Interjú – Nastia

Tisztán DJ-nek tartod magad és nem pedig producernek. Miért akartál ennyire a DJ oldalra összpontosítani?

Mert így érzem! Például az iskolában inkább az irodalom, a földrajz és a történelem az erősséged de a matematika, a fizika és az informatika nem. Olyan furcsa ez? Nem tudsz mit kezdeni vele. Tedd azt, amit szeretnél és amit érzel.

A mai viszonyok között egyre nehezebbé válik az elektronikus zenei profilod felépítése anélkül, hogy valamilyen produceri munkát megjelentetnél. Mit gondolsz erről, és hogy sikerült elérned oda ahol most tartasz?

Figyelj, ahogy mondtam, nem akarom átugrani azt a szintet amire képes vagyok. Nem akarom kényszeríteni magam, és nyomást gyakorolni saját magamra csak azért mert a mai viszonyok ezt kívánják. Jól érzem magam és elégedett vagyok azzal, ami van. Természetesen vannak ambícióim, de mondom újra – én csak egy DJ vagyok, aki ebben elég sikeres. Utazom a világban úgy, hogy eddig egyetlen kiadványt jelentettem meg és van egy saját kiadóm. A helyzet az, hogy a producer nem feltétlen DJ, ez két teljesen különböző szakma és nem sok ember tudja ezt összeegyeztetni. Szóval én nem szeretnék úgy tenni, mintha producer lennék, amikor nem vagyok az. Az emberek szeretik, ahogy játszom, ahogy megteremtem az energiát és az atmoszférát, ami aztán bejárja az egész klubot. Jól érzik magukat és boldogok a bulik végén. Táncra és mosolygásra késztetem őket – ez a munkám, ami így működik.

Remek. Hol voltál elsőként rezidens? Mi volt az amire ez rezidencia megtanított mint előadót?

Ez sok évvel ezelőtt, 2005 végén történt. Egy barátom klubjában játszottam. A rezidencia megtanít arra, hogy építs fel egy szettet valamint arra is, hogy készen állj mindenre. Szintén fontos dolog, hogy mindig keresned kell az új zenéket. Minden nap! Hiszen unalmas lenne, hogy minden hétvégén ugyanazt játszod egy adott helyen és általában ugyanannak a közönségnek. Ez még jobban kell, hogy motiválja az embert. Néha rezidensként sokkal nagyobbak az elvárások veled szemben, mint a meghívott művészekkel szemben.

Hogyan tudnád leírni az ARMA17-ben betöltött rezidensi szereped? Mit jelent az, hogy ott játszhatsz, és hova helyeznél más klubokat az ARMA17-hez képest?

Tudod, Arma17 nem az a hely többé. Ami maradt, azok az emberek akik mögötte állnak. Mint tudod, ez a székhely már nem létezik; az Arma17 most egy kis szünetet tart és ezt követően egy másik helyre költözik. De összességében ez a legjobb klub, amit valaha láttam és ahol jártam. A legnagyobb és legjobb közönséggel. Ez nem csak egy zenei klub. Ez egy művészeti tér, hely kísérletezni, kiállításoknak stb. Számomra ez a leginkább figyelemreméltóbb dolog ebben az iparágban. Magas szintet képviselni. És minden alkalommal mikor ott fellépek, úgy érzem, valami különlegeset csinálok. Annyi mindenben kipróbáltam magam, rengeteget tanultam, és ott teljesedtem ki mint művész. Úgy gondolom, az ARMA17 egy nagy lépés volt számomra, és ez mindig így is marad.

Mint egy ukrán, akinek a rezidenciája egy valóban elismert orosz klub, kíváncsi lennék arra, mi a véleményed a közelmúltbeli politikai összecsapásokról a két ország között?

Azt kell mondjam, nehéz erről bármit mondani. Lelkileg. Mivel az Arma17 a második otthonom … engem nem érdekel a politika. Nem tudok véleményt formálni más orosz klubról, de ha volna egy felkérésem, hogy lépjek fel valahol máshol Oroszországban … megtenném. Az elején nagyon nehezen viseltem az egészet … eléggé hazafias volnék ugyebár. Most többé-kevésbé stabil és nyugodt vagyok és elértem arra a pontra, amikor azt mondom, hogy “a zene független a politikától.” De nem utaztam az utóbbi időben Oroszországba, ezért boldog vagyok.

Ez a szituáció okozott valaha bármilyen feszültséget a rezidenciádon? Avagy okozott feszültséget úgy egyáltalán?

Ez tabu-téma számomra. Úgy döntöttem, hogy nem fogok beszélni erről senkinek, különben csak káosz lesz – vita, harc és sötét energiák. Nekem megvan a saját nézőpontom és nem akarok befolyásolni ezzel másokat. A politika egy nagyon elvont dolog: bármilyen irányba tudod fordítani a dolgokat, ahogy akarod, minden csak attól függ mennyire vagy művelt és intelligens valamint mekkora a tudásod róla. Igyekszem óvatos lenni vele. De azt kell mondjam, ez a kérdés nagyon fáj nekem.

Mennyi feszültséget okoz a sűrű turné-menetrend a személyes életében? Például hogyan tudod összeegyeztetni a fellépéseket és az anyaságot?

Nagyon kényelmesen megvagyok vele. Imádok utazni, és egyedül utazni. De valóban, az egyetlen dolog a lányom. Néha szomorú vagyok, mert úgy érzem, nem adok neki magamból annyit mint minden más anya. De aztán látom a szép oldalát is: nagyon hiányzom neki, így igyekszik boldoggá tenni mindig,  és mindenhol ahová megyünk mikor hazajövök. Számára ezek a leginkább izgalmas pillanatok és élvezem minden percét mikor együtt lehetünk . Ez tiszta szerelem, tiszta érzés mindenféle célzás nélkül.

