Beszámoló: Cinematiné

Az tavalyi év klubjának megválasztott hajó orrteraszán rendezett buli egy rendkívül jó kezdeményezés volt, ami azóta is igazán népszerű. Ettől függetlenül valószínűleg mindenki egyetért velem abban, hogy “lángoktól ölelt kis országunkban” nem igazán jellemző, hogy a valóban Ibizát idéző nyári forróságból kifolyólag egymást érnék a nappal megrendezett szabadtéri bulik. Részemről ez volt az első ilyen jellegű rendezvény így azonnal hozzáteszem, hogy nagyon nagy kár. Nyilvánvaló, hogy a Hajógyári sziget egyik erről elhíresült és a mexikói kukoricasörről elnevezett klubja most nem mérvadó történetünk szempontjából. Viszont az, amit a Cinem Hall, a Hi!Fly és a The Debut csapatai elénk varázsoltak szombaton, egy olyan követendő példa ami nagyban befolyásolhatja a következő nyár – vagy talán már az idei (?) – klubéletét. A Kopaszi gáton található Café Del Rio klubban megrendezett Cinematiné-tól azóta is hangos a legnépszerűbb közösségi portál! A három külföldi, Davide Squillace, Matthias Tanzmann és Nick Curly mellett a hazai élvonalból a már említett két brigád mellett a Badgirls volt felelős a zenei aláfestésért és a remek hangulatért egyaránt.

968855_702472469767927_1998549427_n
A lemezjátszóknál: Davide Squillace – forrás: Cinema Hall Facebook

A hely sajátosságaiból adódóan fenntartásaim voltak a közönséggel és ebből adódóan magával a bulival kapcsolatban. Néhány tézis ugyan részben beigazolódott de szerencsére nincs miről rossz véleményt alkotnom. Valószínűnek tartom, hogy egy éjszakai  bulira nem fogok sosem ellátogatni a Rio-ba mivel sem zeneileg sem a törzsközönséget tekintve nem az én világom. Ellenben nappal, déltől, melegben, napsütésben olyan atmoszférája volt az egésznek, amit itthon még nem tapasztaltam. Zeneileg nem feltétlen azt kaptam amit vártam –  a szerettem volna talán helytállóbb – de még ez sem tudta elrontani az összképet.

Az eredeti terv szerint “édes-négyesben” vágtunk volna neki a túrának de máshogy alakult így végül ketten indultunk el délelőtt a Rákóczi hídhoz. Első bálozóként és okostelefon hiányában sikerült a gát rossz oldalán elindulni … Így a tervezett 12:00 óra helyett egy laza félórás késéssel sikerült is megérkezni a klubba. Bejutás 1 perc – lett volna – ha nem mard rajtam egy belépő amit szerencsére sikerült néhány percen belül értékesítenem a bejáratnál – ezúton is köszönöm a jegyeket áruló két hölgy segítségét és ha egy tikett erejéig is de ronthattam a bizniszüket :-)

Mikor beértünk már Davide Squillace kellett volna, hogy a pultban álljon, de még a Badgirls csapatának tagjai váltogatták egymást a lemezjátszók mögött. Az okokról nem tájékozódtam, de utólag jó döntlésnek bizonyult, hogy a külföldiek csak kicsivel később kaptak főszerepet – sajnos azt leszámítva, hogy Tanzmann-t így nem tudtam végighallgatni. Azonban így lehetőségem volt leülni a hosszú seta után egy kicsit, meginni egy-két frissítő sört és elolvasni a sportnapilap aktuális számát a klub hátsó részében. Mikor végeztem a szombati sporthírek böngészésével már elég szép számú közönség gyűlt össze, a tánctéren pedig elkezdett forrósodni a hangulat. Davide Squillace pakolta a zenéket, akit – akárcsak a többieket – először sikerült meghallgatnom, de talán túl későn. Nem kritizálni akarok és nem is merülök bele mélyebben a “Napolitan techno” történetébe de számomra az volt az “igazi” tőle és Marco Carola-tól is amit nagyjából 2005-ig alkottak. Persze változnak a trendek és szakmailag valamit több más szempontból is láthatóan megérte mindkettejüknek váltani, de arról a tech house/minimal-techno vonalról amit most ők képviselnek már évekkel ezelőtt minden bőrt lehúztak és nekem már nem tud semmi újat nyújtani. A közönség szemmel láthatóan erre volt vevő de a trackek nagyrészéről elmondható, hogy ha a manapság mértékadó zöld színű online zene-store tech house kategóriájának zenéi közül válogatunk, nagyjából minden tizedik darab belefért volna Squillace DJ szettjébe. Persze voltak nagyon kellemes deep-house zenék amik nekem is jobban tetszettek, sőt nagyon nagy piros pont, hogy játszotta az idei nyár egyik slágerét a Breach – Jack-et amire elsőként tapasztaltam kollektív megőrülést.

