Manapság mondhatjuk, hogy az elektronikus tánczene és azon belül főleg a techno hangzás régen kilépett “szubkulturális” mivoltából és ma már sokkal inkább a hétköznapjaink része. Ahogy ez persze korábban megtörtént más műfajokkal is, elég csak a trance vagy a deep house esetére gondolni. Ebből az aspektusból vizsgálva nincs is új a nap alatt, ahogy az sem újdonság, hogy vannak olyan előadók és kiadók, akik már régóta inkább tartoznak a mainstream kategóriába mint abba a világba, amelyből valamikor elindultak. Hogy merre is tart az egész folyamat, hogy ezek jók avagy épp ellenkezőleg, inkább kontra-produktívak majd egy külön elemzés, egy külön cikk részét képzik majd.

Azzal viszont mindenképp érdemes foglalkozni, hogy honnan is ered az a hangzás, amelyet az új generáció feltörekvő tagjai a sötét klubok falai közt, vagy a nyári fesztiválok nagyszínpadán fellépő, mára világsztár kategóriába tartozó DJ-k játszanak. Az ElectronicBeats összeszedte az elmúlt évtizedek húsz legjelentősebb techno kiadóját, amely egy szubjektív, mégis sokszínű lista. Nyilván aki akar, az ebbe is bele tud kötni, én most mégsem teszem meg, viszont két labelt össze fogok vonni (azt is leírom, hogy miért) majd két platformmal kibővítem azt. Két olyannal, amelyek sok szakmabelinél egészen biztosan rajta lennének ezen a listán.

NovaMute (London, UK)

Ahogy azt a neve is mutatja, a NovaMute tulajdonképpen a Daniel Miller által 1978-ban alapítot brit Mute kiadónak az egyik leányvállalata. Azzal a céllal hozták létre még a 90-es évek elején, hogy külföldről (elsősorban az USA-ból) techno-orientált kiadványokkal lássák el az Egyesült Királyság piacát. A technora valamint az azzal kombatibilis mindennemű elektronikára (minimal, ambient, electro, acid stb.) specializálódott címke 1991-ben 12″-es kiadásokkal indult útjára. A diszkográfia rengeteg kiváló kislemez mellett olyan techno albumokat tartalmaz, mint Richie Hawtin-tól a DE9 | Closer To The (R)Edit, Speedy J-től a Loudboxer vagy Luke Slater és a Freek Funk, a teljesség igénye nélkül persze. Többek közt a legelső Plastikman EP-k, mint a Krakpot, a Spastik vagy a Plastique ‎is itt jelentek meg.

Plastikman – Karkpot [12NOMU25, 1993]

Axis (Chicago, USA / ma Miami Beach)

Az Axis nélkül valószínűleg ma nem is beszélhetnénk technóról. Jeff Mills 1991-ben életre hívott, chicagói székhelyű kiadója néhány kivételtől eltekintve kizárólag saját szerzeményeinek megjelenését szolgálta és szolgálja most is. Olyan alapvető darabok platformja, mint a The Purpose Maker vagy a Kat Moda, amelyek mind a mai napig megállják a helyüket. Jóformán az összes projekt mögött ő maga, és hozzá hasonló gondolkodású művészek rejtőznek. Úgy mint az X-102, ahol Mike Banks és Robert Hood a társa, vagy az X-103 és a H&M ahol viszont csak utóbbival dolgozott együtt. Kivétel hosszú ideig csak néhány szóló Robert Hood EP, valamint Claude Young és a Thoughts Of Phutura című kislemez voltak. A katalógus néhány hete (egészen pontosan január 21-én) lépte át a 100-as határt, a Millsart projekt friss, Think Again című nagylemezével. Noha Mills mindig is az innovációt tartotta szem előtt, abból a szempontból mégis picit “vaskalapos” művész, hogy korabeli kiadványai szinte egyáltalán jelentek meg digitálisan.

