London Calling Vol 1.

            „Back to the roots!” Először is tisztázzunk valamit: nem „Schmitteztem” az alapgondolatot, sőt. Már a Berlin Calling rovatok megjelenésekor szó volt róla, hogy ezzel párhuzamosan elindítom a saját sorozatom, hasonló címmel. Kézenfekvő volt ugyanis Európa másik E-zenei fővárosának bemutatása a klubélet szempontjából. Péter írásainak gyakorisága és terjedelme azonban olyan volt, amely azt hiszem teljes mértékben kimerítették az olvasók, látogatók igényeit. A német cikksorozat sajnálatos megszűnésével azonban napról-napra jobban éreztük ennek szükségét. Így mostantól teljesen véletlenszerű időközönként velem és az én publikációimmal találkozhatnak a Kedves Olvasók. Lehetőségeimhez mérten megpróbálom bemutatni a leghíresebb, turisták által is kedvelt és látogatott gyöngyszemeket valamint a legeldugottabb külvárosi klubokat.

Bedrock Clubnight @ XOYO Club, 2012. május 3. csütörtök:

Akkor most néhány mondatban a helyszínről: a klub teljesen a központban található (London esetében ez azért egy elég széles területet foglal magába), kényelmes tempóban mindössze 15 perces sétára a Liverpool street és 20-ra a Bank Station underground csomópontoktól. A legközelebbi megálló az Old Street station, amelynek egyik kijáratán gyakorlatilag közvetlen a bejárathoz vezető utcára lépcsőzhetünk fel. Nem egy hatalmas szórakozóhelyről beszélünk, a maximális befogadóképessége nagyjából 700-750 fő. A klub árai itteni viszonylatban átlagosnak mondhatók. A kis üveges (0,33l) sör és a szintén ekkora kiszerelésű cider 4 GBP, egy single shot (ez itt  25 ml) szeszesital 2-4 GBP (ha duplát innál, szorozd kettővel  ), ásványvizet nem ittam, de ha jól láttam 3 GBP volt. Itt is változó italakciókkal találkozhatunk, ezen az estén az 50ml vodka + Red Bull kombinációt 7,5 GBP-ért mérték, valamint 2×50 ml Jägermeister + Red Bull (itt Jäger-bombként ismerik, otthon nem tudom van-e megfelelője) 12 GBP-ért volt kapható. Korábbi alkalommal lehetett kapni Amstel, most sajnos nem, így három másik variációból választhattam. Az egyik a Sol, amit leginkább a „Corona/Coronita gazdaságos” jelzővel illetnék. Ezen kívül kapható még az itt méltán (???) népszerű szingapúri Tiger Bier valamint a mexikói import XX. Ez utóbbit nem ismertem, így adtam neki egy esélyt, utólag bevallom férfiasan, kár volt… Bármennyire is furcsa, magam is meglepődtem, de maradtam a körtés cider+sok jég kombinációnál. Ezt csak a torkom bánta picit másnap, de mostanra minden rendben .

Nem az első bulim  a klubban, a márciusi Bedrock Clubnightra látogattam ide először. Akkor úgy terveztem időben elindulok, mivel bár volt elővételes jegyem – ezért ekkor kipostázással együtt 13 GBP-t utaltam át – nem tudtam mi vár rám a beléptetésnél. Most néhány nappal a buli előtt is sikerült „saver ticket”-et vásárolnom. Ezt mindennel együtt (ez esetben online ticket volt csak elérhető amire booking chargeot számolnak fel) egészen pontosan 9,28 GBP-m bánta. Mivel ismét elkelt minden jegy elővételben, gondoltam jobb biztosra menni. Papíron kapunyitás 21:30-kor. Első alkalommal oda is értem kicsit a megadott időpont után, de még nem is volt nyitva a klub. Ekkor elhatároztam, hogy legközelebb kicsit későbbre igazítom az érkezést. Este 9 óra múlt. Alapvetően ilyenkor szoktam megérkezni egy-egy beforera bemelegíteni buli előtt. Korábbi elhatározásomhoz tartottam magam, de azért túl későn sem akartam odaérni, mivel itthoni ráhangolódás híján tudtam, hogy ott kell majd felvennem a ritmust. Ismét teljesen simán ment a bejutás. Telefonon mutattam a visszaigazoló e-mailt, kihúzták a nevem a listáról és gyakorlatilag néhány másodperces motozás után már a ruhatár előtt találtam magam. Itt leraktam a kabátot és rögtön legyalogoltam a lépcsőn az alagsorban lévő terembe.

