Egy német Time Warp, Love Family Park, es a szerbiai Exit Festival Dance Arenájának meglátogatása után, elhatároztuk, hogy szilveszterkor Berlin felé vesszük az irányt, és meglátogatjuk az ibizai HYTE sorozat berlini vendégeskedését, a berlini ARENA-ban.

A rendezvényre VIP prémium jegyet váltottunk, nyilván elsősorban kényelem szempontjából. Sajnos a helyszínen szembesültünk, hogy a a szervezők nem igazán jártasak egy ekkora rendezvény lebonyolításában. Az előre megváltott jegyünket először karszalaggá kellett varázsolnunk, amely elég nehéz procedúrának tűnt, tekintve hogy 500 fős sor alakult ki a prémium beváltóhelyen, melyet egyetlen egy ablak hivatott kiszolgálni…

Egy laza 2 (!) órás sorban állás után, kezünkben a karszalaggal vettük az irányt a bejárathoz, ahol a ruhatárba emelve a ruháink, át is estünk az újévbe 😀

A benti VIP rész végül a színpad mögé esett, külön tánctérrel, eltakarva függönnyel, viszont legnagyobb bánatunkra a színpadra se lehetett rálátni… Voltak érdekes momentumai a színpadon lévő dj-k kiszolgálásában is, hisz Fritz Kalkbrenner szettje után konkrétan 10 percig zene nélkül maradtunk, míg Dubfire live szettjét előkészitették…

Maga a rendezvény további részével elégedettek voltunk, remek élményt kaptunk, és nem bántuk meg hogy ezt a partyt választottuk .

Egy laza szállodában való pihenés után, a január 1-t, a méltán híres Berghainban terveztem.  A szilveszter előtti héten még itthon, Budapesten átvehettem egy elővételes jegyet, egy törzs Berghain látogatótól,  mely egyszeri belépésre jogosított fel, de itt konkrétan egy 4 napos rendezvény részeként, bármeddig tartó benntlévőséget bíztositott…

A jegy értékessége abban rejlik, hogy csak olyan ember vehette meg, aki egyszer bennjárt (azaz egyszer átesett már az erős szűrésen) hisz csak benn zajlik jegyelővétel, és az is szigorított formában, minden jegyvásárló csak egyet vehetett.

Még mint több mint 15 éve rendszeresen partyzó ember is, távoli álomnak tűnt egy Berghainba bejutnom, igy igazábol sose fogtam fel, hogy valamikor szerencsém lesz meglátogatnom.

A klub alapmottója, hogy megválogatja kivel bulizik. Éppen ezért köztudott, hogy a világ legkeményebb partyface kontrollja itt található, a biztonsági őröket 3 óra kemény sorbanállásod se hatja meg, egy laza sorryval elintézik az el sem kezdődő partyd végét.

Rengeteg praktika, tipp megtalálható a neten, mik azok a tanácsok amiket figyelembe vegyél, hogy esélyed legyen egyáltalán bejutni.. (ne öltözz kirívóan, ne hangoskodj, )

Megérkezésemkor a szokásos több, mint száz méteres sor fogadott, egy a klub előtt pontosan, egy pedig egy másik utcából indult jobbról, hasonló méretet öltve..

Az elővételesek a sima sor mellett egy ketreccel körülhatárolt részen sétálhattak el…mondanom se kell milyen érzések kavarogtam bennem, mikor éreztem a rámszegeződő tekinteteket, amint rögtön a bejárathoz indulok, sorban állás nélkül.

A beengedés innentől kezdve gyors volt, rámnéztek, belépőlánc levéve, belépőlánc visszahelyezve, és már benn is voltam. Legelső lépésként, elkérték a telefonomat, ahol leragasztották a telefon összes létező kameráját, aki a klubról hallott, nem lepődött meg ezen,  én sem.

Gyors kézpecsételés után, rögtön a ruhatár elött találtam magam, ahol szinte azonnal mély levegőt kellett vennem, hisz rögtön tudtam: életemben ilyen helyen nem jártam, szinte első pillanatra érezni lehetett az embereken azt a felszabadultságot, biztonságérzetet, amit ez a klub nyújtott, a benn bulizóknak…Szinte éreztem hogy itt nincs két ugyanolyan party…itt minden party egy külön történet, melyet egy imádott filmsorozatodhoz hasonlithatsz, amit annyira élvezel, és szeretsz, hogy előre félsz mikor lesz vége…

A Berghain a nemzetközi visszhang szerint is, a dekadencia, és a hedonizmus fellegvára.

Itt tényleg úgy érzed bármit megtehetsz, ha félmeztelenül bulizol, úgy teszel…ha menyasszonyi ruhában, akkor abban, itt minden Rólad szól.

Ide mindenki azért jön, hogy a pillanatnak, és annak az éjszakának éljen.

Ha a klubot szeretnénk elképzelni, egy régebben erőműként funkcionáló épületet képzeljünk el, 18-20 méteres belmagassággal, sötét folyosókkal, szűk járatokkal, abszolút félhomályban. Nagyon könnyű eltévedni, de több lehetőséged is nyílik ezáltal sötét zugokat találnod, egy kellemes társ mellett. Ha úgy tartja kedved, akár  hintázva is lazulhatsz.

A klubban a világ legjobb technosai váltják egymás után a pultokat, nyilván a főerő maga Ben Klock.

De megtalálhatja itt számításait a house, vagy ambient zene kedvelője is.

Az egész klubnak olyan a hangulata amelyet minden technos világéletében érezni akar egyszer…a wc koedukált, itt nincs megkülönböztetés, nő, férfi…végig azt éreztem sokkal többnek tartják itt a világot, minthogy bármiféle korlátozás, kirekesztés is létezzen a klubbon belül.

Az épületkomplexum, 4 szintre tagolódik, a legalsó szint is nyitva van ilyenkor, ahol a legősibb ösztönünket, vágyunkat is megélhetjük.

Belül helyezkedik el maga  Berghain rész, ahol nyilván imádott technoszeretetem miatt, a legtöbb időt eltöltöttem. Fölötte helyezkedik el, a szintén híres Panorama Bar.

De van lehetőség például jégkrém fogyasztására is, amely a benn érzékelt kegyetlen meleg miatt, abszolút hűsitő érzés.

A legkülönfélébb emberekkel találkoztam benn…de többségében, a 20-as, 30-as éveiben járó, nagyon sportos, tökéletes arcéllel rendelkező férfiak, és mindenre nyitott nők gyűjtőhelye, a Berghain rész mindenképpen.

Talán a legjobb megfogalmazás az lenne hogy egy liberális klub, de mégsem liberális hisz nem enged be akárkit. A benti milliő annyira megfogja az embert, hogy úgy érzi ez az amit mindig is keresett, szinte megáll az idő…a sok impulzus ami éri az embert benn, szinte mintha újra és újra, percről percre feltöltene. Létező dolog lehet a Berghain függőség. Minden elcsípett mosoly után azt érzed,  benn valahogy értelmét nyeri ez a szigorú beléptetés is, a Berghain egy CSALÁD, ahol úgy érzed mindenkihez közöd van, még ha talán most is látod először.

Szintén érdekes volt megfigyelnem, hogy nem éreztem a késztetést sem hogy esetleg titokban képet, vagy felvételt készítsek, úgy éreztem tényleg kell az embernek legyenek a  mai világban olyan pillanatai, amik megélését, átélését, megtartja magának. És talán erre a legjobb mód a Berghain….