„Alapvetően dj-k készítik dj-knek” – Grabosky a re-editekről

A dj-k mindig is belenyúltak a zenékbe, hogy a saját ízlésükhöz alakítsák azokat, az adott kor technikai lehetőségeinek segítségével. Ennek egyik formája a re-edit, amelynek mostanra komoly kultúrája alakult ki – ebbe nyújt betekintést a műfaj(?) első számú itthoni képviselője, Grabosky.

Zenevadászat során igen gyakran szembe jöhetnek a keresett számból olyan érdekes verziók, amelyeknél mintha valaki előbb szétvágta, majd kedvére újrarendezte volna az eredetit, „re-edit” megjelöléssel közreadva a művét. A zenék újravágása, újraszabása korántsem újkeletű gyakorlat, de igazán az elmúlt húsz évben, a zeneszerkesztő szoftverek megjelenésével és fejlődésével vált „tömegsporttá”, nemcsak a szakma, de amatőr zenekedvelők körében is. Persze ebben a mezőnyben is elsősorban a profikra érdemes figyelni, hazánkban pedig vitathatatlanul Grabosky a re-editelés bajnoka: az elmúlt 13 évben 200-nál több dalt vett kezelésbe, köztük szép számmal magyarokat. A debreceni születésű, régóta Budapesten élő dj-producer ugyan a kezdeti nekibuzdulás után néhány évig pihentette ezt az oldalát, és a saját zenéire koncentrált (mostanáig három albuma és pár EP-je, remixe jelent meg), a közelmúltban újra felvette a re-editelős fonalat, változatlan vehemenciával, nyitottsággal (Rick Astley-től a Danzigig minden játszik nála), a minőséget a mennyiség fölé helyező hozzáállással.  Folyamatosan adagolja ezeket a munkáit a YouTube-csatornáján, és közben még rendes kiadványokon (Colorstar remixlemez itthon, vinyl válogatás EP-n Lengyelországban) is feltűnt ilyen minőségében.  Nem volt tehát kérdés, hogy re-edit témában őt kérdezzük.

Kezdjük a definícióval: mi is  pontosan a re-edit, és miben különbözik a remixtől?

Anno a Soundcloudon volt egy re-edit csoport, ahol leírták úgymond alapszabályként, hogy kizárólag az eredeti számból lehet dolgozni, és maximum lábdobot meg effekteket lehet hozzáadni. Szóval általánosságban, ha csak újravágom, újraszerkeztem a számot, akkor az re-edit. Vannak hivatalos kiadványon megjelenő re-editek, de a túlnyomó többség nem megrendelésre készül. A remixeknél fordítva van: készül persze egy csomó unofficial meg bootleg remix, de jellemzően felkérésre születnek – és remélhetőleg megvannak a szám sávjai. A remixelő az eredeti sávokból dolgozik, és azt használ fel vagy hagy ki belőlük, amit szeretne, a re-editelő viszont a kész egész „tömbbel” dolgozik. Ha a re-editnél több, de a remixnél kevesebb a változtatás, az az edit vagy rework.

A dj-k gyakorlatilag kezdettől, a diszkókorszak óta csinálnak re-editeket elsősorban saját vagy belső, dj-k közötti használatra. De mikor, hogyan lett ebből egy kvázi önálló műfaj, rendes megjelenésekkel?

Ha megfigyeli az ember a 80-as évek nagy tánczenei remixelőinek  (Larry Levan, Francois Kevorkian, Arthur Baker, Ben Liebrand, Shep Pettibone, a Razormaid és társaik) dolgait és a 12 inches maxikra készült saját extended, dance, club, dub, instrumental és a többi verziókat, akkor azok között nincs akkora különbség; mai füllel azok a remixek inkább re-edit kategóriába sorolhatók. Ez változott meg a 90-es évekre, amikortól egy remix már sokszor elvitte nagyon más irányba az eredetit, és gyakorlatilag ma ezt tekintjük remixnek. De a 2000-es évek elején, a nu-disco berobbanásával jött egy hullám, ami a régi stílusú remixelést vitte tovább, olyanok révén, mint az amerikai Danny Krivit, a francia Dimitri From Paris, az angol Joey Negro és Greg Wilson, na meg a norvégok, Todd Terje és Rune Lindbæk; ők voltak azok, akik elindították ezt a mai re-edit divatot. Nekem a mai napig ők a legnagyobb re-editelők. 2002-2003 környékén a Juno úgy kategorizálta ezeket, hogy nu-disco re-edit, de aztán ez értelmét vesztette. Zeneileg nem is lehet ezt önálló kategóriának vagy műfajnak nevezni, sokkal inkább egy dj/producer hozzáállás.

