Dufta-dufta umca-umcára – elektronikus tánczene rézfúvósokra

Az idei Sziget nagyszínpadának jó értelemben vett kakukktojása a német MEUTE zenekar, amely rézfúvós hangszerekre áthangszerelve játssza ismert elektronikus tánczenei producerek trekkjeit. Az ötlet persze nem új, össze is gyűjtöttük a kedvenceinket ebből a „műfajból”.

Amivel a hamburgi formáció az utóbbi pár évben leveszi a lábáról a közönséget a Coachellától Chicagón át Ibizáig, ,a poénfaktoron túl tulajdonképpen nagyon is adja magát. A különféle hagyományos rézfúvósok együttesek – balkáni lakodalmas rezesek, New Orleans-i mardi gras bandek, osztrák vagy német sramlizenekarok, vagy éppen a minden magára adó városban működő tradicionális tűzoltó- vagy katonazenekarok – muzsikája alapvetően funkcionális és instrumentális, az alapot az erőteljes és konstans – szó szerint lépegetős, menetelős – dobritmus adja, igen gyakran bálokon, ünnepségeken, parádékon adják elő – nem egy kapcsolódási pont van tehát a két világ között. Ezek után annyira nem is meglepő, hogy milyen jól működik az elektronikus tánczene rezesbandákra átültetve. Ezt aknázza ki a MEUTE maximális zenei profizmussal, kellő ötletességgel, és persze – ami a sikerük igazi záloga – élőben fergeteges hangulatú showként elővezetve. Eddig két albumuk jelent meg, mások mellett Laurent Garnier, Marc Romboy, Trentemøller Âme, Kölsch, Boris Brejcha, Rival Consoles és a Röyksopp egy-egy számának umca-umcásításából, de szerepel a repertoárban néhány partiképes saját szerzemény is. A Szigeten augusztus 12-én 17:30-kor lépnek fel.

De nincs új a nap alatt, a rezesbanda és az elektronikus tánczene összeboronálása természetesen nem a MEUTE találmánya – hogy kié, arról később -, számos hasonló zenekar épül(t) erre a gegre, alább bemutatjuk a kedvenceinket.

Mr Wilson’s Second Liners

A MEUTE angol testvérzenekara, amely az 1900-as évek eleji New Orleans-i utcazene és az 1990-es évek eleji brit rave-színtér hagyományait ötvözi (a nevük Tony Wilsonra, a legendás manchesteri Factory Records vezetőjére utal). Ennek megfelelően az általában brit kolonialista katonazenekarnak öltöző csapat az utcákon vonulva adja elő a 80-as 90-es évek fordulójának acid house/rave himnuszait, mindenféle engedély vagy előzetese bejelentés nélkül. 2016-ban Graham Masseyvel, az 808 State alapítójával kollaboráltak, eddigi legambiciózusabb projektjük a brit rave-korszak hajnalának emléket állító – Joe Smooth acid house-klasszikusa után – Promised Land című multimédiás est, amely természetesen titkos helyszínen zajlott 2019-ban. A Mixmag is forgatott róluk.

Riot Jazz Brass Band

2008-ban Manchesterban alakult zenekar, egy MC-vel kiegészülve. 2018-ban kiadtak egy feldolgozáslemezt, rajta pop/rock és tánczenék rezesbandásított verzióival, de alapvetően saját zenét játszanak, a brit basszuszenék (drum’n’bass, dubstep, grime) és a mulatós rezes dzsessz metszetében. A Hospital kiadó
néhány évvel ezelőtti karácsonyi kiadványára átdolgozták a B-Complex drum’n’bass slágerét, amit csak azért emelünk ki, mert a nagy múltú dobbasszus label „házi zenekara”, a London Elektricity ugyancsak imád rézfúvósokkal fellépni.

Hot Botz Brass Band

Szintén manchesteri, és hasonló zenei koordinátákon mozog ez az utcazenészekből 2009-ben verbuválódott rezesbanda, mely a mai elektronikus tánczenei stílusok (elsősorban dubstep és drum’n’bass) mellett a funk, a hiphop és a reggae elemeivel pörgeti fel a tradicionális umca-umcát, MC-k és énekesek közreműködésével. Túlnyomórészt saját szerzeményeket játszanak, a fő fegyverük nekik is a tubaszerű szouszafon, és a fesztiválkompatibilis élő fellépések. Néha azért a rendes elektronika is előkerül, mint ebben a korai számukban, amely inkább rézfúvósokkal dúsított dubstep, annak viszont meggyőző:

Too Many Zooz

Ennyi drum’n’bass után jöjjön egy kis brass house! Legalábbis így definiálja a zenéjét ez a New York-i metrókon feltűnt (és azóta is fel-feltűnő), Budapesten is többször fellépett trió. Újabban ők is kacérkodnak az elektronikus hangszerelésekkel, legyen az trap vagy electro-house, de a saját zsánerükben a legjobbak. Oké, de milyen az a brass house? Bombasztikus, energiától kirobbanó umcaumca, ami simán elférne a Tomorrowlanden a visító Dutch house-ok és más stadion-EDM-ek között.

