„Ahhoz, ugyanis, hogy az ember lénye képes legyen valamit alkotni, kiteljesedni szabadságra van szüksége!”
Az év végén ideje van a számvetésnek – és a jövő évi tervezgetésnek. Ez a covid uralta esztendőben különösen is fontos lehet, mert sokunkban ott a félelem a jövőtől, a “mi lesz így a szcénával” kérdése ott dörömböl az ajtónkon! Mindig inspiráló egy-egy hazai szakmabelit kérdezni minderről – különösen ha az illető minden nyilvánvaló negatívum ellenére is optimistán néz a jövőbe. Sőt! Az ifjakat is igyekszik “ostorozni” nemzetközi kitekintést is nyújtva gondolataival. James Cole Janival a ‘Tanár Úrral’ beszélgettünk egy komolyat. Hátha Téged is inspirál majd!

Hogy értékelnéd a 2020-as évet?

Nyilván a covid teljesen keresztülhúzta mindenki terveit, és nem tudom van-e bárki is, akit ez ne kényszerített volna VÁLTOZÁSRA?! Ez a változás-változtatás az, ami a legfontosabb tanulsága ennek az évnek! A képesség arra, hogy új utakra merészkedj, megnyomd az „újratervezés” gombot a gps-edben! Ez az élet minden területére most kiterjed – a személyes és a szakmai életünkre is, bármivel is foglalkoztál eddig! Ezt most nem ússza meg senki, – globálisan rá lettünk kényszerítve minderre!

Nálad ez miben nyilvánult meg?

Az első hullám engem is váratlanul ért, – elvesztettük a fesztiválunk, a bulijainkat, fellépéseket, mindent! Mint minden emberben, ilyenkor bennem is lezajlott a régihez való ragaszkodás, a tagadás-megmagyarázás-menekülés-megkérdőjelezés-kétségek kombója, hogy „na most akkor mi lesz”?! Tartalékok nélkül a „miből fogunk megélni?!” kérdésétől, egészen addig, hogy minden amiért eddig dolgoztál az elmúlt 20 évben, vajon annak mennyire volt értelme? Milyen jövőképed lehet így?! A tavaszi időszak tehát a KÉRDÉSEK-ről szólt, és a KERESÉS-ről főleg fejben-lélekben.
A nyáron ehhez szerencsére kaptunk egy komoly lélegzetvételnyi szünetet, amiben fel lehetett töltődni, és immár tudatosan készülni az őszre… Tudtuk, hogy jön a második hullám, hogy most már nem érhet váratlanul, – amit csak lehet tartalékolni kell! Így egy nagyon kemény és feszített munkatempójú nyáron rengeteget melóztunk! Mint a 80-as években a „balatoni lángosos, zimmerferis ősvállalkozó” – a főszezonból kivéve a maximumot, hogy legyen tartalék a szűkös őszi-téli időkre…☺

Hogy lehet ezt bulik nélkül megélni, feldolgozni?

Nyilván ahányan vagyunk szakmán belül, annyi féle élethelyzet és személyiség, meg döntések… Van akinek szorít a megélhetés (és kit nem?!) ezért valami totál másba kezd és parkoló pályára teszi a dj-klub életi tevékenységet. Túlélő/várakozó üzemmód, civil meló és majd meglátjuk mi lesz… Addig marad a remény, hogy majd tavasszal újra kezdhetjük és a nyártól meg majd minden megy tovább, mint a régi szép időkben… A legtöbben szerintem így gondolkodnak/unk – DE!
Itt jön bennem az a DE, mikor megelevenedik bennem életem kb első 30 évének küzdelme, hogy azt tudjam csinálni ami teljesen én vagyok, amiben nincs főnököm, ahol nem a pénzért melózom, hanem azzal foglalkozom amit szeretek is csinálni… Ahhoz, ugyanis, hogy az ember lénye képes legyen valamit alkotni, kiteljesedni SZABADSÁG-ra van szüksége! Nekem ezért küzdeni a személyes életemben nagyon nagy kihívás volt éveken, évtizedeken keresztül! Az, hogy a djzést, a vele kapcsolatos mindenféle „munkát” (így idézőjelben) válasszam és ne egy civil-hagyományos életpályát pl. tanárként, tudósként, marketingesként vagy épp jogászkén – most újra falhoz állított! Nincs is ebben meglepi, hiszen erről szól az élet, csak most egy másik eszközzel tesz próbára! Ha visszagondolok az elmúlt 23 év küzdelmeire, mennyi mindent megéltem/megéltünk?! Kecel, a DTD vagy a Vanity elvesztése megtanított arra, hogy minden kudarcból, mélypontból fel lehet állni, minden veszteség megtanít arra is – ki vagy te, kivé lehetsz, miben kell változnod és változtatnod, hogy kiteljesedj az utadon – úgy ez a covid is erről szól nekem!