Nem kis meglepetés fogadott: gyakorlatilag alig néhány fő lézenghetett a táncparketten, a pultban pedig az a Jozif állt, akinek ekkor a fenti loungeban kellett volna a CDJ-ket bűvölnie. Mint később kiderült (egy zárt helyszínen azért furcsa ilyet mondani), kicsit közbeszólt az időjárás. Az elmúlt néhány hétben gyakorlatilag egyfolytában esett, amit még itt sem bírtak az épületek. A fenti részben beázott valami, ami miatt nem lehetett a termet megnyitni. Változott a koncepció is, ami kezdetben egy-egy John Digweed valamint Jozif all night long szettet foglalt magában. Ezen az estén azonban egy számomra nem ismeretlen, de a meglepetés erejével bíró vendég is tiszteletét tette. A szintén helyi illetőségű Matt Tolfrey, akinek kiadványaival többek közt a Cocoon, a Murmur vagy a Viva Music labeleknél találkozhattunk. A közönség megoszlása is jóval vegyesebb volt mint előző alkalommal. Márciusban nagyjából 80%-a az erősebb nem képviselőiből tevődött össze, most viszont ez az arány szerencsére pozitív irányba változott . Valójában a bulizók életkora is elég széles intervallumon mozog. Egyáltalán nem is találkoztam az otthoni Digweed fellépéseken gyakran igen magas számban jelen lévő rágcsáló tinik csordájával. Otthon nem, itt viszont több 40-es sőt 50-es éveit taposó férfit és hölgyet véltem felfedezni. Ezen baráti társaságaok megjelenése azért kellemes meglepetést okozott. Előző alkalommal le is szólítottam a loungeban egy sör kíséretében az egyik ilyen korabeli tagot, aki készséggel válaszolt pár kérdésemre, és elmesélte, hogy nem laknak messze Londontól, már rég nem hallották élőben Digweedet és gondolták lejönnek megnézni. Határozottan jól eset, hogy „kiégett 30-as sznobkénet” (ezúttal is köszönöm ezt a jól eltalált jelzős szerkezetet, kedves Arnold!  ) azért az átlag, de inkább a fiatalabb generációt képviseltem.

Az este menete a következőképpen alakult: Jozif kezdett rögtön kapunyitás után, aki egymaga zenélt egészen fél 12-ig. Ekkor csatlakozott hozzá az előbb említett Matt Tolfrey. Kettejük B2B szettjét élvezhettük egészen éjjel 1 óráig, amikor is érkezett John Digweed, akinek gyakorlatilag az ekkora már remek hangulatú buli lezárása volt a feladata. Azt kell, hogy mondjam, tökéletesen fekszik neki ez is, megbirkózott vele, de bővebben kicsit alább. Először is részletezném az előtte fellépőket.

Érkezésemkor, mint már említettem épp Jozif vezette fel az est további fellépőit. Az idő még alig múlhatott fél 11, nem tudom pontosan mióta játszhatott, de egymás után rakta a jobbnál jobb trackeket. Nagyon dallamos deep-house, house tételek szóltak. Később is javarészt ezen a vonalon maradt, bár pakolt gyakorlatilag már mindent a house vonalon belül. A következő néhány videó az ő szettjéből adhat egy kis ízelítőt azoknak, akik érdemesnek találják végignézni őket :

 Jozif Live @ XOYO Club, London 2012 05 03


A kellemes bevezető után érkezett az est meglepetés vendége, Matt Tolfrey. Ekkor már szinte teljesen megtelt a tánctér is. Rögtön az első trackkel elmozdította a szett ivét a tech-house irányába. Azt hittem, innen ő fog pörgetni egészen Digweed érkezéséig, azonban nem így történt. Néhány track után visszaadta a DJ pultot Jozif kezei közé, és gyakorlatilag hajnal 1 óráig a kettejük B2B szettjének lehettünk szem- és fültanúi. Ebben a másfél órában mindketten megpróbáltak a saját vonalukon maradni, Jozif is elkezdett lendületesebb zenéket játszani. Ez néha elég érdekes és váratlan fordulatokat hozott, de összességében nem bolygatta meg az egész szett ívét.

