Húsz éve jelent meg a Kraftwerk eddigi utolsó albuma, amelynek címadó szerzeménye húsz évvel korábban került lemezre. A kettős évforduló alkalmából áttekintjük a német gépzene-úttörők Tour de France-ának utóéletét.

A világ – de az elektronikus zenét kedvelők jó része biztosan – idestova húsz éve hiába várja, hogy a Kraftwerk bármilyen új zenével előrukkoljon. A német mensch maschine formáció alapítója és mára egyetlen eredeti tagja, a fő énekes-gépvezérlő Ralf Hütter az elmúlt két évtizedben ugyan néhányszor belengette, de eddig semmiféle hallható bizonyítéka nincs annak, hogy a legendás düsseldorfi Kling Klang stúdióban egy következő anyagon dolgozna a zenekar, amely ehelyett saját múltját/örökségét adja el(ő) időnként finoman aktualizált zenei-vizuális újracsomagolásban – ahogy azt nemrég Veszprémben is bemutatta. Ezzel persze nincs igazán baj, hisz’ a Kraftwerk már így is az egyetemes zenetörténet egyik legfontosabb, legnagyobb hatású, legegyedibb életművét tette le az asztalra, és ha végül tényleg úgy alakul, hogy az eddigi utolsó, 2003-as Tour de France Soundtracks albummal megszakad ez a kivételes lebenswerk, elmondható, hogy egy csúcs körrel ért véget.

Ami azt illeti, már a 2003. augusztus elején megjelent lemezre sem számított senki; bár a Kraftwerk – kisebb-nagyobb kihagyásokkal, illetve időnkénti tagcserékkel – rendszeresen koncertezett, az 1986-os Electric Café óta nem adott ki új stúdióalbumot (csak egy válogatást ’91-ben The Mix címmel a legismertebb számaik átdolgozott verzióiból), tizenhét év pedig még a legelszántabb rajongók számára is elég hosszú idő, hogy feladják a várakozást. Hogy mégis lehetett reménykedni, az annak a ’99 végén megjelent opusznak köszönhető, amit a Kraftwerk a hannoveri világkiállításra komponált, és ez azt jelezte, hogy zenekészítés terén mégsem teljesen inaktív a csapat – de hogy mi folyik/folyik-e valami a stúdiójuk falai mögött, azt csak az Erőmű dolgozói tudhatták. Így aztán a Tour de France Soundtracks váratlan meglepetésként jött, ráadásul mindenki megkönnyebbülésére nem maradt le (el) a korábbi mesterművek mögött: egy abszolút élmezőnybeli, egyszerre kurrens és időtlen megszólalású, minden ízében klasszikusan kraftwerkes, minimal techno-orientált anyag született, amelynek létrejötte csak utólagos okoskodással tűnik nyilvánvalónak. A lemez ugyanis a világ legismertebb országúti kerékpárversenyének 100. évfordulójára készült, a Kraftwerk tagsága pedig köztudottan aktív biciklista, a téma tehát adta magát, főleg, ha tudjuk, hogy Hütter már a 80-as évek eleje óta dédelgette magában egy ilyen konceptlemez tervét.

Ő volt az, aki a Computer World album fizikailag is megterhelő világkörüli turnéja után kitalálta, hogy ha fittek akarnak lenni, arra a legjobb a biciklizés és a vegetáriánus étrend, előbbi ráadásul az imidzsükhöz is illeszkedik (bár valljuk be, a kerékpározó Kraftwerk képe azért vicces, na). Ami erőnlétjavító tevékenységnek indult, idővel aztán életforma lett, a tekerést pedig négyük közül kezdettől Hütter vette a legkomolyabban, szinte a megszállottjává vált. A lelkesedését az sem törte le, hogy 1982 derekán súlyos fejsérülést szenvedett biciklizés közben, amelynek következtében több napig kómában feküdt; amint felépült, újra nyeregbe pattant, és nem sokkal később elkészült a Kraftwerk kerékpározást éltető száma is.

