Alkotótábor nélkül egyszerűen üres lenne a nyár. Legalábbis nagyon más, mint a többi. De inkább üres. A nógrádi dombság egyik legszebb részén megrendezésre kerülő eseményt még a koronavírus sem tudta megállítani. Van még egy ilyen fesztivál a kontinensen? Amelyik egyik évben sem maradt el? Szerintem nincsen. Ráadásul mindezt teljesen legális keretek között, nem pedig a törvényi szabályozás kijátszásával. Hiszen 2020-ban az utolsó pillanatban kaptak zöld utat a zenés-táncos rendezvények. És az Alkotótábor relatív apró méreteiből fogva lehetőséget kapott arra, hogy mégis meg legyen tartva. Egy nappal a hivatalos bejelentés után, miszerint a fesztivál elmarad. És azt tudtátok, hogy abban az évben Sebestyén Balázs is velünk szeretett volna fesztiválozni? Na de haladjunk csak sorban.

Dékány Tamás díjnyertes fotója

Idén sajnos csak egy napot tudtunk részt venni a fesztiválon. De semmi esetre sem szerettük volna kihagyni, hiszen mégis csak ez volt a huszadik Alkotó! Azt az egy napot viszont rendesen kimaxoltuk. Szombat kora délután érkeztünk, és vasárnap kora délután távoztunk. Furcsa érzés volt belecsöppenni a miliőbe, már napok óta mindenki átszellemült, megvolt mindenkinek a maga kis rendszere, régi és új barátok. És itt nem is arról az asszimilációról van szó, hogy „na akkor igyunk gyorsan valamit mi is” és csatlakozzzunk. Az első korsó sörömet hosszú órákkal az érkezésünk után kortyoltam. Nem is volt rá szükség, hiszen annyi impulzus ért, ami sokkal előrébbvaló volt annál, minthogy ilyen tekintetben is kapcsolódjunk másokhoz.

A nagyszínpadon éppen Bernath Peti zenélt csodálatos nyári napsütésben. Jó volt végre találkozni a többiekkel, sőt igazából mindenkit jó volt látni. Ismeretleneket is. Úgyhogy gyorsan le is került rólunk a cipő és a zokni. Végre hazaértünk! Bármennyire is nehéz volt kiszakadni, rögtön meg is tettem, mert a szabadegyetem konferenciabeszélgetéseit semmi esetre sem szerettem volna kihagyni.

Szombat délután két „előadásra” ültem be. Az első órán a „partyszervezés jelen helyzete és új kihívásai” témája került terítékre, a beszélgetést a hazai klubkultúra prominens személyei tartották, úgy mint Isu (Technokunst, Alkotótábor), Tollner Máté (LavaLava), Csokán András (Arzenál, Katlan) és Varga Ákos (Aether). Mint később kiderült Ákos volt az egész beszélgetésnek az ötletgazdája és szervezője, ezúton is pacsi érte!

A szabadegyetem második előadásán az Alkotótábor eddigi 20 évének történetét elevenítették fel a főszervezők, Isu, Fiba és Wuki szerintem napestig tudtott volna sztorizgatni. Megható volt hallgat miként vált a fesztivál egy haveri bográcsozós eseményből nemzetközileg is elismert rendezvénnyé úgy, hogy közben megmaradt a hitelessége, és eredeti szellemisége. Ez a legnehezebb dolog. Ez az a balansz, amit a legnehezebb egyensúlyban tartani. Az Alkotótábornak mégis sikerült. Pedig 20 év alatt számos generációváltás végbement itt is. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik a kezdetek óta itt vannak. Egyre több a fiatal. Viszont amíg azt látjuk, hogy a klubélet milyen torz irányba megy el, addig egészen megnyugtató azt tapasztalni, hogy mégsem kell túlzottan aggódni a jövő miatt. Jöhetnek trendek, jöhetnek borzasztó zsákutcák, de mindig is jönnek újabb és újabb generációk, akikkel kapcsolódni tudunk.

A konferenciabeszélgetések után aztán  véglegesen belevetettem magam a két színpad zenei forgatagába. Persze a fűben ücsörgést és a táncot néha megszakította néhány random ücsörgés valamelyik faház teraszán. Dehát ilyen ez. Sokakkal nem, hogy tavaly ilyenkor találkoztunk utoljára, hanem mondjuk még Szántódon. Szóval bőven volt miről beszélni. És nem csak a múltról, hanem a jövőről is. Nem egy projekt magvait hintettük el.