Lucky Chops

A Too Many Zoos közvetlen előfutára ez a szintén New York földalatti hálózatának utcazenész undergroundjából kinőtt, néhány éve virális szenzációvá avanzsált, majd a rendes koncerttermeket is meghódító rezesbanda. Ők inkább a dzsesszes-funkos bulivonalon utaznak – high-energy bass funk a saját meghatározásuk -, de ezzel a Funkytown-feldolgozással még beférnek ide:

TeKeMaT

Na de vissza az elektronikus umcazenéhez egy újabb trióval, de már Franciaországból. A világ legminimalistább techno brass zenekara – így hirdeti magát a két zenészből (egy szouszafonos és egy dobos) plusz a zenéjüket élőben keverő producerből álló TeKeMat. Mindkét zenész keresztneve Mathieu, imádják a technót, innen a név, a hatásokat pedig az elektronikus zenénk kívül az arab, közel-keleti régióból, és a jamaicai dubból szívják magukba, ahogy azt franciáknál szinte elvárjuk.

TechnoBrass

Nem maradhat ki a techno brass „irányzat” névadója sem, amely nem Európából és nem is az USA-ból származik, hanem Braziliából. A 2009-ben alakult zenekar nemcsak a nevével tűnt ki a riói alternatív dzsessz- és karneváli zenekarok népes táborából, de hangzásával is, mely a hagyományos brazil carioca elemeit elegyíti szervesen a nyugati elektronikus tánczene pulzálásával és zenei eszköztárával. Egyedi zenéjüknek köszönhetően a fesztiválok világzenei, dzsessz és elektronikus színpadjain egyformán működik a produkciójuk.

Acid Brass

A legjobbat naná, hogy a végére hagytuk! Íme tehát, minden idők legszórakoztatóbb, legautentikusabb – és szerintünk legjobb – elektronikus tánczenét játszó rezesbandája, egyúttal a világon az első: az Acis Brass! Egészen pontosan a Manchester vonzáskörzetéhez tartozó Stockportban 1937 óta működő (az ottani repülőgépgyár zenekaraként indult) Williams Fairey Brass Band és Jeremy Deller konceptualista művész együttműködése. Dellert kezdettől foglalkoztatták a brit népi hagyományok, a népi kultúra elemeinek ütközései a modern korral (tervezett például Stonehenge ugrálóvárat), illetve a népművészet, a folklór mai megnyilvánulásai (lásd a Depeche Mode-rajongókról készített filmjét), 1997-ben pedig szöget ütött a fejébe, hogy a hagyományos angol rezesbandák és a Második Szerelem Nyara alatt szárba szökkent rave-mozgalom között sok párhuzam vonható (bár ő nem a zenei, inkább társadalmi/kulturális vonatkozásokat nézte). Innen jött az ötlet, hogy felkérje az akkor épp hatvan éve működő rézfúvós zenekart, hogy játsszanak el néhány acid house és Detroit techno klasszikust, mint a Can U Dance?, a Voodoo Ray, a Strings Of Life vagy a What Time Is Love? Utóbbi annyira megtetszett az eredeti előadónak, a KLF duónak, hogy velük vették fel a kultikus szám új verzióját (ebből lett a Fuck The Millennium 1997-ben). A zenekar a ’97-es Acid Brass albumnak köszönhetően világszerte ismert és keresett lett, és azóta is időről-időre műsorára tűzi ezeket az átiratokat, sőt, 2011-ben az akkori tagsága készített egy újabb feldolgozáslemezt, de az már kevésbé ihletett (bár a nyitó szám azért ott van.)

(Jetemy Deller 2019-ben egy egész filmet szentelt az acid house/rave-kultúra szociokulturális mélységű bemutatásának egy iskolai óra keretébe ágyazva. Kötelező tanagyag.)

Várjunk, hát a jó kis osztrák sramlidiszkó kimarad? Dehogy!