A Tour de France letért a Man-Machine és a Computer World albumok futurista-technicista útjáról és tett egy kört egy emberközeli pályán, bár a zene monoton gépiessége maradt – ahogyan a Trans-Europe Express a vonat zakatolását imitálta, úgy itt a kerékpár mechanikus hajtása adta az alapot. A tempósan feszes, kemény és szaggatott ritmusra jön a suhanást megidéző – egyébként egy német zeneszerző 1936-os művéből átemelt – légies dallam, valamint a még plasztikusabb hatás kedvéért a bicikli alkatrészeinek, illetve a bicikli nyergében ülő ziháló légzésének szemplingelt hangjai, mindez megtoldva a Kraftwerktől elmaradhatatlan gyerekvers-egyszerűségű, mégis kifejező szöveggel. (Hütter énekét a Kling Klang lépcsőjén lépkedve vették fel – felmerül a kérdés, hogy akkor már miért nem biciklizés közben?) Az 1983 augusztusának elején – több verzióban, német és francia nyelven – megjelent felvételnek magyar vonatkozása is van: a kislemez/maxi borítójához egy 1953-ban kiadott, a Népstadion megnyitását ünneplő bélyegsorozat egyik darabját használták fel. 

Az addig megszokotthoz képest szokatlan témájú, a gépemberektől a sportemberek felé forduló Kraftwerk-dal szép kritikai és kereskedelmi sikert aratott, de nem lett folytatása; Hütter ugyan szerette volna, hogy egy teljes nagylemezt szenteljenek kedvenc sporttevékenységüknek, ám a többiek leszavazták. A zenekar így inkább visszatért a technológia-uralta jövő leképezéséhez, bár mire az Electric Café (munkacímein Technicolor illetve Techno Pop) megjelent, a német úttörőket beérte és meg is előzte a kora. (Sokak meggyőződése, hogy  a kerékpározás volt a Kraftwerk Yoko Onója, vagyis ami miatt feloszlott a klasszikus felállás, mert inkább azzal töltötték az időt zenekészítés helyett, de az igazság valószínűleg ennél jóval összetettebb. Az 1987-ben kiszállt elektronikus dobos Wolfgang Flür szerepe a szekvencerek alkalmazásával feleslegessé vált, és zeneileg is eltávolodott a többiektől. Az a szóbeszéd viszont, hogy a másik alapító tag, a 2020-ban elhunyt Florian Schneider azért hagyta ott a zenekart 2008-ban, mert egy biciklipumpa miatt összeveszett Hütterrel, egyszerűen priceless.) 

A slusszpoén, hogy az egyszeri kitérőből végül mégis egy teljes album lett, a szinte napra pontosan 20 évvel később megjelent Tour de France Soundtracks formájában – melyen természetesen a címadó dal is újrahangszerelt verzióban szerepel. A lemez, ha nem is forradalmi jelentőségű, mindenképpen mérföldkő az elektronikus zene és a kerékpározás közös metszetében. Ugyanez elmondható az eredeti 1983-as számról, amely a maga idejében nem forgatta már fel alapjaiban a zenét, de megszólalásával, innovatív kompozíciós technikájával tagadhatatlan inspirációt szolgáltatott a korszak elektronika- és hangminta-alapú irányzataihoz, melyeken keresztül a mai napig fel-felbukkan. (Nemcsak a zenében: 2017-ben a német Canyon cég egy spéci Kraftwerk-dizájnos különkiadással rukkolt elő). Az alábbi könnyen végig tekerhető playlisttel a Tour de France közvetlen hatását, továbbá utóéletét tekintjük át.