1009824_702475523100955_1081048301_n
Kollektív megőrülés Nick Curly szettje alatt – forrás: Cinema Hall Facebook

Nick Curly már jóval szélesebb zenei skálán mozgott. Nem tudom megmondani pontosan mennyit játszott, de nekem kevesebbnek tűnt mint az előtte fellépő talján lemezlovas. Ismerem a munkásságát, követem évek óta mint producert/remixert- véleményem szerint ez utóbbi oldala sokkalta erősebb. Habár játszott ő is néhány kattogósabb, tech-house/minimal tracket de szerencsére nem ezek voltak túlsúlyban hanem a remixekre jellemző vonal. Zenéit a mélyebb dallamok és teltebb basszusok jellemezték rövid kiállásokkal. Már érezhető volt, hogy a közönség kezdi egyre jobban átadni magát a zenének és a tánctéren egyre jobban elszabadul a pokol. Mivel Squillace szettjét inkább csak ráhangolódással töltöttem ekkor tapsztaltam először azt – nem tudom kinek az ötlete volt de nagyon nagy pacsi érte !!! – hogy a közönség DJ pult előtt táncoló része a kiállás alatt leguggol majd az első felhangzó basszussal egyidőben felugrik magasba emelt kezekkel. Láthatóan Curly sem tudta hova tenni először de sokadjára már ő is jókat mosolygott rajta.

Már délután 5 óra is elmúlt, mikor jött az általam legjobban várt fellépő: Matthias Tanzmann. Közel 1,5 évtizedes zenei múlt, egy remekül koordinált, magából a jobbnál jobb releaseket megszámlálhatatlanul öntő saját kiadó majd 2007 óta az ibizai Circoloco és DC10 rezidenciája. Impozáns! Ettől függetlenül eddig sosem sikerült elkpanom itthon, bár ha jól tudom nem is jár ide féléves rendszerességggel. Valójában azt kaptam tőle amit vártam. Folytatta a Nick Curly által elkezdett munkát, tartotta ugyanazt a szintet, nem volt hullámzó a szett és láthatóan nagyon jól is érezte magát. Akadt ugyan egy-két kommerszebb darab de ettől a néhány kivételtől eltekintve csak hibátlan house zenék szóltak. A szett fénypontja, az időtlen klasszikus, ami nálam mindent vitt pedig Gabriel Ananda és a 2006-os: Doppelwhipper. Leírhatatlan feelingje volt! Részemről itt véget is ért a rendezvény, mivel még jelenésem volt máshol de ekkor azt éreztem mint az a sportoló aki a csúcson hagyta abba!

1004479_702477053100802_695576279_n
A hangulat végig fantasztikus volt – forrás: Cinema Hall Facebook

Jó zenék minden bulin vannak, itt is hallhattunk nem is egyet. Természetes, hogy zenei ízlésünk nem egyforma. Itthon vagy vezetés közben én már egyre ritkábban hallagtom ezt az ibizai feelinget idéző tech-house/minimal stílust de hülye lennék, ha nem látnám be: egy napsütötte nyitott klubban, egy ilyen forró nyári délutáni mókához ezek tökéletesen passzolnak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a látvány, mikor délután kettőkor egy fél klubbnyi ember ugrál önfeledten eg-egy ilyen darabra. Azért azt is meg kell hagyni: valahol szerintem kurva gáz, hogy az aftermovie 90%-a seggekről szól. Nem volt ez másképp a szombati buli utáni kis összefoglaló esetében sem. Valamit a szilikoncicik mennyisége is kicsit magasabb volt az eddigi átlagnál – legalábbis amit a magam részéről megszoktam e-zenei klubrendezvényeken. Ez persze egyáltalán nem negatívum, hülyén is hangzana egy férfi szájából :-) Az meg sokkal súlyosabb probléma volna, ha bojkottálnám ezek egy hanyag fejmozdulattal és oldalrapillantással történő megtekintését! A gond csak az, hogy ezek a hölgyek és partnereik többsége nem azt a szórakozási format képviselik amit egy magam fajta előnyben részesít, de summa summarum az itt megjelentek létszáma és viselkedése bőven belefért az elfogadható kategóriába!

Ha valakinek eddig nem sikerült levonni a konklúziót, segítek: Akik jelen voltak és akikkel a későbbiekben beszélgettem erről a délutánról, szinte kivétel nélkül pozitív véleményt alkottak a rendezvényről akárcsak én. Az egyetlen olyan pont, amit többen is kifogásoltunk, a jegyár. Nem látok bele a promóterek lapjaiba így nem szeretnék ebbe mélyebben belemenni, de: az elővételes áron 3000 HUF-ért vásárol belépő három ilyen kategóriájú fellépőért cserébe simán belefér, viszont a hazai bulidömpinget figyelembe véve a 4000 talán egy kicsit soknak tűnik. Ettől függetlenül aki ennyiért jutott be valószínűleg az élmény kárpótolta mindenért!

Kedves kompetens crew tagok, tisztelt hölgyek és urak: még sok-sok ilyen built szeretnénk megélni a közeljövőben és köszönjük!


Szólj hozzá!

Leave a Comment