyasztóvá váltam, főleg azért, mert eltávolodtam a barátaimtól és a rádiótól (ami 2002 körül meg is szűnt, helyét a mára már szintén megszűnt Sztár FM vette át, nevével is jelezve az akkoriban elkezdődő, az undergroundra nézve negatív trendeket).

2005-ben olyan mérnöki munkát vállaltam el, amivel a világ legkülönbözőbb részeire sikerült eljutnom. Ekkor még mindig nagyon ragaszkodtam a zenéhez, annyi lemezboltba elnéztem, amennyibe csak tudtam, de még mindig nehezemre esett, hogy nem tudtam zenével aktívan foglalkozni, így 2010-ben, amikor abbahagytam az utazást, elindítottam saját online rádióműsoromat „Late Night City Stories” néven. A műsor eleinte inkább a house-ra, deep house-ra koncentrált, de kb. másfél év után minden epizód vége felé felcsendült egy-két techno track is. 2011-ben pár hónap erejéig csatlakoztam egy helyi kollektívához, Budapest belvárosában az akkori U26-ban játszottunk house zenét. Ugyanebben az évben meghívtak technót játszani a Düsseldorfi Rheingold klubba.

2016 és 2019 között a “One Man Techno Army” elnevezésű audiovizuális projekten dolgoztam. Az AV-koncepció a techno zene és a saját festményeimből készített absztrakt vizuál fúziója volt. Ezzel a projekttel néhányszor ellátogattam Rómában és Prágában is.

2019 augusztusa fordulópont volt számomra. Átértékeltem az eddigieket és rájöttem, hogy az elmúlt két évtizedben mennyi mindent rosszul csináltam (kb. szinte mindent!) a zenei promóció, a közösségi média, a márkaépítés, a hálózatépítés, látásmód terén, ezért teljesen újra terveztem mindent az „ipar” szempontjából és a nulláról újrakezdtem.

2019 szeptemberében elkezdtem Ableton tanulni az alapoktól (itt megemlíteném, hogy a 90-es évek végén írtam néhány D&B es ambient track-et Cool Edit Pro, majd később a Cubase segítségével). 2020 nyarán megszületett a Cosmic Xplorer alteregóm.

JC:

Fiatal korom óta igazi zenerajongó vagyok, 12 éves korom körül már elektromos gitáron játszottam.

Nagyon fiatalon, körülbelül 16 évesen kezdtem el klubokba, fesztiválokra járni Nizzától Marseille-ig bezárólag, hogy felfedezzem magam számára a techno-t.

A dolgok igazából a 18. születésnapomon indultak be. Először játszottam Nizza egyik privát strandján. Utána más fellépéseket is kaptam a város környéki bárokban és klubokban. Röviddel az első fellépések után feltelepítettem a számítógépemre az Ableton-t és elkezdtem a saját szórakoztatásomra zenét írni, minek eredményeképpen megjelent első EP-m a berlini Pluseins Recordsnál (a kiadó már megszűnt) valamint nem sokkal később egy másik EP-m a még mindig Berlini illetőségű Wall Music kiadónál, aminek alapítója Mike Wall volt (Mike sajnos már nincs köztünk, évekkel ezelőtt elhunyt).

A következő évben zeneileg tovább fejlődtem és megjelent a New York-i Hidden Recordings gondozásában első bakelit kiadványom, amelyre a New York-i legenda, Fred P aka Black Jazz Consortium készitett egy “deep” remixet. Ettől a pillanattól kezdve rengeteg támogatást és bátorítást kaptam a körülöttem lévőktől. Itt volt az ideje, hogy három másik barátommal megnyissuk az első klubot Nizzában, a „Minority Club”-ot, ahol majdnem 3 évig voltam rezidens és olyan előadókkal játszhattam együtt, mint a DVS1, Dasha Rush, Peter Van Hoesen, Truncate, hogy néhányat említsek. 2 évvel később a Minority club után újabb lehetőséget kaptunk egy új klub a „Kwartz Club” megnyitására, ahol majdnem 7 évig voltam residens.

Mi a véleményed a helyi szcéna jelenlegi állapotáról… mi változott az utóbbi időben?

