Bár a legendák szerint az első technobulit 1988-ban szervezték Magyarországon, a hazai elektronikus zenei szcéna kialakulásában 1995 hozta el az igazi fordulópontot. Ebben az évben rendezték a Rave Olimpia-t, ami az első igazán nagy szabású elektronikus zenei rendezvény volt a Kárpát-medencében. De ugyanebben az évben nyitotta meg kapuit Szigetszentmiklóson – Budapest déli határaitól alig néhány km-re – a legendás Club Speed, aminek homlokzatára csak ennyit festettek fel: „My house is Your house”. A klub mindössze alig öt évig volt nyitva, hétvégenként több ezren zarándokoltak el a Gyári útra. Ez volt az új korszak egyik első előhírnöke, aminek hatására aztán gombamód szaporodtak a klubok az országban. Ekkor alakult ki a magyar klubélet magja, később innen fejlődött tovább, legyen szó underground vagy éppen a populárisabb stílusirányzatokról. DJ Kühl volt a Rave Olimpiák és a Club Speed egyik rezidense és aktív szervezője. Nála jobban nem sokan ismerik a pontos sztorit. A huszonötéves jubileum alkalmából egy buli keretében fogják felidézni a régi emlékeket , ahol a Club Speed-hez kötődő DJ-k fogják felidézni a hamisíthatatlan hangulatot. Legalábbis a zenéjükön keresztül, hiszen ami akkor ott történt az már elmúlt és soha nem jön vissza. DJ Kühl fejében máig élénken élnek ezeknek a maratoni hosszúságú estéknek az emlékei. Az elmúlt napokban hosszú nosztalgiázásba kezdett, amit most mi is megosztanánk az olvasókkal. Ez bizony a nagybetűs történelem.
Amikor Séró Imre és Tatár Gábor elvittek kocsikázni, ismerve őket, nem tudhattam mi lesz a végkifejlet. Végül Szigetszentmiklós peremén kötöttünk ki. 1995 tavasza. Az ezt megelőző 2 év másról se szólt, csak, hogy kaptuk az újabbnál újabb zenei impulzusokat. Hallottunk nagy rave-ekről, techno és house bulikról. Hallgattunk magnó kazettákon beszerzett mixeket. Voltak bátor lemezboltosok mint az Underground és a DJ Service, akik bevállalták a friss hangokat is. Kezdett beszivárogni a változás. Underground szinten hamar teret nyert, de a nagy áttörés még váratott magára, itt toporgott a kapuban. Éreztük. Levi már 2 éve hallgattatta velünk a mindenféle zenéit, Schulz az utsó órában az Age of Love-val riogatta a népet a Fortunában, a DJ Budai becsavarodott és letette a funky-t, egymásra találtak Tommyboy-jal és egész sikeresen muzsikáltak együtt. Lett egy média is: elindult a Freee Magazin. Szerintem sokat lendített a dolgon, hogy volt egy német szervezők által összehozott, a 3 helyszín között buszjárattal összekapcsolt party: a Trilogic; a Fortunában, a Bangkok Hiltonban és az akkor még új helynek számító Patexben. Egy-egy vidéki klub is teret adott: Aréna / Polgár, Vas disznó / Szeged, Flört / Siófok, az utóbbi csak szezonban, csak hétköznap…de,..de… jó volt! Emlékszem, lementem és nem értettem, hogy a Budai Imi miért táncol a tükörrel szemben? Túl voltunk a Hysteria club tündöklésén és bukásán, a Dark Side megnyitóján a német Mayday és Rave Olimpia copy paste-jén a Pecsában és a Fay utcai sportcsarnokban, amelyek szervezője annak a Bangkok Hiltonnak a menedzsmentje volt, ahol a Jutasi Tomi már csak a kötelességteljesítés miatt játszott diszkót az én lemezeimből kiválogatva az esti repertoárt. Ez a „segéd” dj-ék sorsa. Tényleg: akkor még nem is ismertük azt a szót, hogy padavan. Talán ez a másodhegedüsi szerep tett annyira szimpatikussá zorall útitársaim számára, hogy még, ha tudtukon kívül is, de életem egyik legnagyobb lehetőségét adták a kezembe.