Elkezdtem utazni, mint egy őrült, ő akkor csak két és fél éves volt. Eleinte a barátaim segítettek nekem de a barátaim 98% a srác. Aztán anyukám elvált és hozzám költözött, így most ő vigyáz rá. De most már elkészült neki az új ház és ő beköltözhetett a helyére, így a nagynéném vigyáz Uliana-ra, ő a legcsodálatosabb, legbékésebb, legkedvesebb ember így nem aggódom egyáltalán. De imádom, amikor én vigyázhatok a lányomra mikor haza érkezem. Nagyon szeretem vele tölteni az időm és jól érezzünk magunkat. Ő a barátom is egyben, elvégre csak 20 év a korkülönbség. Már most eléggé felnőttként gondolkodik és az iskola első osztályába jár. Felébredek reggel 6-kor, reggelit készítek neki, felébresztem, ha pedig elkészült elviszem az iskolába. Ő is nagyon elfoglalt: a rendszeres tanulás mellett koreográfia, úszás, zene és rajz órákra is jár. Velem utazik néha de eddig sikerült élnem a saját életemet is mellette. Ott vannak az utazások, a munkám és a szenvedélyek. Én vagyok a legjobb a menetrendem kezelésében, ha sokáig nem vagyok otthon. Jól szervezett, koncentrált és felelősésgteljes – az élet tanította meg, hogyan is szervezzem a dolgaim.

Kedvenc helyeid utazás és fellépések szempontjából?

Szeretek Japánba és Dél-Amerikába utazni, most is éppen Ecuadorban vagyok ami lenyűgöző. Beleszerettem ebbe az országba, nekem Ecuador a Top5-ben van. Játszani … Nehéz kérdés. Szeretek játszani mindenhol, ahol az emberek készek és nyitottak a zenémre. Játszhatsz kétszer ugyanazon a helyen, de minden alkalommal más lesz, mert a buli sok-sok dolog függvénye: függ a hangulatodtól, attól, hogy az emberek akik eljönnek meghallgatni téged milyen hangulatban vannak, milyen a hangrendszer, a promoterektől akik gondoskodnak rólad – és ahogy gondoskodnak róla. És a légkör ami egy nagyon kényes kérdés.

Milyen fesztiválok / fellépések voltak rád a legnagyobb hatással ezen a nyáron?

Eszembe jut több is, ha visszatekintek az elmúlt néhány fellépéseimre. Nagyszerű estém volt a Closer klubban Kijevben. Ez egy különleges hely, a hangulata és a koncepció is hasonló mint az ARMA17, csak ez kisebb. Június 21-én este 21:00-től egészen reggel 04:00-ig játszottam és nagyon különleges volt.

Nagyon szerettem játszani a DC10-Ibiza-n a Circoloco-ban. Minden tökéletes volt ott: a szett időzítése, a hangulatom, és az emberek. Remek munkát végeztem és nagyon élveztem. Altavoz Chioggia-ban (Olaszország) is annyira szórakoztató volt. Én mosolyogva gondolok vissza ezekre az estékre. Maraton Festival-on Romániában az én kedves román barátaimmal, valamint az utolsó nyári buli Las Palmas-i, Mood Club-ban – ezek voltak a nyár legszebb pillanatai!

Elég eseménydús nyárnak hangzik. Milyen volt a Music On ezen a nyáron? Milyen volt Marco-val és a csapatával bulizni?

Micsoda provokatív kérdés! A csapat jó, jól szervezett és profi. Ez tetszett. Elsőként játszottam, a techno teremben. Különösen a végét élveztem, amikor elkpaott a hangulat az utolsó órában. De valójában nem éreztem az energiát és nem maradtam bulizni Marcoékkal. Mikor befejeztem épp ő játszott, így csak átmentem, hogy köszönjek és aztán leléptem, mert eléggé rendezetlen volt, nagy volt a tömeg is ami egyszerűen túl sok. Ez volt az első tapasztalatom egy Music On bulin az Amnesiaban, így az első alkalom után nem lehetek objektív.

Ez érdekes. Hogyan írnád le a vibe-ot, amit megpróbálsz létrehozni a táncparketten?

A zene? Leírni? Ez lehetetlen, hiszen én sok különböző stílust játszom. Szeretek is és játszom is sokmindent, nincs egyfajta stílusom. De igazából hangulatot szeretnék létrehozni –azt szeretem, ha az emberek táncolnak és mosolyognak. Olyan bulikon szeretek játszani, amikre az emberek sokáig emlékezni fognak. Tudom, hogy miattuk van ez az egész, nem vagyok önző. Minden buli olyan mint egy kihívás, mint egy új út de mindig csak egy a cél – a boldogság.

Természetesen koncentrálj a DJ pályádra, de lehet hallani tőled majd zenét saját a jövőben?

Dolgozom már rajta. Csak adjatok egy kis időt!

forrás: http://datatransmission.co.uk/blog/nastia-s-my-job-and-s-how-it-works-me/


Szólj hozzá!

1 Comment on this Post

  1. I am doing a paper on Social media and the NSA how our V Amendment right is being infringed upon and would like to quote your statistics is that OK?

    http://allin1panel.com/blog/social-media-marketing-scam/

    Válasz

Leave a Comment