Interjú – Jan Blomqvist

Nemrég jelent meg a debütáló albumod. Mennyi ideig dolgoztál a lemezen?

Ezt nehéz megmondani. Egyáltalán nem érzem, hogy ez lenne a bemutatkozó album. Az első ihletek 2006-ban jöttek – a kezdetektől fogva albumokat szerettem  volna írni. De ez máshogy alakult, sok zeném megjelent már korábban válogatáslemezeken és EP-ken is. A fellépéseim száma is gombamód megszaporodott. Hirtelen  annyi felkérésem lett, hogy mellette alig jutott idő a producerkedésre. Normális esetben először érkezik az album és azt követik a nemzetközi fellépések. Nálam ez fordítva történt. A stúdiómunka hosszú folyamat része volt, de valós célorientáltság mellett nagyjából három évig dolgoztam a lemezen. Egyedül a dalszövegírás négy-öt hónapig tartott a 12 szerzemény esetében. Ryan Mathiesen-nel közösen (aki egyébként vancouveri) a közös konyhánkban dobtuk össze a dalszövegeket, amikor épp Berlinben tartózkodtam. A felvétel és a mastering során Felix Lehmann nyújtott segítséget, ő az együttesem zongoristája, együtt szoktunk dolgozni a stúdióban.

Milyen kihívásokkal kellett szembenézned a munkafázis ideje alatt?

Igazából mindig tele vagyok ötletekkel, néha túl sok is belőlük. Persze ez még mindig jobb, mintha semmi nem jutna az eszembe, de egy album elkészítése során problémákat okozhat. Nehéz megtartanom az alapkoncepciót, anélkül, hogy ne készítenék rá ezer újabb és újabb variánst. Nem lehet mindent százszázalékosan terv szerint elkészíteni. Ha minden nap a stúdióban dolgozunk, technikailag egyre jobbá válunk. Szélvészgyors tempóban fejlődik az elektronikus zenei szcéna és a technika. Gyakran megesik velem, hogy egy idő után nem tetszik az a szerzemény, amit korábban elkészültnek tekintettem, úgyhogy az egészet újra kezdem az elejéről. Soha nem jelentetnék meg olyan zenét az albumon, amit nem érzek 100%-osnak.

Ez jelentette a legnagyobb kihívást?

Nem, hanem valami teljesen más dolog. Úgy gondolom, hogy egy album elkészítésekor az idő jelenti a legnagyobb kihívást. Egy EP-vel ellentétben az albumon nagyon hosszú ideig kell ugyanazt az alapötletet végigkövetni. Ezt meg kellett tanulnom. A végeredmény nem unalmas és monoton, szerintem egész hangulatos lett :)

Milyen eszközöket használtál fel a zenekészítéshez? Mennyiben volt más az albumon dolgozni, mint a korábbi EP-ken?

Világéletemben Cubase-zel írtam a zenéket. Szeretem az Arturia analóg Minimoog-ját. Az album végefelé már nem is használtam fel sample-ket, csak analóg írtam a zenéket. Ez mindenképpen az elmúlt két év legnagyobb újdonságát jelenti. Szerintem az a legjobb, ha kombináljuk a finom digitális hangzást és az analógot.

A 2011-es Fusion fesztivál hozta meg számodra az igazi áttörést. Hogyan emlékezel vissza az azóta eltelt időre?

Kétségtelenül az volt a karrierem egyik első csúcspontja. Jöttek is utána a megjelenések, a Danze és a Stil Vor Talent címkéje alatt. Aztán jött az a bizonyos koncert a Weekend teraszán. Az egészet csak azért vettük fel, hogy bemutassam a promótereknek az új koncepciómat, miszerint az electrot élő dobossal kísérjük. Aztán valahogy, teljesen véletlenül milliós megtekintésű topvideó lett belőle a Youtube-on. Ehhez kellett némi szerencse is, mi nem sokat tudtuk befolyásolni a dolgok alakulását. Egyedül csak annyiban, hogy jól felkészültünk a pillanatra, ami aztán szerencsét hozott. Ha visszagondolok, sokkal jobban alakultak a dolgok, mint amire előzetesen számítottam. Úgy gondolom, hogy egy zenésznek nem is szabad máshogy tekinteni a dolgokra: ne legyenek nagy elvárásaid, vagy konkrét elképzelésed, csak csináld azt, ami motivál és szívből jön, csak akkor fog működni a dolog. Mindig próbáltam lépésről lépésre haladni, anélkül, hogy egyszerre akartam volna nagyot robbantani.