Kraftwerk – Tour De France (Remix) (1984)

A Kraftwerk egy ideig New Yorkban dolgozott a Computer World utáni albumán, ezalatt egyértelműen érték őket friss zenei impulzusok, elsősorban a klubzenék, az electro és a hiphop felől, melyek kialakulásában ráadásul ők maguk eleve jelentős szerepet játszottak, mint azt a Planet Rockból (is) tudjuk.  (Számunkra most mellékszál, de a hiphopban később olyan nagyágyúk is szemplingelték a számot, mit LL Cool J, Timbaland és Dr, Dre.)  Bob Ludwig hangmérnök mellett a keverésben a már akkor is magasan jegyzett dj, François Kevorkian segédkezett, és aztán ő remixelte a Tour de France-t, amikor 1984-ben újra kiadták. Ez a jórészt instrumentális „New York Club Mix” aztán ismét nagy ihlető löketet adott a 80-as évek második felének electro és hiphop hangzásainak alakulásához. A hozzá készült új videoklip ráadásul az egyetlen filmfelvétel, amely a bicikliző Kraftwerket mutatja.

10 Speed – Tour de France (1984)

A remix olyan népszerű volt a breakesek körében, hogy a Breakin’ című, ma már kultikusnak számító filmben is felhangzik, abban a jelenetben, amikor a Turbo nevű szereplő egy seprűvel electric boogie-zik az utcán. (Fun fact: Mexikóban a film után El Baile de la Escoba, azaz Seprűtánc címmel jelent meg a Tour de France.) A filmben még megszólalhatott, de a soundtrackjére a Kraftwerk már nem engedélyezte feltenni a dalt, így gyorsan készült belőle egy feldolgozás, amit leginkább e kuriózum-faktora érdemesít a figyelemre.

Slingshot Featuring Kathy Kosins – You Shook Me All Night Long (1983)

Közben a Tour de France ’83-as eredetije is járta a maga útját; egy detroiti formáció még abban az évben felhasználta egy dalához – amely ráadásul az AC/DC egyik legismertebb korai slágerének feldolgozása! Ez a freestyle/electro/disco hibrid – de simán kategorizálhatjuk proto-technónak is – a  Tour de France legkorábbi ismert újrahasznosítása.

Egyptian Lover – Egypt, Egypt (1984)

A Los Angeles-i electro hiphop színtér uralkodója ezzel az arabos beütésű számmal tette le a névjegyét, néhány fokozattal feljebb váltva a Kraftwerk eredetijét. A Tour de France leginkább hangmintázott motívuma egyébként a ritmikus légzés/lihegés/szusszanás (ki hogy hallja), lásd még a korabeli electro-felhozatalból az ugyancsak kaliforniai Knights Of The Turntables Techno Scratch-ét vagy a New Yorki-i Imperial Brothers abszolút alapvetés We Come To Rock-ját.

BOSE – Bass Overdrive (1986)

A Kraftwerk az USA-ban nemcsak a keleti és nyugati parti színtérre gyakorolt erőteljes hatást, de a floridai Miamiban és környékén kibontakozó közegre is, amely mindig a saját útját járta, legyen az a freestyle-hangzáson belül, vagy az electróban – mely aztán a szexmániás Miami bass irányzatban kulminálódott. A Miami-stílusú electro egyik korai kulcsfigurája volt a titokzatos BOSE, aki ezzel a Tour de France-feldolgozással startolt el a Rock Well Records színeiben.

The Unknown DJ – Basstronic (1988)

A 80-as évek robotikus, de funky West Coast Electro hangzásának egyik atyamestere, a meghatározó Tecbo Cut és Techno Hop kiadók vezetője ebben a kései trekkben masszív house-injekcióval lehelt új életet az ikonikus Tour de France-sample-be. A Techo Cut katalógusából további vonatkozó példa Professor X ’89-es bemutatkozása, extra Kraftwerk-utalással.

Swan Lake – In The Name Of Love (Club Mix) (1988)

Még egy sample-spotting a korai house mezőnyéből, Todd Terry egyik aliasától. A szám igazi vadul eklektikus hangimta-turmix, ahogy az akkoriban szokás volt.

