A progressive house aranykorát a ’90-es évek elején élte, a revival a 2000-es évek elején köszöntött be hatalmas elánnal, majd a harmadik nekilendülésre a 2010-es évek elejéig kellett várni. Érdekes tény, hogy a harmadik hullám gerjesztői magyar producerek voltak, akik elárasztották produkcióikkal a hazai és külföldi digitális kiadók repertoárját 2006-tól kezdve. Alábbi írásunkban a harmadik hullámra és azokra a producerekre és kiadókra fókuszálunk, akik nagyban formálták, illetve köztudatban tartották a progressive house-t (még úgy is, hogy a Beatport elhibázott logika mentén a később EDM címke alá átsorolt kommersz fesztiválzenéket is itt futtatta).
Tovább vitték a hagyományokat, de nyitottak maradtak az új hatásokra
A második nagy progressive hullám (amit olyan nevek fémjeleztek, mint John Creamer & Stephane K, Deep Dish, Quivver, Tarantella vs. Redanka, Sander Kleinenberg, Chus & Ceballos, Chab stb.) kezdett már kifulladni a kétezres évek derekára, a sok hipnotikus, sötét, törzsi, kántáló prog gyakorlatilag önmagát írta le folyamatosan, a producerek egymásra licitáltak a semmitmondó zenék kapcsán (némileg belengetve a minimal, electro későbbi világuralmat). Felbukkantak viszont olyan lelkes producerek, akik építettek a korábban már bevált receptre, viszont tovább gondolták a műfaji kereteket és fuzionálva trance-szel, tört ütemekkel és deep house elemekkel létrehozták a saját progressive vibe-jukat.
A progressive jelzőt mindig is az előremutató, újszerű zenékre aggatták rá, igaz ezzel a kezdet kezdetén a house-ban akarták elkülöníteni a klasszikus hangzást az epikusabb fajtától. Ha összevetjük a harmadik generációs munkákat az eredeti progressive house darabokkal, rengeteg hasonlóságot találunk köztük. Itt is működnek a puha dobok, a karakteres bassline-ok, élénk percussion-ök, mindez hosszan elnyújtott építkezéssel, trance-re jellemző hosszú kiállásokkal, hipnotikus szőnyegekkel és epikus dallamokkal.
A fordulópont: a grúz tesók gondoltak egy nagyot
Kiadói szinten igazi fordulópontként a Mistique Records 2008-as felbukkanást tekinthetjük, akik ezt követően gyakorlatilag ipari mennyiségben ontották magukból a megjelenéseket és gyűjtötték egy helyre a tehetségeket.
Az alapító Michael & Levan grúz testvérpáros, valamint Stiven Rivic együtt vitték a saját produkciókat és a kiadó dolgait is. Később sublabeleket is indítottak a különböző zenei vonalak szétválasztására, így alakult meg a Mistique Digital, a Mistique Dream és a Mistique Emotions. Összességében a label katalógus jóval ezer kiadvány felett tart, s a mai napig aktívak. A kezdeti időszakban orosz (és egykori szovjet utódállamokból érkező), magyar és dél-amerikai artisztok adták egymásnak a kilincset itt. Szinte alig jött ki akkoriban olyan kiadvány, amin legalább egy magyar vonatkozású verzió ne lett volna. Ez azért is nagy szó, mert elég nívós társaság verődött itt össze rövid idő alatt, hiszen olyan nevek bontogatták itt a szárnyaikat, mint Basil O’Glue, LoQuai, Exoplanet, Timewave, Juan Deminicis, Cj Art, Ziger és Blusoul. A hazai line up-ból sokan a mai napig aktívak pl. Kay-D, East Cafe, Dynamic Illusion és Retroid, csak hogy párat említsünk.
„A kezdet elég döcögős volt, akkoriban igazi vadkeleti állapotok uralkodtak a digital labelek terén” – emlékezett vissza erre az időszakra Kajdi Krisztián alias Kay-D. „Az aláírt szerződések kb. semmit se értek, a kiadók 95%-a nem fizetett royalty-t, egy részük pár kiadvány után nyom nélkül megszűnt, egyeztetés és masztering nélkül adták ki a zenét, stb. 2009-ben kezdett a szcéna érezhetően éledezni megjelentek nagyon lelkes emberek nagy tervekkel ilyen volt pl. a Mistique Music csapata is. Készíttettek egy ütős logót, weblapot, és elkezdték leszerződtetni a műfaj húzóneveit, hogy a legnagyobb és legjobb progressive labelt hozzák létre. Komoly promócióba is kezdtek, hogy újra felfuttassák a stílust. Nagyon jó barátságba kerültem az egyik alapítóval, Stiven-nel, aki folyamatosan fűzött, hogy írjak alá velük exkluzív szerződést, hogy csak náluk adom ki az összes zenémet ráadásul meghívott családostól a horvátországi nyaralójába. Öt éven keresztül voltam náluk exkluzív artiszt, az összes EP-m és három albumom is náluk jött ki.”.