Miben változol, változtattál?

Elsőként rendet raktam otthon fizikálisan is a környezetemben, a lakásban, majd bent lélekben, és fejben is! Évek óta halogatott nagytakarítás, rendszerezés kellett nekem ahhoz, hogy tisztábban lássak. Ahhoz pedig hogy inspirálódjak, megerősödjek – újra kinyitott könyvek, önvizsgálat, tanulás és persze konkrét emberek, közösségek kellettek! Elkezdtem B tervben is gondolkodni – képezni magam grafikus/designer talentumaim kibontva… Ez adta vissza a szabadságom – az újra megszilárdított alapok egy újrakezdéshez, ahhoz, hogy ne legyen bennem félelem a jövőtől! Tudatos reménnyel, hittel teli elhatározás, hogy megtegyek mindent, ami tőlem telik a családban, magamban, a szakmámban és a környezetemben is, ez az, ami felszabadít.

Mik ezek a tervek és újdonságok?

Engem gyerek korom óta az álmaim éltettek! Mindig fantáziáltam, elképzeltem dolgokat és ez hajtott minden élethelyzetben. A djzés és a bulik szervezése az, ami 20 éve ad egy ilyen álom-utánpótlást, viszont a lockdown idejére nem maradt ebből semmi, – csak a zene! Talán ez az elmúlt évek egyik legnagyobb ajándéka, hogy nagyon megszerettem az alkotói folyamatot Marióval (Collective Machine) és az utóbbi időszakban Viktor Udvarival (Capeesh Society) közösen. E mellett végre eljutottunk Németh (Ritmo) Zsolti barátomhoz is, aki komoly zenészként, és a több mint 50dbos szintetizátor gyűjteményével új lehetőségeket nyitott meg. De úgy érzem vokalistát is találtam a jövő dolgaihoz (Patrícia személyében) -, akiben hatalmas lélek és tűz ég, alig várom, hogy majd fellobbanjon…☺

Mennyire van most értelme kiadni zenéket? Milyen perspektívát, racionalitást látsz ebben most?

Ez egy nagyon jó és fontos kérdés! Már tavasszal is feltette ezt magában mindenki – itthon és nemzetközi szinten egyaránt. Ha nincsenek bulik, nincs hol játszani a trackeket, akkor mi értelme van megjelenni?! A streamek miatt?! – azokból is besokalltunk és alig van olyan ami kiemelkedik a nagy átlagból… Eladás szempontjából borítékolható a visszaesés, akkor meg miért érdemes invesztálni ilyenkor kiadóba, releasekbe, hozzá remixer, promo kampányba, és ami ezzel jár…?!

Valóban! Akkor miért?