Robert Hood – Museum [AX-007, 1994]

Tresor (Berlin, GER)

A Tresor Records-t, amely az azonos nevű berlini klubról kapta a nevét Dimitri Hegemann alapította 1991-ben, azóta pedig az egyik legtermékenyebb és legelismertebb techno kiadóvá vált. Három évtizedes működése során több mint 400 kislemezt, nagylemezt és mixalbumot adott ki. A Tresor története elválaszthatatlanul kapcsolódik Detroit-hoz (valamint Birminghamhez is), ahol hasonló gondolkodású fiatalok tartottak eszmecserét és alakították / fejlesztették azt a rendkívül egyedi hangzást ami elsőre a label-t, majd a német főváros techno-szcénájának egészét jellemezte. A kiadó működésének filozófiája a gyártók közötti hosszú távú együttműködésre helyezi a hangsúlyt a gyors, válogatás nélküli kiadások helyett. Talán egy komplett cikk lenne csak elegendő, hogy felsoroljuk az ide köthető, gyakran visszatérő művészeket. A teljesség igénye nélkül jelentek itt meg Surgeon, Joey Beltram, Cristian Vogel, James Ruskin és persze a detroiti művészek, mint Robert Hood és Jeff Mills lemezei egyaránt.

Joey Beltram – Game Form [Tresor33, 1995]

Plus 8 Records (Windsor, CAN / ma Berlin)

Két fanatikus kanadai, Richie Hawtin és John Acquaviva “szerelemgyereke”, amely tavaly ünnepelte fennállása harmincadik évfordulóját. Kis túlzással állíthatjuk, hogy a kezdet kezdetén a Plus 8 azt jelentette Hawtin számára, amit Jeff Mills-nek az Axis. Egy olyan platform, amelyen többnyire saját zenéi jelentek meg, stílusuktól teljesen függetlenül, legyen az downtempo, acid, minimal vagy épp ambient. Plastikman és F.U.S.E. mint szóló projektek, vagy Cybersonik a már említett John Acquaviva és Daniel Bell társaságában. Természetesen néhány hozzá hasonlóan gondolkodó művész produkcióival egyetemben, hiszen Speedy J és Kenny Larkin kezdeti megjelenései szintén ide köthetők.

Teste ‎– The Wipe [Plus8085 / PRO 14, 1992]

Transmat / Metroplex (Detroit, USA)

Nehéz elképzelni, hogy a Model 500 és a No UFO című darab milyen hatást váltott ki a hallgatóságból, mikor megjelent 1985-ben. Persze az ekkor még mindig csak 23 éves Juan Atkins adott már ki korábban is futurisztikus elektrót, a Cybotron tagjaként. Saját, újonnan alapított Metroplex platformján viszont ez volt az első kiadás, amely hivatalosan is “megnyitotta a techno világ kapuit az idegenek előtt”. A kiadó a 80-as évek közepétől elsősorban az alapító különböző projektjeinek a megjelenésére fókuszált. Olyan fedőnevek alatt, mint az Infiniti, a legendás Model 500, a Triple XXX vagy az X-Ray, ez utóbbi Derrick May társaságában.

A Derrick May által 1986-ban alapított Transmat az 1990 előtt Detroitban létrehozott kiadók közül az egyik legfontosabb a Metroplex és a KMS társaságában. Előbbiről már esett szót, a KMS-ről pedig nagy vonalakban annyit, hogy ez Kevin Saunderson máig aktív platformja. A Transmat-nál megjelenő darabok esetén az “MS” katalógus-kód azt takarja, hogy Metroplex Subsidiary tehát előbbi leányvállalata, ezért is említem a két címkét egy bekezdésben.

Szorosan együttműködött a techno úttörőivel, így jelent itt meg Juan Atkins, Jeff Mills és a már említett Kevin Saunderson kiadványa is. Teret engedve persze a “második hullám” tagjainak, úgy mint az Octave One páros, Stacey Pullen vagy Carl Craig. Az elmúlt években új fejezet kezdődött a kiadó életében, az addig “Michigan fókuszú” platform figyelme egyre inkább a nemzetközi kortárs elektronikus zenei előadók irányába összpontosult. Így került a képbe és a kiadó kötelékébe például Hiroshi Watanabe, Karim Sahraoui, a Deep’a & Biri duó és Francesco Tristano is.

