Régóta szemeztem már a Budapest Showcase Hungary programjával. Na de épp a száraz november idején járjak koncertekre? Biztos, hogy nem! Kár, hogy nem egy hónappal korábban, vagy később rendezik meg az eseményt. Ennyivel pedig minden évben le is tudtam a kérdést. Idén azonban úrrá lett rajtam a kíváncsiság.

Na de miről is van pontosan szó? A Budapest Showcase Hungary (BUSH) immáron nyolcadik alkalommal vállalkozott arra, hogy megmutassa, milyen előadóktól lüktet a régió zenei vérkeringése, a konferencián pedig a legnagyobbaktól tanulhattuk el a szakma fortélyait. Zárásként pedig egy különleges túrán is részt vehettünk. Haladjunk sorjában!

Ha már ebben a hónapban kimarad alkoholizálás, akkor próbáljuk meg minél hasznosabban eltölteni ezt az időszakot. Szóval kinéztünk magunknak egy csomó szakmai konferenciát. A kontinens prominens zeneipari szereplői olyan témákról értekeztek, mint a fesztiválszervezés, riderek elkészítése, vagy éppen az ügynökök szerepe. Bár a beszélgetések angol nyelven folytak, de még a sekélyes nyelvtudásom (mondjuk úgy, hogy gyenge középszint szóban) mellett is érteni lehetett mindent – amennyiben magyar, illetve nem angol nyelvű előadó lépett a színpadra. Az angol anyanyelvűeket nem igazán sikerült követni, így olyankor inkább a büfé kínálatával, vagy a többi szakmai résztvevővel ismerkedtünk.

A zenei programok este 8-kor kezdődtek. A BUSH beköltözött  a budapesti belvárosba, kisebb (Gödör, Közont) és nagyobb (Akvárium) klubokba, valamint egészen különleges helyszínekre (Rumbach Zsinagóga). Csütörtök este Freakin’ Disco-val melegítettünk, a hazai illetőségű zenekar koncertjére szinte teljesen megtelt az Akvárium – Kis Hall. Az záró track erejéig átugrottunk a Lokálba is, ahol egy 20 éves szlovák előadó, Nina Kohut állt a színpadon. Produkciójában egyszerre jelent meg az ősi szlovák folklór kísérteties atmoszférája, a klasszikus zenei elemek és az innovatív elektronika frissessége. A fiatal zenész elnyerte idén az év újonca díjat északi szomszédunknál, pont az ilyen különleges produkciók miatt lehet igazán  szeretni a BUSH programját!

Néhány perc múlva pedig már az Akvárium nagytermében voltunk, ahol végre-valahára sikerült először elcsípni élőben a Carson Coma-t, Az együttes kétségtelenül az elmúlt évek egyik legnagyobb hazai durranása, a legmagasabb polcra kerültek, simán képesek megtölteni bármelyik hazai szabadtéri koncerthelyszínt. Most azonban egész szellős volt az Akvárium, úgyhogy végig tökéletes rálátással a színpadra, attól mindössze néhány méterrel tekintettük meg az előadást. Nem mondom, hogy feketeöves rajongóként érkeztem, 2-3 zenéjüket ismertem korábban. A koncert végére azonban már semmi kétség nem marad bennem, hogy  miért is számítanak napjaink egyik elsőszámú hazai bandájának. A Carson Coma 20 évvel ezelőtt egészen biztosan nem jutott volna tovább a füstös alternatív pincekocsmák világából. Azonban napjainkban már nem az a menő, aki a tökéletességre törekszik. Ha a hiteles produkció mellett még a színpadi szereplés is nagyon rendben van, akkor abból valami egészen menő dolog tud kialakulni! Imádtam a koncert minden egyes mozzanatát, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy milyen jó lenne meginni egy sört.

Később azonban igen. Átéltétek már milyen két koncert között unatkozni? Eleve idejét nem tudom, mikor unatkoztam utoljára. Carson Coma után ugyanis lényegében kiürült az Akvárium és Stimming fellépéséig még majdnem két óránk volt hátra. Oké, közben a Pure Lust-os srácok warm up-oltak, viszont lényegében üres tánctérnek. Ez pedig jelen állapotunkban nem igazán volt csábító. Baromi lassan telt az idő, kb. úgy éreztük magunkat, mint az okostelefonok megjelenése előtt egy orvosi rendelőben. Már minden szórólapot átolvastunk kétszer és egy picit még bóbiskoltunk is a kanapékon.