 

 Matt Tolfrey B2B Jozif Live @ XOYO Club, London 2012 05 03

 

Ekkor már szépen lassan kezdte mindenki levetkőzni a gátlásait; jó értelembe véve kezdett elszabadulni a pokol. Nem volt ritka, hogy a tömegből spontán odalépett egy-egy fazon, aki eladás céljából különféle „termékeket” ajánlgatott. Mikor az egyik közel tíz perc leforgása alatt harmadszor kérdezte meg érdekel-e valami, kicsit kezdtem morcos lenni. Az mondjuk biztos, hogy amit árult azzal köszönöm szépen jól lettem volna úgy délig, lévén a csóka koordinációs nehézségei szabad szemmel is jól megfigyelhetők voltak. Előtte is meg utána is többen feltették a „Do you need any pills or MDMA?” kérdést, melyre általában a „Thanks dude I’m fine!” igencsak diplomatikus válasszal feleltem. Nos, nekem délben munkába kellett, hogy induljak, pénzt sem vittem magammal sokat, haza is akartam találni magamtól, így aztán maradtam a cidernél

Eme kellemes, húsítő itallal a kezemben szép lassan engem is magával ragadott a zene, így John Digweed hajnal 1 órai kezdése már megfelelő hangulatban fogadott. Azt a késő kezdésből is tudtam, hogy az éppen aktuális kedvenc trackjei közül a lendületesebbeket fogja elővenni, a jóslatom pedig be is igazolódott. Kellemes, lépegetős houseokkal kezdte a szettet, közel fél órája játszhatott, mikor már elkezdett kicsit elektrósabb vonalon mozogni. Az igazat megvallva magam sem tudom hányadszor hallom őt élőben, de minden egyes alkalommal tud valami meglepetéssel szolgálni. Azt, hogy dubos elemeket nem vártam tőle de mégis játszott párat, még simán feldolgoztam. Viszont sosem hallottam még tört ütemű elektrót játszani, ez már bennem is egy ilyen „Takarodj, hát ez hogy jut eszébe?!” reakciót váltott ki. Ezek után visszakanyarodott a dubos hangzásvilágba, abból is elsősorban a techno volt a mérvadó. Inkább a második órában már az új hullámos, morcos, gonosz, itt-ott elektrósabb betétekkel megspékelt techno trackeket hallhattunk felcsendülni, aztán szép lassan elkezdte levezetni a szettet.

John Digweed Live @ XOYO Club, London 2012 05 03

 

Nem sikerült elkapni az utolsó 15-20 percet, mivel még tömve volt a terem és így garantálható volt a fél órás sorban állás a ruhatárnál. Mivel a buli 3-ig tart, én 2:45-kor fogtam magam és kikértem a kabátomat, majd magamhoz vettem a Live in Cordoba albumhoz tartozó plakátot és flyert amikkel a kezemben és zsebemben elindultam hazafelé. A Bedrock Clubnight októberig búcsúzik Londontól. A magam részéről két nagyon kellemes estén vagyok túl, annak ellenére is, hogy mindkétszer egymagam vágtam neki az éjszakának.

Remélem sikerült betekintést nyújtani és közelebb hozni ezt az egyedülálló partysorozatot a hazai rajongóknak. Hamarosan újra jelentkezem!

Üdvözlettel: Marci

Next Stop: 2012. május 26. Ministry Of Sound, London / Sasha, M.A.N.D.Y., Shindoe


Szólj hozzá!

Leave a Comment