„A legmagasabb energiaszintű partizene” - magyar dj-k a breakbeat hardcore-ról

Harminc éve jelent meg a Prodigy első albuma, és ez kiváló apropó a 90s rave nosztalgiázáshoz. Főleg, hogy újra masszív reneszánszát éli a tánczenében ennek az időszaknak a hangzásvilága, melyre a legtalálóbban breakbeat hardcore-ként szokás hivatkozni. A maga idejében rövid lefutású, de annál maradandóbb utóéletű zsáner tartós varázsának titkát lelkes hazai rajongóival, néhány klubszíntéren ismert dj-vel igyekeztünk megfejteni.

Az 1990-93 közötti időszakban Angliában a rave-színtéren egy sajátos zenei vonulat dominált, mely újszerű módon kombinálta a felgyorsított-feldarabolt törtütemeket a kemény technós 4/4-ekkel – innen a közkeletű breakbreat hardcore megjelölés. Ez az eufóriaroham-gerjesztő, reggelig tartó révülést stimuláló, szétcsapott és felpörgetett partizene tökéletesen szolgálta a megváltozott bulizási/drogfogyasztási szokásokat, miközben őrületes tempóban fejlődött és mutálódott, a legkülönfélébb zenei forrásokat, hatásokat amalgámként magába olvasztva. Az irányzatot legtöbben a Prodigyvel azonosítják, ami érthető, hisz az essexi zenekar ebből a közegből nőtt ki és első albumuk, az 1992 nyarán megjelent Experience is a breakbeat hardcore jegyében fogant – de jóval több van ott, ahonnan Liam Howlették is jöttek. Nemcsak azért érdemes a Prodigynél mélyebbre ásni, mert egy szédítően eklektikus és izgalmas, magával rántó „őskáoszt” találunk, de egyúttal visszajuthatunk különféle műfajok bölcsőjéhez – közvetlenül innen ered a jungle/drum and bass és a happy hardcore, de a breakbeat, a breakcore vagy a basszuszenék DNS-ébe is beépült ez a rave-örökség. A maga idejében hatalmas energiával berobbanó breakbeat hardcore ugyan gyorsan kipörgött, a hatásfokát jelzi, hogy a mai napig rezonál; az elmúlt több mint 25 évben újabb és újabb generációk fedezik fel és csatornázzák be az éppen aktuális zenei áramlatokba. Jelenleg is épp egy ilyen, a 2010-es években kezdődő és azóta egyre erősödő comebackjét éli ez a hangzásvilág, határozottan visszaszivárogva a kurrens tánczenékbe a technótól a house-on át a jungle-ig. Ezzel párhuzamosan persze feltört egy újabb nosztalgia-hullám is, és ezt az oldskool UK hardcore-ba visszarave-edést most különösen triggereli, hogy 30 éve, 1992-ben volt a csúcsán.

Duplán indokolt és időszerű tehát, hogy helyre tegyük a breakbeat hardcore-t, első körben a zsánert ismerő, kedvelő és játszó hazai dj-k segítségével. DJ Köd a mutáns basszuszenéket szóró PÉNZ kollektíva oszlopos tagja, akinek a szettjeiben bérelt helye van a breakbeat hardcore-nak, és van egy „oldschool business” mixe is. DJ RikeR a happy hardcore-t terjesztő Neorave csapatát erősíti, a régi és mai UK rave zenék a gyengéi. Gordon a dark/cold/minimal wave irányultságú Küss Mich dj/szervező társulás egyik fele, de van egy másik alteregója az egyéb kattanásaihoz, amilyen a ténylegesen kazettákra másolt UK hardcore mixtape. A nemzetközileg elismert Gnork esetében a dj-zés ugyan már múlt idő, viszont producerként nagyon is aktív, saját (kiadóinak) zenéiben pedig lépten-nyomon visszaköszön a kora 90-es évek angol rave zenéinek hatása.

Más-más közegben, de mindannyian ismert nevek a klubszíntéren, akiket itt most közös nevezőre hoz a breakbeat hardcore iránti rajongás – mutatva, mennyire kiterjedt a zsáner vonzása.

Hogyan írnád le a breakbeat hardcore-t annak, aki nem ismeri?