Ha a re-edit nem tesz hozzá sokat az eredetihez, nem hoz ki belőle valami újat, akkor miért van rá szükség? Miért csinál valaki re-editet?

Hogy miért van rájuk szükség, az még én is gyakran megkérdezem magamban. Sok re-edit tényleg szinte megegyezik az eredetivel. A re-editeket alapvetően dj-k készítik dj-knek, elsősorban azzal a céllal, hogy egy szám használható legyen a táncparketten, dj-szettben. De van rengeteg olyan szám, ami még azt sem indokolja, hogy az elejét és a végét meghúzza az ember, hogy a dj jól tudja mixelni, mint mondjuk a Blue Monday. Azt mégis minek újravágni, amikor az eredeti is tökéletes, és nagyon jól mixelhető? Viszont van a re-editelésnek egy olyan iskolája, amelyik azért kreatívabban, valódi alkotói szándékkal nyúl az eredetihez, mondjuk kidobja a zene 90%-át és a maradékból húz fel egy szinte más számot. Sokszor nálam is úgy van, hogy egy számból csak x rész tetszik, és akkor azzal dolgozom; vagy abból a részből csinálok egy tulajdonképpen másik számot, vagy úgy vágom újra az eredetit, hogy a nekem „hasznos” részből több legyen benne. Ez sokak szemében lehet sértő, de akkor is ott van benne az eredeti magja, a lelkülete, a lényege, még a remixek esetében sokszor a csírája sem marad. Van olyan remix, amiben egy mikro adag ot se tartalmaz az eredetiből, lesz mondjuk rockzenéből egy full techno szám. A készítő erre azt mondja, hogy inspirációnak használta a sávokat. Lehet, hogy így van, de nekem nem egyszer úgy jön le, hogy ráerőszakolta a saját zenei világát. Kiadhatná a saját néven is, de nyilván mint remixer még több emberhez tud így eljutni.

A remixnek nagyobb respektje van, mint a re-editnek, és ez sok esetben jogos, mert hát egy re-editet megcsinálni nem nagy vasziszdasz.

Én a rockzenéből érkeztem az elektronikus tánczene világába, és mint egy igazi rocker, előbb mindenfajta zenét elutasítottam, ami nem gitárzene, aztán meg mindent, ami nem tánczene. Majd elkezdtek beszivárogni olyan re-editek, amik rockszámokhoz nyúltak hozzá és ezek által felfedeztem újra a rockzenét, meg rajtuk keresztül jutottam el az eredetikhez, szóval lehet a re-editeknek ilyen zenei  „népnevelő” hatása is. Ha meg adott re-edit nem tetszik az eredeti zene kedvelőinek, hát, ez van! Nem a mezei zenehallgatóknak készülnek, hanem zenebuziknak. 

A re-editek többsége tehát saját/belső használatra készül, és ha megjelenik, akkor inkább fű alatt, nem hivatalos vagy white label kiadványokon. Ugyanakkor az utóbbi években egyre gyakrabban jönnek ki re-editek hivatalos kereskedelmi forgalomba kerülő kiadásban, se szeri, se száma a re-editekre szakosodott labeleknek, Bandcamp-megjelenéseknek. Te mit gondolsz erről?

