A minap repostoltuk pár évvel ezelőtti cikkünket, egy ghostproducerrel készült interjút, mely esetében meglepően figyeltük a reakciókat. Úgy látjuk még most is nagyon aktuális a témával foglalkozni. Sokak számára még mindig érthetetlen, hogy miért létezik ez a jelenség a zeneiparban…

Gyakorlatilag a múltból is bőven példálózhatunk, amikor gazdag családok béreltek fel zeneírókat, hogy bizonyos alkalmakra, születésnapra, esküvőre készítsenek nekik egyedi zenét. A dalok komponálója eladta jó pénzért a műveit, hiszen akkoriban még annyi esélyük sem volt ebből a szakmából bevételhez jutni, mint manapság. A jelenben ez a fajta kereskedelmi ágazat annyiban tér el, hogy már megjelentek az erre specializálódott platformok is, ahol a producerek megoszthatják az eladásra szánt művet. Akinek pedig tetszik, az megvásárolhatja, valamint tovább értékesítheti a saját neve alatt. „Ez nem több vagy kevesebb, mint egy üzleti tranzakció”.

Ilyen platform például a „House of Tracks” is, ahol producerek kínálják portékájukat nem csak a táncparkettre, hanem akár a játékiparnak, filmiparnak, reklámcégeknek. Bár ez a cég pont a jelenség mainstream adatbázisa, mégis jól szemlélteti, mekkora iparág épült fel a névtelen zenék adás-vételére összpontosítva.

Na de miért is van erre szükség az elektronikus zenei szórakoztatóiparban?
Erre pont az House of Track alapítója, Onnik Tavitian ad kézzel fogható magyarázatot:

„A jelenlegi zeneipar általános elvárása: saját zenét kell gyártanod, ha nem teszed, akkor hamis vagy! [] Az erkölcsi szempontokon kívül a szellemgyártásnak elég gyakorlatias oldala is van. A tánczene-ipar rendkívül munkaigényes: egy személyben kell lenni tehetséges Dj-, producer-, előadó-, marketinges-, promóter- és közösségi média szereplőnek, aki a nap 24 órájában megosztja életét a rajongókkal.

Úgy gondolom, hogy a Dj az mixeljen, a producer pedig producerkedjen. Mindketten művészetet mutatnak be, mindegyik más-más készségeket igényel. Ha az egyikben jó vagy, nem jelenti azt, hogy a másikban is, bár nyilván mindkét tudást elsajátíthatod. Sajnos a jelenlegi gondolkodásmód következménye, hogy a nehezen megújuló DJ-k saját zenék készítésére kényszerülnek, miközben sokukból teljesen hiányzik a tehetség a zeneíráshoz vagy csak nincs idejük a felforgatott életük mellett még stúdiózni is.

Az eredmény: rengeteg középszerű szar árasztja el a zenepiacot. Számos új generációs Dj nem tudja kinőni a programozott készletét, az igazi DJ-k, akiket vagy nem érdekel vagy nem tud lemezt készíteni, azok meg szenvednek. Szóval hál’ istennek, hogy léteznek szellemproducerek!”

És vajon miért folyamodik valaki arra, hogy sose lépjen elő a szellemvilágból?

Többnyire csak szimplán nem akarnak szerepelni. Ennek számos oka lehet, például mert családja van vagy nem vágyik a népszerűségre. Ahhoz, hogy megismerjék a neved, ahhoz el kell tudni adnod magad. Fel kell lépni, ki kell állni az emberek elé. Nem elég, hogy jó a zenéd, de mellé szórakoztatnod is tudni kell vele. Számos producer inkább magának való, bent kockulnak a sötét stúdióban, a gépzene nyelvét beszélik és így nehezebben is értenék meg egymást a közönséggel. Ugyanakkor meg bele vannak bolondulva a zenébe, kiélik alkotói vágyukat, az motiválja őket, hogyan lehetne még tökéletesebbre fejleszteni adott szerzeményüket.
Most komolyan…Ti hagynátok, hogy ezek a határtalan profizmussal és maximalizmussal elkészült remekművek egy külső vinyón porosodjanak? Mi inkább meghallgatnánk és megélnénk őket… valóban ennyire számít, ki írta, ha közben akkorát szól, hogy eldobod a hajad is tőle? A zenét szeretjük vagy az előadót sztároljuk? Ez utóbbi mondat mondjuk megérne egy külön cikket, de most nem is ez a lényeg.

Bár a szellemproducerkedés és a lehetőség kihasználása a Dj szakmában is megosztó téma, mégis sokan felvállalják, hogy más írta a zenéjüket. Tiesto például számos interjúban megosztotta, hogy néhány nagy slágerét ő is megvásárolta. Bár nyilván van az a szint, ahol már felelősségteljesen tehet valaki felelőtlen kijelentéseket, hiszen az ő népszerűségi indexén ez már cseppet sem változtat.

Mindenesetre a mi álláspontunk az, hogy azért egyetlen Dj-t se tartsunk kevesebbre, mert kiderült, hogy más írta a zenéjét! Hiszen elvileg pont azért kedveltük meg egykor, mert valamilyen kedves élményt nyújtott számunkra, mint DJ vagy mert pont olyan stílusú zenéket mixel, ami a legközelebb áll az ízlésvilágunkhoz. Ez a szakma átka, hogy bele vannak kényszerítve egy ilyen helyzetbe. Gondoljunk arra, milyen minőségi zenék látnak napvilágot pusztán azért, mert egy DJ-nek nincs ideje, esetleg érzéke kivételes és egyedi zenét írni, aki pedig képes lenne rá, az nem akarja színpadon előadni.

Szóval ez a szellemproduceres lemezbörze végeredményben lehet, hogy nem is olyan rossz dolog, hiszen egyben hasznos is a piacnak addig, amíg a minőségi mutatók pozitív irányba mutatnak!

Interjú forrása: decodedmagazine
Kép forrása: ghostproducers.com