Mészáros Béla (zeneszerző, producer) Corvus szellemi atyja 2015-ben, Szentendrén az Elevenkert színpadán mutatkozott be először élőben. Zenéje következetes, jól átgondolt és kliséktől mentes. A korábbi dalait hallgatva a 2015-ös Szimmetria EP, vagy a 2016-os 18 címet viselő EP is hasonlóan komoly hangvétel mentén, rántja be a hallgatót a maga egyedi univerzumába. Ha az eddigi megjelenést nézzük, világosan látszik a csapásirány és a folyamatos fejlődés mind a kivitelezés, mind a dalok tekintetében. Nemrég jelent meg első klipje is, a “Végtelen” lassan 200 ezer megtekintésnél jár a Youtube-on! Stílusát tekintve szintipop / syntwave, egy csipetnyi trance-szel, de filmzenének is beillik. Az interjúból kiderül, hogy utóbbi egyáltalán nem áll távol Corvus munkásságától.

Mesélj egy kicsit magadról és a kezdetektől. Honnan indult a zenei pályafutásod?

Az indulás óta több jelentős állomása volt a jelenlegi produkciónak. Megszámlálhatatlan munkaóra, idő, számos kivitelezés és projekt vezette felnőttkorba a jelenlegi zenélést. Úgy gondolom, hogy a zenélés, önkifejezés megköveteli, hogy az ember rendelkezzen egyfajta lelki érettséggel, hiszen ahogy halad előre bizonyos akadályokkal meg kell küzdenie és fel kell tudnia nőni ahhoz, hogy tartalommal tudja feltölteni az alkotásait és előadóként hitelesen, méltón tudja képviselni azt. Számomra a legmeghatározóbb időszak 2008-2009 közé tehető, valahol ott találtam rá a saját vonalamra a zenében és mostanra tudott kialakulni minden.

Honnan ered a Corvus név? Ha jól tudom a logó is önálló jelentéssel bír.

A névválasztás szerintem kiválóan tükrözi az előbbi témához kapcsolódóan, hogy hol tart ebben a fejlődésben egy zenekar. 2015-ben, egy nagyon kedves barátom ajánlotta Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei c. könyvét (Két hollós könyvesbolt). Olvasni kezdtem és rátaláltam a corvus (holló) csillagképre, ekkor volt egy igen erős aha-élményem. Egyszerűen tudtam, hogy a corvus mint név megfelelően fogja tükrözni azt a világot, amelyben alkotok. A zenét megelőzően sokáig grafikus pályára készültem, így a logót magam festettem kézzel. 

Hogyan zajlik nálad a zeneszerzés folyamata? Milyen hangszereket / eszközöket használsz?

A saját daloknál ez mindig egy nagyon bensőséges és időigényes folyamat. Voltak olyan időszakok az életemben, ahol hosszú hónapokig gyakorlatilag elvonultan csak a zeneszerzéssel foglalkoztam, ezekben az időkben kezdtem el megkomponálni az első nagyzenekarra írt műveimet is. Rengeteg munka volt kialakítani a jelenlegi workflow-t. Az évek során ez persze egyre tudatosabb lett és sokat finomodott a saját metodikám. 2015 ebből a szempontból vízválasztó volt, hiszen addig rengeteg korszakon és fejlődésen ment át maga a zene, mire elérte akkorra a mostani formáját. Ott kezdtem el ráérezni mi az, amit a zene tekintetében szívesen csinálnék. Ebből született az első szerelemgyerek a Szimmetria c. EP, amely már a jelenlegi vonal előfutára volt gyakorlatilag.

A filmzeneszerzés viszont más, hiszen ott adott a mozgókép, a forgatókönyv, amelyekhez már alapvetően társulnak instrukciók, hangulat és mondanivaló, amelyek számomra tökéletes kiindulópontok, amikor a zongora előtt dolgozom ki mondjuk a vonós vagy rézfúvós szekció motívumait egy-egy jelenthez.

Sok hangszeren játszom: pengetős, billentyűs és ütős hangszereken egyaránt. 

Honnan szerzed az inspirációt?

Emlékekből, könyvekből, beszélgetésekből és klasszikus zenéből. 

Milyen kapcsolódási pontod van az elektronikus zenével?

A ’90-es években nőttem fel, ezért nagy hatással voltak rám az akkori előadók kazettái és lemezei. Gyerekként gyakran hallgattam a hi-fi-n Vangelis, Jean-Michel Jarre, Mike Oldfield, Peter Gabriel, Ultravox lemezeket. Feltettem a fejhallgatót és órákig csak válogattam a lemezeket és zenét hallgattam. Nagyon sok stílusban elmerültem mielőtt elkezdtem saját dalokat írni 2008-ban. A 2015-ös évet megelőzően rengeteget formálódott az ízlésem, mire kialakult a stílus és az irányok. Egyre több potenciált kezdtem felfedezni az elektronikus zenében, mivel számos szempontból sokkal szabadabb, mind az alkotás folyamatait, mind a lehetőségeket tekintve, mint a hangszeres zene.

Milyen zenét hallgatsz otthon? Kik a példaképeid?

A zenehallgatás abszolút attól függ, hogy milyen korszakomat élem és milyen a hangulatom. Általában teljes lemezeket szoktam végig hallgatni, akár egymás után többször is. Nincs példaképem, önmagamhoz képest szeretnék a legjobb lenni.

Legújabb zenédhez már klip is készült. Mesélj ennek az előkészületeiről!

A legújabb dal egy három számos kislemezhez kapcsolódik, amelynek nemrég debütált a videóklipje. Az EP az első dal, azaz a Végtelen címét kapta. A Végtelen c. dal évekkel ezelőtt egy szál gitáron született és 2019-ben kezdtem el kidolgozni a végleges verziót. A klipet tavaly forgattuk Budapesten és megjelenése óta rengeteg pozitív visszajelzést kapott külföldről és itthonról egyaránt. 

Ha jól tudom filmhez is szereztél már zenét. Melyik alkotásról van szó?

2018 őszén kaptam egy felkérést a Green Pictures filmes csapatába, amely épp egy sportdokumentumfilmen dolgozott (A Csodafedezet). Ez volt az első film, amelyen zeneszerzőként és hangmérnökként dolgoztam. A film később megkapta a IV. Magyar Speciális Független Filmszemle: Szemle Nagydíját. Annyira sikeres volt a közreműködés, hogy pár hónappal később kaptam egy rövidfilmet (Becsületes Megtaláló), amelyet Erdélyi Dániel rendezett. A rövidfilmünket később az V. Magyar Speciális Független Filmszemle – Rendezői különdíjával jutalmazták. 2019 tavaszán ismét egy sportdokumentumfilm következett (Fuchs Jenő – Az Első Ember), amely II. helyezést ért el a VII. Savaria Nemzetközi Filmfesztiválon. Az elmúlt három évben több nemzetközi filmzeneszerzői versenyen is részt vettem.

Mik a jövőbeli tervek?

Zajlik az építkezés és folyamatosan válnak elérhetővé újabb és újabb lehetőségek. Javában folynak a munkálatok a következő megjelenések és a tartalomgyártás körül. Hamarosan megjelenik a Végtelen c. dal akusztikusgitárra írt stúdió verziójának hanganyaga is.

https://www.facebook.com/corvusc
https://soundcloud.com/corvusc

Borítókép: Bella Martin