Sokan gondolták és gondolják úgy, hogy racionális, ha takarékra veszik a kiadót, a saját megjelenéseket, és ahogy fentebb is említettem – új utakat keresnek, és leteszik a lantot, kivonulnak a szcénából hosszabb-rövidebb időre, jobb esetben stúdiózgatnak betárazni a jövőbe… Szerintem teljesen logikus és érthető is mindez, DE! Itt jön nálam az a fenti DE:- hogy én ennél mindig is fanatikusabb voltam! Ha valamit szeretsz csinálni és ez éltet, akkor azt nem tudod feladni ilyen könnyen, (én még nehezen se nagyon!:) Lehet mindez elvakultság, de az ilyen elvakultság űzte, hajtotta mindig is azokat az embereket, akik alkottak valamit! Most tényleg megmutatkozik ki az, aki igazán elkötelezett és képes ilyenkor is árral szemben úszni – ahogy fogalmazott Dandy Peti barátom – és Shabaammal is sokat beszélgettem erről, aki hasonlóan gondolkodik mint én. Mert persze, hogy nagy dilemma volt, hogy te Jó Ég?! Most akarok belerakni ennyi pénzt egy releasebe?! Tényleg most akarom építeni az új sublabelt?! Most kell top remixer, most kell elkölteni a világ egyik első számú promo ügynökségénél (Jukebox Media) olyan pénzt amire szükséged lehet?! Most, amikor nem néznek promokat, az eladások a béka segge alatt vannak, és úgyse jön vissza az ára?! Tényleg ott kavargott bennem is mindez, de megléptem – és utána azonnal megnyugodtam! Ebből tudtam, hogy bármi is lesz – jól döntöttem! Megtettem azt, ami tőlem tellett és ez nem anyagi profitként jelentkezik majd, hanem egyfajta befektetésként a jövőbe!

Ez az új Alliwant Wax saját kiadvány volt ugye?

Igen. Most így 3 hét után valóban látszik, hogy visszaestek az eladások a korábbiakhoz képest, így anyagilag nem fogja visszahozni azt, amibe belekerült, de ezt sejtettem… Viszont bekerült a 2 saját origi és a 2 remix is a Deep House Hype chartba, egészen a 3. helyig, – sőt a main chartba is!

Archie Hamilton játszotta a ’Hungi Vigad’-ot (11. perctől)

Ezek így együtt felrajzolták az új sublabelt a térképre, és a saját produceri névnek is újabb lökést adott. A Jukebox pr ügynökségen keresztül olyan arcok is leszedték a promot, akikhez önállóan nem jutott volna el, olyan durva feedback reportot kaptam, mint még soha, vagy 5-6 nemzetközileg releváns premier kérést és labelektől bekérdezéseket is.

Megéreztem, hogy működnek a „nagyok”!:) Ott minden egyes release mögött nagyon komoly befektetés és munka van! A Nastia írt egy oldalas posztot, ahol csak sorolja és sorolja mennyi mindennel kell foglalkoznia annak, aki egy labelt csinál – és jól is akarja csinálni! Most erre volt időm és heteken keresztül rengeteg meló volt benne! Közben szinte minden héten 2-3 nap studiózás, kontaktolás, demozás, a heti megjelenések követése… tartalom gyártás, posztolás, az új releasek szervezése stb stb. Úgy éltem az elmúlt kb 2 hónapban, mint egy valódi zenével foglalkozó szakember, – ahogy jó lenne ha élhetnénk! Nem volt olyan megszokott munka, ami elvonta volna ettől a figyelmet, teljesen bele tudtam feledkezni mindebbe! Persze, hogy ebből így most nem lehet megélni, de lélekben, fejben ez hatalmas erőt adott nekem, hogy letettem az új alapokat! Szabad lettem, elmúlt a félelmem… és ez a legfontosabb hozadéka ennek a pár hónapnak! Már tudom mit és hogyan szeretnék csinálni!

Említetted a sok stúdiózást, mi az, ami várható majd a közeljövőben?

Saját releasek szintjén a 2020as évben a tervekhez képest „csak” 5 releasem volt, – sok minden átkerült így 2021-re.
– 1 track jövő nyáron jelenik meg az egyik top3as kedvenc kiadónál a Hedzup-nál,
– 1 track confirmed az Ovrdose Deep-nél és még készül ide 2 original az ep-hez.
– Reelow barátom labeljén a Reecords-on is lesz 1 track, amiről külön is érdemes lesz majd beszélni, mert egy egyedülálló elképzelést valósít meg Renátó, ami nagyon nagy dolog a szememben!
– Amit Marco Carola játszott februárban ’I Love’ című track a Deeperfect-nél jön majd ki februárban,
– Jön egy 2 számos EP egy új, a Pitch lnd kiadónál.
– Szintén egy 2 originalt + 2 remixert felvonultató ep a Whoyostro címkén.
– Januárban egy Astré trackre készült remix a saját labelen az Alliwant Wax-on.
– Az origi kiadón az Alliwant Music is lesz minimum egy saját ep, elvileg egy Jansons remixxel.
Ez 10 track és még van kint további 10 cucc, amikre választ várok.