Van rá igény ezek szerint. Anno, amikor még vettem lemezeket, én is beszereztem jó néhány re-editet vinylen, sokszor azt se tudva, ki az eredeti előadó. Ha nem ismert az eredeti zene, akkor ez valamennyire rendben van, mert valahol népszerűsíti a készítőket, de amikor Michael Jackson re-editek is megjelennek, szinte az origivel megegyezve, az nekem simán lehúzás. Ennyi erővel az eredetit is megvehetnék, nem? Sajnos a streaming felületeken is az ilyen re-editek a legnépszerűbbek. De még az is lehet, hogy nem ismerik az eredetit; játszottam én már olyan buliban, hogy nem ismerték Jacksont. Én ezekkel a kommersz re-editekkel nem tudok mit kezdeni, de szerencsére rengeteg „ínyencség” is van, amik ismeretlen vagy nagyon réteg zenéket vesznek elő és ötletesen bánnak velük, nem öncélúan. Ha maga az editor túr elő valami ismeretlen kincset, vagy olyat, amit a saját országán kívül a kutya sem ismer, mint a „jugó”, a lengyel, az olasz nyelvű, a távol-keleti vagy akár a magyar re-editek, és akkor azokon keresztül rátalálhatok az eredetikre, akkor azt mondom, hogy megéri akár fizetni is értük, mert ezzel díjazom az editor kultúrmisszióját. De nem fogok egy Madonna re-editért senkinek sem pénzt adni, max ha tényleg nagyon megcsavarta. Az viszont más, ha egy re-edit vinylen kijön 300 példányban, mert azt úgyis csak dj-k veszik meg, és senki sem keres rajta semmit.

Elég gyakori a re-editelők között, hogy a saját művésznevük alatt, új címmel adják közre a műveiket, akár azért, hogy elrejtsék, álcázzák az eredetit, akár csak poénból, amolyan kikacsintós, utalgatós módon. Szerinted ez mennyire etikus?

Nekem ehhez nem lenne pofám. Én mindent szépen kiírok, hogy ennek és ennek az előadónak ez és ez a száma, zárójelben pedig hogy melyik aliasom volt az elkövető, Grabosky, Rocco Dunn, Slo Mo Chan vagy Giorgio Desideri. Egyszer vagy kétszer fordult elő, hogy re-editnek indult valami, viszont csak egy foszlányt használtam fel, így saját számcímet adtam neki és Grabosky néven, de ez már hangmintázásnak számít.

A re-editek elterjedésének nagy lökést adtak a jogilag elnézőbb streaming felületek, ugyanakkor mostanra ezek is beszigorodtak. Szerinted ez mennyiben befolyásolta ezt a szubkultúrát?

A Soundcloud volt ennek a kincses bányája a 2000-es évek végén, 2010-es évek elején. Nekem is az adott lökést, hogy van értelme ezt csinálni. Ott egyből viszonylag sokan kezdtek el hallgatni. Aztán idővel valóban elkezdtek bekeményíteni, előbb számfelismerő szoftverekkel, amik nem engedték feltölteni az adott zenét, de ezt a rendszert ki lehet cselezni, ha a re-edit eleje nem úgy indult, mint az eredeti, vagy ha jól ki lett forgatva a szám. Eztán jöttek szépen a feljelentések. Rengeteg editort kivágtak, például Mahagonee barátomat is, olyan re-editekért, hogy le se lehet tölteni az eredetiket, ő is a YouTube-ról szedte le mindet, olyan ritkaságok voltak. Engem kétszer jelentettek fel; volt olyan re-editem, ami már 100 000 felett volt hallgatásban, naná, hogy az volt az egyik, amire dádát kaptam. A kizárást viszont már nem vártam meg, töröltem az összeset. Azóta a Soundcloud e téren hallott. Most a YouTube-ra töltöm fel őket, csinálok hozzájuk klipet régi filmekből, rajzfilmekből. Ott eddig még egyet sem töröltek, de igyekszem nem ismert dolgokhoz nyúlni. Vagy magyarhoz. Szóval a bekeményítés szerintem kettévágta az egészet. Eltűnt egy csomó editor. Mindig vannak persze újak, de már nincs nagyon olyan, akire felkapnám a fejem. 

Na és mi kell ahhoz, hogy felkapd a fejed? Szerinted mikor, mitől jó egy re-edit, illetve mikor, mitől működik? 

Akkor jó egy re-edit, ha képes megszerettetni veled egy olyan zenét, amiről azt gondoltad, hogy soha semmilyen körülmények között nem hallgatnád meg. 

Mitől emelkedik ki, lesz emlékezetes – zeneileg vagy megvalósításában – egy re-edit a tengernyi felhozatalból? 

