Artur Wojtczak a lengyel klubkultúra fáradhatatlan nagykövete, akinek ezen írása a krakkói elektronikus zenei szcénába nyújt betekintést

A lengyel elektronikus zenei szcéna – bár nem olyan nagy, mint Németországban vagy az Egyesült Királyságban – dinamikusan fejlődik, a klubok és fesztiválok egyre nagyobb közönséget vonzanak.

Lengyelország húsz, kizárólag elektronikus zenére fókuszáló fesztivált tud felmutatni. Ilyen például az Energetikai Intézet sci-fi hangulatot idéző épületében megrendezett Instytut, vagy a Garbicz fesztivál, ami az erdő mélyén, egy tó partján találunk. A legismertebb ezek közül az Unsound, Krakkó butikfesztiválja. Itt olyan szintű álom line up-ot hoznak össze rendre, amire az egész világ felkapja a fejét. De nem csak a fesztivál idején, októberben érdemes Krakkó városára összpontosítani. Ugyanis egy igen csak aktív és elkötelezett közösség alkotja a helyi szcénát.

Krakkó Lengyelország második legnépesebb városa. Mindössze 400 km távolságra fekszik Budapesttől. A történelmi város mágnesként vonzza a turistákat, békeidőben rengeteg honfitársunkkal összefuthatunk. Tapasztalatból mondhatom, hogy a helyiek szeretik errefelé a magyarokat.

Krakkóban a 90-es években és a 2000-es évek elején a brit vonal dominált, garage, jungle és happy hardcore szólt olyan klubokban, mint a Krokodyl és Krzysztofory. Nyers és koszos zene jellemezte a helyi hangzást. Ellentéttel a fővárossal, ahol könnyedebb dallamok, a funky house töltötte be a vezető szerepet.

De mi a helyzet napjainkban? A ‘Zabawa” nevű partysorozat legutóbb több, mint 1000 embert vonzott. A bulit vitafórum és workshop előzi meg. Krakkóban hasonló a helyzet, mint nálunk. A belvárosban egyre kevésbé éri meg olyan helyet üzemeltetni, ahol nem lakossági zene szól. Viszont a külvárosban még egyik klub sem tudott fennmaradni. Az emberek a belvárosban buliznak, az olcsó pia arrafelé is mágnesként vonzza a részeg turistacsoportokat.

Krakkó klubéletét a kisebb, rövid távra tervezett helyszínek jellemzik, amelyek gyakran olyan gyönyörű, tizennyolcadik századi épületekben helyezkednek el, mint ahogyan azt a fenti képen is látni. A közönség általában nem ragad le egy helyen. Az éjszaka folyamán egyik helyszínről a másikra vándorolnak, hogy összefussanak az ismerősökkel. Legyen szó kávézóról, bárról vagy éppen diszkóról.

A város legismertebb DJ-párosa, Olivia és Chino nyolc éve indították útjára a We Are Radar rendezvénysorozatát. Ezeket az eseményeket mindig Chino által tervezett egyedi plakátokkal hirdetik, amelyek az 1960-as éveket idézi meg. A nyers hangzás ma is jellemző, ha technot játszanak az EBM vagy indusztriál lehet. Nem kell azon aggódni, hogyan töltsék meg a táncteret, mert 200 főnél már kirakhatják a megtelt táblát.

Chino dicséri a krakkói jelenet kooperatív légkörét: a szervezők között nincs konkurenciaharc. A helyi promóterek közös naptárat vezetnek,nehogy egymásra szervezzenek.

Péntek este a város egyik legrégebbi klubja, a Prozak 2.0 a cél. A bejárati ajtó fölött az alábbi felirat olvasható: „Stay for a moment”. A klubban egy piros neonlámpa ég, rajta a másik mottóval: „Dont forget to go home”. A menetelés gyakran reggel 9-ig is eltart. A line upot ezúttal csak hazai fellépők alkotják. DEAS (aki a holland Planet Rhythm kiadójához írt alá) egész éjszakás b2b szettet pakol a Noir Music-os Agim-mal. Manapság a Prozakot inkább a dallamosabb techno, az Innervisions vagy a Kompakt-féle vonal jellemzi. A helyi közönség hűséges és gyakori vendég. Sokan heti kétszer is jönnek, tudván, hogy itt mindig összefuthatnak a barátaikkal.

Másnap a Szpitlana 1 jelenti a következő állomást. Jakub Wojas a hat főből álló, Rączka nevű koikektíva tagjaként különleges helyszíneken rendez eseményeket: elhagyatott raktárakban, parkolókban, vagy éppen egy régi telefongyárban, A Szpitlana falait régi bulik plakátjai díszítik és a boltozat alatt szivárványos zászló lóg.

Itt is megerősítést nyer az a tétel, miszerint Krakkóban a közösségek inkább a DJ-kollektívák, mint a klubok körül alakulnak ki. Ma este a klub a Technopatia csapatát látja vendégül: a helyi képviselők Intyre és Janeda, míg a headliner szerepét az analóg specialista, Jurek Przeździecki (Cocoon, Trapez, Boshke Beats) tölti be. Przeździecki zenéi a klasszikus detroiti hangzást idézik meg, Mi pedig tovább haladunk a következő állomásra. Az STK 47 igazi underground helyszín, egy raktárépületben. A dekoráció brutális, a hangrendszer kiváló és van egy apró fürdőszoba is graffitikkel borítva. A szervező, Aetha le sem tagadhatná punk gyökereit: orrkarikát, rövid farmerdzsekit és láncot visel). Ez nem is egy valódi klub, hanem egy raktáépületben létrehozott rendezvényhelyszín. A maximális befogadóképesség nem több, mint 350. Ide senki nem esik be csak úgy, az emberek szigorúan a klub kínálatára összpontosítottak, gyakran – ismételten – olyan helyi kollektívák köré építve, mint a Vultur, a Veni Vidi Techno, a Komora Basowa de a már fentebb is említett We Are Radar is itt talált otthonra.

Forrás: [Mixmag]