15 éve zárt be a Kultiplex, a budapesti underground egyik legfontosabb bázisa

A Kultiplex helyét ma már csak a tűzfalon maradt kontúrja jelzi. Idén 15 éve, hogy ledózerolták a budapesti underground kultikus szórakozóhelyét.

A ferencvárosi Kinizsi utcában álló épületet eredetileg bérháznak szánták még az első világháború előtt. 100 évvel ezelőtt, 1923-ban már egészen biztos, hogy filmszínházi előadásokat rendeztek benne, és itt működött a Pedagógiai Filmgyár is. 1937-ben a főváros felújíttatta az épületet, a fölszinten filmszínházat, az emeleten pedig bérlakásokat alakítottak ki. Nem sokkal a második világháború előtt az intézmény felvette a Kultúr Színpad Mozgó nevet, amit a köznyelvben később csak „Kultúr”-ként rövidítettek. 1959-től kezdve pedig már Kinizsi Mozi néven üzemelt. 1989-től Blue Box néven üzemelt tovább, a keletkezett veszteségeket koncertek és egyéb közösségi események szervezésével próbálták kompenzálni.

2000 augusztusában költözött ide a Tilos Rádió, akik nemcsak a stúdiójukat rendezték be, hanem egy civil szervezettel összefogva hozzáláttak egy kultúrház jellegű közösségi tér kialakításának. A Kultiplex kialakításában a Sziget Fesztivál is nagy segítséget nyújtott, ők lettek a többségi tulajodnosok, az intézmény 2000. május 9-én nyitotta meg kapuit. Az épületben egy időben 8-1000 fő szórakozhatott. A Kultiplex lett a fővárosi alternatív fiatalok egyik fő bázisa. Eközben viszont egyre több panasz érkezett a környékbeli lakóktól.

 Aki egy kora nyári délelőttön betévedt egy tejeskávéra, egyszerre láthatott tűzfalról visszaverődő napfényt, vetítővásznat és lombkoronát, és ha egy kicsit is átengedte magát a városközepi karantén- meg szigetélménynek, könnyedén végezhette délután az asztalra borulva, és innen már csak a távoli záróra kínált menekülési lehetőséget. Filmvetítések, koncertek (a metáltól a dzsesszig), fesztiválok, a legkülönfélébb rendezvények, kocsma, a kerthelyiségben ebéd (és többek között innen indult a csocsó új keletű diadalmenete) – számos útját jelölte ki a Kultiplex az élet szolid élvezetének. Sokféle ízlés, sokféle közönség – ezen belül szükségképpen kevéssé lakókörnyezet-barát ifjakkal, akik az önkifejezés bódult, olykor romboló hevét kevéssé tudták a beltéri határok közé szorítani. A körüllakókat ez gyakorta elszomorította, szomorúságuk aztán panaszos keserűségbe dermedt, melyet mind ingerültebben görgettek tovább a helyi hatóságok lábai elé.” (magyarnarancs)

Az épület és  telek tulajdonjogát a kilencedik kerületi önkormányzat szerezte meg. Bár a bauhaus stílusjegyeit magán hordozó épületet a bérlői megpróbálták műemlékké nyilvánítani, az épületet 2008-ban lebontották. A Kultiplex az egy hónapon át tartó Dózer Fesztivállal búcsúzott a közönségtől. Az épület helyén  ma közpark áll.

Modul aka Mango lassan 30 éve szerves részét képezi a hazai undergroundnak. Egy igazi polihisztor, akinek a nevéhez számos projekt fűződik, miközben megannyi zsánerben aktív maradt mind a mai napig. Ő maga így emlékszik vissza a kultiplexes időszakra:

Eleinte egyáltalán nem szerettem, a rádió odaköltözése miatt mentünk oda először. Új volt és idegen, hűvös és belakatlan. Aztán az ellenkezője lett belőle hamar. Az első bulink is véletlen lett ott. Az emeleten lévő kisteremben csocsóztznk rendszeresen, ahová felszólt a zene a nagyteremből. Keddenként valami lakosságibb techno szólt. Rájöttünk, hogy egy srác játszik Sterbinszky meg Budai mixeket discmanről. A rákövetkező kedden Morzsa cimboránknak volt esedékes a születésnapja, úgyhogy megkérdeztük Tamást – az akkori szervezőt – hogy nem játszhatnánk-e mi. Mondta, hogy de próbáljuk meg akkor még Facebook előtt kör sms alapján jött majd’ 70 ember. Így kezdődött az évekig tartó viharos szerelmünk…. mármint a kultival”