Nekem az a re-edit kiemelkedő, amelyik egy szarnak vagy cikinek gondolt számban megtalálja az értéket, és az eredmény olyan lesz, hogy rácsodálkozom, de hisz ez tök jó szám! Ilyen volt a Modern Talking You’re My Heart, You’re My Souljának Terje/Lindbæk re-edite Addig a pillanatig azt gondoltam, hogy az egy gagyi szám, de lőn, van ám abban jóság. Nekem ez volt az a re-edit, ami elindított azon az úton, hogy én is ezt csináljam. Mivel én kimondottan ráálltam erre, hogy a „szarban” (euro disco) kotorásszak, így ilyen téren ritkábban kerül elém meglepetés már. Kevesen is csinálják ezt, hogy a kommersz eredetiből undergound re-edit legyen.

Te mit keresel, mit figyelsz/hallgatsz mások re-editeiben?

Egy re-edit nagyon szűk mezsgyén mozog, már ami a megvalósítást illeti: nagy megfejtést nem lehet vele csinálni, csak akkor tud úgymond különlegesebb lenni, ha az editornak szeretetágazó az ízlése és tisztában van vele, mitől működik egy szám mind zeneileg, mind party szempontból.

Kicsit hasonlít ahhoz, amit egy lemezproducer csinál a stúdióban, aki a szerzőket irányítgatja, hogy ebből itt nem kellene annyi, ezt vegyük ki, ezt rakjuk be és a végeredmény jobb lesz – a re-editálás valahol erre a produceri munkára rákontrázás.

Már ha nem annyiból áll a megfejtés, hogy alá egy lábdobot és hagy szóljon a kluban a veretés, miközben a szám kiveti magából a dobot. Én kimondottan nem szeretem, mikor valamit így megbutítanak. Szeretem, ha hallom a koncepciót, hogy miért csinálta, mi volt benne az ötlet, hogy pont ezt a számot újra kellett vágni. Mert nem kell mindenáron mindent újravágni.

Szinte minden műfajból készülnek re-editek, a poptól a rockon át a tánczenéig, de mégis, mik a leginkább elővett stílusok? És mik számítanak a legritkábbnak?

Hagyományosan főleg a klasszikus disco és a soul/funk megy, ami nem meglepő, mert az egész re-editelősdi ebből a közegből nőtt ki. Emellett még a pop számottevő, minden más ritka, amennyire látom. Az eleve dj-barát tánczenéknél értelemszerűen kevés értelme van a re-editnek, de előfordul, és persze mindig előkerülnek különféle egzotikus stílusok, legyen az italo-disco, new beat, afrikai vagy arab zenék, világzenék, de ezeket ugyanúgy ki kell túrni a felhozatalból, mintha eredeti lemezritkaságokat keresnél. A találati arányom, hogy valami megfog ugyanakkora, mint mondjuk 20 éve – csak éppen százszor több zenét kell átnyálaznom a heti megjelenésből ahhoz, hogy megtaláljam azt a 2-3-at, ami tetszik. Biztos van jó re-edit, ami kellene, de ma csak véletlenszerűen kerül elém. Nincs Soundcloud, más felületről meg nem tudok, ahol össze vannak gyűjtve az editorok. A YouTube túl nagy és én még nem is futottam bele re-edit csatornába, de lehet, hogy van. 

Vannak a re-editeken belül is különböző divatok, trendek?

Nem igazán. Inkább különböző megközelítések vannak, mint a re-drum vagy re-groove, amikor csak dobot adnak a zenéhez, a re-touch, amikor csak finoman nyúlnak az eredetihez, vagy a re-rub, a re-dub, a re-vibe és hasonló hangzatos jelölések, de a lényeg ugyanaz. Talán a The Revenge-féle slo mo edit volt az utolsó markáns megközelítés, amikor egy lassabb vagy lelassított számból csak egy kikapott groove megy szinte végig, house-os lüktetéssel. Még esetleg a Nicola Cruz-féle dél-amerikai vonalat mondanám, bár nem tudom, az mennyire edit körbe tartozik, mennyire nyúlnak le más előadókat vagy mennyire sajátok.