Silent Phase ‎– Psychotic Funk ‎[MS-19, 1995]

Underground Resistance (Detroit, USA)

Az UR is Detroit-ban született, akárcsak a Metroplex és a Transmat. Jeff Mills és „Mad” Mike Banks indította útjára több mint harminc évvel ezelőtt. Mint formáció először 1989-ben léptek fel, ekkor az előző két tag mellé Robert Hood társult harmadikként. Mivel elég sűrűn cserélődtek, így a formáció összes korábbi tagját inkább nem sorolom fel, de az ismertebbek közül megemlíteném például Santiago Salazar, Claude Young vagy Rolando nevét. Kísérleti zenéik repertoárja a minimalisztikusabb hangzástól a keményebb technoig szinte mindent lefedett. Ötvözte az acid house, a jazz és az elektro elemeit is. A legismertebb kiadványuk valószínűleg a The Aztec Mystic vagyis DJ Rolando és a Knights Of The Jaguar című 12″-es kislemeze volt még 1999-ből.

Galaxy 2 Galaxy ‎– Star Sailing [UR-025, 1993]

Music Man Records (Gent, BE)

Az eredeti EB listáról hiányzó belga underground techno kiadó, amelynek véleményem szerint mindenképp itt a helye, mivel az európai techno, azon belül is a Benelux államok egyik zászlóshajója. Az MM mindig is része volt a N.E.W.S. nevű disztribúciós és lemezkiadó cégnek és amely abból a genti Music Man Record Shop-ból nőtt ki, amely több mint harminc éve, 1989-ben kezdte meg működését. Többek közt Justin Berkovi, Steve Stoll, Pacou, Secret Cinema és Petar Dundov megjelnéseinek, valamint Steve Rachmad különböző projektjeinek otthona. Valamint a Fuse Presents sorozatnak is, ami a Brüsszelben működő, a szériával megegyező nevű klubban fellépő művészek által készített mixlemez gyűjtemény. Az epizódok mellé általában érkezett egy, vagy több bakelit-sample is, ez a mix CD-n található néhány számot tartalmazta. A Music Man, akárcsak a nyersebb techno hangzás a 2000-es évek közepén picit megtorpant, irányt váltott, de mindvégig aktív maradt. A katalógus így már közelít a jubleumi 200-as kislemez megjelenéshez.

Steve Rachmad Presents Ignacio – Virton [MM077, 2001]

Bunker Records (Hága, NED)

Nagyrészt a Bunker Records mögött álló csapatnak köszönhető, hogy Hága városa az 1990-es években a techno mozgalom törtebb, keményebb és “savasabb” epicentruma lett. Guy Tavares alapította címke leginkább arról ismert, hogy a sallangmentes, dallamos techno zenék helyett elektro, acid és az inkább már indusztriális felé hajló hangzás volt a meghatározó. Beleértve az Interr-ference, a Rude 66-t, a Unit Moebius-t és Tavares egyéb projektjeit. Az hosszú évek során útjára indított sublabeleknek köszönhetően, mint például az Acid Planet vagy a Panzerkreuz Records olyan újabb művészeket ismerhettünk meg, mint Helena Hauff vagy Hellboy. Na és persze Danny Wolfers-t, akire az előbbiek nagy hatást gyakoroltak és legelső, Legowelt néven kiadott kislemezei is a “bunkerből érkeztek”.

