Vidor fesztivál – Ilyen volt az év legvidámabb hetének második fele

Hűvös szellő söpört végig a Kossuth téren enyhülést hozva a kánikulára, a hangulat viszont ennél forróbb már nem is lehetett volna. Tűzről pattant cigánylányok, táncoslábú cigánycsávók szenvedélyes tánca fokozta a kedélyeket, miközben hamisíthatatlan oláh cigányzenét játszott a Romengo zenekar. Lakatos Mónika lenyűgöző éneke fesztelenül csente be magát kényes hallójáratainkon keresztül a szívünkbe, hogy mulatós énünk minden pulzálása mozgásra ösztönözzön.

De mit is várhatunk egy briliáns zenekartól, pláne ha két albumuk (Kétháné, Nagyecsed-Budapest) is előkelő helyen landolt a World Music Charts Europe toplistán. A top10-ben! A koncerten hagyományos oláh népdalok mellett saját szerzeményeket is előadtak. A zeneszámok között nagyban ment a sztorizgatás, a táncra csábítás, és a végül beváltott fenyegetés: „Csak nehogy én is odamenjek táncolni”. A műsor körülbelül kétharmadánál egyikük otthagyott csapot-papot, leugrott a színpadról és betáncolta magát a sokadalom közepébe.

A Romengo koncert után átsétáltunk a Móricz kertbe, hiszen elérkezett az est fénypontja! A várva várt Óperentzia lemezbemutató. Nagyjából tudtuk mire számíthatunk, de azt is hogy a formáció eddigi munkáihoz képest azért kicsit mást fogunk hallani. A „Trance Ober Enz” album archív népzenei felvételek köré a dub, chill, trance műfajokból építkezik. Sajátos megszólalását az akusztikus dobok és az analóg szintik adják. Bődületes elborulás! Mi erről az albumról miért is nem írtunk ajánlót???

Az elején csak hömpölyögtünk, csípőt ringattunk, becsukott szemmel varázsolódtunk miközben hajunkba kapott a hűs nyári szellő, majd féktelen, szabad táncot jártunk, mígnem egyszer csak elhallgatott a zene. A koncert véget ért… Hát szóval… el tudtuk volna még viselni úgy 4-5 órán keresztül.

Csütörtök (2015.09.03.) este nem hittünk a szemünknek. A Quimby rogyásig teli Kossuth térnek adott zseniális koncertet.

Évek óta vártuk már ezt a pillanatot. Emlékszem pár esztendeje épp a színház művészbüféjében ücsörögtünk nagy sztorizgatások közepette, amikor az akkori igazgató Tasnádi Csaba büszkén mesélte kis asztaltársaságunknak, hogy a Quimby menedzsere írt neki e-mailt pár órája, hogy megtisztelve éreznék magukat ha a következő évben felléphetnének a Vidoron. Azért ez nagy szó! Büszkék lehetünk Magyarország legnagyobb és egyben egyetlen ingyenes világzenei fesztiváljára! Ahogyan Lovasi András (Kiscsillag) és a Quimby is büszke arra hogy itt lehetett, ahogyan mi Nyíregyháziak is büszkék vagyunk arra, hogy magunkénak tudhatunk egy ilyen volumenű eseményt immáron 14. éve.

Szóval Quimby! Parádés koncertnek voltunk szem és fültanúi. Zseniális zenészek, hihetetlen produkcióval álltak elő. A Quimby bárhol, bármikor megállja a helyét a világ bármely szegletén. Az a szenvedély, az az alázat… ezeknek a srácoknak zene csörgedezik az ereikben vér helyett. Az Isten is színpadra teremtette őket! Kisugárzásuk, a Quimby-Atmoszféra tele van tűzzel, energiával. Borzasztóan tetszett az a kis közjáték ami egy dobszólóval kezdődött majd szépen lassan becsatlakozott a többi hangszer is! Szenzációs élmény volt! Olyannyira hogy még a telefonomról is megfeledkeztünk miközben tátott szájjal néztük és élveztük a műsort. Így erről felvétel nem készült, de nem is baj! Aki kíváncsi rá, menjen el Quimby koncertre 😉

Pénteken (2015.09.04.) Supernem koncerttel kezdődött az este. Szép volt, jó volt, nagy bulit csináltak a srácok! Az egyetlen szépséghiba, hogy nem igazán értettük, egy pop-rock zenekar mit is keres egy világzenei fesztiválon, azon kívül hogy a frontember Papp Szabolcs egyébként nyíregyházi. Ilyen alapon ugyanez a kérdés felmerült bennünk a Kiscsillag esetében is, bár azért tegyük hozzá hogy lényeges különbség van a két zenekar között mind szakmai előmenetel, mind zenei irányvonal, mind előadás tekintetében a Kiscsillag javára. A lényeg azonban mégis az, hogy a közönség nagyon élvezte a Supernem koncertet, Szabival együtt énekelték a slágereket, és üdvrivalgásban ünnepelték a zenekar előadását.

„Ha Bartók most élne, és azt keresné, hogy milyen zenét hallgasson meg Kínában, a Hanggait ajánlanánk neki.” (vidor.eu) Nos hát, ezzel a kijelentéssel nagyon nem tudunk nem egyetérteni. A Hanggai varázslatosan színes crossover zenekar. A legősibb kínai népzenei elemeket, népi dalokat öltözteti modern hangzásvilágba, úgy hogy mindeközben maximálisan hű marad önmagához.