A két saját labelen mi várható?

Az Alliwant Musicon nevek szintjén: Dario’D Attis, Javi Bora, David Aurel, George Smeddles és az említett Jansons.
Az új sublabelen az Alliwant Waxon: Astré, Jesse Jacob, Artmann, Close to Custom, Vanucci, Capeesh Society és remélem végre a vinyl is kijön Diego Krause és Mike Sharonnal☺

Uhh ez valóban komoly! Tudatos volt mindez? Vagy egyszerűen most ennyire beindultál?

Nagyon tudatos, az más kérdés mikor és mit tudsz belőle megvalósítani! Shabaammal beszéltük mindezt, hogy sokan kihagynak most, mi pedig annál inkább odatesszük magunkat! Ha kimarad 1 év elfelejtenek, és rengeteg új arc jön a helyedbe, mert a világban sokan vannak akiket ez éltet, ahogy minket is!
Ráadásul nálunk ez egy építkezési folyamat, amit most még jobban ki kell használni! Teljesen más release stratégiát érdemes követnie egy kezdő, vagy egy már „befutott” producernek… vagy ahol épp mi tartunk. Én anno, mikor elkezdtem mindezt lecsekkoltam pár arcot, hogy éves szinten mennyi release van, mennyi origi/remix, milyen és hány féle kiadókon… Leírtam egy füzetbe. Ebből állítottam fel azt a koncepciót arról, hogy mi kell ahhoz, hogy felfigyeljenek rád. Először is kb átlag havi 1 release-ben érdemes gondolkodni… Ezek persze minél komolyabb kiadókon kell(ene) kijöjjenek, ha lehet ep-ként 2-3 origival és jó nevű remixerekkel! Ezek fogják berajzolni a neved a szakmai köztudatba és a megjelenéseid alapján alkotnak rólad képet! Az se jó ha túl sok és az se ha kevés a release. Persze ez egy elv és mikor vársz heteket, hogy egyáltalán meghallgassák a demod, majd ha nem újra feltöltsd, újra küldd, és mire release lesz az a leginkább utált része szerintem mindenkinek! Van, hogy fél év is eltelik, mire megjelenik egy track, sőt van, ami egy éves! Arról nem beszélve közben változhat is a zenei világod és nagyon nem mindegy mit akarsz megmutatni ilyen téren magadból, különösen igaz ez az elmúlt 1-2 év nemzetközi változásainak fényében! Még durvábban beszűkültek a kiadók mikrostílusai, még specializáltabbak lettek, és hatalmas robbanás zajlik legalábbis abban a hívjuk így „modern” deep house, deep-tech/minimal szférban amit én követek!

Na ez megint egy nagyon érdekes téma szerintem! Mit értesz ez alatt és mi ez a robbanás, vagy forradalom ebben a stílusban és nálad ez miben nyilvánul meg?

