Erre a bulira eredetileg másik időpontban és helyszínen került volna sor, a nagykőrösi önkormányzat viszont úgy gondolta, hogy a város határában található Vásártér, valamint az augusztus 15-i időpont lenne az ideális. Mi pedig köszöntük szépen és ha már az előző nap úgyis egy kecskeméti lagzira voltunk hivatalosak, akkor nem is hagytuk ki ezt az alkalmat.

Már csak azért sem, mert eléggé vérszegényre sikeredett az idei nyár. Bár a kormány döntése értelmében tulajdonképpen szinte az egész szezon megmenekült. 500 fős limittel mindenhol mehettek a bulik, nekünk mégis alig sikerült eljutni valahova. Szóval nagyon vártam már ezt a bulit. Bár óva intettem magam attól, hogy túlzott elvárásaim legyenek, mert annak mindig csalódás a vége. Sőt igazából nem is voltak elvárásaim. Csupán annyi, hogy ne essen az eső.

Az esőt már délután megkaptuk, addigra pedig már a lagzi okozta másnaposságot is sikerült kiheverni a kiskunmajsai strandon, ahol egyszer jártam korábban, még egy DJ Rush & Valentino Kanzyani b2b alkalmából a szép emlékű Club Alcatrazban.

Este 10 magasságában frissen és kipihenten indultunk meg a művelődési ház irányába, ahonnan a partybusz indult. Nagykőrös Budapesttől mindössze 80 km-re fekszik, az Alföld egyik legnépesebb mezővárosa, összesen 24 ezren lakják. Bár ez nem jelent semmit. Az elmúlt hónapok során több alkalommal sikerült itt tölteni az estét és szomorúan vettem tudomásul azt, hogy az éjszakai élet a nullához közelít, még egy kocsmát sem találtunk nyitva szombaton késő este. Ezzel csak azt próbálom szemléltetni, hogy mennyire nincs hova menni és mekkora jelentősége van errefelé egy ilyen eseménynek. A line up magját a környék legismertebb elektronikus zenei kollektívája, a Badgirls dj-i adták Pat Duff (ő szervezte ezt a megmozdulást), illetve James Cole személyében, színpadra lépett továbbá Elektro Groove, Flanger, Dubecticut, WhoMan, valamint Slavery is. Az ország szerencsésebb részén erre nem fogják felkapni a fejüket, hiszen Budapesten túlzás nélkül állítható, hogy mindennaposak az ilyen rendezvények. Máshol azonban már nem lehetünk ilyen szerencsések. Így aztán minden elismerésem azoké a szervezőké, akik életet lehelnek a vidéki helyszíneken. A közönség pedig éppen ezért igen hálás, hiszem ebben a városban ez volt az év legnagyobb elektronikus zenei rendezvénye. Én pedig elsősorban nem is a zenei élményre voltam kíváncsi, hanem a hangulatra.

A közönséggel már a partybuszon sikerült megismerkedni. Nagyon készültek az eseményre, ennek megfelelően igen csak felfokozott állapotban várták már az estét. A helyszínt úgy kell elképzelni, hogy egy minden igényt kielégítő ház lett körbekerítve. Folyamatosan szállingóztak az emberek, pont ideális volt a létszám az egész este folyamán és az árak is igen barátiak voltak. Ráadásul sokkal több volt a lány, mint az egy ilyen buliban általában megszokott. És még ismerősökkel is találkoztunk, akik persze nagyokat néztek, hogy mit keresünk mi itt 🙂 Mindenki nagyon kedves és jó fej volt, a legérdekesebb beszélgetést az egyik nem olyan nagy múltú, de annál több pénzzel kipumpált NBI-es focicsapat akadémistájával folytattuk, akinek az életkorát inkább le se írjuk. Amikor ő megszületett, én már voltam olyan állapotokban, mint ő most. Picit irigyeltem is ezt tőle és remélem, hogy a jövőben a focit helyezi előtérben, mert ezzel a mentalitással nehezen fog összejönni az NBI-es karrier, hacsak nem Váczi Zolinak vagy Paul Gascoige-nak hívják az illetőt 🙂

Na de ejtsünk néhány szót a zenéről is. Az esemény „We love techno” néven futott, bár nálam ezek a zenék inkább a house mappában találhatók 🙂 De nem is vártam arra szikár hangzásra, amit én szeretek, tudtam, hogy itt a környéken mindig is a „progisabb” vonal ment, nem hiába adott az alföldi régió egy csomó legendás klubot az utókornak, elég csak megemlíteni a Korona (Kecel), Dance Tuning (Kiskunhalas), vagy éppen a New Night (Tiszakécske) nevét. Én nem a zene miatt mentem, bár hazudnék, ha néha nem szedtem volna elő a telefont, hogy „leshazamozzak” néhány tracket.

Az éjszaka folyamán több alkalommal is megjelentek a helyszínen a rendőrök, de mint utólag kiderült, csak a hangerőt mérték. Mi pedig becsületesen végignyomtuk az estét, az utolsó pillanatokig, a mókának reggel 5-kor lett vége. A hazaút elég viccesre sikerült, azt hittem sikerült leinteni egy taxit, de kiderült, hogy csak az egyik fellépő apukája volt az. Jó fej volt, minket is hazavittek, amit ezúton is köszönünk! Imádtam a buli minden pillanatát, jó volt sok-sok év után egy éjszaka erejéig vissszacseppenni abba a vidéki underground miliőbe, ahonnan én magam is indultam.