Dani:

Én főként a techno színterére fókuszálok itthon, így általánosságban a hazai undergroundról nem tudok nyilatkozni, de nem lennék meglepődve, ha kb. ugyanott tartana, mint a hazai techno színtér.

Az állapota többé-kevésbé „OFF”, vagy lehetne „haldoklónak” is nevezni. Néhány nonprofit kollektíva próbál életet lehelni bele, azzal a céllal, hogy talán feltámad a halálból.

Szerencsésnek érzem magam, hogy tagja lehetek néhány ilyen kollektívának. Természetesen vannak profitorientált szervezők is, akik a tömegeknek szállítanak bulikat, de a két véglet között nincs sok minden. Nem hálás dolog manapság az elektronikus zeneiparban dolgozni Magyarországon, pláne, ha profi művész szeretne lenni az ember. Az aranykorban, a 90-es évek közepén is csak pár ezer partizó volt – akik érdeklődtek az underground zene iránt – és 2024-től ez a szám néhány tucatra csökkent itthon. Ha egy nagyobb szervezőnek van sok égetni való pénze, akkor talán 300 embert is össze tud kaparni egy bulira, valószínűsíthetően nagy anyagi veszteségekkel. A magyar underground szcéna kemény dió, mindig is az volt.

Az elmúlt 20 évben volt lehetőségem megtapasztalni a különbséget a magyar és a külföldi táncparkett között. Nyugat-Európában az emberek még mindig sokkal fogékonyabbak az újdonságokra és igényesebb témákra, mint idehaza. Sokkal jobban élvezik ezt a műfajt. Ennek valószínűleg Magyarország rossz történelme az oka; szocializmus, majd az ősrégi társadalmi normákkal fűszerezett vadkapitalizmus nem tett jót a gondolkodásmódnak.

Az underground színterén a Covid19 óta egy veszélyes folyamat indult el, mégpedig a fiatal, nem túl tehetséges, zenileg igénytelen, öntömjénező Tik-Tok “sztár” DJ-k és promóterek felemelkedése. Stream lejátszásokat és hamis követőket vásárolnak; vagy épp minden más zenétől, művészettől független eszközt felhasználnak annak érdekében, hogy hatalomra kerüljenek. Éppen az ellenkezőjét csinálják annak, amit mondanak és kommunikálnak. Nem nyitottak, beképzeltek, megbízhatatlanok, barátságtalanok és az elfogadás fikarcnyi jelét sem mutatják.

A zene számukra csak egy eszköz, hogy megmutassák „tehetségüket” a DJ pultban, ami számomra baromira furcsa, hiszen amikor a 90-es években elkezdtem zenével foglalkozni, mindent a zene miatt csináltam és még csak eszembe se jutott, hogy a DJ-nek a zenei szelekción kívül lenne más fontos szerepe. Természetesen vannak kivételek, de nehéz őket megtalálni, mivel inkább a hallgatás mellett döntenek. A fent említett okok miatt még az a kis hazai techno szcéna is szegmentált, hiszen a sok szervező és DJ mindegyike szeretne egy szeletet az éjszakai életből és a közönségből.

Nagyon örülök azoknak, akik eljönnek a bulijainkra. Ez a közönség nélkülözhetetlen a műfaj magyarországi fennmaradásához, de ez az egész a jelenlegi állapotában nem fenntartható. Úgy érzem, hogy a szervezők érdeklődés hiányában hamarosan leállítják még ezeket a kisebb rendezvényeket is. Talán az egyetlen ok, amiért ezek a kis rendezvények még mindig életben maradtak, az az, hogy sok turista fordul meg rajtuk Hollandiából, Spanyolországból és Németországból a Resident Advisornak köszönhetően.

A jövőt illetően optimista vagyok. Van némi reményem az Alfa generációval kapcsolatban (2010-2024 között születettek). Ezeknek a fiataloknak az első hulláma 4-5 év múlva kezd majd el bulizni és remélem, kicsit fordítva fognak viselkedni, mint a Z generáció. Remélhetőleg újra felfedezik az igényes zenéket és sokkal többet fognak bulizni.