Legowelt – Dirty Love [BUNKER 3010, 2000]

Drumcode (Stockholm, SWE)

Igen, bármilyen hihetetlen de a Drumcode. A svéd platform az utóbbi években az Adam Beyer-re jellemző, inkább már “business-techno”-ként meghatározható stílus szinonimájává vált. A stockholmi kiadó mára olyan magasságokba emelkedett, amelyre eddig techno brand még nem igazán volt képes. Viszont ez elkerülhetetlenül együtt járt egy komoly minőségi romlással is, ami a márkánál megjelenő mennyiség miatt valahol törvényszerű. Azonban nem volt ez mindig így, hiszen a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején inkább a rendkívül egyedi hangzást képviselő svéd techno producerek gyűjtőhelyeként üzemelt, úgy mint Pär Grindvik, Joel Mull, Cari Lekebusch vagy Patrik Skoog. És persze az Adam Beyer által elismert és hozzá hasonlóan gondolkozó nemzetközi techno-élvonal tagjai jelentek itt meg, például az angol Oliver Ho, vagy a nápolyi iskola kiváló növendékei, Marco Carola és Gaetano Parisio.

Adam Beyer – Remainings III [DC20, 2000]

Force Inc. (Frankfurt am Main, GER)

A Force Inc. is azon címkék közé tartozik, amivel minden gyűjtő előbb-utóbb találkozik majd. A kiadócsaládot alkotó platformok (Force Inc., Mille Plateaux vagy Force Tracks) katalógusa olyan hatalmas, hogy gyakorlatilag egymagában lefedi a teljes techno műfajt: acid, trance, hard techno, vagy az egészen lágy, inkább már minimal house felé hajló dolgok. A Force Inc. Music Works-t még 1991 szeptemberében alapította Achim Szepanski és az elmúlt három évtizedben számos nehézség hátráltatta működését. Előfordult, hogy más cégeken keresztül terjesztették a lemezeket, volt amikor rövidebb időre meg is szűnt, legutóbb 2017 novemberében indították újra. Mint ahogy már említettem, a zenei sokszínűség egyik oszlopa, az ide köthető előadókat hosszú lenne felsorolni, íme néhány ismertebb és érdekesebb név, a teljesség igénye nélkül természetesen: DJ Rush, Cristian Vogel, Ian Pooley, Rob Acid (Robert Babicz), Akufen. Knarz (Thomas Peter Heckmann) vagy Baby Ford de a lista még több bekezdésen keresztül folytatható.

Knarz ‎– Knarzfunk [FIM 176, 1999]

Rephlex (Redruth / London, UK)

Richard D. James (vagy ahogy a legtöbben ismerjük, Aphex Twin) és Grant Wilson-Claridge kiadója a tehcno egy egészen különleges, egyedi formáját hivatott bemutatni a hallgatóságnak. A műfaj keresztezése minden vele kompatibilis és kombinálható hangzással, legyen az IDM, abstract, ambient vagy acid. 1991-től egészen 2014-ig tartó fennállása alatt a Rephlex-nél jelentek meg AFX néven az Analogue Bubblebath és az Analord című sorozatok epizódjai, Squarepusher vagy Thomas Melchior és Tim Hutton közös, Vulva nevű projektjének a legelső kiadványai is.

Peacefrog Records (London, UK)

A címkét Pete Hutchison és Paul Ballard indította útjára még 1991-ben. Kiindulópontot biztosított a művészek egyre választékosabb, minőségi produkcióihoz. Akiknek kiválóan kellett teljesítsenek, legyen szó bármilyen stílusról vagy műfajról. Manapság már nem feltétlen a techno zenéken van a fókusz, ahogy a minimalisztikusabb, kísérletezősebb vagy a lágyabb, inkább house alapú dolgok mindig is teret kaptak itt. A label eleinte azért számos techno lemezt adott ki olyan előadóktól, mint Luke Slater (aki a PAS aliassal is itt mutatkozhatott be), a Suburban Knight, Dan Curtin, Neil Landstrumm vagy Robert Hood. A széles repertoárra pedig remek példa lehet Daniel Bell és a DBX projekt, a minőségi house zenéket pedig Glenn Underground, Ron Trent vagy Moodymann prezentálta.