A Mario mindig azt vallotta, hogy egy producernek legyen egy csak rá jellemző, saját stílusa és arra koncentráljon! Olyan labeleken jelenjen meg csak – és csak is ezek közt forogjon. Ez ellen nekem lázadt a „djvérem”, hiszen én attól függően, hogy warm upolok, vagy főidőt játszom, esetleg all night longot, kis, vagy nagy klubban, fesztiválon, stb – kell hogy tudjak mihez nyúlni és mégis magamat adni. Nem működik pl főidőben XY külf.vendég után a deep house, a deep-tech/minimal, vagy akár egész éjjel sok helyen, mert unalmas lesz. Így produceri dolgokban is sokféle dolog jelent meg tőlem, ami mind jellemző rám, mint djre, de abban igaza volt a Marionak, hogy ez egy nagyon szerteágazó világ és nehéz akkor beazonosítani, hogy akkor mit is képviselek?! Ezért a megjelenések szintjén elkezdtem az utóbbi egy, másfél évben már szűkíteni mindezt! Ez nem csak a konkrét zenék hangzását érinti, de a labelek körét is. Hiába volt sikeres jópár release és jött egy csomó bekérdezés „Carolás” labelektől, akiknek már tudatosan nem akartam adni tracket, hogy ne könyveljenek el ilyen producernek. Azzal, viszont rögtön kb „újra kellett építeni” azt, hogy egyáltalán a megcélzott kiadók meghallgassák a zenéket, majd ezekből release is legyen. Ehhez kurva jó zenék kellenek persze és kontaktálás, egyik elem építése a másikra! Minden számít! Mit posztolsz, hol jelentél meg, milyen és mennyi fedbacket kapsz, bekerült-e a top100ba – egészen addig akár, hogy beleraksz-e egy ride-ot még amitől már azt mondja egy label, na ez már kuka, vagy olyan banális dologig, hogy építed fel a breaket! Minden számít! Nagyon specializálódtak ugyanis a kiadók és sznobok a maguk módján! Az hogy jó egy zene – furi, de nem elég! Sokszor a név számít, akire felfigyelnek, a nimbusza, a presztizse, tőlük átlagos, vagy egyenesen rosszabb darabot is simán kiadnak jó labelek is, mert a „brand- a név” az, ami ”eladja”! Lehet ezen fanyalogni, vagy fogod magad és felépíted a magad „brandjét”! Szar ez a szó rá, mert ez inkább egyfajta kép, amit ha félreteszed az egód akkor nézz rá kívülről magadra – Ki vagy te?! Mit lát xy label/promoter stb rólad?! Na azt formáld, építsd, tervezd, fejleszd, alakítsd! Nem marketingszagúan, hanem úgy amilyen te vagy! Ebben a Bánkuti Daninak is mint külsős „edzőnek” tök jó meglátásai vannak, de ez leginkább ösztönös, de mindenképpen tudatos és tervezett. A világban itt egy új generáció, aki vérprofi ebben! Te pedig velük focizol egy pályán!

Na ez egy nagyon érdekes terep és bontsuk is ki az előző kérdéshez is kapcsolódva!

Nézd meg a Chris Stussy-t a Toman-t, a Rossi-t, az Anotr duót, vagy a kiadóikat PIV, NoArt…! Mind 20-on éves /30 év alatti arcok és már most ennyi idősen mekkora nevek – brandek lettek! Kb 5 év alatt egy komplett forradalom zajlott le ebben a hangzásban, amibe Djoko, a Fuse/Locus os csapat Archie és a Moscow/Moss labelek, Ben Rau és az Inkal/Meta, a franciák HedZup, Okain- és a Talmann, Rutilance labelek stb is beletartoznak… Ez egy új iránya a korábban főleg bakelitekhez kötődő hívjuk így „underground minimal/deeptech house” vonulatnak. A Stussy mondta nekem, hogy a fiatalok egy része már nem tud/akar bakelitről játszani, és azzal, ha digitben is megjelensz, nem 300 limited copyban jut el csak a zenéd a világba, hanem több ezerhez! Ezt ismerték fel egyre többen (az általam is korábban követett vinyl only labelek és artistok egy jó része is) – és ennek nyomán hívom én ezt egyfajta új forradalomnak, új hullámnak. Persze megmaradt a klasszikus rominimal is sokkal undergroundabb módon – de jött egy táncolható, a legtöbb bulikban is működő, a klasszikus deep house vox-ait, grooveját, szexi vibe-ját is magába olvasztó hullám mindezzel.

Nem tudom más zenei világban hogy van, de képtelenség követni már annyi release jön ki, és valahol természetes is lett ez a bizonyos specializálódás! Én pl évek óta nem hallgatok már technot, ez a melodik vonal számomra nagyon távoli, és a tech house-ban is már jó ideje nem találok magamnak valót. Ott is inkább a klasszikus, oldschool Robsoul-os vonalhoz kapcsolódó dolgok fognak meg, de így is iszonyat mennyiségű és nagyon sok zene jelenik meg nap mint nap! Szóval valahol tök érthető is ez a specializáció! A másik hogy egy generáció már ebben nő fel, és az úttörők után ők már online tanfolyamokon, tutorial videokon, személyes coachingokon, kurzusokon, komoly hangmérnök sulikban, marketinges fősulis tudással indulnak ki a pályára! Csak állsz és összefosod magad olyan jó zenék jelennek meg 1-2 éve még ismeretlen új arcoktól!