Stimming háromnegyed 1-es kezdésére aztán hirtelen egészen sokan lettek a kisteremben. A német house ikon kizárólag analóg kütyük segítségével állítja elő a zenéit. Komoly embert és produkciót vártuk volna, ennek ellenére egyszercsak megjelent a színpadon egy teljesen szétcsapott, tipik német bohókás fazon. Teljes kontrasztban az állapotunkkal. Számomra teljesen érthetetlen, hogy képes valaki ilyen állapotban értékelhető produkciót nyújtani, főleg úgy, hogy live-ozott. Csodálatos volt, egy varázslatos utazás vette kezdetét! A közönség pedig imádta őt. Egy pillanat alatt sikerült felvenni a fonalat. Sört továbbra sem kívántam, de azért Stimming állapotát nagyon irigyeltem.

Másnap ismét a Black Hallban (a régi Tesla Club) megrendezett konferenciákkal kezdtük a napot. Az esti koncertekre igyekezve szomorúan konstatáltuk, hogy sikerült benézni a programokat, és ma már nem lesz semmilyen zene a zsinagógában. Úgyhogy egy fiatal hazai zenész, a pop és rap határán mozgó Cancel. fellépésével kezdtük a Központban. Igazság szerint engem sokkal jobban lenyűgözött maga a helyszín, még soha nem voltam a Madách téri egység pincehelyiségében. Nagy hiba, mindenképp nézzetek el ide, ha eddig még kimaradt!

Ezután a Gödörbe vettük az irányt. Ott sem voltam még korábban. Csak a régi helyén, amit ma Akváriumnak hívunk. A mostani Gödör a Király utcában található, a régi Kuplung mellett, amit anno Sirálynak hívtak. A Gödörben nagyjából 0 az elektronikus zene aránya, viszont pár száz fős koncerthelyszínként tökéletesen funkcionál! A Klawo – Hemi zeneileg egyáltalán nem az én világom. Én úgy fogalmaznék, hogy ilyen muzsika szokoztt szólni a vonatos dokumentumfilmek alatt. A lengyel banda viszont egészen lenyűgöző volt a színpadon, laikusként is végig csápoltam! Következett ugyanitt Duckshell. A zenei világukat nagyjából a szintén hazai Bohemian Betyars-hoz tudnám hasonlítani. Nagyon vártam ezt a koncertet és mérhetetlenül pipa voltam a szervezőkre, amiért képesek voltak Sisi-vel egy időbe rakni. Az volt a „szerencsém”, hogy Duckshell első két zenéje alatt nem éreztem azt a tüzet, mint amikor hallgattam őket Spotyn. Szóval sietős lépésekben indultunk vissza a Black Hallba, ahol éppen Sisi kezdett.

A BUSH egy szakmai konferencia, így a közönség nagy részét sem hazai rajongók, hanem külföldi szakmabeliek teszik ki. Ha egy nevet kell beírni a noteszukba, akkor egészen biztosan Sisi lesz az. Ha Sisi jövőre végigturnézza Európát, akkor tuti ezen a koncerten fedezték fel maguknak a szervezők! Kilóra megvette a közönséget, akik lehet nem értettek sokat a szövegből – a zenék közötti felkonferálást mindenesetre többynire angolul nyomta le – azonban az a dinamika és energia, ami megkülönbözteti a közepes előadókat a legjobbaktól, azt mindenki érezhette. Sisi pillanatok alatt belakta nem csak az egész színpadot, hanem a táncteret, folyamatos interakcióban állt a közönséggel.

Az őt követő Arleta mini koncerjéről ezt már kevésbé lehet elmondani. Pediog amúgy zeneileg tök jó volt! Én próbáltam minél közelebb jönni, ahogy kérte. De nem bírtam edönteni, hogy ő most szorong, valami nem működik, vagy csak alapból nem szimpi a viselkedése. Amúgy a zenei világát nagyon a magaménak tudtam érezni (dark techno alapokon rappelt). De Sisi után iszonyat kontraszt volt a színpadi szereplése. Remélem látom még valahol a színpadon, hogy kiderüljön az igazság.

A szombati nap minden a metalről szólt a Turbinában. Ezeket a koncerteket kihagytuk, viszont másnap délelőtt 10-kor már frissen és kipihenve vártuk az Andrássy – Bajcsy sarkán, hogy elinduljunk a BUSH által szervezett lemezbolt túrára. Egy nagyon érdekes hazai történeti áttekintéssel kezdődött a program, aztán öt belvárosi üzletet is meglátogattunk, többek között a hivatalos megnyitó előtt álló Soul Cure-t is, ahonnan egy 97-es Josh Wink EP-vel távoztam.

Azt hiszem erre a hétvégére rá lehet illeszteni azt a jelzőt miszerint tökéletesen sikerült összekötni a kellemest a hasznossal!