Piszok nagy mázlink volt az idei Alkotótáborral! Sokáig úgy tűnt, hogy a koronavírus miatt búcsút inthetünk a fesztiválszezonnak. Június közepén a szervezők kénytelenek voltak későbbre halasztani az eseményt. Hogy aztán derült égből villámcsapásként érjen mindenkit aznap este a kormány döntése, miszerint 500 fő alatt mégis mehet a buli!

Az Alkotótábor Magyarország legszerethetőbb elektronikus zenei fesztiválja, nekünk legalábbis még mindig a kedvencünk. 2004-ben rendezte meg először a Technokunstot is életre hívó Isu, valamint a balatoni testvérpáros dj-kollektíva, Fiba & Wuki. Az alapkoncepció szerint az Alkotótábor azon hazai dj-k és live act-ek gyűjtőhelye, akik hitelesen képviselik az elektronikus zenét, a közönség részéről pedig azoknak szól, akik számára fontos a zenei tartalom. A fő zenei csapásirány a négynegyed, technotól ambientig sok minden belefér a menübe, üres, semmitmondó csarnoktechno azonban nem fog szólni sehol. Az első összetartásra a gyenesdiási Nagymezőn került sor, majd később Keszthely és a balatonkenesei Romantic Kemping területe biztosította a helyszínt. 2014 és 2018 között pedig Szántódpusztán rendezték meg az összejövetelt.

Az új helyszín tavaly debütált.  Bér Nógrád megye egyik legszebb fekvésű falva. Közel a fővárostól, hiszen mindössze 70 km a távolság, mégis nagyon távol a világ zajától. A tábor még tömegközlekedéssel is megközelíthető másfél óra alatt Budapestről. A települést körülölelő dombok tetejének egyikén, egy 7,5 hektáros parkban helyezkedik el a helyszín. Innen lakott településre nem látni, vannak viszont szabadon legelésző szamarak és tevék, friss levegő és csillagos égbolt. Bár az időjárás nem sok jót ígért, az égiek rácáfoltak erre. Verőfényes napsütésben telt el mind a négy nap.

Csütörtökön kora este érkeztünk meg. Gyorsan lepakoltuk a cuccainkat és már szaladtunk is zenét hallgatni. A koncepció tavaly óta nem változott. Két helyszínen szólt a zene. Bér – Virágospuszta tulajdonképpen egy nagy rendezvényközpont. Találunk itt egy vadászkastélyt és több kisebb apartmant, illetve vendéglátó épületet. A fesztiválozók ezekben, illetve sátrakban voltak elszállásolva. A kisebb színpad a Mátyás királyról elnevezett nyitott udvarban került idén is kialakításra,a nagyszínpad pedig a birtok végében a mezőn, közvetlenül a csárda mellett, aminek a terasza idén is büféként üzemelt. Az épületeket és a betont most is fényfestés díszítette, ami minden este más alakzatot vett fel. Az első este egy bogár elvitte a showt. Történt ugyanis, hogy rászállt a lencsére és azon körözött hosszú perceken keresztül. A fényfestés lényege pedig pont az, hogy a lencsén szereplő képet kinagyítja. Akinek viszont ez elsőre nem állt össze, az csak annyit látott, hogy egy óriás bogár kószál az épületek között. A nagyjából két méteresre nőtt szörny pedig rendesen rá is hozta a frászt az arra járókra. Ahogy a videó tanulsága szerint is látszik, volt aki szabályosan menekült 🙂

Az első nap egészen reggel négyig élvezhettük a felvezető programot. Na meg a jó időt. Ugyanis annyira meleg volt egész éjszaka, hogy a hosszú ujjú és a pulcsi a táskában maradt. A terveknek megfelelően sikerült is időben ágyba kerülni és hat óra alvás után ragyogó napsütésre kelni frissen és kipihenve. Időm volt mint a tenger, úgyhogy amíg a többiek összeszedték magukat elmentem kirándulni a közeli erdőbe. A koronavírus idején jelentkeztem egy hat hetes hétvégi online kurzusra, gondoltam ha már úgyse lesznek bulik, használjuk ki az időt rendesen! Eleinte átoknak, aztán később már inkább áldásnak tekintettem, hogy a fesztiválra laptoppal kellett érkeznünk és miközben a többiek már javában alapoztak mi a hotel aulájában hallgattuk a fejtágítást péntek délután és szombat délelőtt. Emiatt sajnos több fellépőről is lemaradtunk, akiket korábban mindenképpen meg szerettünk volna hallgatni, viszont mégis kénytelenek voltunk egy olyan rendszerbe foglalni a táborozást, ami lehet, hogy elvett néhány órát a színpadok előtt, viszont az időbeosztás miatt mi is könnyebben tudtunk tervezni. Legalábbis pénteken, a szombati képzést már sikerült zombi üzemmódban végigszenvedni, ahol az egyetlen cél csakis a túlélés lehetett.