A nagy veretés után, egy misztikus világba csöppentünk, ahol éteri hangok, csodaszép melódiák, izgalmasan összegyúrt, merőben különböző stíluselemek összhangja teremtette meg a magávalragadó atmoszférát. Ráadásul említést kell tennünk az egyik énekesről aki mongol származású, és valami hihetetlen mesteri módon műveli a tradicionális torokéneklés művészetét.

Azt gondoltuk végig finomkodós, elegáns zenéket fogunk hallani, de óriásit tévedtünk. Olykor olykor olyan masszívan belecsaptak a húrok közé, olyan kőkemény rock zenét játszottak, hogy csak pislogni volt időnk. Sorry, de akkor éppen mi is verettünk! Őszintén szólva eddig nem ismertük a Hanggait, de a pénteki koncert után úgy érezzük benne van a top50 általunk legnagyobbra értékelt zenekarok listájában.

Borús, esős napra ébredtünk szombat reggel, és hogy őszinték legyünk, kezdtünk már kicsit elszontyolodni. Imádkoztunk hogy az esti koncertet ne tegyék át a Bujtosi Szabadidő Csarnokba, bár az eső miatt sajnos minden esély megvolt rá… Végül azonban kegyes volt az időjárás, és a szabad ég alatt telt a Vidor fesztivál utolsó napja is.

Este 19:00-kor a Budapest Klezmer Band lépett színpadra. Az együttes zeneiségét a zsidóság népzenéjére jellemző dallamok, népdalok, a tradicionális zsidó zene egyedi előadásmódja jellemzi. A zseniális zenei műsort humor, irónia, játékos improvizációk tették színessé. Sajnos a felvétel elején gyerkőcök hangoskodnak, ez az élő műsorok szépsége…

Na de lássuk be, a zsidó zenére csakolyan jól lehet mulatni, akárcsak a magyar, vagy a cigány zenére. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a kulisszák mögött az olasz Bandadriatica tagjai sem bírták ki ugrálós tánc nélkül. A színpadi előadásból ellesett lépéseket leutánozva mulattak a backstage-ben a szervezőkkel egyetemben. Mindeközben a színpadon parádés szólók, szenvedélyes dallamok, táncra szólító ütemek csendültek fel. Mi sem bírtuk sokáig az ácsorgást…

Némi technikai szünet után az olasz banda csapott bele a húrok közé. Persze szerencsétlenségükre éppen a kezdés után néhány perccel eredt el az eső… Gyakorlott fesztiválozók egy csöppet sem zavartatták magukat emiatt, ám a puhány alakok szépen lassan elpárologtak a nézőtérről.

A bandának se kellett több, közelebb, táncra hívta ki a megmaradt közönséget, akik persze vevők voltak a kihívásra! Sőt! A közös éneklésre is. Tánc és Ének az esőben! Ez megérne egy újabb himnuszt!

Mindazonáltal zseniális zenészek álltak színpadra. Ezek a srácok vérbeli muzsikusok! Szenzációs viadalt vívtak egymással a hangszereik. Öröm volt nézni, és hallgatni őket. Zenéjük a dalmát, albán és a görög szigetek hangjainak olvasztótengelye. Egyszerűen nem tudtunk betelni velük. Az a játékos csatározás ami mindvégig köztük zajlott, az összhang ami mindvégig szikrázott köztük észveszejtő hangulatot adott az egész koncertnek.

Szexisen spanoltak, hergeltek, szórakoztattak, megtáncoltattak! Imádtuk őket, úgy ahogy vannak!

Ezzel véget ért a Vidor fesztivál 2015! Összességében nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, és nagyon reméljük, jövőre is ott lehetünk!

Ha őszinte véleményt vártok, akkor nekünk a következő koncertek jelentették ebben az évben a NUMBER ONE-t fellépési sorrendben:

Sidestepper
Kiscsillag
Romengo
Operentzia
Quimby
Hanggai
Bandadriatica

Zseniális választás volt valamennyi! Bár finoman megjegyeznénk, hogy az eddigi évekhez képest kissé felhígult a zenei kínálat. Talán érdemes lenne visszakanyarodni a Tasnádi Csaba által kijelölt útra. Persze kellenek az újítások, de ennyire erőteljes fordulatra azért nagyon nincs szükség… Ez mégiscsak egy világzenei esemény, nem egy nyári koncertfesztivál… az utóbbinak pont jó a Strand fesztivál a Balatonnál, a Volt fesztivál Sopronban, és még sorolhatnánk… de senki sem tiltja hogy Nyíregyházán is legyen egy hasonló, például a Sóstói tónál… egy másik időpontban! A Vidor maradjon csak Vidor, mert úgy szeretjük!

Filmeket a Kossuth téren nem néztünk, de remek volt a kínálat, a mosolygós Vidor fesztiválhoz mindenképpen méltó alkotásokat mutattak be. Ilyen tekintetben minden szuper volt, semmi sem változott.

A színházba nem volt sok időnk bemerészkedni… de hiánycikket is felfedeztünk, ugyanis mi nagyon sokra értékeltük volna ha legalább 1-1-1 darabot láthatunk Pintér Béla, Gothár Péter, és Mohácsi János rendezésében, ahogyan az előző években is! Imádjuk ezeket a rendezőket, zseniális minden előadásuk, és reméljük jövőre ismét itt lesznek a Vidoron akár több darabjukkal is.

A Dumaszínház úgy hallottuk parádés volt, mint mindig. Az utcazenészek, a mutatványosok, az élő szobrok, a kiállítások frenetikusak voltak, imádtuk minden pillanatát ennek az életérzésnek.

We LOVE Vidor!


Szólj hozzá!

Leave a Comment