DJ Köd: Képzelj el egy számot, amiben a hiphop, a house, a techno, a dub és az r’n’b elemei egyszerre vannak jelen, mindez átlag 150 bpm-re gyorsítva. Vagy képzelj el egy drum and bass-szerű számot élő hangzású dobokkal, héliumos lufit szívó énekessel, vidám zongoradallammal és blipblupokkal, amiket egyszer csak felvált valami olyasmi, mintha gyorsuló autók motorhangját játszanád le egy gyerekeknek készült szintetizátoron. Képzelj el egy csomó komolyabb zenei képzettség nélküli drogos angol hülyegyereket, akik hangmintákat lopkodnak bármilyen zenéből, amihez hozzá tudnak jutni, majd megpróbálnak ezekből az össze nem illő darabkákból olyan számokat készíteni, amitől a többi drogos angol hülyegyerek őrjöngeni kezd a buliban, és mindeközben megalkotják a koruk egyszerre legavantgárdabb és legbaszatósabb zenéit.

Gnork: A legmagasabb energiaszintű partizene, amit el tudok képzelni. Képzeld el, hogy az acid és a hardcore legsötétebb bugyraiban utazol, amikor egyszer csak felrepít egy nosztalgikus, szívszorító akkordmenet. Aztán tovább rángat egy ritmikus-törzsi rész, mély, tompa szubbasszusokkal, majd felcsendül egy lélekemelő zongorafutam, naiv, fülbemászó héliumos vokállal tarkítva. A vidámság nem tart sokáig, mert a következő pillanatban egy gonosz hoover újra leszippant a sötétbe. Szóval valami ilyesmi hullámvasút-utazást kell elképzelni, amit túlpörgetett breakes-négynegyedes ritmika hajt.

Gordon: A 90-es évekre már széles körben elérhetővé váltak a zenélésre használható számítógépek, samplerek, amiket lelkesen el is kezdtek nyomkodni az angol fiatalok. Összekevertek mindent, ami hatással volt rájuk (belga techno, hiphop, acid, house stb.) és ahhoz még hozzácsaptak rengeteg zongorát. Majd ezek után kimentek egy rétre vagy raktárba és táncoltak napokig.

DJ RikeR: Prodidzsáj! Biztos vagyok benne, hogy a többség ismeri a breakbeat hardcore-t, sőt hallott is ilyen zenéket, csak nem tudta-tudja, hogy ebbe a stílusba tartoznak. Sok-sok zongora, szubbasszus, acid és mindenhonnan összeszedett hangminták; ezeknek a számoknak a legtöbbje mai füllel hallva már nagyon egyszerűnek hat, de a maga idejében remekül működött a több ezer fős rave bulikon Angliában. És a sztárságig eljutott Prodigyn kívül rengeteg előadót termelt ki a breakbeat hardcore, valószínűleg nem lenne ott nélküle Carl Coxtól, Andy C-n át Darren Stylesig az angolszász elektronikus zene nagy része, ahol most van.

Mikor, hogyan fedezted fel ezt a zenei világot?

Gordon: Valós időben, ’92 körül futottam bele a Prodigy vagy az SL2 klipjeibe Akkor még rockzenéket hallgattam, de éreztem, hogy ez valami új, valami más. Végül is, előtte ilyen zene nem létezett. De akkor még kellet pár év, hogy elkezdjen érdekelni az elektronikus zene, így a 2000-es években fokozatosan kezdtem el UK hardcore lemezeket veszegetni.

Gnork: Már gyerekkoromban is beszűrődött egy-két rave zene az MTV-n keresztül, de igazán 2010 környékén ejtett rabul ez a világ; rájöttem, hogy az akkori zenéket a purizmus és a mit illik, mit nem illik gondolkodás uralja, és hiányzik az az erő, bátorság és spontaneitás, ami a korai UK undergroundot jellemezte.

DJ RikeR: Magyarországra leginkább a német/holland cheesy sláger-rave jutott el, igy hozzám is elsősorban, de a kezdeti eufória után kíváncsi lettem, hogy mi van még ebben a stilusban. Szerencsére a felfedezéseim nem merültek ki Dune– és Charly Lownoise-számokban, ekkor jött képbe az angol happy hardcore és onnan már egyenes út vezetett az alapokhoz. Ha jól emlékszem, DJ Seduction és Slipmatt voltak a legelsők, akiknél meglepődve tapasztaltam, hogy már több évtizeddel korábban is elég fajsúlyos zenéket csináltak. A 2000-es évek végén még a Ratpack duó is fellépett nálunk, és még mindig emlékszem, milyen remek bulit csináltak a megboldogult Mokka Cukában.