Alapvetően kétféle re-edit létezik, mint a zenében általában: az okos, szellemes, meg a buta, egyszerű. Ha veszünk két nagyon ismert slágert, akkor az előbbire példa a már említett Modern Talking re-edit, ami jól „ki van csontozva” és egy teljesen vállalható dubos letfield disco, ennek ellenkezője me4g a Lipps Inc. Funkytownjának Moreno J remixe, ami csak annyi, hogy az eredeti meg van dübögtetve house-os lábdobbal, és kész. Adj hozzá egy táncos klipet, és megvan a több millió kattintás YouTube.-on. Csak hát ebben nincs semmi ötlet: megtufásítom, mert azt veszi a nép. A görög Dim Zach ennek a kattintásvadász hozzáállásnak a mintapéldája: válogatás nélkül re-editel mindent, a lényeg, hogy ismert szám legyen az eredeti, a végeredmény pedig játszható legyen bármilyen mainstream diszkóban. A maga nemében profi, amit csinál, de nekem ő nem editor, inkább csak house-osító, aki annyit csinál, hogy erősebb lábdobot tesz a számok alá. Lehet ezt is jól csinálni, ha csínján bánsz a dobbal, csak épp annyira húzod meg, hogy erőteljesebb legyen, de ne annyira, hogy átmenjen tufa négynegyedbe. Én igyekszem mindig olyan dobot keresni, ha teszek bele, hogy azt hiszed, az eredeti ilyen.

Mondj néhány örök kedvenc, vagy szerinted örök legjobb/örök klasszikus re-editet.

Litfiba – Istanbul (DJ Steef & Relatif Yann Edit). Az eredeti egy török new wave/rock szám, de ha az editet hallgatja az ember, azt hinné, hogy egy italo-discóból csinálták.

2020Soundsystem – The Chase. Ezzel megcáfolom magam, mert ez tulajdonképen „megtufásítás”, de olyan ízlésesen, hogy nem üt el Giorgio Moroder eredetijétől, miközben simán lehetne egy saját 2020 Soundsystem szám. 

The Stranglers – Nice & Sleazy (Rabo&Snob Re edit). Minden punkot kiöltek belőle, de megmaradt az irgalmatlan dög, és ugyan tetek alá dobot, de csak atom megszólalása lett tőle.

Dolly Parton – Jolene (Peter Visti Edit). Halottam már ennek megtufásított house verzióját is, de akkor se tudtam rá azt mondani, hogy nem tetszik. Miley Cyrus előadásában pedig még jobb is, mint az eredeti, de ez az edit fellövi a sztratoszférába a számot. Minden benne van az eredetiből, mégis teljesen más. Ezt megvettem anno vinylen is, szerinte, ennél jobb editet soha senki sem fog csinálni.

A fent említetteken kívül kik azok a re-editelők, akár olyanok is, akik már nem aktívak, akiknek érdemes utánanézni, akik ennek a legfontosabb, legkiemelkedőbb figurái?

Psychemagic, Leo Zero meg mondjuk Rayko azok közük, akik – egy időben – erre szakosodtak, vagy ezzel tűntek fel. De sok producer csinál néha egyet-egyet. A re-editnél inkább az alapanyag a döntő; nem igazán az számít, ki csinálta, hanem hogy miből mit.

Ehhez kapcsolódó kérdés. hogy be lehet-e ezzel törni a zenei életbe, lehet ez egy ugródeszka a dj- vagy produceri karrierhez?

Simán. Terjének sikerült, Raykónak is. Amíg hasított a Soundcloud, engem is hívtak külföldre dj-zni a re-editeim miatt is és sokkal, de sokkal többen hallgatták a re-editeket, mint a sajátokat. Most a YouTube-on én is próbálom újratervezni ezt, de az annyival nagyobb, mintha egy tavat hasonlítanál az óceánhoz, eltűnik benne minden. De az esély ott van.

Mik a re-edit készítés buktatói, nehézségei? Mennyivel könnyebb, másabb ma, mennyit és miben fejlődött az elmúlt húsz évben?

Ma a szoftverekkel nagyon könnyű szétvágni és újra összerakni egy zenét, nem úgy, mint anno, amikor szalagokra másolták a részeket és összeragasztották pepecs munkával. Persze el lehet pepecselni egy re-edittel ma is, és a szoftvereket is meg kell tanulni. Én az első re-editemmel elvacakoltam több órát, pár év múlva meg fél óra alatt megvolt. De most is van, ami elvisz egy egész napomat, mert nem loopra épülő zene, és vacakolni kell, ha nem az jön az eredetiben, amit én odaszánok. Ha viszont jól hallhatóan loop-alapú a zene, akkor technikailag ma pikk-pakk az egész. Az AI-val meg ez még egyszerűbb lesz, az ének kiszűrésében már most is nagy segítség- mondjuk én nem vetemednék rá.

