Interjú – Ben Klock

Ben Klock kétségtelenül a 2010-es évek egyik legnagyobb sztárja, aki mindemellett mégis megmaradt hiteles arcnak. Rengeteg érdekes dolgokról mesél: fellépésekről, stúdiózásról, közösségi oldalakról, az egészség megőrzésének felelősségéről, vagy például a fotózás tilalmáról a klubokban. A német Groove Magazin interjújában ezúttal az olvasók kérdezhettek. Ben Klock-ot augusztus 26-án hallhatjuk itthon újra. Reggel 4-kor áll a B My Lake nagyszínpadára, hogy lezárja a négy napos fesztivál programját. 

Hogyan egyezteted össze a stúdiózást a fellépéseiddel? Vannak állandó stúdiónapok?

Ha sok a fellépés, akkor a kettő szinte összeegyezhetetlen. Nyáron olyan sűrű a program, hogy hétköznap is úton vagyok, nem is járok haza. Így állandó napjaim sincsenek, amit csak stúdiózással töltenék. A hétvége eltart néha akár keddig is. Ez pedig komoly önfegyelmet követel, nem szabad elfogadni minden ajánlatot. Amikor Marcel Dettmann-nal stúdióba vonultunk, hogy felvegyük az Ostgut Ton 100 hanganyagát, akkor hat hétig szabadságra mentem. Ezt jó előre meg kell szervezni. Jövőre januárban és februárban tervezek hasonlót.

Miben különbözik egy Berghain-os szetted a többitől?

A legszembetűnőbb különbség nyilván a játékidő. 11 órát máshol nem igen szoktam zenélni. Teljesen más történetet tudok elmesélni, ha jó a hangcucc és van időm kibontakozni. Olyankor el tudok kalandozni bármilyen irányba. De ez sok helyütt nem lehetséges, mert a technika egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy bizonyos zenék úgy szólaljanak meg, ahogyan azt szeretném. A fesztiválokon általában másfél órát játszom, nekem viszont néha több idő kell ahhoz, hogy rendesen elkapjam a fonalat. Ezért ideális számomra a Berghain nyújtotta terep.

Rengeteg képet posztolsz magadról a közösségi oldalakon, mégis egy olyan klub rezidense vagy, ahol tilos fotózni. Mi a véleményed erről?

Úgy gondolom, hogy minden hely más és más megközelítést igényel. Az, hogy a Berghainban sikerült ezt összehozni, az egy álom. Szeretek úgy ott lenni, hogy nem jön oda két percenként valaki egy közös szelfi miatt. Ahány ház, annyi szokás. És ez így van rendjén. A közösségi médiát is jó dolognak tartom. Művészként saját magam döntöm el, mi az amit meg szeretnék mutatni magamból és a munkásságomból és mi az, amit nem. Egyesek hosszasan írnak a világmegváltó véleményeket, mások pedig minden egyes buli flyerét kiposztolják, ahol csak fellépnek. Számomra ez már túl sok. Saját promóciós csatornád van, nem vagy kiszolgáltatva a sajtónak vagy egyéb platformoknak. Vizuális típus vagyok, szeretem a képeket. Viszont igyekszünk fenntartani egyfajta minőséget.

Mi alapján választod meg a fellépéseidet? Vannak olyan helyek, ahol még nem zenéltél, de mindenképpen szeretnél?

Ez sok tényezőtől függ. Vannak klubok, ahová már évek óta visszajárok, vagy olyan promóterek, akikben megbízom. Új helyek esetén hamar kiderül, hogy megfelelő-e vagy sem. Ebben a szcénában mindenki ismer mindenkit. Csak körbe kell kérdezni, és máris kiderül, hogy megéri-e ott zenélni. Mindig lesznek új helyek és szívesen zenélek ott, ha pozitív dolgokat hallok róla.

Photon, Tbiliszi
Photon, Tbiliszi

Gondoltál már arra, hogy live-ozzál?

Nem igazán. Számomra a zeneírás és a DJ-zés két teljesen külön világ. Szeretem azt a fajta spontaneitást, amit DJ-zés közben élhetek meg. Ez nem mindig lenne így, ha lájvoznék.

Mikor jött el az a pont, amikor feladtad polgári életed a karriered érdekében? Mindez hogyan befolyásolja az életedet?

Fokozatosan történt. Mindeközben évekig dolgoztam grafikusként. Aztán eljött az idő, amikor fel kellett adnom ezt a munkámat. Merész húzás volt, de onnantól kezdve csak egy dologra fókuszáltam és innentől indultak csak be igazán a dolgok. Már elég korán megtapasztaltam a fellépések árnyoldalát. Állandóan úton vagy és fáradt, és a barátaid szülinapján sem vagy otthon, hogy együtt ünnepeljetek.

Mit teszel, ha nem jön ihlet a stúdióban?

Évekig szenvedtem vele. Aztán elkezdtem moduláris szintiket venni. Ez hihetetlen mód serkenti a kreativitást.

Korábban már említetted, hogy fizikailag is szereted kitolni a korlátaidat, különösképpen ha a fellépésekről van szó. Egy hosszú hétvége alatt előfordul, hogy szinte semmit nem pihensz. A rendezők odafigyelnek erre, vagy fontosabb a buli sikere, mint a DJ egészsége?

Nos, ez nem feltétlenül a promóter feladata, hogy vigyázzon a fellépők egészségére. Ez elsősorban saját felelősség. Persze az jó, ha van egy menedzsered, aki nem csak azt nézi, hogy telenyomjuk a naptárat dátumokkal, hanem magára az emberre is odafigyel. Az én booking menedzserem többször figyelmeztetett: “Komolyan gondolom, hogy ezt a hétvégét ki kellene hagynod”. Szükségem van arra, hogy néha ezt halljam.

Hogyan reagál a közönség a szettedre?

Olaszországban jobban szeretik a hosszú kiállásokat, majd drop után a száraz basszusokat, az angolok inkább a cineket kedvelik. Legalábbis eddig ezt tapasztaltam. Ezek pedig valamelyest befolyásolják az ottani szettjeimet. De általában azt játszom, amit az adott pillanatban szeretnék.

“Photon” elnevezésű rendezvényed már több országban is bemutatkozott, nagy sikerrel. Berlinben is lesz?

Igen, még ebben az évben megrendezésre kerül a Berghainban.

Amikor legutóbb zenéltél a Panorama Bar-ban állítólag nem akartad abbahagyni a zenélést. Ezért aztán a szervezők elhúzták a függönyöket és kihúzták a lemezjátszókat, csak, hogy végre befejezd már a szetted. Ez igaz?

Ezek mind csak mendemondák. Először is, nagyon régóta nem zenéltem már a Panorama Bar-ban. Csak a Berghainban szoktam fellépni. Másodszor, ott nincsenek is függönyök. A redőnyöket csak néhány másodpercre szokták elhúzni, ami nagyon jól mutat a tánctéren. Az meg, hogy kihúzták a lemezjátszót…ilyen biztosan nem történt meg senkivel a Berghainban illetve a Panorama Bar-ban sem.

Forrás: [Groove]


Szólj hozzá!

Leave a Comment