DJ Köd: Nagyon pontosan se a mikorra, se a hogyanra nem emlékszem. Tinikorom vége felé (kb. 10-12 éve) elég sok breakcore-t hallgattam, majd pár évvel később, amikor már rendszeresen eljártam elektronikus zenei bulikba és fogékonyabb lettem a „konvencionálisabb” tánczenékre, elkezdett érdekelni, honnan is ered a breakcore zenei nyelvezete. Ekkor fedeztük el a baráti társaságom egy részével közösen sok más zsánerrel együtt a breakbeat hardcore-t, a jungle-t, a hard trance-et és a gabbert is, YouTube-on szörfölgetések és egymásnak való mutogatás révén. Aztán 2015-ben, ennek a korszakomnak a kellős közepén volt egy buli az Aurórában, ahol a dj-k egész este hardcore-t és jungle-t raktak, ami számomra azóta is az egyik legemlékezetesebb zsánerspecifikus buli, amiben voltam (amúgy általában hamar elunom, ha órákig egyféle zene szól).

Mi fog meg a breakbeat hardcore-ban, mit szeretsz benne?

Gordon: A fésületlenséget, naivitást. Abszolút érezni benne a kor felhőtlen, felszabadult, boldog hangulatát.

Gnork: A sokféle hatást, ami forr benne, a végletességét, a naivitását és azt, hogy lehetetlen nem táncolni és örülni rá.

DJ RikeR: A nyers energiát, ami igazából minden régi angolszász zenéből árad. Hiányzik belőlük a steril, patikamérleggel kiszámított profizmus. Érdemes megnézni néhány 90-es években készült felvételt az akkori rave bulikról, hogy átjöjjön kicsit a hangulat.

DJ Köd: A hardcore egy olyan időszakban született, amikor még sokkal nagyobb volt a felfedezésre váró űr az elektronikus tánczenében, ráadásul nagy ívben szartak a jó hangzásra, vagy hogy egy hangnemben maradjanak a különböző sávok/szakaszok egy számon belül. Az ebből következő szabadság és rengeteg kísérletezés pedig sugárzik ezekből a zenékből, a féktelenség érzése átszáll belőlük rám is. A hirtelen váltások, éles esztétikai/intenzitásbeli kontrasztok, az egyik pillanatról a másikra megérkező és már tova is szálló hangulatok nagyon gyorsan átbillentenek az elemző/hallgató/műértő pozícióból az ADHD-s raverébe, akinek tombol az agyában a szerotonin és a dopamin, azt se tudja, hol van és mikor, és folyik róla a víz, olyan hevesen táncol. Én egyébként kifejezetten a 1992-93 körül virágzó „darkside” hangzást kedvelem, amit a szcéna kollektív „lejövőjeként” vagy a túlkommercializálódás elleni önvédelmi mechanizmusaként szoktak értelmezni. A lényeg, hogy mivel a producerek direkt dezorientáló és sötét hangzásra törekedtek, még inkább elszabadult a kísérletezés; az atonalitás és a furcsán szóló elemek nem csak a számkészítési módszerek és azok technológiai korlátainak mellékhatásai voltak, hanem kívánatos célok. A közeg teljesen magáévá tette és kimaxolta ezt az esztétikát, nem mellesleg az egyre magasabb tempókkal és komplex breakbeatekkel megágyaztak a jungle-nek.