Fantasztikus szetteket hallgattunk mindenhol, mindenki a legjavát nyújtotta, már csak azért is, mert kb. senki nem állhatott a pult mögé az elmúlt 3,5 hónapban. Ugyanez igaz a közönségre is. A többség hónapok óta nem bulizott. Én nagyon örültem annak, hogy egyre több a techno, igazán kellemes dilemma, amikor választani kell például, hogy éppen Aga2l vagy Mankind játékát hallgassuk. Volt aki panaszkodott ezekre az órákra, amikor is minden színpadon csak a szögelés ment, én viszont imádtam!

Az Alkotótábor legnagyobb vonzereje abban rejlik, hogy a line up tele van hazai tehetségekkel és minden egyes alkalommal egy csomó új arcot sikerül felfedezni. Ha jól számolom összesen 36 produkciót sikerült meghallgatni. Bármelyik másik fesztiválon esélytelen lenne ezt a számot megközelíteni. Nem is szeretném egyenként kielemezni a szetteket, de azért mindenképpen megemlíteném a számomra legemlékezetesebb produkciókat:

Siblicity live: Épp menni akartunk át a másik színpadra, de azért adtunk néhány percet a produkciónak. Sikerült ottragadni! Tipikus alkotós szitu.
Ferenc Vaspoeri: Minden évben meghallgatom, ezúttal is csodálatos volt, aki sokkal nagyobb figyelmet érdemelne.
Route 8 + Soundbank: Nem hiába az egyik legnagyobb respekttel bíró hazai DJ külföldön
Falcao: Ha a csajodat le akarod nyűgözni, akkor ide vidd!
Lau: Analóg techno live élő vokállal, wow!
Atomik: Végig úgy éreztem magamat, mint Berlinben szoktam 🙂
Brnwrx: Elementáris erejéről mindent elmond az, hogy a legnagyobb eksztázisban egy közismerten absztinens techno rajongó táncolt reggel 6 magasságában, még most is borsódzik a hátam
Galactic Jackson: Délután 4, füstgép és TRANCE zene. Számomra ez volt a legnagyobb WOW pillanat. Pedig elektrót vártam, de ez így még jobban adta 🙂

Galactic Jackson alatt a az első sorok

A vírus miatt idén egyébként összesen két külföldi fellépő tudott eljönni. A szombat délutáni felvezetésről a román Bryz gondoskodott. A hagyományos vasárnap délutáni maratoni öt órás zárást pedig idén is a spanyol Pablo Bolivar végezte el, aki előző nap ünnepelte a szülinapját. Nagyon mélyről indult, picit már türelmetlenkedtem is, hogy mikor csap már oda, aztán azt vettem észre, hogy már mindenki táncol. Zseni az ember!

Változnak az idők és ez alól az Alkotótábor közönsége sem lehet kivétel. Tizenhét év azért rengeteg idő. Több generáció is felnőtt azóta. Az Alkotótáborhoz is fel kell nőni. Ami sajnos idén nem mindenkinek sikerült. Most valahogy minden este sikerült konfrontálódni valakivel, holott korábban erre soha nem volt példa. Nyilván naivság lenne azt gondolni, hogy az Alkotótábor közönsége nem változik. Persze, hogy változik, egyre kevesebb a régi arc (szerencsére azért még így is szép számmal képviseltetik magukat), az újak közül pedig nem mindenkinek jön át az a közösségi szellem, amiről is szól ez az egész.

A legnagyobb bosszúságot egyébként mégis csak az okozta idén, hogy a két színpadot csak egy kisebb kerülővel lehetett megközelíteni. Mindkét színpadnál külön beléptetést alkalmaztak, egy időpontban a színpadoknál tartózkodók – beleértve az ott dolgozó személyzetet is – létszáma nem haladhatja meg az 450 főt. A biztonsági szolgálat erre kiemelten figyelt, ennek megfelelően végezték a beléptetést is, bár én nem emlékszem olyanra, hogy bármikor is várni kellett volna.

Kis színpad

A biztonsági őrökről még külön szólnék. Csak pozitívat lehet róluk mondani. Nem sűrűn láttam még olyat, hogy csapatostól mentek oda hozzájuk bratyizni és ők maguk is látszólag igen csak élvezték a helyzetet. Emlékszem olyan Alkotótáborra, ahol a food truck kocsi meghibásodása miatt egész este nem lehetett meleg ételt kapni. A vendéglátást tekintetében sokat javult a helyzet, idén is volt bőven volt miből választani és természetesen saját elemózsia behozatalára is volt lehetőség. Meg minden másra, a csomagokat itt nem nagyon szokták átnézni.

A tábor minden egyes pillanatát kihasználtuk, már csak azért is, mert a jelenlegi helyzetet tekintve még az is könnyen elképzelhető. hogy idén nyáron már nem lehet több fesztivált rendezni. Bízzunk benne, hogy nem így lesz! Hétfőn délelőtt már azt találtuk ki barátnőmmel, hogy a kisszínpad helyszínén fogjuk tartani a lagzit. Beszéltünk a tulajjal is. Mint kiderült, ez itt rendszeres nyári program. Nagyon nehezen tudunk visszarázódni a hétköznapokba. A lelkünk egy része idén is ottmaradt Virágospusztán. Köszönünk mindent!

Képek forrása: Emese Altnőder, Tolnai Péter, Luliák Feri, Kerekes Attila

Kilátás a nagyszínpad mögül