Fontos a látvány. Ez az első számú plusz amit a zene mellé adhatsz. Ha most az általam imádott fociról beszélgetnénk, akkor már mondanám is, hogy úgy indul a csapat összeállítása, hogy végy egy jó kapust, a mi esetünkben, egy jó fénytechnikust. Nem sokat kellett keresni. A Freee magazinban feladott bangkok hiltonos állás hirdetésre jelentkezett egy vékony srác, a Szekeres Ferike, aki nekem a mai napig, és mindig Ferike fog maradni. A klubban, a Mayday-en és a Rave Olimpián bizonyította a tehetségét, így a második terep bejáráson már kettesben vettünk részt. Egy belga cég volt a technikai kivitelező, a saját elképzeléseik, de legfőképp, érdekeik szerint alakították a helyet, azaz csak akarták volna, ha mi nem szólunk mindenbe bele. Olyanok voltunk, mint a Kőmíves Kelemen szereplői: amit a belgák feltettek estig azt mi leszedtük és átvariáltuk reggelre, aztán ők vissza. Nem mondom azt, hogy kint aludtunk, sokkal inkább volt, amikor egész éjjel dolgoztunk. Kellett a segítség. Így került képbe a Gézu. A Bangkok Hiltonban jelentkezett segéd technikusnak. Szimpatikus, jó képű gyerek volt, kicsit beleszagolt mindenbe is, ezért kimaradt a katonaság, viszont szerette nyomkodni a fényeket és mindenben lelkesen segített, örök barátság köttetett. Olyan, mint ha a testvérem lenne. Emlékszem, bulikon át figyelt egy lányt, nem merte megszólítani, aztán addig csesztettük, amíg megtette. Igazi Club Speed családi történet: azóta férj, feleség, gyermek. Külföldön lett igazán sikeres, de sose felejtette el honnan jött!
Érkezett a másik Ferike is, a kis Budai Ferike is, aki a Levi technikusa és mindenbensegítője volt az érdi Excaliburban. Levinek volt egy korszaka amikor mindenről úgy gondolta, hogy le kell nyelni. Akkoriban nagy divat volt főleg secu körökben a snüssz. Valaki megkínálta és Levi jó ízűen befalatozta. A gond az zenélés közben lett, mert ahol bement ott jött ki és még az éppen forgó „I’m ready”-re is került a buli előtt elfogyasztott babsaláta egy részéből, aminek másik fele a fejhallgatóban landolt. A főhős nem tudott tovább zenélni valakinek át kellett venni. Dj Junior amikor meglátta mi van a dj pultban szintén rosszul lett, szegény Budai Ferikére, mint a Levi legnagyobb spanjára várt a feladat, hogy gyorsan feltegyen valami lemezt, és gyanútlanul helyezte a fejére a „mixszel” teli fejhallgatót…I”m ready, babos remix lett. Szegény Feri arcán csöpögött le az egész trutyi. Levinek taxit kellett hívni, hogy hazavigyék, de a taxiban is hatott a mix, ezért a sofőr kitette útközben. A következő héten már más okokból akart a fiatalember hazataxizni. Véletlenül ugyanaz a taxis jött érte. Amikor a sofőr meglátta ki lesz az utas, egy „Menjetek a f…zba!” után hátat fordított és elviharzott. Csatlakozott a Szever Jani is az én baráti körömből, aki sokat dolgozott előtte a Sterbinszky Karcsinak a Momentben és eleinte az Esso-ban is.
Katona is voltam, fiatal is, kellett a pénz is. 1992-ben a leszerelés utáni nyáron a JutasiTominak a fonyódi, gyöngyhalászos melójához egész nyárra adtam ki a Technics lemezjátszóimat, természetesen bérleti díjat sose kaptam, viszont lenyaralhattam az összeget, amiben Szever mindig partner volt. Ekkor született a legendás pörölycápa koktél, amiben a klubban található teljes ital választék mellett a fityma pörölycápához hasonló, nyújtott állapotú alakzata is szerepet játszott. Volt, hogy arra értünk le Balatonra, hogy az akkor 60kg-os Jutasi a strandon versenyt pálinkázott valami helyi nevezetességgel, aki inkább a 130KG-t karcolta. A lényeg az, hogy azon a nyáron a Jutasinak akkora számlája volt, hogy a szezon végén nem fizetést kapott, hanem befizetett. Ez is egy utánozhatatlan teljesítmény!
