Változnak az idők és minden (is) változik… Évtizedeken és dj tanfolyamokon keresztül, tanítva sztorizva forgattam vissza az időt. Álmodtam egy világot magamnak. A tavaszi széllel, a Primate.hu val, barátoknak , kollégáknak, egykori és létező rajogóknak és minden érdeklődőnek évtizedeket visszatekintve a korokra és a szenvedélyemre: Tanmesélek

1965. Remek év, de már csak emlék, hogy volt nekem egy kecském..
A „Tranzisztorkor hajnalán” és Kazincbarikán, Kodály Zoltán bácsival és a Schmidt Marival barátkoztva. Béla bácsi székely esti meséjében szolmizálva keltegettük a Juhászt a Zeneoviban. Hosszan kerestük a csengős bárányt, a röviden zavart Szabad Európában Vámosi János a Csinibabájáról énekelt, a Beatles segítségért kiáltozott, Mick Jagger meg nem tudott kielégülni.

Cintula széles mosollyal és utánozhatatlan hanggal, B.Tóth is Gelkával a háta mögött már innentől az FMH magnósklubjában vezényel akkor még nem csak fiataloknak. Futnak a szalagok, hízik a 80-100 orsó, gubancolódnak a kazetták.

A bakelitek , amikről tudjuk. hogy „save the vinyl” már a vasfüggönyön innen pörögnek és a 10 grammal kristálytű szedi össze a Beatlest és Rolling Stonest.

Titkos kapcsolat, diplomaták és hajópincérek, pilóták és sportolól, kamionosok és zenészek csempészték vagy legalább is eldugták a nyugati aranylemezeket. Táskarádió és táskalemezjátszó.

Ekkor még vidéki kis srác voltam, de nem ordítottam és toporzékoltam, Kodály módszer, Zeneovi. Rá 2 évre ’67-ben láttam életember először „disc Jockey”-t. Nem tudtam hogy van ilyen, és így hívják aki pörgeti a lemezeket, pláne hogy Kovács tiszteletesnek hívta mindenki. Ő volt a barcikai pap, aki vasárnap délelőttönként, a bibliai történetek után az 1967 és 68-as táncdalfesztivál dalaiból kiadott kislemezeket pörgette nekünk. Akkori zsenge koromban ez a sláger volt a mosolyogtató paplak kedvence, most 2020-ban még vidámabb:

Itt raktam fel először a Suphraphone tűjét a lemezre, Csillogó fekete kincseken szállt és szólt a “Smog on the Water”, és a “Deep Purple” zenélt a Frank Zappa koncert füstjéről. Már ekkor a verandán (is) majdnem vizen is jártunk.

Ugrottunk egy nagyot, szólt az (iskola) Rádió, kaptunk egy Teslát. Így mi már ’76-ban a Mennybe szálltunk a Teslával és a Space-el és jött a Magic Fly.

Egy kállítás képeit vizionáltuk sztereóban az Emerson és Lake műveibe merülve. Időt raboltunk Lénával és az Omegával, a Múzeum körúton egy neppertől vásárolva felmentünk a lépcsőkön, majd a (Led) Zeppelinnel haladtunk a Mennybe, a Teslával, s Space-el X nélkül és Mágikusan repülve egy Pink floyd felett mi már 5-ben eljutottunk a hold „Dark side „-jára is! Ott 4-en és qudrofonban csodálkozva Mammamiáztunk, hogy táncolnak Judittal a bajuszos srácok az Ürdiscóban.

Álmodtam, minden éjjel és minden nap…

Sok éjszakán át, titkon , a Delta és a Theta helyett a fejemben középhullámok jöttek-mentek a párna alól a Radio Luxemburgot hallgatva.

Éveken át magam elé képzelve a Jingle machine-t, amint 2 lemez között megnyomom a Jingle machin gombját.

10 éven át vágyakozva, és 86-ban bevonzva, és az akkori legjobbatkat megkapva.

Imádva és tanítva…

Hálát adva, megköszönve, jó sorsomnak és nektek!