Grúzia. Technoforradalom. E két szó hallatán, aki próbálja követni a nemzetközi techno életet, rögtön eszébe juthat az ország egyik techno klubjában, a Bassianiban lezajlott razzia. Az ott történteket nehéz elemezni itthonról, hisz egy egész másfajta kultúráról van szó, és távolról nehéz is átlátni, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy sima rajtaütésről. Úgy döntöttünk felülkerekedünk, és saját szemünkkel győződünk meg, az országban történtekről.
Célunk volt mindkét nagy klubba eljutni, a Khidibe, és a Bassianiba is, de sajnos előbbi pont egy héttel érkezésünk előtt tartotta szezonzáróját, így maradt az utóbbi. Érdemes itt megemlíteni, hogy abszolút nem görcsölik túl az események bejelentését a közösségi médiában, pár héttel előtte derülnek csak ki a soron következő események dátumai, ami igencsak megnehezíti a pontos tervezést, ha távolabbról érkezik az ember. A Bassianiba való nehéz bejutást, már akkor érzékeljük, mikor regisztrálunk a klub honlapján még itthon, hisz anélkül elővételes jegyet se lehet venni. Miután ez sikerült, és megadtuk a személyi számunk, ill. facebook adatlapunk (?), várhatjuk a megerősítést, hogy igen, a klub részéről technosok vagyunk 🙂 Ha nem érkezik ilyen megerősítés, természetesen a helyszínen még mindig bejuthatunk.

mde
mde

Miután a gépünk leszállt, taxiba ülve azonnal megtapasztaltuk a grúzok nyugodtságát, és halálmegvető bátorságát, egy-egy előzéskor, de idővel ezt megszokja az ember. A szállások nagyon olcsók, 3-3500 ft/fő/éj árért, egész normális szállást kaphat az ember, ráadásul ha kisebb városban szállunk meg, még olcsóbb ez a költség. Egy elég nagy tévhit él az országról, hogy nagyon rossz a közbiztonság, hatalmas a korrupció, és veszélyes hely egy turistának. Hát ebből mi abszolút semmit se tapasztaltunk, sőt rácsodálkoztunk arra, hogy sok helyen ajtót se zárnak, mindenhol rendőrök vannak, és mindig azt kaptuk a pénzünkért, amit előre megbeszéltünk. Szerencsére hamar elérkezett a party estéje, és Tbiliszi városában elindultunk a Bassianiba.
mde
mde

A klub, a helyi Dinamo Tbiliszi futballstadionjának aljában található. Odaérkezésünkkor egy laza sor fogadott, a Berghainban betartott szabályok szerint, szép csöndben vártuk sorunkat. A beengedés gyorsan folyt, 40 lari volt a belépő, ami kb 4400 ft-nak felel meg. Az elővételes jegy fele annyiba kerül. Mikor beléptünk a klubba, hatalmas sötétség fogadott, azt se tudtuk hirtelen merre kell menni. Szerencsére éreztem, hogy van egy lépcsőlejáró, és mikor már kezdett zavaró lenni ez a sötétség, szerencsére fülemben már a kőkemény techno ütemek visszhangoztak. Jó helyre kerültem. A klub nagyon szűk, sötét folyosókból áll, szinte bunkerszerű hatást kiváltva. A főterem hatalmas küzdőtérrel rendelkezik, amit egy galéria ölel körbe, és arról belátható az egész tánctér. Az egész klubra a kőkemény félhomály jellemző, amire szigorúan ügyelnek is a biztonságiak, és azonnal határozottan rád szólnak, ha vakut kapcsolsz a telefonodon. A  Wc koedukált, mint a berlini Berghainban. A benti árak, európai szemmel átlagos klubárak, 1500 Ft egy whiskey-cola, 300 Ft egy víz átszámítva.  A folyosókon végigsétálva, eljuthatunk a könnyedebb zenéket képviselő teremig, a Horoomhoz. Itt nem sokat töltöttünk, lötyögni én nem szeretek. A pihenőrészek nagyon érdekesen lettek kialakítva, a stadion ülései alatt találhatók, így aki kicsit lefeküdt pilledni, az egész pontosan, a stadion ülései alatt feküdt. Bennem olyan szintű adrenalin dolgozott, hogy talán csak egy kicsit ültem le a színpad mögött, egy italt kortyolva.
mde
mde

Mindent összevetve, hamar elfelejti az ember, hogy épp egy grúz techno klubban tombol, és átadja magát gyorsan annak a fajta erőnek, ami sugárzik a grúzokból. A hit, és az összetartás ereje ez, hogy együtt bármit elérhetnek, még azt is, hogy szembemennek a hatalommal, és kivívják minimum azt, hogy továbbra is szeretett klubjukban bulizhassanak. Ajánlom mindenkinek Grúziát, mert gyönyörű természeti kincsei vannak, és az élmények amiket hazahoz, egy jó ideig feltöltik majd.
 ]]>