Ezzel párhuzamosan a világ másik felén is megfelelő táptalajra lelt az új hangzás. A dél-amerikai vonal 2007 óta kezdett rohamosan erősödni, az első labelek, melyek kimondottan ezt a légies, de mégis energikus stílust képviselték az a Balkan Connection South America (alapította: Ogli Gee Cash) és a Panda Recordings (alapította: Gui Sheffer aka Tropical Highlight) voltak. Egy röpke évtizedet követően a dél-amerikai kontinens kitermelte a maga kedvenceit és saját hangzását, elég csak Marcelo Vasami, Juan Deminicis, Nicolas Rada, Frangellico, Kintar, Kamilo Sanclemente és Fernando Ferreyra nevét megemlíteni.
Persze a kiadói munka DJ támogatottság nélkül nem működött volna. A régi nagy progi DJ-k közül sokan (Anthony Pappa, Dave Seaman, Sasha, John Digweed) elfordultak más irányokba, mások óvatosabban frissítették a repertoárt és megmaradtak a kaptafánál. Ebbe az utóbbi kategóriába sorolható a Global Underground veteránja Nick Warren is, aki előszeretettel szupportálta az új előadók munkáit mixlemezein és élő fellépésein. A másik kitartó progressive harcos Hernan Cattaneo volt, aki a mai napig előszeretettel játszik demókat a földijeitől Resident nevű rádióműsorában, illetve 2009-ben alapított Sudbeat kiadóján is rendszeresen lehetőséget biztosít dél-amerikai tehetségeknek, emellett sok magyar vonatkozású darabot is szupportál.
Látva a pozitív példát egyre több ismert DJ csempészte be ezeket a hangzásvilágú zenéket a szettjeikbe, a szépen bővülő digitális rádióállomásoknak köszönhetően pedig rengeteg helyről kezdett el szólni ez az irányzat, gyakorlatilag elérhetővé vált a nap 24 órájában.
Ismertebb nemzetközi progressive kiadók és előadók:
Kiadók: Sudbeat, LuPs, Silk Digital, Jetlag Digital, Toes In The Sand, No Smoking Recordings, DeepSessions Recordings, Sudam, RPO Records, Bonzai Progressive, Loöq Records, Flow Vinyl, Inkfish Records, Contrast Records, 68 Recordings, Stripped, Plattenbank, Baroque, Nueva Digital, FriskyRecords, Proton Music, Balkan Connection, Balkan Connection South America, Soundteller Records, Iconyc, 238*West, Carica Records, Acunadeep, Mestiza, Clinique Records, Panda Records.
Előadók: Cid Inc, Silinder, Dmitry Molosh, Erdi Irmak, Faskil, Dark Soul Project, Hypnotic Duo, Mike Griego, CJ Art, Ozgur Ozkan, Relaunch, Timewave, Frangellico. Espen, Michael, Levan and Stiven Rivic, LoQuai, Juan Deminicis, Marcelo Vasami, Phonic Scoupe, Progress Inn, Hernan Cattaneo & Soundexile, Michael A, Ziger, Basil O’Glue, Gai Barone, Rick Pier O’Neil, Matias Chilano, Stanisha, Napalm & d-phrag, Kastis Torrau & Arnas D, Tropical Highlight.
Hazai fronton — ahol mindig is megvolt egy szűk, de annál lelkesebb felvevő piaca a prog-nak — az első lépéseket két kiadó tette meg az újvonalas progressive house platformon. A FeralCode Records-ot (2005-2009) Kocsis Ferenc aka FeralCode alapította, viszonylag rövid működése alatt lehetőséget biztosított ismertebb magyar neveknek (Coldfish, Lank, Sanfranciscobeat, Snake Sedrick), illetve feltörekvő tehetségeknek (pl. Retroid, Dynamic Illusion, Adam Byrd, Jozef Kugler, Elfsong, Marrakech), akik közül később sokan a Mistique-n is sokszor felbukkantak. Tiszteletét tette egy erős nemzetközi line up is, így V-Sag, Simuck, Micah, dPen. Facundo Mohrr, Marcelo Vasami, Moonbeam és Faskil.
