Nehéz újat írni egy olyan fesztiválról, ahol tizenötödik alkalommal vettem részt. A nyár beköszöntével egy dolog volt biztos korábban: VOLT – Sound kombinált bérlet. Mára egy kicsit lazítottunk a tempón így az elmúlt évek szokása szerint kiválasztottunk egy napot, ahová megpróbáltuk besűríteni a fesztivál négy (vagyis most már öt) napjának eseményeit.
Az idei választás keddre esett. Nevezhetjük nulladik napnak is. Még csak félgőzzel üzemelt a fesztivál. Ez a nap a Depeche Mode-ról szólt. Az angol zenekarról talán felesleges is írni ebben a bevezetőben. Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású zenekara idehaza, számos alkalommal megfordultak már nálunk, de ez volt az első, hogy fesztiválkoncertet adtak Magyarországon.
„Induljunk minél korábban, hogy mihamarabb elmerüljünk a fesztivál forgatagában” – minden évben ez a jelszó, aztán legtöbbször nem lesz belőle semmi. Idén meg aztán különösképpen. Miután megérkeztünk Sopronba, családlátogatással kezdődött a program. A Depeche Mode hazai ismeretségét mi sem bizonyítja jobban, hogy még nagymamám is Depeche Mode dalokat játszott a youtube-on, mert ezeket a zenéket ő is mind ismeri.

Tipikus soproni életkép
Tipikus soproni életkép

VOLT = eső. Voltak évek, amikor gumicsizma és esőkabát nélkül nem volt ajánlatos elindulni, mert végig esett az eső.Ha jól emlékszem, talán 2005-ben történt, hogy négy napon keresztül megállás nélkül szakadt az égi áldás és talán összesen egy negyed órára, ha kimerészkedtünk a nagyszínpad környékére. Az eső az még csak hagyján, de 13 évvel ezelőtt teljesen más volt komfortfokozatról beszélhettünk. Hol volt még a műanyag padlóborítás, vagy akár a széna és a fűrészpor, ami segít a sártenger eltüntetésében?!
volt6
Idén pedig rögtön az első nap, kapunyitás után elkezdett szakadni az eső. Ez rajtam kívül senkit nem zavart különösebben. Ha már úgyis elázunk, akkor ázzunk el belül is. Természetesen meg is lett ennek a böjtje, este hét is elmúlt már, mire megérkeztünk a fesztivál bejáratához. Első nap, csúcsidő, szakadó eső és lassan kezdődik a Depeche Mode: nyilván mindenki úgy gondolta, hogy mostanra időzíti a karszalagok átvételét. Emiatt aztán akkora kígyózó sorok alakultak ki a bejáratnál, hogy a látványt még a Nokia 3210-esem kijelzője is megirigyelte volna. Ekkor már tudtam, hogy a Depeche Mode előzenekarként felléphető Belga-ról lemondhatok. Öröm az ürömben, hogy a sorbanállás alatt tisztán kihallatszott az egész koncert. Bár ezt még utólag sem tudom eldönteni, hogy örülnöm kéne, amiért legalább hallottam őket, vagy bánkódni,amiért nem láttam. A sorbanállást egyébként hősiesen tűrte mindenki, senki nem panaszkodott. Szerintem mindenki nagyon is jól tudta, hogy mivel jár, ha a lehető legszarabb időszakban érkezik.A VOLT közönségét legjobban a Magyar Hírlap beszámolója jellemzi. Ezt muszáj szó szerint bemásolnom: „Az esti koncert előtt még mindenképpen szükségét éreztem némi táplálékbevitelnek, így beruháztam egy sajtos lángosra. Korai vacsorám elfogyasztása közben teljesen ismeretlen emberek kívántak jó étvágyat, megcáfolva a sztereotípiát, hogy a magyar egy búvalbélelt, mogorva népség. A hétköznapokban talán tényleg kevesebbet mosolygunk és hajlamosabbak vagyunk a pesszimizmusra, panaszkodásra, a fesztiválokon viszont úgy tűnik, szinte mindenkire átragad a pozitív életérzés.” Aztakurva 😀
Voltunk páran. Háttérben a város fényei.
Voltunk páran. Háttérben a város fényei.