JC:

Őszintén megvallva a nézőpontom erősen a pesszimizmus felé hajlik, bár remélem, hogy tévedek. A szcéna drámaian megváltozott a világjárvány kezdete óta.

Dani nagyon részletes körképet festett az új szcénáról, az utolsó bekezdéseben említett generációs dolog fura számomra, de működő képes is lehet akár, de ami biztos, hogy új “underground” uralja az éjszakai életet elég sok helyen a világban. A Dani leírása alapján könnyen felismerek néhány hasonló elven működő kollektívát itt a Riviérán is.

Mostanság a többség egy dolgot akar… hard techno-t kommersz zenével vegyítve…

De, mint minden stílus, ez sem fog a végtelenségig fennmaradni.

Az előbbiekben leírt jelenség a magas inflációval és az elszegényedéssel keveredve nehéz szituációt teremt a promóterek, művészek és azon emberek számára, akik minőségi eseményeket és klubokat keresnek Dél-Franciaországban és világ más részein.

Hogyan kezdődött számotokra 2024, milyen terveitek vannak erre az évre?

Dani:

Az emlitett nehézségek ellenére nem igazán panaszkodhatok! 2024 az eddigi legerősebb év lesz zenei szempontból. Néhány hete csatlakoztam a „Rendez-Vous Fusion” ügynökséghez, amiről JC a későbbiekben további információkat fog megosztani. A többi tervemről később teszek említést.

A ügynökség számára elékészült bemutatkozó mix azóta már el is érhető Soundcloud-on.

Elég jól indult az év, két új kiadványom is volt februárban. Az egyik a saját kiadómnál, a Cielo Recordsnál a „Nothing But An Illusion” EP-vel rajta Na Nich remek remixével. A második kiadvány a Danival való együttműködés eredménye, ott az ő saját kiadóján jelent meg két számom. Másrészt egy új promóciós ügynökség indítottam, a „Rendez-Vous Fusion” néven Aerae-val együtt, hogy a jövőben podcastokkal, eseményekkel és saját kiadónkkal népszerűsítse a feltörekvő előadókat. Dani pár hete csatlakozott az ügynökséghez, ő az első, aki részese ennek az új projektnek.

Mesélj egy kicsit Dani a Hypnosis Multiplex-ről, mi a történet a kiadó mögött, és mi a fő cél?

A kiadóm 2021-ben indult. Egy stabil platformot biztosít számomra, biztosítja, hogy bármikor kiadhassak saját vagy más, általam kedvelt művészek zenéi. Szabadságot és rugalmasságot ad. Általában sok munkát és energiát teszek minden kiadványba, annak érdekében, hogy minél több potenciális hallgatóhoz, szelektorhoz és DJ-hez eljussanak a megjelenések. Ez egy fő különbség más underground kiadókhoz képest. Én biztosítom a megfelelő promóciót a megjelenések számára, míg más underground kiadók többnyire kudarcot vallanak promóció terén, mondván, hogy az underground zenének nincs szüksége promócióra. Sajnos 2024-ben ezek a kiadók – néhány kivételtől eltekintve – mind rossz irányba haladnak.

Szerintetek mik a saját kiadó előnyei és hátrányai?

Dani:

Hátrányok:

Külön közösségi fiókok, rengeteg adminisztráció, a megjelenések ütemezése és az előadók menedzselése időigényes munka, promóció… és a végén így is ingyen adjuk oda a zenét több száz embernek, akik vagy segítenek vagy nem a promócióban.

Előnyök:

Nagyon klassz hallani és látni a kiadón megjelenő zenéket több podcastban, fesztiválon lejátszva.

Azt átélni, hogy a kiadványokat a megjelenés előtt egy hónappal már ripoltolják Aslice-on olyan előadók, mint DVS1, Lindsey Herbert vagy Rene Wise, az fantasztikus!

JC:

Csatlakozom a Dani által említett előnyökhöz és hátrányokhoz.