Ugyanakkor az, hogy egy zene mennyire kreatív vagy ötletes. nem függ a technikától. Hallottam már olyan technoid számot, ahol a készítője elbindzsizett vele vagy fél évet, kevergette ide-oda, de én mint hallgató csak azt hallottam, hogy tam-tam-tam, meg némi fehér zaj. Sazabio barátom egyszer mérgében felvette a mosógépét, ahogy zörög, betette a szoftverbe és alávágott egy techno dobot, és azt kell, hogy mondjam, hogy még ez a viccnek szánt cucc is jobb volt, mint sok olyan zene, amivel hónapokat vacakolnak, hogy eredeti legyen a sound design. Mint editor én se lettem más az elmúlt 13 évben, ez nem olyan dolog, hogy fejlődik, változik. Akkor van változás, ha az eredeti szám változik. Én szinte csak régi zenéket vágok újra, mert az én megközelítésemhez azok alkalmasak. Mostani popzenéből ha akarnék se tudnék graboskysat vágni, pedig volt olyan, aki fizetett volna érte. Ugyanígy a markáns ízlés, a zenei rálátás, nyitottság is olyan, ami vagy van, vagy nincs – én úgy látom ez az, ami a mai editorok többségénél hiányzik.

Te hogy figyeltél fel a re-editekre, és mikor vágtál bele (bocs a szóviccért) ezek készítésébe? Ha emlékszel, melyik volt az első edited?

1998 környékén hallottam Angel Molina Funk Me Down című számát. Dob, basszus, kolomp és egy gitár az egész, azt mondtam rá, hogy ez full egyszerű, de milyen ötletes, ezt én is meg tudnám csinálni, csak jó sample kell. Meg persze sampler, ami akkoriban nagyon drága volt. Nos. mint később kiderült, ez a szám egy az egyben egy re-edit, a Spandau Ballet Paint Me Down című számának a lecsupaszítása és átszerkesztése. Ez adta meg a kezdő lökést, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, hangminta alapú zenekészítéssel. Később elém kerültek a Dimitri From Paris.-féle disco válogatások, rajtuk re-editek, de azok annyira nem csigáztak fel, aztán jött a fent említett Modern Talking re-edit 2006 körül, amire azt mondtam, hogy ez igen, ebben van ötlet, nem csak extended version. Pár évet még vacakoltam, aztán valamikor 2010-ben elmentem egy barátomhoz, hogy mutassa már meg az Abletonon az alapokat, hogy kell vágni, kiexportálni és a többi. Az Eddától A kört vettük kezelésbe; én mondtam, hogy mit szeretnék, ő meg megcsinálta, de annyira bindzsizett vele, hogy ez így kevés, minden áron bele akart játszani szintivel, csak nem találta el a hangszínt. Órákon át próbálgatta, hogy milyen szinti kellene bele, mire meguntam és azt mondtam: elég ennyi, ez egy kész re-edit! Nem is adta hozzá a nevét. Viszont amit meg kellett volna tanulnom, azt se tanultam meg, úgyhogy fél év múlva elmentem egy másik haverhoz, hogy csak azt mutassa meg, amit a re-edithez tudni kell. Fél óra volt az egész és még azon a hétvégén kb. öt óra alatt megcsináltam a Love Extra (Ltj Edit) számból a magam újravágását. Nagyon sokat kínlódtam vele, de mikor feltoltam a Soundcloudra, egyből jöttek rá a visszajelzések és az úgy meglökött, hogy a következő hétvégén három re-editet is megcsináltam. Aztán szépen megtanultam magamtól a szoftvert és azt vettem észre, hogy egyre több mindent pakolok a re-editekbe, és innen már csak egy lépés volt az első saját zene.

Mi alapján választod ki, mit editelsz?