„A kiadó indulásában nagy szerepe volt a Proton Radio ’Lost In The Moment’ (a szerzők: Marc Mitchell & Deepsky) remix versenyének, melynek a magyar részét én szerveztem” – avatott be a kezdetekbe Kocsis Ferenc. „Ott ismertem meg Coldfish-t, Retroid-ot, és velük később lényegében el is indult a label. Olyan kiadót szerettem volna, ami teret ad fiatal, feltörekvő zenészeknek, és időnként az én trackjeim és remixeim is megjelenhessenek. A progressive house akkor nagyon menő volt, szépen lelassult a korábbi évek trance, techno csapatásából, szép hosszú melodic építkezések, breakdown jellemezte, ma már viccesen hangzanak az akkor sztenderd 7-12 perces zenék. A kiadó elsősorban ebben a stílusban dolgozott, de azért voltak tech, minimal, vagy electro beütésű számaink is. Ez tényleg a digitális kiadások kezdeti évei voltak, és többször vezettük a prog house chart-ot például a Beatport-on, izgalmas volt. Ahogy a kiadónak jöttek a megjelenései, egyre több demót is kaptam, nagyon erős volt a magyar és a dél-amerikai vonal, de tényleg szinte minden földrészről voltak zenészek, akikkel együtt dolgozhattam. 2005 novemberétől 2009 tavaszáig több mint 40 megjelenésünk volt két albummal, és akkor már szinte minden digitális platformon elérhetőek voltunk.
A másik jelentősebb kiadó a Sojka Péter által szintén 2005-ben alapított és Snake Sedrick-kel, mint A&R menedzserrel a fedélzeten meginduló Tilth Music volt. Snake Sedrick ekkoriban már elismert név volt, s sikerült a labelhez a hazai kontingens (Francis Blaid, Jay Lumen, Lank, Max Demand, Human8, Soliquid) mellett olyan arcokat is csábítani, mint Cassino & Laben, Eelke Kleijn & Nick Hogendoorn vagy éppen az orosz Mango.
Nem szabad kihagyni a felsorolásból Foundation kiadót sem, mely a klasszikus progi irányából jött Chriss (ma már Chriss Ronson) irányításával, magyar előadók munkáival. 2004-ben a ’The Trip’ című Chriss mixelte CD-vel indult a kiadó, majd sok Quasar-os (Chriss & Richie a Draft-ból) anyag gondozója volt. Emellett megjelent itt B.Craack, Faces, Marrakech, Lank és Yvel & Tristan is.
A 2010-es évekre fordulva a digitális kiadóalapítás még egyszerűbb lett, így egyre több hazai label bukkant fel (Perfect Session Digital, Stellar Fountain, Reelaux Digital, Star Dive, Hot Cue Music, Consapevole Records, Embliss Records) az új progressive egén. A feltörekvő magyar producerek is érkeztek szép számmal, akik erre a hangzásra építették fel az imidzsüket. Az évtized egyértelmű hazai sztárja produceri vonalon Reisz Róbert aka Robert R. Hardy volt, aki hihetetlen munkabírásával és egyedi hangzásvilágával világszerte rengeteg rajongót szerzett magának. A srác, aki napközben a dunaújvárosi vasműben dolgozott, esténként – szabadidejében a szenvedélyének hódolt és zenéket írt töretlen akarattal és még Argentínába is eljutott egy turné keretében. Mindenképp meg kell említenünk még a hatvani Nánai Pált aka Napalm-ot is, aki a bolgár d-phrag oldalán viszonylag rövid idő leforgása alatt elég impozáns diszkográfiát hozott össze. A harmadik sikersztori Kaszás Gáboré aka East Cafe-é, aki nem mennyiséggel, hanem minőséggel szerzett állandó helyet magának Hernan Cattaneo DJ szettjeiben (és a rádiósokban is), baráti kapcsolatuk eredménye, hogy az argentin DJ magyar nyelvre fordított önéletrajzi könyvének második, javított kiadásánál Gábor volt a zenei szaknyelvi lektor.
