Idén jubilál a horvátországi SONUS Fesztivál, ez alkalomból pedig összeszedtük a mi 10 legjobb pillanatunkat, melyeket személyesen éltünk meg a rendezvény több évnyi látogatása során.

    1. Sven Vath /2017.
      Négy óra Sven, „Feel the sunshine”, naplemente, szabadtéri klub, a Time Warp szervezőinek vendégszeretetével. Jó szokását megtartva együtt ünnepelt a közönséggel, mutogatott nekik, face-to-face kommunikált az emberekkel. Az elején még csak lézengtek a tánctéren, de ez őt nem zavarta. Meghitt hangulatot teremtett a nyitótrack-el, Talaboman – Loser’s Hymn. Sven Vath egyébként is nagyon impulzív első és utolsó zenéket szokott választani és ez megint csak szőrszálhasogató volt. Mindezt egy hibátlanul felépített 4 órás játék követte, az egész szett folyamatosan csak ívelt felfelé. Ahogy megtelt a klub emberekkel, már erős lendülettel szólt techno. Mikor már komolyan azt gondoltam, hogy ezt tényleg nincs hova fokozni, akkor felcsapta a Dirty Dirty-t, a Sound Of The Third Season egyik legnagyobb zenéjét.  Az örömteli perceknek ekkor sem lett még vége, az utolsó előtti lemez egy másik nagy klasszikust hordozott, Anthony Rother – Father szintén eszeveszett ugrálásra kényszerített. Sajnos videónk erről pont nem maradt használható, mert úgy sikítoztam, hogy elrontottam vele a felvételt.
    2. Seth Troxler /2017.
      „A szettje egy valóságos utazás volt a valótlanba. Nagyon nagyban lehetett, mert olyan zenéket tett fel, amiből egyik-másik nem buliba való, de sikerült vele elvinnie a közönséget. Sokan kritizálták, hogy ez élvezhetetlen volt és csak az érti, aki jól be van állva. Ez abszolút hülyeség, totálisan rá tudok cáfolni. Tudom, hogy van ilyen oldala is egyszer már találkoztam vele, de még olyan társunk is el volt tőle ájulva aki egyébként nem vágta, hogy ő ilyen aljas is tud lenni. A Resident Advisor stream-je kötelezően ajánlott, ezt mindenkinek látnia kell, mert sajnos még csak körül írni sem tudom, hogy mit képzeljetek el.”
    3. Robert Hood & Lyric Hood /2017.
      Floorplan live-ról, mely különlegessége, hogy Robert lányával, Lyric Hood-al közösen lépett fel. Éppen a Spin-re estünk be, úgyhogy nem gondolkoztam sokáig, hogy a jobb vagy a bal lábammal kezdjek el táncolni. Igaz azért apuka gondosan figyelt a lányára és itt-ott belenyúlkált a keverőbe. Olyan volt mint mikor két ember főz a konyhába és az egyik kényszeresen beleszól, hogy mit csinál a másik… cukik voltak együtt a pultban.
    4.  2017. Az öt éves SONUS záró afterjeReggel mindenki átvonult a Kalypso-ba ugyanis itt folytatódott a hivatalos after, ahová még Solomun is belátogatott egy időre. (nem csodálom, hogy sokan panaszkodtak rá BML-en, nem hiszem, hogy nagyon rápihent volna az esti fellépésére). Ricardo Villalobos és Sonja Moonear b2b-jével nyitották meg a reggeli duhajkodást. Fúúú hát ez azért elég beteg volt. A hangrendszert mintha kimondottan afterre állították volna be. Dübörgött a mély és iszonyat aljas volt a zene. Nagyon élveztem, de azért táncolni már nem tudtam rá, úgy el voltam fáradva. Pont szereztünk ülőhelyet és fejbólintásokkal próbáltam mozogni a lábam helyett. Közben meg moziztunk, ugyanis az egész klub átalakult egy óriási állatkertté. A szálláson lepihentünk, majd délután visszamentünk a strandra tovább hesszelni, és hogy időnként bekukkancsunk még az afterra. Ekkor Margaret Dygas és Binh játszottak. Idővel újra megtelt a tánctér a végére már egész sokan lettünk és mindenki kitáncolta magából az utolsó szuszt is. A vége fele már kioffolták a nagy hangfalakat is, csak a monitorok szóltak, jelezvén, hogy lassan húzzon mindenki haza. A többség, (köztük mi is) viszont erre felbuzdulva inkább közelebb ment a színpadhoz, hogy jobban hallják. Még azt utolsó utáni pillanatokban is képes volt lenyűgözni és maradandó élményt nyújtani a fesztivál.
    5. Adam Beyer daytime /2018.Szavak nélkül… na de itt el is felejtettük, hogy létezik  egy Drumcode is a keze alatt
    6. Sonja Moonear /2019. afterEz nálunk már bevett hagyomány, hogy sose hagyjuk ki Sonjat, ha ő van afteren. Annyira szeretem, hogy állandóan lerángatok mindenkit, aki nem alszik. És lásd, mindig megköszönik akkor is, ha korábban nem is ismerték. Itt éppen kedvenc zenénken sokkoltunk és tomboltunk. Alex Under – Gris