Mielőtt rátérnék a zenére, szeretnék még írni a látványról is. Az Alkotótábor évről-évre fejlődik ebben a tekintetében! Persze csili-vili megoldásokra soha ne számítsunk, a „kevesebb több” elven működik a fesztivál. Szinte minden tekintetben. Egyre több volt a chillezős rész, és idén már itt is megjelent némi reklámtevékenység. Ami annyiból állt, hogy néhány Jägermeister logóval ellátott fa pihenőhelyen lehetett tölteni a telefonokoat. Azt hiszem ez bőven belefér. A jelen gazdasági helyzetben amúgy is örüljünk mindennek, ami van. És ha ez az ára, hogy egyáltalán meg lehessen szervezni egy fesztivált, akkor legyen. Főleg úgy, hogy még haszna is van!

És, hogy kik voltak számomra a zenei favoritok? Mirmur egészen fantasztikus sötét és minal produkcióval durrantotta be az éjszakát a nagyszínpadon. Engem Zvezda Beta szettjeire emlékeztetett még a Süss-fel-napban. Óriási dilemmákban voltunk, mert eredetileg Maron kistermes fellépésére igyekeztünk volna, de egyszerűen nem tudtunk elszakadni, akkorát zenélt Mirmur!

Idén végre Lensky is elfoglalhatta méltő helyét a nagyszínpadon. Techno. Vinylről. Ahogyan  azt kell! Nem hiába hívtuk el zenélni a novemberi Kindergartenre, ahol teltház előtt mutathatta be képességeit a Fabrika közönségének. Hasonlókat tudnék mondani Dork szettjéről is. És ha azt gondoltuk volna, hogy ezt nem lehet übreleni, akkor nagyot tévedtünk. Hajnali 2 magasságában állt színpadra Lag. A szerb techno mágus ( aki egyébként nem először járt Magyarországon, évekkel ezelőtt a Normafa Open Air-en mutatkozott be hazai közönség előtt) pedig jött látott és győzött! Nehéz szavakba foglalni azt, amit átélhettünk!

Aki ott volt, azt hiszem egy életre megjegyezte a produkciót. Lag szettje ugyanis úgy volt a legmagasabb szintű oktatás (egyszerre 4 cdj-ről), hogy közben megmaradt a játékos mivolta. Bebizonyította, hogy a techno éppen a változatosság miatt lehet olyan csodálatos. Ropogósan friss újdonságok, régi nagy klasszikusok, proper techno, tribal, hardgroove és ghetto tech váltotta egymást. A tánctéren pedig mindenki fülig érő szájjal vigyorgott, és táncolt! Még Isu is. De tényleg! Az Alkotótábor fejétől szerintem már az is óriási elismerésnek számít, ha karját összefonva mosolyogva bólogat a zenére. De most végig táncolt! Ezt amúgy reggel Lag-nak is elmeséltem (illetve beleírtam a telefonomba), ő pedig le is fotózta magának ezt az üzenetet 🙂  Lag szettje óriási hatással volt rám a nyár hátralevő részére is, a lehető legjobbkor kaptam leckét arról. hogy ne spóroljak a hozzávalókkal, nyugodtan merjek kísérletezni a dj pultban.

A Lag-gal való reggeli találkozás már Faktor X szettje alatt ért a kisebb színpadon, ahol nem sokkal később Mill varázsolt akkorát, hogy a füst és a beszűrődő napfény hatására egy teljesen más dimenzióban érezhette magát a maréknyi közönség.

A nagyszínpad környékén sokkal többen voltak, mi a délelőtti órákban elsősorban az ücsörgést és a beszélgetést választottuk. Sajnos a déli busszal vissza kellett indulunk Budapestre, ezért Pablo Bolivar játékáról ezúttal lemaradtunk. Szűk 24 órát időztünk idén az Alkotótáborban, de az felejthetetlenre sikerült, és alapjában határozta meg a nyarunk hátralevő részét. Nincs még egy fesztivál, ami ekkora pozitív hozadékkel bírna. Jövőre, veletek, ugyanitt!