Hozzátenném, hogy az Aslice egy igazi “gamechanger”, valamint a saját kiadón való megjelentetés miatt mindenképp szóbahoznám a Bandcamp fontosságát. A Bandcamp sokunk számára közelebb áll szívükhöz és sokkal könnyebben használható, mint a többi nagy digitális zenei platform. Valamint zenéket önerőből kiadni sokkal inkább hosszútávú befektetés.

Gratulálunk a “Sweet Trap / Symmetry Game” megjelenéshez. Mi az EP koncepciója, mi inspirálta és mit várhatunk az EP-től?

Dani:

Köszi Luis! Az EP-re felkerült számok alapvetően a JC által küldött demo anyagokra való reakcióm eredményei. Amikor meghallgattam a demókat, azonnal megszűrtem ötleteimet és kiválasztottam melyek működhetnének az ő számaival.

Mind a „Soft light”, és a „Symmetry Game” minimalista, loopy, álomszerű, hipnotikus számok, amelyek jól működnek egy többrétegű DJ-szettben.

Amikor először megalkottam a két fő loop-ot a „Sweet Trap” remixemhez, az első dolog, ami eszembe jutott, hogy az eredmény úgy hangzik mint Jeroen Search és Gaetano Parisio „szerelemgyereke” (nevet).

Meséld el Dani hogyan jött létre a JC-vel való közös együttműködés?

Varázslatos volt. 2023 nyarán játszotta JC két számomat is majd ripoltolta Asclice-on, mire én írtam neki egy köszönő üzenetet (ahogy azt egyébként általában szoktam). Megemlítettem neki, hogy ismerem a zenéit és játszottam is tőle néhányat 4-5 éve. Elkezdtünk csevegni és a nyár végén üzent nekem, hogy hamarosan Budapestre jönnek és már nagyon várja a találkozást. A többi már történelem.

Mennyi ideig tartott elkészíteni ezt az EP-t, hogyan dolgoztatok együtt ezen a közös kiadványon?

Dani:

Általában jó pár szám készül nálam párhuzamosan, igazából nem emlékszem, de azt biztos, hogy frissek voltak, nem sokáig csücsültek a merevlemezen. Elkészült 4-5 szám és hagytam, hogy a végén JC válassza ki a neki tetszőket.

Emlékszem, hogy a remix nagyon gyorsan elkészült. Az egész EP készen állt a kiadásra kb. 2-3 hónap alatt. 

JC:

Ahogy Dani mondta, nem tartott sokáig megalkotni ezt az EP-t. Küldtem neki néhány demót és aztán megtörtént a varázslat. A számok 2023 nyarán készültek, majd az év végén átdolgoztam őket a Dani kiadójának stílusára szabva.

Vannak már további beütemezett kiadványaitok erre az évre, amelyekről esetleg már tudtok néhány részletet megosztani?

Dani:

Legalább két másik Hypnosis Multiplex kiadványt tervezek erre az évre ígéretes zenékkel és tehetségekkel.

A HYX kiadványok mellett idén több kollab projekt is indult nemzetközileg elismert előadókkal. Jelenleg nem igazán tudok részleteket megosztani, de annyi biztos, hogy ez egy nagyon izgalmas lehetőség számomra.

JC:

Jelenleg nincs tervben semmi, de sokat dolgozom új anyagokon a kiadómhoz, és talán a közeljövőben kiküldök néhány demót, valamint egy EP-t is véglegesítek Aerae-val.

Szerintetek mi változott meg az elektronikus zenei iparban, arra tekintettel, hogy a zene hogyan jut el a fogyasztókhoz, és mit gondoltok, szerintetek ezek a változások jók vagy rosszak?

Dani: 

Véleményem szerint az elmúlt 25-30 évben teljesen megváltozott a módja, ahogyan a zene eljut a fogyasztókhoz. Mára már látjuk, hogy a technológiai fejlődésnek több negatív hatása volt, mint pozitív. A 90-es években, ha valaki DJ akart lenni, drága felszerelésekbe és még drágább bakelitlemezekbe kellett beruháznia és meg csak a kezdet volt. Ez masszívan kiszűrte azokat az embereket, akik nem gondolták komolyan a DJ-zést. Manapság már csak egy feltört DJ szoftverrel ellátott táblagépre és több ezer hamis Tik Tok és Instagram követőre van szükséged ahhoz, hogy befuss. Biciklizés közben, félmeztelenül „DJ-zhet” az ember, miközben több platformon ezt az “előadást” ingyenesen streamelheti. Ennek az árát az igazi művészek fizetik meg.