Miután végre átvettük a karszalagokat, egy pillanat alatt bejutottunk. Láss csodát, még az eső is elállt! Egyből a nagyszínpad italpultja felé vettük az irányt. Idén új rendszert vezettek be. Megszüntették az eldobható műanyag poharakat és csak visszaváltható műanyag korsókban lehetett sört kérni. A repohár ára 450 ft volt, ezért pénzt nem kaptál, hanem csak vouchereket, aminek beváltásakor ennyivel olcsóbb volt a pia. Ilyen repohárral egyébként már korábban is találkozhattunk. Egy csomó jó tulajdonsága van. Például simán vehetsz egyszerre több sört is magadnak, anélkül, hogy felmelegedne a tenyeredben. Ennek külön fogantyúja van, ráadásul olyan, mint a legó. Egyszerre akármennyit egymásba tudsz illeszteni. Mivel már nagyon elegem lett a sorbanállástól és a Depche Mode is lassan színpadra lépett, így jó előre betankoltunk sörökből, hogy még egyszer ne kelljen majd sorban állni. Ilyenkor lenne szokás feltérképezni a fesztivált, ha mondjuk délután négy lenne. De erre most nincs idő. Nagyon előrelátóan gondolkodtunk, a Depche Mode pontban kilenc órakor megkezdte első magyarországi fesztiválfellépését.
volt1
A mi szubkultúránk nagyon sokat köszönhet a Depeche Mode-nak. Kevés ilyen együttes van, ami ennyire inspirálta volna ezt a stílust. Lassan negyven éve vannak a pályán, de ez még mindig nem a nosztalgiáról szól. A tavaly megjelent „Spirit” című lemezüket rongyosra hallgattam, erről szólt a kezdő track is, a Going backwards. Óriási élmény volt Dave Gahan, Martin Gore és Andy Flatch tolmácsolásában élőben hallani az olyan klasszikusokat, mint az Everything counts, A pain that i used to, Personal Jesus vagy az Enjoy the silence. Rengetegen voltak (hivatalosan nem volt teltház, de 25-30 ezren biztosan összegyűltünk. Egész jó helyet találtunk, tökéletesen rá lehetett látni a színpadra, pedig a hátsó részen foglaltunk helyet. A koncert szépen szólt, bár lehetett volna egy kicsit hangosabb is. Állítólag Belga-n jobb volt a hangosítás. Aztán persze az is lehet, hogy mégis csak szar helyen álltunk. De egyáltalán nem volt ez zavaró tényező, ha nem kellett volna már nagyon WC-re menni, akkor még órákig elhallgattam volna őket egy helyben.
Secret Garden
Secret Garden

Idén újra „csak” egy nagyszínpadot állítottak fel, kialakítottak néhány új helyszínt és a színpadok elrendezése sem mindig volt ugyanaz, mint az eddig megszokott. Ennek örömére pont úgy éreztem magam, mint aki most jár itt először. Mondjuk az OTP – Petőfi és a Magenta 1 színpadot folyamatosan összekevertem egymással, az a szerencse, hogy a zenét nem sikerült, lévén az egyik színpadon a „szegény ember Depeche Mode-ja”, a Vad Fruttik koncertezett (ezt ők mondták magukról), majd következett a Tesco Disco slágerparádéja, a másik helyszínen pedig a Deadcode partija zajlott egészen este 10-től reggel 6-ig. A házigazdákon (Gabor Kraft, Hot X, Sanfranciscobeat) túl Black Asteroid volt a meghívott vendég, aki egyébként tökéletes választásnak bizonyult, lévén óriási Depeche Mode rajongó, korábban dolgoztak is együtt.
Deadcode & Friends
Deadcode & Friends

A kedvenc helyszínem idén egyébként a Secret Garden elnevezésű rész. Állítólag ez a Magenta 1 színpad mögötti placc az a hely, ahol mindig valami meglepetésprogrammal és előadókkal készülnek a szervezők. Lehet. hogy a nulladik napra még nem terveztek ide semmit, nekem inkább tűnt az egész egy chillezős résznek, annak viszont tökéletes volt. Központi helyen, de mégis távol a tömegtől lehetett megpihenni, vagy éppen a nagyon kész ismerősödet elzárni a nagyvilág szemei elöl. Engem a Kolorádóra emlékeztetett.
A többi helyszín is tele volt dekorációval és ülőalkalmatossággal. Valószínűleg ezeknek egy részével még találkozni fogunk a többi fesztiválon. Reggel hét magasságában még sikerült összeakadnom a volt szomszédommal is. Biztosan értékelték a többiek, mert mi utána egy órán keresztül csak a BMX-ezésről, Nintendo-ról és a 80-as évek ZS-kategóriás akciófilmjeiről tudtunk beszélgetni. Reggel nyilván már hétágra sütött a nap, úgyhogy idén is több, mint két órába telt lesétálni a szálláshoz, ami amúgy egy jó félóránál nem kéne, hogy tovább tartson.
Jövőre, veletek, ugyanitt!
Képe forrása: VOLT Fesztivál Official]]>