Ha már Gáborok, druszája Kovács Gábor alias Aeron Aether is említést érdemel, aki nem kisebb fegyverténnyel büszkélkedhet, minthogy az ibizai ikon, trance félisten angol Matt Darey 2012-es ’Blossom & Decay’ című szerzői albumán három track-ben (’Blossom & Decay’, ’Chasing The Sun’, ’Into The Blue’) is társszerzőként működött közre. Ilyen szerzői magasságokig egyelőre másnak nem sikerült felérnie rajta kívül a hazai prog szcénából.
A sokszínű alkotói bázis, a folyamatos nemzetközi pozitív szakmai visszajelzések, illetve a stílus gyökereihez fűződő komoly helyi kötődés ellenére sem láthatunk giga progressive house-ra építő rendezvényeket hazánkban.
„A progresszív műfaj itthon mindig is a rétegzene kategóriába tartozott, nem övezi akkora hype, mint például a techno-t” – adja meg választ a fenti ellentmondásra Kollár Erik alias Erich Von Kollar, aki alapítóként 2011 óta viszi sikerrel a Stellar Fountain Records-ot, illetve DJ-ként folyamatosan lép fel hazai és határainkon túli progressive bulikban.
„Hozzávetőleg pár száz főt számlálhatunk hazánkban, akik aktívan követik a stílust, de ebbe azok is beletartoznak, akik már nem partiznak aktívan. Ezen okok miatt nehezen tölthető meg egy-egy klub a stílus keretein belül megrendezett bulikon. Egy-egy világsztár headliner segítségével garantáltabb a siker, de így sem egyszerű. Segítségükkel könnyebb bevonzani az embereket, viszont ennek a másik oldala az, hogy valószínű a közönség jó része ilyenkor inkább csak a hype és a külcsín miatt jelenik meg. A magyar producerek és dj-k kezében ott van a kulcs, hogy buliról bulira valami újat mutassanak a közönségnek a stíluson belül: a még meg nem jelent saját produkciókkal és a különböző kiadóktól, külföldi kollégáktól kapott promó zenékkel mindig valami plusz csavart és új izgalmakat hozhatnak el a közönség számára. Ezt a fajta kíváncsiságot és nyitottságot pozitívan tapasztaltam déli szomszédainknál, a szerb éjszakák során. Sok esetben huszonévesek is eljönnek a progresszív bulikra és örömmel látom, hogy élvezik is, amit hallanak. Itthon erre ritkán van példa. Magyarországon a 30-as és 40-es korosztály van jelen inkább ezeken a rendezvényeken. Hollandiában pedig rendszeresen a szerb példa ellenkezőjét tapasztalom, ott az 50-es, sőt van, hogy 60-as korosztály is megfordul és kiengedi a gőzt egy progresszív utazás során. Máltán és Spanyolországban is van egy mag, ami szépen épül és igyekeznek gondozni a stílust hazájukban. Németország inkább techno orientáltabb régió, de a keményebb vonalas progresszív zenékkel az ottani közönséget is meg lehet fogni, ahogy a berlini tapasztalataim mutatják. Volt szerencsém Görögországban és Szlovákiában is zenélni és látni, hogy vannak szimpatikus kezdeményezések ezen országokban is. Külföldön járva, és ottani emberekkel beszélgetve jól látszik az, hogy ismerik és tisztelik a magyar progresszív előadókat. Jóleső dolog, amikor honfitárs kollégáimmal emlegetnek minket és a zenéinket. Ilyenkor érzem azt, hogy büszke vagyok a magyar progresszív szcéna képviselőire. Elmondható szerintem, hogy a hazai producerek/DJ-k világszinten elismert hírnökei a stílusnak.”
Ismertebb magyar progressive kiadók és előadók:
Kiadók: Foundation Records, Tilth Music, Feral Code Records, Morphosis Records, 7 Seas Records, Stellar Fountain, Embliss Records, Consapevole Records, Time Capsule, Arrival, SoulArt, Perfect Session Digital, Reelaux Digital, Cre8tion Records, Star Dive, ITOM Records.