Planetary Assault Systems ‎– In From The Night [PF012, 1993]

Djax-Up-Beats (Eindhoven, NED)

Saskia Slegers, más néven Miss Djax által 1989-ben alapított lemezkiadója. A 90-es évek elejétől fogva számos chicagói és detroiti producertől (Claude Young-tól, Ron Trent-től, Paul Johnson-tól, vagy Mike Dearborn-tól) adott ki lemezeket, így nyugodtam nevezhetjük az úttörő house és techno művészek európai gyűjtőhelyének. Persze az évek során lehetőségük nyílt olyan zenészeknek is bemutatkozni, akik a hazai élvonalat erősítették, hollandiai városokból érkeztek, ilyen például az Acid Junkies, Like A Tim vagy maga Miss Djax. Az amerikai befolyás mindvégig erős maradt, azonban a 90-es évek közepén többek közt DJ Misjah rotterdami X-Trax kiadója mellett az egyik legelső olyan platform volt Európában, amely a keményebb ütemek és az acid hangzás keresztezésével alkotott maradandót.

Claude Young – Nocturnal [DJAX-UP-219, 1995]

Synewave (New York, USA)

Damon Wild kiadója már 1993 óta a változatos amerikai techno, azon belül is a New York-i szcéna egyik legismertebb platformja. A Synewave elsősorban az alapító különféle projektjeire fókuszált, úgy mint Voyager 8 vagy Equinox, de innen ismerhettük meg Stephen Thomas Stollmeyer (Ausgang vagy Steve Stoll) és David Sumner (Function) nevét is.

Basic Channel (Berlin, GER)

Moritz von Oswald és Mark Ernestus nevét találjuk az olyan projektek mögött, mint a Cyrus, a Quadrant, a Rhythm & Sound a Basic Channel és a Maurizio (utóbbi három mint kiadó is). Azt gondolom ezen labelek és ők maguk is megkerülhetetlen elemei a techno világának. Basic Channel nevű, 1993 és 1995 között üzemelő kiadójuk elsősorban saját szerzeményeiknek készült platform volt, ahol dub és minimal techno (itt jegyezném meg újra, hogy a két hangzás között nem túl széles a határvonal) himnuszaik jelentek meg. Ugyanez igaz a Maurizio-ra is, amely 1992 és 1997 között üzemelt. Kettejük öröksége tehát nemcsak egy új modell megalkotása volt, amelyet később olyan kiadók követtek, mint a Kompakt, hanem ők voltak az inkább dub felé hajló techno hangzás úttörői is. Egy olyan hangzásé, amely addig nem is létezett.

Basic Channel ‎– Q1.1/I [BC04, 1993]

Mosquito (Brighton, UK)

Cristian Vogel és Si Begg 1993-ban alapított kiadója, amely alig több mint egy évtizedig volt csak aktív de így is meghatározó szerepet töltött be a brit techno fejlődésében. A kulcsemberek, Dave Tarrida, Neil Landstrumm, Tobias Schmidt vagy az alapító tagok mindvégig szoros kapcsolatot ápoltak a berlini Tresor Records-val. 2004-ben abbahagyták a lemezek kiadást, az alig több mint húsz kislemez-megjelenés közül viszont több igazi csemegét is találunk.

Downwards (Birmingham, UK)

A birminghami születésű Karl O’Connor (más néven: Regis) és Peter Sutton 1993 óta működő kiadója, amely a brit post-punk gyökerű elektronikus zene kialakulásában és fejlődésében játszott kulcsszerepet. Ezen a platformon adta ki Anthony Child (más néven: Surgeon) zenéit szólóban és Karl O’Connor-ral közösen, British Murder Boys néven is. A kiadó a mai napig aktív, melyet tekinthetünk tulajdonképpen a Sandwell District projekt “előszobájának” is.