Nagyobb hangsúlyt kap a követők száma és a „műsor”. A zene leértékelődése már régen elkezdődött.

A 90-es években rendszeresen lehetett hallani underground elektronikus zenét kereskedelmi tévékben és rádiókban. Így ez volt az egyik módja annak, hogy új zenét, új stílusokat fedezzünk fel. Manapság a magazinok, rádiók és tévéállomások el akarják hitetni az emberekkel, hogy csak popzene létezik. A média globális szinten úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja az igényes elektronikus zenét, ami szintén megnehezíti a dolgunkat. Ennek talán politikai okai vannak, nem igazán tudom megmondani.

Vannak olyan profit orientál szervezetek, amelyek például a YouTube-ot használják platformként az elektronikus zene promotálására, de az integritásuk megkérdőjelezhetővé vált számomra az elmúlt években… és most bele sem akarok kezdeni abba beszélgetésbe, ami a Spotify-ról és a click farmokról szólna…

JC: 

Nem vagyok biztos benne, hogy találok-e Dani válaszainál jobbakat ebben a kérdésben. Mint mindig, most is vannak pozitív és negatív szempontok, amelyeket figyelembe kell venni. A cél a harmonikus egyensúly megteremtése közöttük, de jelenleg ez az egyensúly megbillent. Egy olyan korszakban élünk, ahol a mottó gyakran a „ fake it till you make it.”, ami megnehezíti az eligazodást a mai complex világban. Csak idő kérdése, hogy a mesterséges intelligencia jelentős szerepet töltsön be az iparágban, amely átalakulás már megkezdődött.

Mik a legjelentősebb művészi eredményeitek az eddigi pályafutásotok során?

Dani:

Számomra az első egy olyan dolog, amit nem igazán lehet mérni. Az elmúlt években jónéhány hasonló gondolkodású emberrel barátkoztam össze, ami számomra elképzelhetetlen volt az elmúlt két évtizedben. Sokáig magányos harcos voltam, lásd „One Man Techno Army”… de végül megtaláltam a “törzsemet”… és igen, a legtöbbjük szanaszét van szórva a világban, de Zoom-hívásokat bonyolítunk, chatelünk és bizonyos esetekben még személyesen találkozunk, ami számomra jelentős eredmény.

A második dolog, az tulajdonképpen az első eredménye. Mint korábban említettem, csatlakoztam a Rendez-Vous Fusion ügynökséghez, amelyre nagyon büszke vagyok. Az ügynökséget Aerae és a JC üzemeltetik, tervük pedig nem is lehetne más minthogy kiváló minőségű műsorokat és művészeket szállítanak különféle eseményekre Európa szerte, ami nagyon klassz dolog a mai világban!

JC: 

2017-ben játszottam a párizsi Concrete Club-ban, ezzel egy nagy álmom vált valóra. Szintén nagy eredménynek gondolom, hogy egy elismert dél-francia klub rezidense voltam 7 éven keresztül.

Köszönöm, hogy szántatok időt az interjúra, zárásként meg tudnátok mondani, mi a zenétek célja?

Dani:

Szeretek hangokkal kísérletezni, új, eddig nem játszott hangokat alkotni. A felfedezés kulcsfontosságú eleme a zenémnek. Ezért nem dolgozom template-ekkel, nem szeretem zeneileg ismételni a mondandómat. Szóval szerintem a zeném célja, hogy valami újat, nem szokványosát mutassak meg stílusosan.

JC: 

Az a célom, hogy felfedezzem a zenét különböző BPM-eken, hipnotikus hangokkal és mély basszusokkal, stíluskorlát nélkül.

A magyar fordítás utószójaként Dani hozzáfűzte, szívesen várja azon fiatal (vagy már régóta fiatal 😊) szervezők jelentkezését, akik a zenét, művészeti értékeket és a közönséget szemelőt tartva szeretnének kollaborálni.