Egyébként, Szever Jani Magyarország egyetlen deszantos technikusa! Frankón, ugrált repülőgépekből is, ezért és a termete miatt is ő ment elsőnek a létrára, aminek persze az lett a vége, hogy egy rossz mozdulatnál, amikor nem volt egyértelmű a lejövetel, eltörte a lábát, így Jani lett a Speed első sérültje.
..jaa, Speed… Speed?… A tulajdonosi kör döntötte el. Miért ez lett a neve? Azt találja ki mindenki maga és kacsintani is ér közben. Voltak városi legendák… Van az az eset amikor ezeknek jelentős a valóság tartalma. Egy biztos: más, ennyire direkt, szemtelen és polgárpukkasztó nevet keresve sem lehetett volna találni. Ja…hogy a belgák? Utasítva lettek, hogy mindent Ferike tervei szerint szereljenek fel. Érdemei elismerésével ezek után minden szórólapon ott virított, hogy: Visuals by Szekeres!
A tulajdonossal sikerült abban megegyezni, hogy próbáljunk meg egy olyan helyet kialakítani, ahova főcsapásként engedjük be az új zenét, építsük fel szépen az estét, legyen egy íve, egy története. Kellett egy olyan dj a csapatba, aki jól tud kezdeni, tuti nem veri szét öt perc után a bulit, rutinos, ha kell feltesz egy bizonyos határig slágeresebb lemezeket és képes arra is, hogy ha igény van rá, akkor beköszönjön buli elején, elmondja az aznapi programot. Ezért esett Dj Juniorra a választás. Az egy külön extra volt, hogy lokálpatrióta csepeli és mint egy faluban, kábé mindenkit valahonnan ismer.
Clark-kal az Underground Records-ban haverkodtam össze. Tudtam, hogy érzi a zenéket, lemezboltosként szinte minden meg van neki, de fontos számára a csapatmunka, tudja, hogy mást kell játszani az este első felében és mást a hajnali órákban, nem az számít, hogy egy óra alatt minden „nagy” zenét ledaráljon. Szekeres Ferinek is tetszett az ötlet, hogy Clark Kareszt hívjuk el rezidensnek. Levi személye adott volt, tisztában voltam vele, hogy szükség van egy full őrültre, aki a legvadabb zenéket is le akarja játszani, képes arra, hogy egyes „darabokat” befuttasson, „slágert” csináljon belőlük és a kisugárzása is tök egyedi. Ha nem látod, csak hallod, akkor is pontosan megmondod, hogy most ő van a dj pultban. Mondjuk, a ma már egyesek számára „őskövületnek” számító dj-k szinte mindegyike ilyen, itthon is, és külföldön is. Hogy miért? Ezt is órákig lehetne vesézni, de maradjunk egy rövid indoklásnál, mert ők DJ-k!
Miért nem DJ Budai, Tommyboy, Sterbinszky? Na nézzük: Sterbinszky Karcsi akkor még nagyon másban utazott, pörögtek nála a jobbnál jobb funky zenék, mint a Love Unlimited – Highsteppin’ és társai. Imi? Tamás? Sose beszéltünk akkor és azóta se ezekről a dolgokról. Úgy gondolom, hogy egy csárdába elég egy dudás. Ezen kívül megállapodás kötötte őket más fővárosi szórakozóhelyekkel. Meghívott vendégekként sokszor erősítették a programot és így nekem is több lehetőségem volt, hogy a nagy Rave Nation bulikra változatosabb legyen a line up.
A nyitón a házigazdák játszottak. Fogalmunk nem volt mi lesz, hogy fogják fogadni az emberek az új klubot. Egy héttel korábban a III.ker TVE pályán még nyomtunk egy Rave Olimpiát. A két sátorból dübörgő basszustól sorra törtek be a szomszédos lakótelep ablakai. Szegény lakók kakafóniaként élvezhették műsort. Itt mindenki kézbe kapta a reklámot. Plakát, szórólap. Azt sem tudtuk mi az az internet, Facebook még a kanyarban sem volt.