Depeche Mode – Everything Counts (Tim Simenon/Mark Saunders Remix) (1989)

A DM ’89-es koncertlemezét záró slágerét a Bomb The Bass-főnök Tim Simenon vitte el egy komoly dubos acid house-tripre, a figyelmesek ráadásul egy másik jól ismert Kraftwerk-motívumot is kiszúrhatnak az elején. A sors iróniája, hogy ugyanebben az évben a depeche-esek ősellenségei, a duranosok is találkozhattak a Kraftwerk-zihálással kedvencük greatest hits egyvelegében. A remixnél közreműködő Mark Saunders nagyon rajta lehetett a Kraftwerken és a Tour de France-on. mert egy évvel később egy Erasure-újragondolásnál is elsütötte.

4 Hero – Combat Dancin’ (1990)

A 80-as 90-es évek fordulóján Angliában kifejlődő rave-színtér a kezdeti acid house-majmolásból rövid úton belecsúszott a saját fejlesztésű, gyorsabb és keményebb hardcore-ba, amelynek egyik alap fogása az amerikai hiphop-lemezek breakjeinek felgyorsítása volt, így pedig a forrásként használt lemezekben hangmintázott funk, electro és más zenei előzmények átöröklődtek. A Tour de France elemei is szép számmal bukkantak fel ebben az időben az angol breakbeat hardcore elképesztő volumenű termésében, elsőként talán a nyugat-londoni 4 Hero duó debütáló EP-jének bleepbe hajló trekkjében, amely egyértelmű tisztelgés az electro előtt; a fő loop Hashim Al-Naafiysh (The Soul) című örök klasszikusából való.

Ugyanebből a mezőnyből futottak még: a Toxic és az Original Style, illetve az N.R.G.-től a The Terminator ’91-ből, vagy Mad Ragga Jontól az Original Bad Boy illetve a DJ’s Unite-féle Bass Penetrates ’92-ből. Bónusz amerikai példa a kaliforniai DJ Greyboy Jupiter 6 aliasának 1992-es trekkje.

Aux 88 – Sonic Boom (1993)

A detroiti electro második hullámának éllovasai Bass Magnetic című 1993-as debütáló albumukon tisztelegtek a germán úttörők előtt.

David Bowie – Dead Man Walking (This One’s Not Dead Yet Remix) (1997)

Ha már tiszteletadás: David Bowie berlini korszakának egyik fontos inspirációját jelentette a német kísérleti/avantgárd zene, ahonnan a Kraftwerk is elindult, a düsseldorfiak Autobahn albuma pedig konkrétan is szemfelnyitó, az elektronikus-alapú zenét látókörébe emelő hatással volt rá. Bowie ugyan a zenéjében direkt módon, közvetlenül sosem szalutált a Kraftwerknek, a producer-multiinstrumentalista Danny Saber megtette helyette ezzel a remixszel. 

Bass Junkie – Robotechno (1998)

A brit electro-veterán, Bass Junkie árulkodó című főhajtása a Kraftwerk előtt, a Tour de France mellett a The Robot és a Musique Non Stop azonnal felismerhető részleteinek kicsavarásával.

Neo – Sly Sheep United (1999)

Igen, ez a „mi” Neónk. Az undergroundból a 90-es évek végén áttört magyar elektronikus zenei formáció Elektrogram című bemutatkozó albumán szerepel  ez a Szűcs Krisztiánnal (azóta már ex-Heaven Street Seven) felvett bigbeat-bomba, benne a gyanúsan kraftwerkesen hangzó ritmusmotívummal. Érdeklődésünkre Milkovics Mátyás, a Neo alapító zenei vezére elárulta, hogy a kérdéses rész nem eredeti hangminta:„Stilizált dallamidézetet írtunk bele a számba, ami egy szelíd tisztelgés a Kraftwerk előtt. Viszont az egész részt saját hangszínből készítettük.”

Señor Coconut Y Su Conjunto – Tour de France (2000)

Elmerengtél már azon, milyen lenne a Kraftwerk merengue-re áthangszerelve? Bocs a borzalmas szóviccért, de mentségünkre szóljon, hogy a frankfurti születésű, a 90-es évek vége óta Chilében élő Uwe Schmidt Señor Coconut fedőnéven vitt projektje is egy hatalmas – bár nagyon is komolyan kivitelezett – zenei poén. A német producer-zeneszerző első „electrolatino” albuma 1997-ben jelent meg, de nem keltett különösebb figyelmet, annál inkább a második – naná, mivel kizárólag Kraftwerk-átiratokból állt össze. A 2000 legelején, a Kraftwerk jóváhagyásával kijött El Baile Alemán még ma is őrülten szórakoztató, bár Schmidt talán jobban tette volna, ha ezen a ponton megáll, mert a további Señor Coconut-lemezekkel a koncepció egyre jobban elfáradt.