7. Bicep /2019.
Délután tettünk egy gyors oda-vissza utat, ugyanis már régóta vártunk az alkalomra, hogy élőben lássuk a Bicep párost. Egy ideje nagy hatással vannak ránk lágy, dallamos és érzelmes zenéikkel. Imádtam őket, csak remélni mertem, hogy ilyen bemutatkozást várhatok tőlük. Olykor csak behunyt szemmel átadtam magam a zenének és élveztem a varázslatos pillanatokat. Érdekes volt látni, hogy a Cosmopop főbb szervezői is mind ott voltak, a TW alapítója, Steffen még lent is táncolt a tömegben. Ezek szerint lehet, hogy ők kedvelték meg annyira a Bicep duót, hogy meghívták maguknak a fesztiválra? Végülis megtehetik és a közönség reakcióit látva még jól is sült el.

8. Dax J / 2019
Az egyik olyan előadó volt, aki most debütált a SONUS-on, ráadásul Ben Klock előtt lépett fel. Nem tudom inkább melyik tényezőből eredendően, de maximálisan színvonalas produkciót hozott. Nagyon konzekvensen válogatott sötét, de fogyasztható technot játszott. A szett után megpróbálta a másik oldalról is átélni a SONUS feelinget, járt-kelt a közönség között, asszimilálódott, szerintem nagyon átjöhetett neki is a rendezvény és a hangulat.

9. Richie Hawtin / 2017.

Nem is tudom melyik kezembe harapjak, hogy mit emeljek ki. Ebben az évben kétszer is játszott, éjszaka és nappal is. A nappali közelebb állt a lelkemhez…igy irtam le anno:
„Bevallom arra számítottam, hogy nappal lesz gyengébb, de nagyon pofára estem. Előtte a facebookon azt ígérte, hogy egy igazán meghitt szettre készül. Hááát ez tényleg olyan meghitt volt, mintha csak a sátán tartott volna szentmisét a pokolban. 2 óra hamisíthatatlan Hawtin techno szett, dinamikus tempó, minimal, dark, mocskos bass. Felváltva küldte a jelet a hangszórókba, mintha a hangok körülötted repkednének. Rohadt nagy játékos volt az ember. Közben pedig olyan jól érezte magát, hogy életembe nem láttam ennyit mosolyogni. Folyamatosan kommunikált a közönséggel, mintha nem is fesztiválon lennénk, hanem egy kis klubban. Összegezve valóban meghitté és családiassá vált a hangulat. Hawtin már megint jött, látott (avagy néha nem) és mindent vitt!”

10. Richie Hawtin /2019.

Richie 2 órát játszott, ami nem túl sok, de ilyenkor annál tartalmasabb. Hozta magával saját fényesét és VJ-jét is a még komplexebb audiovizuális élmény érdekében. A két óra első felében keményebb, magasan ciripelős technot játszott. Aztán elérkezett az én időm, mikor is Richie technikusa vörös fényárba borította az egész Papaya-t. Tudtam mi következik: a full letisztult, igazán sötét és deepes minimal techno á’ la Richie Hawtin! Főszerepben a dob és a basszus, a gyilkos hajlamú dallamok és mély hangzás. Mellé párosult a külön a Sonus/Papaya-ra tervezett saját vizuál és a hozzá illő fénytechnika. Tökéletes volt az összhatás, vibrált a levegő, pulzáló energia szabadult fel a tánctérről, a közönség megőrült és tombolt

 

Reméljük kedvet kaptatok csatlakozni a SONUS fesztiválhoz és saját csoportunkhoz Sonus Festival Group Hungary