Eljött a nagy nap. Iszonyúan szorongtam, hogy mi lesz. Befordultam a Gyári útra. Úr Isten. Az út mindkét oldalán autók, emberek az út közepén, kígyózó sor a bejáratnál. Odabent tudták, hogy mire jönnek, egyszer nem volt, hogy tegyél fel más stílust, mindenki érezte, hogy attól a naptól kezdve, nem csak ott helyben, hanem az egész hazai „szcénában” valami robbant, megváltozott és holnaptól új időszámítás indul. Az első 2 év, a magyar „summer of love”. Hetente 3-5000 ember, minden szombaton, kivéve két hetet: amikor példát statuálva bezárattak minket, de nem estünk kétségbe mert tudtuk: A birodalom visszavág.
Minden dj álma egy ilyen klub. Teltházak és a szervezett, nagyobb bulikon kábé duplateltházak. Sokan akartak jönni játszani. Volt, aki belefért, volt, aki nem. Schulz is egyedül érezte magát a Várban, bejelentkezett hozzánk is, és nem sokkal a nyitást követően ő is a rezidens csapat része lett. Volt ám sikamika rendesen, repkedtek a technikai kunsztok. Hogy megosztó volt? Ki nem az? Amikor 97 nyarán elhatároztam, hogy kialakítok magamnak egy homogénebb zenei világot kaptam én is hideget, meleget. Sokan a fenébe kívántak az életről is lehozós trance-ekkel. Pörgősebbet, ez volt a szlogen. Ha valaki így jött, az már csak azért se kapta meg amit kért. Ezzel a mai napig ki lehet kergetni a világból. Sose a pillanatnyi zenét nézzétek, hanem a szettet. Ott kell egy történetnek kereknek lennie, és eljön az ideje a „pörgésnek” is, csak bízz a dj-ben. Add oda a kis lelked arra az egy, két órára. Ha jó a dj, nem fogsz benne csalódni. Emlékszem olyanra is, hogy a Greece 2000-re mintha ciánoztak volna a tánctéren, annyira nem tudtak vele mit kezdeni. Ma már egy kihagyhatatlan klasszikus. Szóval mindenkinek voltak mindenféle periódusai, nekem az „elszállós” trance, Levinek, hogy néha már nagyon hardcore, Clark néha nagyon pumpin’ house. Hírünk ment minden szempontból. Egy kicsike Speed feelinget szinte minden klub tulajdonos szeretett volna megvalósítani a saját helyén. Ekkor indult Sárándon ezen a vonalon az M47, Debrecenben az Utopia, Szegeden a Sing Sing, Fehérváron a Power, Győrben a Jereván, Pécsen a Bocaccio. Nagy bulikat szerveztek a siófoki Flörtben, kicsivel később a Palace-ban is. Ott volt olyan is, hogy amíg én a nagy teremben zenéltem, addig egy Tiesto nevű holland srác a Középkori étteremben bontogatta a szárnyait és még a klub rezidensei is magasabb gázsit vittek haza, mint ez az ifjú titán.
Szenzációs bulik voltak, normál szombatokon a rezidensek, a kiemelt Rave Nation bulikon aktuálisnak vélt külföldi fellépők és hazai vendég dj-k. A zene mellett sokszor valamilyen extra show-val készültünk. Az egyik legemlékezetesebb az amszterdami Dimitri fellépése volt, ahova a hazai animátorok etalonja, Carlo (RIP) egy Quasimodo show-t álmodott meg, melynek részeként a púpost megszemélyesítve a közönség felett repdesett egy olyan szarul felszerelt hintán, amivel minden lendületvételnél szinte lekaszálta a színpad előtt táncoló első négy sornyi ember fejét. A kialakult hangulatot az is emelte, hogy a műsor autentikus részét képező teljesen élő kecske is rohangált a dj pult előtt, majd természetes szükségét érezve jól oda is bogyózott. A katarzis akkor lett teljes, amikor ebbe pontosan beleült az éppen zenélő holland lemezlovag kedves felesége. Szem nem maradt szárazon! Volt e olyan is, hogy valamelyik hírhedt éjszakai figura annyira jól érezte magát, hogy úgy gondolta bele kell lőnie a plafonba? Volt, de senki észre se vette, mindenki a zenével élt. A Speed legrövidebb dj szettje 5 percesre sikeredett, a dj aspiráns heteken keresztül könyörgött a lehetőségért, hogy egy villámgyors váltással legyen kimentve a pánikszerű helyzetéből. Álltam én is a szőnyeg szélén mert az egyik kollegámat megkergetve dühömben szétrúgtam az irodaajtót, de azt mondták végül, hogy fain vagyok mert be mertem vállalni. Minden kezdet nehéz! A szakma látta a sikert, a nagy nyilvánosság a népszerűséget, a szerveknek viszont szembeköszönt a nem túl diszkrét drogfogyasztás. Meg is kaptuk az ország, talán legelső drog razziáját. Civilbe öltözött nyomozók, egyenruhás zsaruk, pupillavilágítás, pisiltetés. Az akció indulásánál, aki kicsit is élelmesebb volt az eldobált mindent, volt mit összesöpörni a földről. A sajtó véres kardként mutogatta a felvételeket. Még az is megtudta mi az a Speed Diszkó, aki addig hírből sem hallott rólunk.