Dhiva vs Skibby – Tour De France (2001)

Még egy poén-verzió, ezúttal egy alkalmi dán férfi-nő párostól, közel-indusztriál beatekkel, skótdudát imitáló szintihangokkal és direkt béna énekkel.

Roni Size – Out Of Breath (2004)

A bristoli drum’n’bass boss a második Reprazent-album egy skitjéből gyúrt önálló számot a 2004-es szólólemezére, a cím pedig egyszerre utal a zene lélegzetvesztésig tekerős svungjára, és a Tour de France-ból vett zihálásra.

Diplo – Percão (2004)

Sok rosszat lehet mondani Diplóra, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy a 2000-es években kulcsfontosságú közvetítő szerepe volt abban, hogy a nyugati fülekhez eljussanak az Észak-Amerikán és Európán kívüli földrészek ismeretlen, kurrens zenéi. A később popvilágslágereket is jegyző EDM-szupersztárrá és divatikonná lett dj-producer karrierje kezdetén különösen a brazil nyomornegyedek, a favelák legnépszerűbb műfaja, a funk carioca – vagy baile funk – iránt lelkesedett, 2008-ban még egy remek dokumentumfilmet is rendezett erről a kívülállóknak egyszerre izgalmas és félelmetes világról. Ebben a Tour de France-ot (és a Platoon C64-es játék zenéjét) szemplingelő 2004-es számában pedig összekötötte a pontokat a funk carioca, az annak kiindulási alapját jelentő Miami bass és saját élete között (akkoriban még Floridában élt). A Kraftwerk-megidézést ráadásul becsempészte akkori barátnője, M.I.A. ugyancsak 2004-es első mixtape-jére is, amelynek ő volt a producere.

Stereo Total – Tour De France (2010)

2010-ben a berlini Stereo Total is elővette a kerékpáros Kraftwerk-számot, ami azért stílszerű, hiszen egy német-francia párosról van szó. A mindig zizi electropop-duó egy vidám fütyülős indulót csinált az eredetiből, amiről könnyen beugorhat a Young Folks pár évvel korábbról. 

Karate Boogaloo – Tour De France (2019)

Volt már funk carioca, legyen most pszichedelikus dzsesszfunk, a melbourne-i The Cactus Channel zenekar ritmusszekciójának mellékprojektjétől. Besztondultan biciklizéshez tökéletes – de persze ezt ne próbálja ki senki!

Ebony Steel Band – Tour de France (2019)

Az már kedvenc Aphex Twin-feldolgozásaink összeállításakor nyilvánvaló lett, hogy a karibi steel dobbal (vagy nyelvnáciknak stíldobbal) nem lehet mellé nyúlni – és ez is zseniális. Az 1969-ben trinidadi bevándorlók által alapított londoni Ebony Steel Band nem állt meg egy számnál, hanem egy teljes albumot rögzített Kraftwerk-számok stílusos (hehehe) áthangszereléseiből, Pan Machine címmel, nyilvánvaló, de akkor is 10 pontos borítóval.

Subnesia – Tour de France (ft. Truck D) (2022)

A dán Music For Dreams kiadó 2002-ben hozott össze egy EP-t a Tour de France  Soundtracks album tételeinek downtempo-feldolgozásaiból. A címadó számot a helyileg dán, de lelkületében mediterrán Subnesia duó house-osította össze laza trombitálgatással, a nyári teraszos helyeket megcélozva.

+ 1 Ilyen (lenne) a Tour de France cockney kocsmazongorán elklimpírozva egy londoni pubban. Huhh, itt kifogyott belőlünk a szusz.