Más ember lettél azóta?

Talán némiképp következetesebb és céltudatosabb lettem. A sok utazás is hatással van az emberre. De még mindig ugyanazokat a dolgokat teszem, mint öt évvel ezelőtt. Még mindig sokat alszom, mindig a jelentéktelen dolgokat intézem el először, mindig éhes vagyok és soha nem vagyok álmos esténként. Akárcsak korábban.

Mennyiben különbözik a siker attól, ahogyan arra korábban gondoltál?

Imádom a fellépések minden egyes pillanatát. A teljes munkafázist egyedül csinálom, az ötleteimet először titokban tartom mások előtt. A színpadon áll össze az egész, amin korábban évekig dolgoztam. Ott már semmi nem marad titokban. Előbb a csend, majd az energia. Teljesen más, mint ahogy azt korábban elképzeltem. Annyi fantasztikus ember él a világon, akit soha nem ismerhettem volna meg a zenéim nélkül. Azonban azt is őszintén elmondhatom, hogy igen csak alábecsültem az alvásra szánt időt. Néha nem is igazán vagyok ébren, csak a következő fellépésre tudok koncentrálni. Ha kedden megkérdezik, milyen volt az elmúlt négy napom, akkor néha csak a sötét klubok jutnak eszembe és az a pár ember, akivel tudtam néhány szót váltani. De amúgy sokkal fantasztikusabb ez az egész, mint amilyennek korábban elképzeltem. Nagyon megterhelő tud lenni, de az élményt senki nem veheti el tőlem! A különös az, hogy mostanában mégis sokkal többet élek a saját kis világomban, pedig egy csomó ember vesz körbe, akik mind akarnak tőlem valamit.

Mennyiben változott a zenéd?

Hangzásomat a pop, deep house, electro és minimal techno vonalán határolnám körbe. Két évvel ezelőtt még sokkal poposabb hangzást gyártottam. Mostanában rákaptam a mély basszusokra. Ha most kezdenék bele a második album munkáiba, akkor a végeredmény sötét, melodikus techno lenne. Nagyon szívesen dolgoznék Stephan Bodzin-nal együtt. Az viszont elég ijesztő, hogy ha még valami teljesen mást is szeretnék kipróbálni,  akkor is a tipikus “Blomqvist-hangzás” lesz a végeredmény.

És technikailag?

Sokkal több analóg zenét írok. Az album írása közben beteljesült az a vágyam, hogy kizárólag analóg írjak meg néhány zenét. A fellépési díjamból befolyó pénzt általában szintetizátorokra költöttem és egy jó mikrofonra, hogy aztán egyből megkomponálhassam az összes hangot a fejemben anélkül, hogy napokig kutatnék a megfelelő a sample-k között. Úgy gondolom, vagyis remélem, hogy ezt lehet érezni, miközben hallgatjuk az albumot.

Élő zenekarral fogsz turnézni. Mire számíthatnak a rajongók? Miben különbözik a show egy klubfellépéstől?

A klubokban továbbra is egyedül fogok fellépni. Az album turnéjén azonban a zenekarommal együtt fogok színpadra lépni. Színtetizátorok, dobok, kábelrengetegek…viszek magammal egy vocodert is. Mindig is szerettem volna használni egy ilyet az élő fellépéseken. Kevésbé lesz klubfellépés, igazi koncertélményre lehet számítani, nem mindegyik zenére lehet majd táncolni. Majdnem az összes  hangot élőben fogjuk előadni. Csak azokat fogjuk Ableton-on játszani, amiket élőben nem lehet.

Milyen tervekkel készülsz az elkövetkezendő hetekre, hónapokra?

Szeretném, ha a teljes albumot remixelnék, nem csak más zenészek, hanem én is. Hamarosan újabb videóklipek érkeznek. Lassan elkezdek dolgozni a következő lemez anyagán is. Az új stúdiómra is sok figyelmet kell fordítanom. Lassan lefixáljuk az idei nyári fesztiválfellépéseket. Remélhetőleg a Burning Man is közte lesz. És a hegyek. Évi egy alkalommal legalább szükségem van az elvonulásra, ahol egymagam lehetek. Olyankor tele vagyok új ötletekkel, újra megtalálom önmagam, ha elvesznék. Ez pedig sokkal gyakrabban történik, mint ahogyan azt magunkon észrevesszük.

Forrás: http://www.fazemag.de/jan-blomqvist-radikaldemokratische-weltumarmungselektronik/


Szólj hozzá!

Leave a Comment