A breakbeat hardcore dobbasszus zenékre gyakorolt hatását a Bladerunnaz szervezőcsapatból Valdi így összegzi::
„A jungle és drum and bass alapítói és legendái nagy részben azok közül kerültek ki, akik már a rave színtéren is jeleskedtek; Fabio és Grooverider, LTJ Bukem, DJ Hype, Jonny L, a későbbi Ed Rush és Optical páros, Doc Scott, DJ Trace, a 4Hero és sokan mások különböző alteregókkal, lásd a Terminator című alapvetést Metal Heads néven jegyző Goldie. A felsoroltak alapították meg az első kifejezetten jungle/drum and bass labeleket is, amelyek a már akkor aktív előfutárok, mint a Reinforced, a Moving Shadow vagy a Fprmation mellett kinőttek a földből, és a közös gyökerek után egészen más irányokban kalandoztak a 174 bpm körüli sebességtartományban.
A rave / uk hardcore a jungle/drum and bassbe történő átmenet után is időről időre előkerül legalább egy-egy stílusjegy erejéig. Talán a legismertebb ilyen zene John B Up All Night című instant klasszikusa, amiben szinte minden megvan: egyszerű dallam – pipa, hélium vokál – pipa, szintifutamok – pipa, gyors breakbeatek – pipa, ennél több nem is kell. Személyes kedvenceim a Total Science korai 90-es éveket megidéző remixei, amelyek egyszerre hozzák vissza az ekimámoros érát és teszik dnb szettbe illeszthetővé a trackeket.
Mivel a dnb színtér előszeretettel merít ebből a korszakból és számos akkori producer jelenleg is aktív tagja a közösségnek, sokan legenda státuszban, ezért nem kérdés, hogy mindenki a legnagyobb tisztelettel és nosztalgiával beszél a korszakról – már akik jelen voltak.”

Hogyan tudod beilleszteni a szettjeidbe a breakbeat hardcore-t, mitől és mennyire működik ma ez a zene?

DJ Köd: Ezek a számok azért működnek a táncparketten, mert azzal az egyetlen szándékkal készültek, hogy ott működjenek. Pár mesterművet leszámítva inkább kézművesipari célszerszámok, mint műalkotások, szónikus eszközök a test felszabadítására az elme kontrollja alól. Abból a szempontból könnyű beilleszteni szettekbe, hogy 135-160 bpm közt mozog a legtöbb szám, tehát tempóban nagyon sok zsánerrel passzíthatók. Viszont rengeteg szám aggasztóan rosszul szól, ami feltűnően éles váltás és kizökkentő hatású lehet egy jól mixelt és masterelt új zenéből/zenébe átkeverve, vagy csak simán zavaró. Tehát vannak fasza számok, amiket egyszerűen nem tudok lejátszani, hacsak nem kifejezetten oldschool-orientált a szettem, ami nagyon ritka. Viszont amikor megszólal a breakbeat hardcore, arra általában izmosabb táncroham a reakció.

Gnork: Amikor még aktívan dj-ztem, azért szerettem ilyen zenét játszani, mert a közönségből is iszonyatosan pozitív energiákat és erőt vált ki. Jelenleg eléggé más irányokban zenélek (jazz fusion, pszichedelikus, downtempoo, triphop stb.), de sokáig a legerősebb hatás a rave világból ért – már az első release-emet erősen megihlették a korai UK tánchimnuszok. Akkoriban nem volt gyakori a 4/4 és a breakek vegyítése, engem viszont kifejezetten vonzott ez a ritmika. De később lettek kifejezetten rave-es cuccaim: a live-jaim 70-80%-ban rave ihletettségűek, és a labeljeim megjelenései közt is bőven találkozni ezzel a hatással.

Gordon: Ritkán szoktam ilyen zenéket játszani, ez nekem inkább hobbi. Pár éve volt egy-két ilyen buli, ott úgy emlékszem élvezték. Mivel alapvetően más zenéket játszom, ezért találtam ki a Cookies nosztalgia bedroom dj-alteregót. Ezen a néven főleg mixeket csinálok, azokat is ritkán. Persze ha hívnak, szívesen játszom breakbeat hardcore-t is.

DJ RikeR: A mi közegünkben nehéz lenne azt mondani, hogy működik, A Neorave keretein belül egyszer csináltunk dedikált törtütemes termet, ahol több breakbeat hardcore szett is volt, illetve az angol Dave Skywalker is játszott, viszont nem volt nagy sikere, szerintem azért, mert a mi közönségünk többsége a 4/4-es zenéket szereti. Így később nem erőltettük ezt a vonalat. De ha tehetem, én szoktam beilleszteni a szettjeimbe 1-1 ilyen zenét, és a tapasztalat azt mutatja, hogy warm-upként is jól működik. De hallottam már breakcore és drum and bass partin is ilyen zenéket, és nem lógtak ki a többi közül.