Előadók: Mad Morello, Robert R. Hardy, Yura, Chris Drifter, Moti Brothers, B.Craack, Shock Osugi, VG & Dave Sullivan, Dynamic Illusion, East Cafe, Yvel & Tristan, Retroid, Faces, Downkill (DK), Francis Blaid, The Stain, Snorkle, Ricardo Piedra, Kay-D, Soundstorm, Arion Grey, Silence ‘O’ Phobia, ZB, Aya Mavra, Elfsong, Jabocca, Robert K, Aeron Aether, Solex, Human8, D-Slide & Doxx, Dave Ferol, Paul Martinez, Reelaux, Deep Shepherd, Jose Tabarez, Peter Meatman, Fiddler, Graham Lloris, Philowz’O, John Drummer, Adam-P, Several Spirits, MiraculuM, Erich Von Kollar, Ghoeyash, Andy Weed, Napalm, Six (HU), Underground Ticket, T. Magic.
Hagyaték és jövőbe tekintés: hova tovább progressive house?
A zenei ciklikusság elve alapján borítékolható, hogy egy stílus népszerűsége egy ponton – zenei túltelítődés és kommercializálódás miatt — jócskán visszaesik, majd pár év underground lét után némi vérfrissítéssel, új elemekkel megerősítve visszatérhet. A progressive harmadik hulláma nem hozott akkora óriási kereskedelmi sikereket, mint az első kettő. Csak néhány igazán sikeres előadót, DJ-t (Dmitry Molosh, Cid Inc, Kamilo Sanclemente, Marcelo Vasami) termelt ki, viszont a zenei telítődés erősen veszélyezteti a szcénát, mivel rengetegen álltak rá például Dél-Amerikában, hogy a Hernan Cattaneo által patronált stílusban a keze alá dolgozzanak saját megjelenéseikkel.
„Azt nem látom magam előtt, hogy fiatalok (értsd: 18-25 éves korosztály) ezreit mozgatja majd meg a jövőben, de bizonyos például a trance elemeket előtérbe helyező, így kicsit kötöttebb, Anjuna-s vonal él és virul a világban„– próbált meg a jövőbe látni Kaszás Gábor alias East Cafe, aki a harmadik hullám kezdetén bukkant fel első produceri munkáival és azóta is aktívan megmaradt a stílusnál.
„Az organic sem virágzott még el, ezek a hangzások, talán nem ilyen letisztultan, de mind fellelhetőek voltak anno egy progresszívnek titulált est bizonyos pontjain. A kicsit zakatolósabb, sötétebb grooveokkal operáló trackek talán most kezdenek újra vérfrissítést és esetleg teret kapni. Lásd Meanwhile sikere a Beatport-on vagy Alex O’Rion új kiadóját. Guy J bezárta a Lost & Found-ot, ami a Sudbeat (és sok más kiadó) mellett otthont adott ezeknek a zenéknek, de van utánpótlás, ez látszik.”
Az elmúlt három évtizedben a progressive house folyamatosan jelen volt, ha nem is mindig a fősodorban, de folyamatosan frissült és formálódott az adott korszak igényeinek megfelelően. A kérész életű irányzatokkal ellentétben a progressive house-nak komoly zenei hagyatéka van.
„Akár komplett stílusokat vehetnénk ide, mint például a melodic techno vagy az organic house, ami lényegében egyenes ági leszármazottja a progressive house-nak (és a deep house-nak)” – összegzett Gyarmati Dániel alias Dynamic Illusion, a Star Dive kiadó társtulajdonosa, DJ és producer. „De ha egy egyszerű példát kéne mondani akkor az idei Historical Tales-es Hernan Cattaneo fellépést hoznám fel, ahol a fiatal partizóktól kezdve egészen a sok gyermekes családos veterán arcokig mindenkivel volt lehetőségem együtt örülni és ünnepelni az intelligens elektronikus tánczenét, aminek a valódi lényege talán az, hogy ledöntse a stílusok, társadalmi csoportok, és korosztályok közötti különbséget. A progressive house ettől igazán fantasztikus, és egyedi. Ezt „natívan” tudja. Minden benne van a stílusban, ami segített megélni az érzéseimet, és kísérni az életemet. Ha kellett vidám volt és könnyed, de alkalom adtán sötét és erőteljes. A groove-jaiban teljes volt színpaletta a törzsi ritmusoktól kezdve a repetitív fémes hangokon át a könnyed breakbeat-ekig. Egy szó, mint száz minden benne volt, és nem félt kísérletezni a stílus egészen elvetemült remake-ekkel vagy akár vokálos darabokkal sem.”
A Hungarian Progressive House Vibes a cikk Spotify soundtrack-je, innen elérhető:
Képek forrása: Greyloop archív, Erich Von Kollar FB, www.progresivnasuza.com
Comments are closed for this post.