Mi ennek az oka szerinted? Ennyire globálisan elérhető lett egyfajta szakmai tudás?

A Dandy mondta ezt először nekem kb 2 éve, mikor kint volt az ADE-n, amit ott látott:
„Jani itt egy új generáció, ezek minden területen vérprofin tanulják képzik magukat! Pár év és úgy elhúznak mellettünk, hogy esélyünk nem lesz!” És rohadtul igaza volt!!!
Nálunk meg még mindig ott tartunk, hogy: „a dj az legyen csak dj és elég, ha össze tud mixelni 2 zenét, vagy bakelitet, „meee a producer nem lehet jó dízsé és fordítva”… Igen?! Akkor mondj már nekem 10 olyan dj-t (aki nem producerkedik is) és aki nemzetközileg is befutott az elmúlt 5 évben – és nem csaj! Naaa?! Vagy ki az, aki attól, hogy jó dj ezért majd relevánsan értékelhető is lesz nemzetközi szinten, vagy lassan már itthon is?!
Én is így hittem bő 16 évig és 40x évesen kezdtem el rájönni, hogy ma már ez része a dj létnek, legalábbis egy bizonyos szinten, – már ha előbbre akarsz jutni! A Jay Lumen Csabi elmondta ezerszer és nem hitte el neki senki, (én se akkor) és meg lehet nézni hol tart Ő vagy a többiek?! Ezért van még mindig óriási tévedésben itthon a fél szakma, aki a saját egóján nem lát túl, miközben elhúz a világ mellettünk és ontja magából a tehetségeket! 2021van! Iszonyat tudás az, ami elérhető lett és pl az alkotóelemek is hozzá! Ma már basszus 40 euroért megveszed a legkomolyabb sample packokat, nem egy valakitől, hanem 15 élvonalbeli arctól, olyan hangmintákkal, amikért 10 évig kb az ingyenes kukázott packjaidban turkáltál és nem kell már hozzá rengeteg vas, hogy kikeverd őket! VST-kben elérhetőek a hangszerek és iszonyat lehet fejlődni ezekben is! Ha pedig nem megy egyedül, megtanulhatod és/vagy közösen csapatban kezded el, de kezd el! Ezt kéne elmondani a fiataloknak, hogy ha valamit szeretnének, mint djk elérni, ahhoz nem elég a saját szervezésű bulikban játszani, az is tök jó persze! Az is ha valaki tényleg jól djzik, de ez már nem lesz elég – sőt már évek óta nem az nemzetközi szinten! Ehhez nem a dj vizsgát kell itthon sem visszaállítani, hanem KOMOLY TUDÁST átadni! Ez tényleg egy szakma, aminek ez is a része meg még 1000 egy dolog csak ezt senki nem mondja el, hogy irdatlan fejlődés történik épp most is a világban! Itthon meg még ez mindig csak egy hobbi, és még mindig nincs valódi tudást átadó képzés, és hozzá hiteles intézmények – szakemberek!
Félreértés ne essék nem az itthoni, vagy nemzetközi szinten is legendás „öregeket” kárhoztatom! Nekik ezzel még nem kellett szembesülni és számomra egy Beta az a Béla marad akinek elég ha jó dj, vagy a Budai Imi. De a fiataloknak ezt el kell mondjuk, itt az ideje egy új forradalomnak itthon is! Ehhez tanulni kell és sosem késő elkezdeni, (lásd az én példámat) ha kell összefogni ki miben jó és a szakmán beül is ki kellene nőnie ilyen Intézményeknek, műhelyeknek, hiteles arcoknak akik ezt a vállukon viszik.

Nem volt időnk a többi dologról beszélni a Badgirls és egyéb tervekről de innen folytassuk majd egy másik alkalommal!

Benne vagyok és köszi a lehetőséget!

“Lapzártánk” után érkezett: James – ‘Khumba’ című trackjét pörgette Hotsince82 legfrissebb Pier Pressure Beatport live streamjében! (tekerj a 35.perchez)