Regis – We Said No [DNLP2, 1996]

Blueprint (London, UK)

Az “őslondoni” James Ruskin már 1996 óta áll a Blueprint Records élén. A társalapító, Richard Polson (a 65D Mavericks egyik fele és a Surface címke alapítója) 2006. április 27-én tragikusan fiatalon, 37 évesen elhunyt. Egy véletlen találkozás eredményeként a label második kiadása Oliver Ho debütáló lemeze lett és a kezdeti években nagyrészt hármójuk munkáira összpontosított. Az impresszum azóta otthona az alapító tag Regis-vel (mint O/V/R) és Mark Broom-mal (mint The Fear Ratio) történő együttműködésének is. Ezen kívül platformként szolgált több kortársának is, közéjük tartozik Makaton, Lakker, Sigha és Samuel Kerridge. A Blueprint voltaképp a brit techno iránti elkötelezettség jelképe, hiszen szinte kizárólag a szigetországból származó művészek zenéi jelentek meg itt.

James Ruskin – Return [BP017, 2001]

Sonic Groove (Berlin, GER)

1995-ös megalakulása óta a Sonic Groove az indusztriális alapokon nyugvó techno egyik bástyája. Egy New York-i testvárpár, Frank Mitchell (más néven Frankie Bones) és Adam Mitchell (más néven Adam X) közös címkéje. Hangzása megpróbálja visszaadni a 80-as évek végi New York hangulatát amely nemcsak a korabeli, hanem a techno producerek új generációját is jelentősen befolyásolta. A Sonic Groove ipari jellege továbbra is megmaradt, köszönhetően olyan előadóknak, mint a Diagenetic Origin, a Northern Structures vagy Dasha Rush de nyitott a lágyabb, dub-os, kísérletezősebb techno felé is, amilyen például Henning Baer vagy Orphx munkái.

Ferox (London, UK)

Russ Gabriel brit elektronikus zenész, DJ, producer, zeneszerző és filmkészítő Portsmouth-ból, a Ferox Records vagy rövidebben csak Ferox kiadó alapítója. Az 1993 óta aktív label már az elejétől fogva az brit techno élvonalában foglalta el helyét, hat év elteltével, 1999 végén egy ideig mégis megszűnt. Aztán 2007 és 2008 között rövid ideig újraindult digitális formátumokkal, de hosszabb szünet után csak 2014-ben kezdtek újra zenéket kiadni és azóta is “vinyl-only” platformként üzemelnek tovább.

Soma Quality Recordings (Glasgow, UK)

Végül, de nem utolsó sorban a Soma, amely szintén lemaradt az eredeti EB listáról. Noha az Egyesült-Királyság már így is több alkalommal képviseltette magát, eddig elsősorban angol kiadókról esett szó, viszont egy ilyen felsorolás szerintem nem lehet teljes Skócia elsőszámú dance zenei platformja, a legendás Soma Quality Recordings nélkül.

A glasgow-i label alapítói, Dave Clarke (nem összetévesztendő az ilyen néven híressé vált David Maurice Clarke techno DJ-vel Brightonból!), Orde Meikle és Stuart McMillan vagyis a Slam. Utóbbiak 1991 óta, tehát már harminc éve aktív szereplői és persze formálói a nemzetközi techno kultúrának, rajtuk kívül ezer szállal kötődik ide Lars Sandberg (más néven Funk D’Void) de sokan nem tudják, hogy a Daft Punk debütáló kiadásai is a címke rendkívül színes diszkográfiáját gazdagítják.

A mai napig aktív kiadó kislemezek tekintetében idén lépte át a 600-as álomhatárt és rendkívül nyitott az új-hullámos, színvonalas produktumok felé. Azt gondolom Lewis Fautzi, Monoloc, Jeff Derringer, Setaoc Mass vagy Tensal neve garancia ennek alátámasztására. Nyilván ekkora mennyiség esetében nem lehet konstans minőségi produktumról beszélni, valamint érdemes megjegyezni, hogy a Soma abszolút nem színtiszta techno kiadó és soha sem volt az. A skótoknál is voltak hullámvölgyek de az utóbbi időben a dinamikusabb, keményebb techno megjelenéseken van a fókusz.

Slam – Positive Education [Soma Quality Recordings, 1993]

Forrás: EB

Cover: Atlas Obscura