Mit gondolsz a hangzásvilág jelenlegi revivaljéről? Követed a mai oldschool hangzású zenéket vagy maradsz az eredetiknél?

Gnork: Azt gondolom, hogy az eredeti korszakban sokkal több volt, mint ami megmaradt belőle. Rengeteg erő és kreativitás jellemezte, forrott az őslevesben sok minden. Gyorsan lefutott, de egy csomó zenei irány ered ebből az ősszcénából. Húsz évvel később kezdték igazán újra felfedezni, és akár az eredeti formájában felelevenítve, akár tovább gondolva, más dolgokkal vegyítve újraéleszteni ezt a túl rövid ideig élt zenei világot. A jelenlegi zenék között sok az unalmas replika, de vannak azért jól sikerült darabok. Sokan vannak, akik az eredeti műfaji jellegzetességeket szabállyá emelve, a legjobb és legtipikusabb rave zenét akarják megcsinálni, csak polírozva, mai csúcsminőségben. Szerintem ők pont a lényeget tévesztik szem elől: ez a stréber mentalitás pont az ellentéte az eredeti rave-nek, mert az pont az amatőrségtől, a naivitástól, a nyerseségtől, spontaneitástól volt jó. Szóval szerintem ma is azok a jó cuccok, amik pusztán a rave öröméért készülnek, és nem akarnak többet, mint az eredeti elemekkel való játék. És persze azok, amik valahol tovább gondolják, más hatásokkal vegyítik, és ezáltal kerülik el a rave-kultúra standardizálódását.

DJ Köd: Vegyes érzéseim vannak a legtöbb revivallal kapcsolatban, így ezzel is. Egyrészt szeretem ezt a zsánert és van helyük az oldschool trekiknek mai szettekben, meg az oldschool hangzásnak mai trekikben, de a stílusjegyek megidézésével szerintem vállalni kell a kontinuitást a hardcore „ideológiájával” is – a PLUR elvekkel, illetve hogy a magunk szabályai szerint készítünk és játszunk zenét, szórakozunk és éljük az életünket. Másrészt viszont a szemellenzős tradicionalizmustól, az önmagáért való nosztalgiától vagy hype-vadászattól nagyon kivagyok, amelyek az ilyen revivalokhoz köthető különböző berkekben gyakran felütik a fejüket. Harmadrészt az egész revival kifejezés valahol picit sántít. A breakbeat hardcore újraélesztése a 2010-es években robbant be igazán, szóval már több éve tart a revival, mint amíg a zsáner eredetileg futott! Sőt, ha úgy vesszük, már a breakcore is valahol egy revival volt, a breakbeat hardcore stílusbeli sajátosságainak elvitele a logikai extrémig (amit egyébként valószínűleg inspirált a 2000-es évek eleji kanadai jungle revival és a szintén ekkori oldschool hangzás mini-reneszánsza a drum and bass szcénában). Még tovább menve: szellemiségében, vizualitásában 1988-89, azaz a hardcore-hoz vezető raver szubkultúra születésének időszaka maga is a 60-as évek ellenkultúrájának volt egyfajta revivalja. Szóval lehet, hogy revivalok helyett inkább időben néha egymástól távol eső hullámokat lenne érdemes emlegetni. ¯\_(ツ)_/¯ Egyébként az újvonalas breakbeat hardcore-ból az olyan előadókat (We Rob Rave, Tim Reaper, Special Request, Coco Bryce, Etch, LMajor, Terrorrythmus, Polo Lilli) és kiadókat (Western Lore, Club Glow, Sneaker Social Club, Parallax Records, Hooversound) követem, akik megpróbálnak valami új fűszert hozni a lecsóba.

RikeR: Mindenképp szükség van a revivalra szerintem, a vég nélküli „retrózás” zsákutca. Próbálok is lépést tartani az új zenékkel, de itt is az arany középút a legjobb: egy jó szettben ugyanúgy előkerülnek több évtizedes zenék, mint a néhány hónapos-éves újvonalas próbálkozások.

Gordon: Látom a trendet, de annyira nem követem az új rave-eket. Megelégszem a régiekkel. 🙂