Az igazat megvallva nem is annyira sajnos, nem lehettem ott az „eseményen”, mert a speed akkori „manager”-ével a Flörtben és a Sing Singben jártam. A célpontok közötti részidőket, most nem fejteném ki, de szerintem rekordok dőltek meg, miközben a tetőablakon bejövő menetszél nehezítette az aktuális navigátori feladatok ellátását. Szegedről a reggeli órákban terveztünk visszaérni a Speedbe, de akkor már javában tartott a haddelhad. Láttuk, hogy lezárták az utat, de a secu egyik oszlopos tagja hevesen integetve, kiabálva rohant felénk: Meneküljetek! Itt mindennek vége! Megfogadva a tanácsot valamelyik környékbeli sziget egyik elhagyatott nyaralójában találtuk magunkat. Kedves „sofőröm” a nagy izgalmakra tekintettel az autóba zárta a slusszkulcsot, így valamikor délután Clark segítségével tudtam hazajutni.
A hazai vendégek közé becsatlakozott az ekkor már elektronikus zenét játszó és a Flörtben több nyarat is eltöltő Sterbinszky, a műfaj egyik hazai úttörője Jutasi, a szárnyait bontogató Chriss Ronson, a mendei rezidensek Smile és RRoby, a teljesen nemzetközi Andy Slate, a mindig nyugodt Andrew J, Garfield Andras a „trombitás”, DjGrega, Andrewboy András, Limit, Fekete F.C., M-Sky, Pedro, Gasper (Gaspar), valamint Newl a rákosborzasztói kisdobos. Biztos, hogy sok embert kihagytam ebből a felsorolásból, ezért sűrűn kérek elnézést! Nagyon örültem, hogy olyan, számomra legendáknak számító lemezlovasoknak is lehetőséget tudtam adni, mint Dj Flash, a kiskunhalasi DTD-ből: Benny vagy a győri Jero egykori lemezlovasa Halász Jani. Megfordult itt a Kecelen rezidenciát vállaló BPM szervezésében Steve Mason, Gayle San és Anthony Pappa is. A Speedhez mindig kapcsolódott a Trance Machine ahol a maratoni bulik, maratoni afterokban folytatódtak Jutasi, Robo, Charlie voltak emlékeim szerint a leggyakoribb hangulatfelelősök. Egy ismételt adásvétel után visszakerült a szentély az eredeti tulajdonos családjához. Ekkor azonban már egy olyan szintű design és technikai beruházás lett volna szükséges, amelyhez nem volt befektetői kedv. Az egykori törzsközönség is kezdett elmaradni, ki ezért, ki azért, de már tömegével nem jöttek, így sajnos egyre inkább át kellett állni a havi egyszer, kétszeri, illetve alkalmi nyitva-tartásra. Az évezred végével sajnos bezáródtak kapuk. 25 év távlatából? Minden perc itt él bennem. Ezeket az élményeket soha és senki nem veheti el. Az élet szép! Tali dec. 28-án!
Ezeket az emlékeket már nem lehet újra átélni, de ha szeretnéd őket újra felidézni, akkor december 28-án a Brandus-ban a helyed, ahol a Club Speed-hez ezer szállal kötődő hazai dj-k – mint például Junior, Dän von Schulz, Kühl, Budai, Sterbinszky, NewL és Flash – fognak gondoskodni a nosztalgiáról.
Esemény: https://www.facebook.com/events/424007602647157
Jegyek: https://oneticket.hu/club-speed-brandus-211228
Comments are closed for this post.