A Kolorádó évek óta fix program a nyári naptárban. Persze ezen nincs mit csodálkozni, A környezet varázslatos (ha jobban belegondolunk talán nincs is ennél vadregényesebb helyszín az országban, ahol fesztivált szerveznek), a zenei program pedig változatos és előremutató, az élőzene és az elektronika csodálatos mixet alkot egymással. És akkor még nem is beszéltünk a napközben megrendezésre kerülő nemzenei programokról, mint például a különböző workshopok vagy pedig a TÁP Színház direkt erre a terepre igazított szabadtéri előadása.

  Beszámoló - Kolorádó 2022

Mindez Budapest határában, Hűvösvölgytől különbusszal lehet eljutni egy kb. 15 perces zötykölődés után. A fuvar árát azonban olyan szinten megemelték, hogy idén sokkal jobban megérte taxizni. A fesztivál természetközeli érzését ismerve szerintem ez nem túl jó dolog, de a negatív részt ezzel gyorsan rövidre is várnám. Mert ami bent fogad, az maga a csoda! Eldugott helyszínek egész sora, mivel magam is erdő mellett nőttem fel, ezért mindig jóleső nosztalgiával mászom az árkokat. A korábbi évekhez képest ezúttal némi reklámot is láthattunk, de egyáltalán nem volt zavaró, és ha ezen múlik a fesztivál jövője, akkor legyen! Szerintem a mai gazdasági helyzetben örüljünk mindennek, ami van! Egyébként nagy szerencsénk volt. Épp hogy kikértük az első körünket a büfében, megadta magát az informatika. Türelmesen vártunk egy darabig, aztán mielőtt már kellemetlenné fordult volna át a dolog, nagy elnézések közepette mondták a pultosok, hogy akkor ezt a kört most ők állják.

Sajnos idén nem sok időnk jutott magunkba szippantani az élményeket, ugyanis másnap délután már Szegeden volt jelenésünk. Nagyjából hat óra alatt próbáltuk kimaxolni a Kolorádót, ami nem kevés, de inkább nem is túl sok. Talán éppen ezért, vagy puszta véletlenül a Nagyszínpad előtt töltöttük a legtöbb időt, végighallgatva 6363 (alias Gege), az Elefánt (végre sikerült elcsípni őket, tavaly inkább a TÁP Színház előadását választottuk, máskor pedig betegség miatt mondták le a fellépésüket), és később pedig La Femme koncertjét.

Közben azért csak beiktattunk némi kitérőt a Csodaszarvas elnevezésű helyszín irányába, ahol Galactic Jackson szettje alatt ért minket a naplemente. A színpadon éppen a The Smooglers eszközparkját állították hadrendbe, így Zoli vinyl only szettje egészen szokatlan helyről, a tánctér bal felső sarkában kialakított dj pultról lett prezentálva. Érdekes volt látni, ahogy a közönség egy része a színpad felé fordulva táncolt (ahonnan perpill semmi sem szólt), az egyre sokasodó táncoló tömegnek csak egy része találta el, hogy pontosan honnan is jön a zene.

Kolorádó évről-évre rekordokat dönt, idén is eladták az összes jegyet, de a nagyszínpad környékét leszámítva valahogy mégsem lehet átélni a tömegnyomor érzését. La Femme koncertje alatt viszont megtapasztalhattuk, hogy milyen is egy heringparti. A covid óta nem is igazán volt részünk ilyenben. Most viszont mi is rendesen belementünk a sűrűjébe!

Az elmúlt évek egyik legerősebb koncertélményét kaptuk, és fájó szívvel indultunk tovább annak reményében, hogy még ezt is lehet fokozni. Semmi esetre sem szerettünk volna lemaradni a hiphop legújabb csillagának kolorádós debütálásáról, akiről pár hónappal azelőtt még senki sem tudta, hogy létezik. Most viszont hétről-hétre mozgat meg az egyre nagyobb tömegeket. Sisi a Keret színpadon lépett fel első alkalommal a Kolorádó történetében, most pedig már az Akvárium nagytermét igyekszik tele pakolni. Jövőre azon sem csodálkoznánk, ha sold out-os bulit csinálna headliner-ként a Budapest Parkban.  De ezen persze nincs is mit csodálkozni. Sisi a legjobb dolog, ami az elmúlt években a hazai könnyűzenében történt. A koncert pedig valami egészen csodálatos volt. Amikor látod, hogy itt egy előadó, aki egy közületek, ez az első fesztiválfellépése itt, és tudod, hogy jövőre már a nagyszínpad is kicsi lesz neki. Amikor érzed, hogy ami itt és most van, az egy kibaszott történelmi pillanat, amire még nagyon sokáig fogsz emlékezni. A könnyem kicsordul, komolyan. Szóval nálam egészen biztos, hogy Sisi koncertje volt az év nem elektronikus zenei pillanata. Legutóbb Josh WInk szettje alatt vigyorogtam és ugráltam ennyit még januárban az A38-on.

Sisi után a Csűrbe vezetett az utunk, ahol 3en tökéletes felvezetésével hangolódtunk D.Dan szettjére, miközben a nagyszínpadon már a Bohemian Betyars hangolt. Aztán hallgatva a többiek bölcs szavára, meghoztuk a döntést. Lépjünk most, mert ha maradunk, akkor a holnapi nap mehet a kukába. És azt is tudni lehetett, hogy La Femme és Sisi produkcióját már semmi sem überelheti, ezért aztán éjfél után nem sokkal megindultunk a belváros irányába. A csúcson kell abbahagyni. Nagyon fura érzés volt csúcsidőben eljönni, hát még milyen furcsa volt egy teljesen más miliőbe kerülve a Blaha mekiben elfogyasztani az életmentő vacsoránkat. Viszont utólag belátom, hogy okosan döntöttünk. Frissen és kipihenve ébredtünk, az előző napi élményekkel maximálisan feltöltődve.

Fotósok: Gaál Dániel, Karancsi Rudolf, Nagy Peti Lili, Tóthová Emese, Szemerey Bence