Anno mikor elkezdtem, fejben gyűjtöttem a zenéket, amikre volt elképzelésem, aztán ha kellett, megszereztem őket.  Ma már nem keresem külön, hogy mit vágnék újra, majd jön szembe valami. Bár pár hónapja két napom ment el arra, hogy régi new beateket, EBM-eket discogsostam, hátha rábukkanok olyanra, amiből lehet vágni vagy csak dj-szettbe oké nekem, de nem erőltetem. A saját számot se. Rengeteg van még a fiókban, évekig elvagyok, hogy mit tegyek ki streambe vagy adjak oda kiadásra. 

Hogy készül általában egy Grabosky re-edit? 

Ha beszereztem a számot a lehető legjobb minőségben, és épp van időm rá és nagyon kínálja magát, akkor repül is az Abletonba. Amúgy meg egy mappába, aztán ha van időm és kedvem, akkor onnan kotorászok ki valamit és nekifogok. Én a repetitív – de nem a monoton!  – zenéket kedvelem nagyon, ha tánczenéről van szó, azt, ami lassan építkezik és a végére kibomlik. Általában mind a saját számokkal, mind a re-editekkel ezt szoktam megvalósítani. Már, ha hagyja magát. mert van, hogy nem lehet megfogni egy egész loopot. Van olyan re-editem, ami egy 15 perces dzsesszes elszállásból készült és van benne egy nyúlfarknyi rész, amit beloopoltam, és onnan építtettem tovább, miközben az eredetit meg kibontottam. A legjobban azokat szeretem, amiben sok számomra a „kosz” , de van benne gyémánt is. Ezért nyúlok a legtöbbször a 80-as évekhez, amellett, hogy azt imádom, mert ott volt sok olyan zene, ami gagyinak van kikiáltva, de ha jobban megkapirgálja az ember, akkor hallja, hogy ezt nem nyeretlen kétévesek találták ki. Sok akkori szám alja mai viszonylatban is pattent, csak le kell szedni róla a giccses hajtásokat. 

Van-e olyan, hogy Grabosky stílus, amitől felismerhetők az editeid?

Szerintem igen. Általában olyan zenéhez nyúlok hozzá, ami hipnotikus, vagy van olyan rész benne, ami ismételve majd az lesz. A saját számaimra is sokszor hiszik, hogy azok re-editek, mert hát a felépítése, a szám lüktetése nyilván hasonló. Ilyenkor azért sóhajtok egyet, mert bár dicséretnek is felfoghatnám, de azért na. Crimson mondta, hogy hallgatja a magyar editeket és bírja, hogy például Mahagonee re-editjei jazzes, soulos megközelítésűek, az enyémek meg wave-esek. Naná, sok new wave-hez nyúlok hozzá, meg szívem csücske a műfaj.

Melyik a legnépszerűbb (legtöbbet hallgatott/játszott) re-edited, és neked melyik a kedvenced, illetve amelyik szerinted a legjobban sikerült a sajátjaid közül?

A Soundcloudon a Dirty Dancing film egyik betétdalának re-edite volt a legnépszerűbb, aztán feltoltam a YouTube-ra is és azt vettem észre, hogy már 20 000 felett tart, pedig még videó se volt hozzá. Akkor szólt Badihali (egykori Tilos rádiós dj – a szerk.), hogy ez túl nagy hús, te nem ezért vagy szerethető, hanem a különleges, főleg rockos editeidért, hogy meghallod a rockban a tánczenét. Ezen elgondolkodtam. Akkor még kevés zeném volt fent a neten és mivel azt a számot nem csontoztam ki, csak egy dj-verziót csináltam belőle, fogtam és letöröltem, hogy ne ezért kövessenek be. De ott van az én Modern Talking editem, a Diamonds Never Made A Ladyből az is nagy hús, viszont azt tényleg kicsontoztam, annyira, hogy fel se ismerik, hogy ez Talking, mert tele toltam mással, csak kb. 10 másodpercet használtam fel az eredetiből. A YouTube-on ez a legnépszerűbb, és ezt tartom a legjobban sikerült editnek is.

Kedvencem még, amit a Color együttes Meggyógyulsz tudom című dalából csináltam; az olyan, hogy egyszerűen nem tudok betelni vele. Eredetileg egy funkos rockdal, de nálam ilyen intim hajnali tánczene lett belőle azzal, hogy kivágtam belőle a rockos részeket és az ének nagy részét, amiből egyértelmű, hogy a beteg barátnőről szól – mert hát arra hogy lehet táncolni?

