2023-ban Veszprém (a Bakony – Balaton régióval közösen) nyerte el Európa Kulturális Fővárosa címét. Ezért aztán mindenképp szerettünk volna legalább egy napra ellátogatni ide még ebben az évben. Főleg miután átadták hazánk talán legnagyobb vidéki szórakoztatóközpontját, a Budapest Park mintájára felépült Gyárkertet.
Kb. másfél órás vonatozás után, dél körül érkeztünk meg Veszprémbe. Semmi nem utalt arra. hogy hova jöttünk, az állomás környéke még augusztusban is fel volt túrva. Nem volt pozitív az első benyomás. De aztán az egyik helyi járattal percek alatt a központba értünk. Sikerült a nyár leghidegebb napját kifogni. Augusztus 8-án bőven kapucnis pulcsiban járkáltunk, hol kisütött a nap, hol szemerkélt az eső, hol pedig rendesen rázendített. Összességében viszont ideálisnak tűnt az idő egy kis sétához.
Az óváros csodálatos! Igaz a felújítás már évek óta tart és még most sem sikerült befejezni, de legalább már szinte teljes pompájában látható a végeredmény, ami igazán szemet gyönyörködtető! Ráadásul az óvárosban már egyre több jel utalt arra, hogy komolyan veszik a kultúrát. Jártunk egy cipőmúzeumban és egy fotókiállításon, ami egy norvég kisváros underground klubjának pillanatait örökítette meg. Azért őket, mert jövőre Bodø fogja viselni azt a címet, amit idén Veszprém.
Nyugodt szívvel bíztuk magunkat a streetkitchen-en olvasott ajánlásra, úgyhogy sikerült egy nagyon finom pizzát enni a Veszprémiumban. Egy kedves pár üzemelteti a helyet, akiknek a zenei ízlése is rendben volt: Kraftwerket hallgattak 🙂 Szerettük volna megnézni a Wine & Vinyl nevű egységet, de zárva találtuk, pedig elvileg nyitva kellett volna lennie. Úgyhogy a színházkertben található szabadtéri iszodában kezdtük meg az alapozást, ami a Dürer Kertre emlékeztet, és még egy pakli magyar kártyát is kaptunk a sörhöz.
Sajnos az eső egyre nagyobb cseppekben kezdett el esni, úgyhogy ittunk egy kávét a Tizen1 nevű helyen (igazi belpesti feeling, imádtuk), aztán elindultunk kocsmát keresni. Nem igazán találtunk semmit, úgyhogy megkérdeztünk egy csapat középiskolást, hogy ajánljanak valami igazán autentikusat. A Grand Kanyon nevű krimóba navigáltak el bennünket. Sikerült megtalálni a lehető legtökéletesebb before helyszínt! Western stílusú pincekocsma, régi fényképezőgépek egész sora, kedves kiszolgálás, pofátlanul olcsó Tubi! Ez kellett nekünk! Ez lett a gyülekezőhely, sorra érkeztek az ismerősök, egyre csak szaporodtak az üres poharak. Andras Bader warm up szettjének az elejéről is lemaradtunk volna, ha menet közben nem derül ki, hogy a Kraftwerk mégsem szeretné, ha bárki is felvezesse előttük a műsort…
Merő véletlenségből egyébként a Grand Kanyon szinte a Gyárkert közvetlen szomszédságában volt található, warm up híján így aztán sikerült időben megérkezni a helyszínre, Egyre nagyobb tömeg gyülekezett a tánctéren, zene híján pedig mindenki megrohamozta az italpultot. Érthetetlen módon ebből csak 1 db volt, így aztán hosszadalmas sorbanállással kellett számolni. Ezért aztán ledöntöttünk egy újabb kör Tubit és betankoltunk dobozos sörökkel. Mert, hogy mégegyszer sorba nem állunk, az hótziher!
Koncertkezdésre teljesen megtelt a placc, ez kb. 5000 embert jelentett. Az átlagéletkor bőven 35 felett, viszont úgy tűnt, hogy erre a két órára most rendesen odateszi magát mindenki. Kedvenc brigádunk az a három 50+-os arc volt, akikről először azt gondoltuk, hogy szimplán csak részegek, aztán hamar konstatáltuk, hogy dolgozik bennük más is. Épp azon gondolkodtam, hogy mit meg nem adnék az állapotukért, mikor az egyikük hirtelen összeesett, a másik kettő pedig azonnal elhagyta az addigi dimenziót, bekapcsolt a túlélő ösztön és bajtársként cipelték biztosabb helyre a cimborájukat. Pont ezekben a pillanatokban lépett színpadra a Kraftwerk.
A Kraftwerk maga az élő történelem. Még akkor is, ha az eredeti formációból ma már csak Ralf Hütter áll a színpadon. Az 1970-ben megalakult zenekar az elektronikus zene legnagyobb úttörőjének számít. Előremutató zenei filozófiájukkal megteremtették a digitális 21.század hangzásvilágát. Legendák. Legutoljára 15 évvel ezelőtt hallottam őket a Balaton Sound nagyszínpadán. Változnak az idők. A két órás fellépés alatt pedig egyszerre érezhettük magunkat a múltban, jelenben és jövőben. Sorra lementek a legnagyobb „slágerek” (felesleges ideírni a címüket, úgyis ismeri mindenki), mindegyik szerzeményhez egyedi vizuál jelent meg a háttérben. De nem csak autópályát, biciklit, számítógépet és számokat láthattunk a kivetítőn. hanem egy ufó is leszállt térképre, ami éppen Veszprémre fókuszált. A közönség pedig nagy üdvrivalgással fogadta ezt a kis kedvességet.
A Kraftwerk 2003 óta nem adott ki új albumot, így a koncerten az együttes szinte teljes életműve megszólalt, a zenei repoertoár több, mint harminc évet ölelt fel. Felemelő érzés volt újra átélni ezt a csodát!
Comments are closed for this post.