Itthon a re-editelésnek nem alakult ki különösebb kultúrája; voltak rajtad kívül még néhányan, és hébe-hóba a mai napig készülnek ilyenek, de tulajdonképpen te vagy az egyetlen aktív képviselője. Mik ennek az okai szerinted?

Akik csinálták, azok inkább saját zenéket csinálnak, csak belenyúltak néha a re-editelésbe. Attila barátom (Mahagonee) csinált sokat, de szerintem azzal, hogy a Soundcloudról kivágták, elment tőle a kedve. Meg kiéli magát grafikában, ha engedik dolgozni a fantáziáját. Én meg azért csinálom, mert szeretem csinálni. Ami kész, az megy a fiókba, mondván, hogy majd ha hívnak dj-zni lejátszom (nem hívnak), aztán lehet öt év múlva feltolom a YouTube-ra; vágok hozzá valami pszichedelikus képet, fúúú, de jó és aztán még az úgymond dj-kollégák se klikkelnek rá, ha kiposztolom. De nem veszi el a kedvem; na ez se robbant be, majd a következő!

Nyilván a specialitásod a magyar számokból re-editeket készíteni. Mennyire lehet ezzel kitűnni nemzetközi szinted, illetve neked sikerült-e, ha igen, melyik volt az a magyar edited, ami a legnagyobb figyelmet váltotta ki?

Érdekes, hogy amikor kaptam figyelmet a Soundcloudon, az nem a magyar editek miatt volt, de benne van a pakliban, hogy ezzel ki lehet tűnni, csak még nem sikerült. A lengyeleknek sikerült. Ők hozták ki vinylen a Korál re-editemet 2020-ban, az kapta a legnagyobb figyelmet, még ilyen-olyan dj-szettekben is hallottam. Persze ez sem akkora szám, de így is kb. ötször nagyobb elérést jelent, mint amit mondjuk egy másik magyar re-editem hoz. Nagyon csalóka ez, hogy mi kap ma figyelmet, mi nem, de nekem nem is az a figyelem kell, amit az algoritmus ad, hanem az. amit a zeneértők jelentenek- és még hozzájuk is nehéz eljutni. 

Volt a Hungarian Edits & Cuts kezdeményezés, de rövid ideig futott. 

Igen, azt a YouTube-csatornát Mahagonee Attilával csináltuk, de nagyon kevesen kattintották a videókat, meg rajtunk kívül nem csinált senki re-editeket, akkor meg minek?

Szerinted hozzájárulhat(na) az editelés a magyar zenék nemzetközi megismertetéséhez?

Naná! Volt már rá példa, még ha kevés is. Ahogy én fedeztem fel már így kelet-európai ritkaságot vagy más nemzet kincseit, úgy megteszi ezt más is. Csak azért nincs ennek látszatja, mert kevesen vadásznak re-editekre. A dj-k keresik és játsszák ezeket elsősorban, így elvileg rajtuk keresztül kaphatnának figyelmet magyar zenék is. ha készülnének belőlük jó re-editek. Nekem egyszer írt egy kanadai dj, hogy a Muzsikás Együttes Adjon Isten minden jót editemet lejátszotta egy klubban és az asztal tetején táncoltak az emberek. Én meg a megboldogult Fogasházban tele táncteret ürítettem ki vele ☺ 

A re-editekkel tűntél fel, majd fokozatosan a saját zenéidre, a produceri énedre tevődött át a fókusz. Néhány éve aztán újra felvetted ezt a fonalat  minek köszönhető ez? És mi mozgat még ebben, mi tartja fent a késztetést, a kedvedet még ma is az editeléshez?

Volt egy  négyszámos white label vinyl megjelenésem  az hozta vissza a kedvem, és hogy olyan ismerősök kerültek elő, hogy vennének a lemezből, akiről azt se tudtam, hogy tudja, hogy egyáltalán én alkotó ember lettem, a dj-zés mellett. Ezek pont olyan zenék voltak, amiket nagyon átforgattam, többek is voltak mint újravágás. Ez adott új lendületet, hogy van ennek értelme, azonkívül, hogy engem szórakoztat. 

Íme Rick Astley viágslágere, ahogyan Grabosky hallja – és ahogy te még biztosan nem hallottad: